Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Huszonhét vagyok, anyámmal élek"
Létrehozva: 2014. január 20. 10:51
Tizennyolc és huszonkilenc év közötti fiatalok, akikben egy dolog közös: eszük ágában sincs elköltözniük a szüleik lakásából a közeljövőben - holott pár évtizede ez még evidens volt. De vajon mi vezérli az új generáció tagjait: a kényszer vagy a kényelem? Egy huszonéves fiú és egy édesanya segítségével próbáltuk megtalálni a választ.
Nők Lapja Café: ,,Huszonhét vagyok, anyámmal élek\"
Nők Lapja Café: ,,Huszonhét vagyok, anyámmal élek\"
Hat igen, aki a szulei segitsegevel fiatalpn hozzajut egy lakashoz, barmily kicsi is, az maskepp latja a vilagot.
nekem a szuleim annyiban tudtak segiteni, hogy otthan megkaptunk egy szobat, nem kellett semmit sem fizetni, rezsit sem ( igaz legtobbszor nem otthon ettunk) viszont lathatta, hogy a maradek penzt nem szorjuk el, hanem gyujtjuk, hogy lakasunk legyen. Egy evig eltunk otthon. Aztan albi majd sajat lakas.
Persze olvasom, van, akinek ez eloskodes..
Ez az örökléses dolog is....
A férjemre voltak/vannak, akik irigyek, mert örökölt egy családi házat (azt most hagyjuk, hogy dózerolni kéne, mert olyan állapotban van).
Bezzeg azt senki nem irigyli tőle, hogy 5 éves volt, mikor az anyja meghalt, 17 évesen családfenntartó lett, mert az apja ivott, és 24 éves korára egyetlen élő rokona a testvére maradt...
Kéne a francnak a ház, csak lenne inkább helyette egy normális ÉLŐ család. 
De van egy olyan fura divat is, amit végképp nem értek. Házunkban lakik (lakott) 2 "fiatal" srác, bár már ők is 40 fele ballagnak. Mindegyiküknek sikerült lakást vennie, bár családja még egyiknek sincs (mégcsak felesége sem). Viszont minden megáldott nap hazajárnak kajálni (nemcsak hétvégén). Sőt, egyikük péntekenként egy nagy szemeteszsákban nyühüli fel a harmadikra a szennyest a muterjának, aki kimossa, kivasalja neki a cuccait, és vasárnap a gyerek vállfán viszi el az élére vasalt ingeket. Nekem ez olyan fura. Külön is akarnak élni, meg nem is. Vagy csak a külön magánélet a vonzó, az önmagukról való gondoskodás már nem annyira?
Na és ezek az emberek verik a nyálukat a külön életre?
De mondom,én olyanokat is ismerek,hogy a lánynak már családja van két gyerekkel,mégis a mama jár el hozzájuk főzni,mosni,takarítani,vasalni stb.
Ebben mi az önállóság?
Vagy igen.
ÁgicaT is leírta.
Én is tudok több vidéki évfolyamtársamról,hogy végzés után nem hazament,mert ott a kisvárosban kapott ismertség útján állást és akkor már ha ott lakik,ott dolgozik és amíg nincsen párkapcsolata,addig maradt a szülőkkel.
Nagyrészt fiú ismerőseim között vannak bőven.
Mert egy nőnek könnyebb.
18 évesen is felszedhet már egy gazdag pasi,rátepedhet és akkor verheti amellét,hogy ő már külön él anyutóll.
Egy fiúnak viszont előbb autót-lakást kell szereznie,hogy potenciális jelöltnek tekintsék a nők.
Szerintem meg igenis elkényelmesedett a mai generáció és egyre több a kényelemből otthon maradt fiatal. Nagyrészt fiú ismerőseim között vannak bőven. A "biztos" anyagi háttér fogalom mást jelent nekik, nagyobb az elvárás, mind lakhatási mind anyagi szempontból, a technikai kütyük, csilivili mobilok, mind megvannak azért.. mások lettek a prioritások, a különválás manapság nem szokás. Nézzétek meg az olasz pasikat, katasztrófa mire azok képesek különköltözni. Lényegében persze a többségnek tényleg nehezebb mint régen, de az én ismerettségi körömben bőven akadnak huszonévesek, akik tudnának de nem akarnak elköltözni.
Így gondolom én is.
Ez a helyzet egyébként nagyon jó lecke a másikhoz való alkalmazkodás és kompromisszumkészség terén is, ami nagyon jól jöhet egy munkahelyen is pl...
Láttam már egy-két emberkét, aki bekerülvén munkahelyre tetőtől-talpig csodálkozott, hogy alkalmazkodnia kell másokhoz...
mindenféle fiatal van. az magában nem önállóság hogy másik lakásban alszik vki. és se biztos hogy kap ellátást aki a szülei házában lakik.
ugyanis nem ezen múlik.
Igen, a többség ha teheti, tehetné, menne, költözne, nagyon kevés az, aki nem!
Ha nem találsz jólfizető állást, és maradnod kell, azt is cikinek fogod tartani? Esetleg 25 évesen? Esetleg afölött? Mert soha nem lehet tudni...Szerintem nem nevetséges. Szomorú. Szomorú az, hogy egy tanulmányait befejező fiatalnak (legyen az érettségiző vagy diplomás) lutri, hogy lesz-e olyan jövedelme, amivel elkezdheti az életét. Lesz-e egyáltalán munkája...
Szóval a céllal nincs is baj, de ha valakinek nem sikerül egy ideig az önálló élet (egyébként otthon is lehet valaki önálló, az otthonlét nem gyámságot jelent) azt nem kéne elítélni ezért...
Ha sikerül.
És ha nem?
Mindenki hülye,csak Te vagy okos,ugye?
Komolyan,mint az kisgyerekes anyukák:az én gyerekem másfél évesen beszélt,az enyém 13 hónaposan,az enyém 11 hónposan mindent mondott...
Ki nem... ja le?
Olvasd már vissza a 72-es hozzászólást és az összes többit meandmyman-től!!!
Sehol nem verte a nyálát azon, hogy ő hány évesen költözött el, sőt!
En ilyet nem is gondoltam, sugalltam, vagy mondtam:-)
Sot.
A kettot ossze sem lehet hasonlitani mint mondottam en sosem voltam annyira onallo mint masok:-) Ettol viszont en nem vagyok kevesebb:-)
Igaz, tobb sem
Fogalmam sincs:)))Lehet, h elkoltoztem volna habar ezt nem gondolom leven en imadtam a szuleimmel lakni ezert nekem kvazi kellett egy szerelem,
Látod,erről beszélek.
Johnny 24 volt,amikor elköltözött,öregebb,mint Te.
Mégis világbajnoki bronzérmes volt.
Nem hiszem,hogy azért,mert 23 évesen a szüleivel lakott még,alsórendűbb lett volna,mint Te vagy más,aaki lehet,hogy elköltözött hamarabb,de nem lett annyira sikeres ,mint ő.
Fogalmam sincs:)))Lehet, h elkoltoztem volna habar ezt nem gondolom leven en imadtam a szuleimmel lakni ezert nekem kvazi kellett egy szerelem, egy masfele szeretet forma ami kimozdit a szeretet buborekombol:-))
Persze ezt akkoriban nem tudtam es amikor a ferjem javasolta h koltozzunk ossze akkor eloszor panik, h uuuristeeeen mi lesz velem a szuleim nelkul, mennyire fognak hianyzoni a jo beszelgetesek es az h feletetel nelkul szeretnek.
Tokjo fejek voltak es mondtak, h ezt muszaj nekem eldonteni es mondtak, h mindig vissza lehet jonni. Ez megnyugtatott szoval elkoltoztem:-)))
Szerintem nincs eletkori ideje egy szuloi levalasnak, ez mindig "erettsegtol" fugg es nem mindenki 29 eves 29 eves korara.
Plusz nem art ha az illeto tud alapveto dolgokat az eletrol es praktikus: altalaban ok koltoznek el legeloszor. A baratnom mar 12 evesen furt, faragott, kotott, varrt, fozott nem azert mert kellett neki -mert nem kellett- hanem azert mert erdekelte.
Most mondthatnam, h mennyire szuper onallo ember lettem, ez nyilvan jobban hangzana de a valosag az, h ugyan meg tudnek allni a sajat labamon egzisztencialisan (jo munkam van) viszont minden masban elvesznek.
Fozesrol halvany fogalmaim vannak, es rengeteg olyan dolog/tulajdonsag hianyzik belolem ami masokban automatikusan megvan. 32 evesen meg mindig tanulok praktikus lenni, fozni es erdeklodni noi dolgok irant, pl: konyhai teendok, meg a lakas berendezese de ez lassan megy.
Szamomra hatalmas segitseg, h a ferjem praktikus ember es tulkepp mindent meg tud csinalni annak ellenere h o sem fizikai munkas:-))))
Szoval meg van mit fejlodnom, de uton vagyok:-)) Ugyanakkor jo tudni, hogyha zuhanok, akkor van aki"elkap".
Vagy mégis de.
Elvégzi az iskolát, amivel aztán ha a nagyvárosban ismeretség nélkül nem kap állást, akkor húzhat haza a szülővárosába/faluba. Ahol meg viszonylag kevés szükség van érettségizett, neadjisten diplomás munkaerőre.
Szerintem nem verte a mellét, elmesélte, hogy ő, milyne körülmények közt került el otthonról. Nem kell ezért letépni a fejét
Szerintem pontosan leírta, hogy, ha egyedül kipakolják a nagyvilágba huszonévesen sokkott kapott volna.
Hozzászólásod akkor lett volna helytálló, ha a mellét döngeti, hogy ő bezzeg 23 évesen elköltözött és mennyire gáz aki nem költözik el ennyi idősen.
Jó,akkor romantikázzunk.
Mi van,ha 23 évesen nem talál rád a nagy szerelem?
Hanem csak 26 évesen?
gyere 1 hétig, megnézzük mit tudsz.
Sajnos ez az a mentalitás amivel én még soha nem találkoztam munkaadók részéről.
Általában mindenhová 5 év adott munkában eltöltött tapasztalattal/ megbízható vendégkörrel..stb keresnek dolgozót, páylakezdő nem nagyon kell sehová (ez egy kegyetlen ördögi kör)