Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elment, végleg
Létrehozva: 2014. február 5. 12:54
Mai történet ez, azért mondom el itt, mert érdekel, hogyan vélekedtek.
Az érintett nem fogja elolvasni (talán nem is nagy baj), de el kell mondjam, én megértem a helyzetét, mert ismertem minden gondolatát, és tudom, amit tett, ahhoz nagy erő kellett.
12 év házasság után egy közeli ismerősöm elhagyta a párját és a gyerekeit is.
Nincs senkije, nem másik férfi miatt tett ilyet, hanem azért mert kikészítették idegileg. Szó szerint eltünt a családja életéből, külföldre ment, onnan írt nekik, hogy minden szempontból támogatja a gyerekeit, fizeti amit kell, de többet nem jön vissza.
Kívülről idilli család volt, sokak által dícsért gyerekekkel és férjjel.
Szépek is voltak, a nőnek a két gyerek jelentett mindent, értük tűrt, mert fel akarta őket nevelni. De a férje iszonyatosan bánt vele: megalázta, úton-útfélen, ellene hangolta a gyerekeket, azt sem tűrte, hogy nevelje őket. Ha rájuk szólt, ő az anyjukkal üvöltött, és mindig mindenért őt tette felelőssé.
Többször kérte, üljenek le, beszéljék meg, nem jó így, a nevelésben közös álláspontot kellene képviselniük, de a férj/apa hajthatatlan volt. Az a típusú fafejű ember, aki a másikat meg sem hallgatja, csak okol, példálózik és felelőssé tesz. Egy vita alkalmával a nagyobbik gyerek a fejéhez vágta: apát jobban szeretem, veled csak a baj van! Az apja szavait visszhangozta, és a nő rájött, ott neki babér nem terem.
Próbáltam beszélni vele, nem menj, maradj, és a gyerekeiddel kezdj új jövőt, de azt mondta: "nincs kivel, már ellenem nevelte őket, szinte nem is szólhatok hozzájuk, mert csak a flegmaság van. Csak házvezetőnő lettem, akinek semmibe nincs beleszólása. De elfáradtam, nem bírom sem fizikailag, sem lelkileg. Dolgozom, de már nem tudok mosolyogni a betegekre, ha közeledik a munkaidő vége rettegés fog el. Ha nem tudok elmenni, inkább meghalok."
És elment. Végleg. Pénzt küldött haza, hogy a gyerekei ne szenvedjenek anyagiakban hiányt, de látom őket, és látom az arcukat. Azt a kemény arcot, és tudom, apjuk szavaival és véleményével elítélik az anyjukat. A kisebbik megkérdezte tőlem tudtam e mit tervez az anyjuk, nem válaszoltam, tudtam, csak felelőst keres, nem igazi választ akar.
A nő gyerekorvos, nem egy buta, tudatlan ember, hanem inteligens nő, akinek az utóbbi 10 év megkeserítette az életét.
Tudja, hogy most minden csak jó nem. De azt kérdezte: "szerinted nem mindegy, hogy a szemembe, a mindennapokban gyalázkodnak, vagy a hátam mögött? Mert nekem már mindegy. De így legalább nem hallom."
Lesz itt is olyan, aki majd mellét verve elítéli, tudom. De akik nem, ők gondolkodjanak el. Vajon ez számít e családon belüli erőszaknak? Ha már hazamenni is rettegsz, és egy ideje már nem tudod mitől tartasz jobban, attól, hogy megvernek, megaláznak, vagy attól, hogy emberszámba sem vesz a saját gyermeked sem, mert ezt látja az apjától is.
Én nem ítélem el. hallottam mindig mindent, vékonyak a falak, és mert ismertem és tudtam mennyit rágódott ezen.
Jah, hogy te még senkinek nem mentél neki, nyilván, mert nem kerültél ilyen, netán hasonló helyzetbe.
Lenne egy javaslatom: térjünk már majd erre vissza, ha netán átélsz vmi hasonlót.
Mert addig ez a magas ló, amiről beszélsz (és ítélkezel vki felett) több irányból kitámasztottnak tűnik (mind a 4 lába ki van kötve, meg ne billenj), addig meg annyira nem hiteles.
Mert nincs mindenkinek akkora szája, mint a bécsi kapu. Mert nem mindenki áll úgy a dolgokhoz, hogy ha a másik bunkó, akkor én is az leszek. Mert esetleg reménykedett abban, hogy mégis a szép szavak és a csendesség nyer csatát. Mert talán hitt abban, hogy a gyerekei egyszer mégis ráéreznek, hogy üvöltözés, erőszak üvöltözést és erőszakot szül.
Mert amit sokan mondtak már, fel kell húzni az illető cipőjét, járni benne, élni azt az életet és utána ítélkezni.
Pontosan a gyerekek miatt marad es tür valaki ameddig lehet.
Viszont ha valaki szisztematikusan hülyenek allit be, es mindenert teged tesz felelösse, teged hibaztat, akkor egy idö utan magad is elhiszed.
Van, amikor egy anya is otthagyja az egeszet. Es tudod miert? Mert azt mondja, hogy a gyerekeket vedeni kell. Sokkal nagyobb stressz nekik, ha valamelyik szülöjük - nem patetikusan gondolom, hanem tenyleg - gyilkossag aldozata lesz.
Mert itt sem ok hianyzott hozza.
Egy anya igy is vedi a gyerekeit.
nem kivanom neked, hogy csak egy kicsit is megtapasztald azt, amin ez a nö keresztül ment.
Csak az tudja, hogy milyen ez a helyzet, aki benne élt. Fogalma sincs arról, hogy ez milyen. Nem érdemes itt egymást bírálni, mindenkinek lehet, bármilyen véleménye, de biztos hogy nem tudja reálisan megítélni ezt a helyzetet, HA NEM ÉLT BENNE.
Ugye, te mit tennel, meg elmenni sem tudsz.
Én egy embernek sem mentem neki, de ha egy pasi kezet emelne rám, akkor tuti addig ütném amíg mozog azzal a sodrófával, + az lenne az utolsó közös napunk.
Felhívom figyelmedet, hogy ez egy fórum, ahova le lett írva egy szitu, amire reagáltam. Mindenki a saját szemszögéből nézi a dolgokat, és ha tetszik ha nem, mindenki azt írja le amit nagy valószínűséggel ő tett volna, vagy ahogy ő látja a szitut. Ha ez kellemetlen valakinek, az nem indít topikot.
Egyébként magyarázd már meg nekem, hogy mi a fenének él egy nő éveken keresztül azzal aki megalázza, aki terrorizálja, aki a gyerekeit ellene neveli???? Lelépett volna 5 évvel ezelőtt a gyerekekkel, akkor most az anyjukra hallgatnának, és jobb élete lenne.
Ej de rövid a memóriád, hát idézlek:
Ugy latszik, te vagy a csoda. Egy agressziv pasast szep szavakkal netalan asztalra csapassal akarsz meggyozni??? Probald ki.
A többire nem is reagálok.Nem érted amit írtam, így nem fárasztom magam.
Te meg nem erted a valaszt, ami ezt a helyzetet illeti. Nem erted, nem terolad van szo, ez nem a te eleted. Te nem lehettel es soha nem lehetsz az o helyukben. "Bezzeg en", na ja, persze. Milyen konnyu a partrol kiabalni a tejbe pottyant kislegynek, hogy merre usszal. Ha te pottyansz bele, az mar mindjart mas. Ha te mentel volna a pasidnak sodrofaval, ugy kivagott volna, hogy vitted volna az ajtot tokostol. Ez nem Walt Disney, harom sebesz is nehezen tudott volna utana osszestoppolni. Aztan ahogy a topikban szereplo szegeny kis no, te is melegebb egtajakon kotottel volna ki. Na nem azert mondom, hogy mit tettem volna en, vagy mi lett volna envelem a te helyedben. Ezt a az elvezetet meghagyom neked. Ha most erted, akkor jo, ha meg most sem, akkor kar a tintamert.
Szep szavak? Potmama? Ide? Inkabb a pokolba, ott talan jobb, hidd el.
Megkérdezhetem, te hány embernek mentél már neki sodrófával? ha egy nő egy férfitól kap egy pofont, akkor hidd el, százszor meggondolja, hogy legközelebb mit mondjon.
Miért hallgattak rá? Ezt komolyan kérdezed? Mert egy gyerek MINDIG KIHASZNÁLJA, HA A SAJÁT JAVÁRA BILLENTHET EGY MÉRLEGET, mert GYEREK, és érzi a rést a pajzson!!! A két szülő együttes feladata, hogy ugyanúgy neveljenek, ha az egyik mindig ellentmond, és az a gyereknek "jó", akkor már el is indultak egy olyan úton, ahonnan nehéz visszahozni bármit. Lehet nem kapott kellő támogatást, nem gondolod? Lehet senkije nincs, vagy otthon is ugyanez volt a légkör, mint a házasságában.
Amíg a teljes körülménnyel nem vagyunk tisztában, nem érdemes vagdalkozni, te mit tettél volna másképp, mert a sors nagy tréfamester. Ott húz a sárba, ahol a legmélyebben ítélkeztél.
Én azt gondolom egyetlen nyugodt perce, álma nincs, mert amit tett, ahhoz a saját anyaságával fordult szembe, és ha valóban értelmes és intelligens nő, akkor ezt amíg él nem fogja kiheverni.
És a fiúk vajon miért az apjukra hallgattak?
Anyuka miért engedte hogy lejárassák??? Ő talán nem tudott ordítani, amikor szükség volt rá? Első perctől nem engedtem volna, hogy ordítson, lejárasson. Én is tudok ordítani, paraszt lenni ha valakivel csak így lehet. Anyuka esetleg el is válhatott volna már évekkel ezelőtt! De elhagyni a gyerekeimet ???? SOHA!!!!! Gyenge, önző jellem az ilyen. ( nem tudja a feladatot megoldani, így lelép) Egyébként anyukát is sajnálom, mert nehéz lehet most neki, de vastagon benne van ő is, hogy így alakult az élete.
De teljesen komolyan gondolom! Fel nem bírom fogni, hogy egy felnőtt embert mi visz rá, hogy behódoljon valakinek? Mert? Ordít? Én is tudok ordítani! Vagy megüt? Akkorát kap a sodrófával hogy megemlegeti!
Ne nagyon potmamazzunk mar itt. Majd pont ezek a gyerekek turik el, hogy egy idegen barmit is megszabjon nekik, ha a sajat anyjuknak se engedett meg semmit az apjuk. Egy 9-11 eves meg nagyon is tudja, es megmondja mi a sajat velemenye, legalabbis az en gyermekem tudta.
Az anyanak meg, hat legalabb mostmar ot senki sem bantja. Tudom, milyen erzes. Rohadt. Annal megis jobb, mintha meghalt volna.
Nem viccelek, amirol beszeltem, ott is kulfoldre ment el az anyuka egyedul, o tulelte, de a pasi elozo felesege ongyilkos lett. Aki azt hiszi, ez egy ejnyebejnyevel elintezendo dolog, oriasit teved. Mondom, az akadekoskodoknak ki kellene ezt probalni. Minden eset mas, de ez is eleg szornyu, ha ez lett belole.