Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Huszonhét vagyok, anyámmal élek"
Létrehozva: 2014. január 20. 10:51
Tizennyolc és huszonkilenc év közötti fiatalok, akikben egy dolog közös: eszük ágában sincs elköltözniük a szüleik lakásából a közeljövőben - holott pár évtizede ez még evidens volt. De vajon mi vezérli az új generáció tagjait: a kényszer vagy a kényelem? Egy huszonéves fiú és egy édesanya segítségével próbáltuk megtalálni a választ.
Nők Lapja Café: ,,Huszonhét vagyok, anyámmal élek\"
Nők Lapja Café: ,,Huszonhét vagyok, anyámmal élek\"
Ja, értem...
Ez szívás...
Akkor miért is lett 2 diploma? Nem azért, hogy jól, sőt jobban fizető, biztosabb egzisztenciát adó munkát találjon? Hm?
Nem véletlenül írtam, hogy ismeretségi körben szétnézni, sajnos, manapság szinte kizárólag(!) ismeretség alapján lehet jó állásokat találni! Vagy piszok nagy szerencséje van az embernek.
De ne offoljunk, nem ez a téma!
Lehet, hogy én okostojás vagyok, de neked viszont nincs humorod...!
(Pedig a lottó is egy alternatíva...!)
utolsó bekezdésed nagyon tetszett!
én is azon töprengtem, miért jobb albérletben idegenekkel, mint a saját családdal élni?
Amíg gyerek az ember, addig a szülő eltartja, hiszen nincs keresete, jövedelme. DE, ha már jövedelemre tesz szert, és otthon kíván, vagy kénytelen élni, nem lenne túl fair, ha továbbra is arra számítana, hogy anya vagy apa tartsa el. Legalábbis az én gyomron nem tudta volna bevenni, még akkor sem, ha felajánlották volna! Tényleg nem bántásképp mondom, de ezt csak az a szülő tudja megtenni, aki maga sem egyik hónapról a másikra él...
Engem is munkára neveltek, kicsi koromtól kezdve megvolt a koromhoz passzoló feladat a családban. Igen, ezt idejekorán kell elkezdeni, és ha erre nincs vagy nem volt rászoktatva valaki, az elég nagy gáz, ha felnőttként is a szüleitől várja el a kiszolgálást! Pláne, ha otthon él velük.
Egyébként egyetértek Veled.
Okostojás...
30 évesen - főleg ha két diplomája van vkinek - alig van 6-7 év munkatapasztalata, jó esetben, ha egyetem után azonnal el tudott helyezkedni, de ugye tudjuk, hogy ez nagyjából utópia ma Magyarországon. És arra a néhány év ilyen-olyan munkakörökben eltöltött munkára még nem sok helyen adnak nettó 200ezres fizetést, amivel mondjuk már el lehet indulni legalább egy albérletbe...
A lottó meg ablakon kidobott pénz. Inkább tegye félre minden héten az árát, annyi legalább biztos megmarad.
Maximálisan egyetétek!
Már megint egy olyan cikk, amelyik csak a külsőségekre ad, de sok értelmes gondolat nincs mögötte.
A háború után, az emberek örültek, hogy fedél van a fejük fölött és még egy szoba-konyhában és boldogan elélt 2 generáció, békében egymás mellett. Az utána jövő társbérletről már ne is beszéljünk!
Aztán jött a szuper szocializmus: nem kellett sokat gondolkodni, ész nélkül házasodott és csinált gyereket mindenki (mert ehhez még 8 általános se kell) aztán állam bácsi már utalta is ki nekik a lakást és lehetett akár 16 évesen is "önállónak" lenni. De ez megszűnt.
És van a mai nagy büdös valóság: ismét visszatértünk a háború utáni időbe, amikor több generáció kénytelen együtt élni, mert sok esetben anyagilag nem engedhetik meg maguknak se az idősek, nyugdíjból élők, se a fiatalok, hogy önállósodjanak. És kérdezem én: miért is lenne ez rossz? Talán azért, mert a szuper kis individualista társadalmunk kitermelte azt a réteget, aki még saját magával se tud együtt élni, nemhogy mással? Ma már válni kell az első problémánál, az egy éves gyereknek külön szoba kell, meg a tesónak is, nehogy egy kis alkalmazkodást tanuljanak. A szülőktől minimum 100 méterre kell élni, aztán meg nyílnak sorra a topicok, hogy "megszakadok, mert nem bírom a munkát és a családot is egyszerre", meg "mennyibe kerül manapság egy bébiszitter?" és társai. Ahelyett, hogy együtt lenne a család és egymás segítenék, ahol tudják. Az idősek nem lennének egyedül, a fiataloknak meg kéznél lenne a segítség akár a háztartásban, akár a gyerekvigyázásban. Hűűű de szar világ lenne!!!!!
És egy 27 éves ember miért ne élhetne együtt a szüleivel? Miért kéne még akár lakóközösségben is 4-5 másik vadidegennel együtt élnie? Méghogy a németek főznek???? Hogy röhögő görcsöt ne kapjak!!! (Itt élek mellettük) Még az anyukák sem a gyerekeiknek, nemhogy a fiatalok!!! Max egy adag "Nudeln"-t. (tésztát, ami ugyebár nem túl bonyolult) Arra is kész (=műanyag) szószt tesznek. Mondjuk úgy is néznek ki..... Meg mennek sorra a gyorsétkezdékbe. Ez aztán tényleg követendő példa, bravo!!! Meg az, hogy annyi kapcsolatuk van a szülőkkel, hogy karton dobozba becsomagolva hazaküldik a szennyest, anyuka kimossa és visszaküldi. Micsoda szép kis családi idill!!! És még mielőtt valaki ezt nem hiszi el, a bátyám Németo-ban járt egyetemre és ő mesélte döbbenten! Szóval csak hajrá, a VV6 után ide is el lehet jutni! És még biztos van ennél lejjebb is...
Nálunk sokáig úgy volt, hogy nem fogadtak el a szüleim pénzt még rezsibe sem. Mégpedig azért, mert azt mondta, hogy attól nem kell többet/kevesebbet fűteni, hogy én ott vagyok-e, amennyit meg miattam költenek vízre, villanyra, kajára, annyit ki tud gazdálkodni, inkább gyűjtsem magamnak. Mert viszont indulásra nem fog tudni egy forintot sem adni.
(legfeljebb azt a havi pár ezret, amit megspórolna, ha nem rám költené, de akkor meg miért ő rakosgassa, ha én is tudom rakosgatni?)
Egyébként tényleg az a nagy büdös magyar helyzet, hogy egyedül baromi drága az élet, egész egyszerűen nem éri meg külön költözni.
És ha meg már valakihez alkalmazkodni kell, akkor én szívesebben kötök kompromisszumot a saját családtagjaimmal, mint másik 4 random emberrel.
A házimunkából meg nem csak akkor kell kivennie az embernek a részét, amikor már keresőképes. Vagyis hát.... emlékeim szerint én már kisiskolásként is kiteregettem a ruhát, vagy összeszedtem, mosogattam, elszaladtam a boltba apróságokért, kitakarítottam a szobámat, stb.
Mondjuk aki erre gyerekkorától nem neveli szemefényét, az ne várjon csodát a keresőképes korban sem.
1. Két diplomával a zsebben keresni egy jobb állást (ismeretési körben szétnézni!), ami sokkal, de sokkal jobban fizet, aztán irány az albérlet, esetleg el lehet kezdeni gyűjteni saját lakásra.
2.Megbeszélni otthon a dolgokat, ki mit, mennyit fizet, amíg otthon laksz és amíg nem jön a nagy Ő.
3.Minden héten veszel egy lottót, amíg...
Minden gondolatom leírtad!
A legtöbb fiatalnak nincs miből elköltöznie otthonról és ez nem az ő hibájuk!
Nézzük csak meg azt, hogy hány fiatal megy ki külföldre, hajóra..stb dolgozni azért, hogy lakásuk önálló életük lehessen, azért, mert vágynak rá, hogy önállóak lehessenek.
Nehogy már a fiatalok szégyene legyen, hogy a szüleikkel kénytelenek élni, ez az ország szégyene, ahol huszon-harminc éves korra sem sikerül tisztességes munkából összehozni az indulááshoz szükségeseket.
Vannak olyanok akik megtehetnék, hogy elköltöznek mégis maradnak a kényelem miatt, viszont ez NEM AZ ÁTLAG!
Nagyon "kedves" ez a cikk, hogy előhúzott két fiatalembert akik pont megtehetnék, de mégsem, de nem mutatta be az átlagot akik szívesen megtennék, ha lenne miből, sajnos ők vannak többen!
Mégis, hol van ma egy átlagos magyar család háztartásában tizenmillió takarék, amiből a gyerek vehet egy lakást? Az meg tuti, hogy valakinek huszonéven nincs ennyi pénze, mégha évekig félreteszi a fizetését az utolsó forintig akkor se.
Már megint egy nőklapjás,megmondjuk,hogy hogyan kell frankón élni cikk.
Én 25 évesen költöztem el,akkor jöttem össze a későbbi férjemmel.
25 évig meg,minő förtelem,otton éltem.
23,5 éves koromig egyetemre jártam.
Utána meg másfél évig nem nagyon sokat kerestem
Az akkori lakásunk kb 93 nm volt,ketten laktunk benne anyuval,olyan szépen eléldegéltünk egymás mellett,hogy abszolút nem zavartuk egymást.
Közösen vezettük aháztartást,főztünk-takarítottunk.
Amíg valaki a szüleivel él, gyerek marad. Csak szét kell nézni a világban!
Hülyeség.
Én,amíg együtt laktam anyámmal is,kivettem a részem aházimunkából.
Viszont számtalan olyan páldát ismerek,hogy a gyerek külön él a szüleitől,esetleg már családja is van,férj,gyerekek,mégis a nagyi megy hozzájuk főzni-mosni-takarítani.
Szerintem ez a gyerekesség igazán.
"de amíg nem, segíteném azzal, hogy otthon éljen, ne egy idegen lakásában és gyűjtsön egy kis alaptőkét az induláshoz.."
Ez rendben is van, de valamennyivel járuljon hozzá a költségekhez, nem kívánnám, hogy adja le a fizetése nagy részét, de az áram, a fűtés, a víz mind-mind költség,- ha otthon használja, illik valamit beleadni a közösbe...én így gondolom. Ha nem így tesz, az számomra igenis élősködést jelent.
A régi generációs együttélés sem arról szólt, hogy papa-mama, anyós-após jótékonysági intézményt játszott a fiatalokkal! Ott is megvolt mindenkinek a feladata, költségek megosztva, ki mit tudott segíteni a házi- és egyéb munkában. Megjegyzem: szerintem hamarosan vissza fog térni ez az együttélési forma, akár kisgyerekes családok esetében is, ha még több lakást fognak visszavenni a bankok, de ez már egy másik topik témája.
Igen, ez nem lenne rossz dolog.
Egyik ismerősöm fia tervezi, hogy albérletbe költözik, ettől anyuka rosszul lett. Na nem azért, mert nem akarja elengedni a húsz éves fiát. Csak éppen egyedül neveli a gyerekeit, nem dőzsölnek a javakban, és akkora terhet róna rá, hogy nem tudja vállalni.
Együtt lakni nem leányálom, főleg akkor, amikor a gyereknek is családja van. Tapasztaltam én is, amikor édesanyám próbált velünk élni - egy évet bírtunk ki.... Persze vannak családok, ahol ez tökéletesen működik. Szerintem azoknál, akik sosem laktak külön, így nem tudják, mennyivel másabb úgy az élet.
Én a másik oldalt képviselem. 30 éves vagyok, két diplomával, barát, élettárs, férj és gyerek nélkül, de a szüleimmel lakom, pedig van állásom. Hogy miért? Mert nem keres annyit, hogy egyedül boldogulni tudjak úgy, hogy éhen ne halljak. Keressek magamnak férjet? Hát persze próbálkozom, mert azt is tudom, hogy ketten már jobban boldogulnánk, de még nem voltam olyan szerencsés, hogy megtaláljam életem párját. Menjek valakivel albérletbe? De ez már mégsem az egyetem, hogy minél többen annál jobb és annál kevesebb a rezsi költség. Mit lehet ilyenkor tenni?!
Albiba én sem küldeném a gyerekemet, de abban segítenék neki, hogy indulótőkét adnék a saját lakáshoz. Ha otthon is maradna a mamahotel intézmény nem működne, egy fedél alatt élnénk (azt is ha lehet azért ne 30 éves koráig) de mindenki a maga életét, számláját, ételét rendezné. Szerintem se a gyereknek se a szülőnek nem jó, ha évtizedekig közös fedél alatt élnek.
Régen más világ volt, akkor több generáció élt együtt, de azt sem nevezném egészségesnek, hiszen az igények minden életkorban eltérőek, nagyon kell a kompromisszumkészség egy ilyen helyzetben.
Nyugaton ahol tehetősebbek az emberek, nem hiába működik jól az, hogy a gyerek 18 éves korától átlagban különköltözik, sokkal életrevalóbbak lesznek, például nem esnek kétségbe ha nincs meleg kaja, mert simán összedobnak egy-két fogásos menüt. A fiúk is tudják hol van a mosógép és hogyan működnek rajta a gombok és a porszívót is eltologatják.
Pont két olyan esetet hoznak fel példának, ahol mindkettő fiatal megtehette volna, hogy külön költözik, mégsem tette. Na ez tényleg furcsa, hiszen nem ez volt eddig a szokás.
Saját lakóhelyemen, ismerőseim között viszont éppenhogy az a helyzet, hogy költöznének a fiatalok, de nem tehetik meg, mert nincs miből. Azt hiszem, mégiscsak ők vannak többségben (bár ilyen statisztikát még nem láttam, úgyhogy akár hülyeséget is beszélhetek). Ma már nem lehet önerőből, baráti segítséggel, kalákában építkezni sem, mert úgy megbüntetnek, hogy egy életre elég is lenne. A legtöbb fiatalnak itt vidéken nem akad munkája, ha mégis, akkor az annyi, hogy egy saját lakást fenntartani lehetetlen lenne belőle.
ugyanez jutott eszembe...
plusz, hogy én nem küldeném el albiba a gyerekemet, hogy "önállósodjon", más, ha pl. már van párja és vele nem jövünk ki, zavarjuk egymást, vagy a gyerekem olyan jól keres, hogy saját lakást tud venni a fizujából... akkor menjen, éljen önállóan... de amíg nem, segíteném azzal, hogy otthon éljen, ne egy idegen lakásában és gyűjtsön egy kis alaptőkét az induláshoz..
az élősködés valóban nem jó, de azt ne keverjük össze az együttlakással.. régen nem volt különleges, hogy akár nemzedékek is laktak együtt, mert úgy tudták megoldani...ez van
:)