Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Ha nem tetszik, el lehet menni máshova!"
Létrehozva: 2013. december 12. 00:59
Három nő, három különböző munkahely, a problémák mégis szinte szóról szóra ugyanazok. Dupla műszak, illegális túlóráztatás ingyen, pár tízezer forintra bejelentve, embertelen stílus a főnök részéről - három tipikusan kiszolgáltatott terület dolgozói mesélnek. Mennyire reménytelen vajon egy ilyen helyzet?
Nők Lapja Café: Modern rabszolgaság: ,,Ha nem tetszik, el lehet menni!\"
Nők Lapja Café: Modern rabszolgaság: ,,Ha nem tetszik, el lehet menni!\"
Vagy lehet vállalkozni is, nem gondolod, ha te olyan ügyes vagy...
(Egyelőre több a munkát kereső mint a munkaadó, ha nem vetted volna észre.)
Nem nekem, hanem maguknak. A családjuknak. Nekik teljesen mindegy, hogy nekem mennyi hasznom származik az ő munkájukból. Normális esetben persze.
Ha marad ez az alapmorál, amit nálad is tapasztalok, akkor elmehettek majd egy idő után a búsba a pénzetekkel, mert szert se fog érni.
Tudod, minél kevesebb kézben van minél több, annál inkább nem ér egy fej hagymát se. De csak csináljátok!
Igen, de nem minimálbérért 8 óra helyett 12 órában. A topik témája ez.
Ha szerinted ez normális... háát, sajt64 már jelenthet is fel a vállalkozásoddal együtt. :)
Mondd csak, te is a prolitahók közé sorolódsz? Vagy miért vagy megértő a bunkókkal? Gyanúsan véded ezt a viselkedést…
Egyébként meg az, hogy valaki nálad dolgozik, nem jelenti azt, hogy neked dolgozik. Magának dolgozik, fizetésért. El vagy te tévedve.
És az hogy nálad dolgozik, azt sem jelenti, hogy a vérén kell élősködni. Az, hogy munkaszerződést kötsz valakivel, nem azt jelenti, hogy ezután az életével és a vérével tartozik neked. Csak a szerződésben megállapított munkaidőben végzendő munkával. Se többel se kevesebbel. A bőre az övé, nem nyúzhatod le.
„Tényleg ők biztosítják még ezeket a szar munkahelyeket is. Ha nem lennének, nem lenne ez sem.”
Ha meg az alkalmazott nem lenne, a vállalkozó belefulladna a saját vállalkozásába. Ez kölcsönös dolog. NE legyen hálás az alkalmazott egy bunkónak, aki kapcarongynak nézi, de a jó közérzet automatikusan hálássá teszi az embert.
Nem kötelező foglalkoztatni embereket, ha nem képes valaki emberi módon beszélni, vagy legalábbis jó árat fizetni a bunkósága tűréséért (mondjuk szerintem nincs az a pénz, amennyiért a végtelenségig lehet tűrni a megalázást), akkor egyszerűen ne foglalkoztasson senkit, csinálja egyedül a munkákat!
Most ugye viccelsz?
Ha te vállalkozó lennél miből élnél?
Mások dolgoznának neked, nem?
És az a megoldás, hogy ha minket szivatnak, akkor szivassunk mi is másokat?
Ne akarjon egy vállalkozó sem mások bőréből megélni!
Tudom, az erősebb kutya baszik, de hát akkor is na...
Igazad van.
A normális hangnem és munkahelyi légkör nem pénzfüggő.
Miért adnék 100 forintot egy doboz kefírért, ha ugyanazt megkapom 80-ért?
Miért mennék el dolgozni egy olyan céghez, ahol 80 ezret kapok, ha találok egy másikat, ahol hasonló - számomra szintén tökéletesen megfelelő - körülmények mellett 100 ezret kaphatok.
Vannak cégek, akiknek megéri többet áldozni egy jobb munkaerőért. Természetesen ehhez bizonyítanom is kell, mint munkavállaló.
Számomra már az sem korrekt, ha mondjuk elveszik a cafetériát azzal a felhanggal, hogy örülj, hogy eddig kaptad, de ugyanazt a munkát várják el azután is. Pedig jogilag ez rendben van, hisz van egy kötelező minmálbér, addig, amíg ezt megadják, pofa be van.
Ezt elhiszem. De: ha már fizetni nem tud rendesen, muszáj fenyegetőzni és csicskáztatni? Muszáj minden elismerés nélkül, sőt kirúgást kilátásba helyezve túlóráztatni? Én azt gondolom, ez nem pénzkérdés. Egy kérem, egy köszönöm és a normális munkahelyi légkör minimális emberi ráfordítással biztosítható, és az alkalmazottak mindjárt vidámabban dolgoznak, és örülnek, hogy jó munkahelyük van, még akkor is, ha nem keresik magukat degeszre.
Persze egy újgazdag proligyerek nem tudja letagadni a múltját és a neveltetését: aki az utcán nőtt fel, az útszéli marad az esetek többségében, akármennyire ki van tömve a zsebe. A pénz nem nemesít, úriembernek születni kell (nem feltétlenül nemesi/úri cvsaládra gondolok, ott is lehetnek taplók, hanem igényes, tisztességes emberi környezetre, ahol mindenkinek fontos az emberség és az erkölcs).
Egy kérem, egy köszönöm, egy-egy elismerő szó és gesztus csodát tehet ínséges időkben is. Persze ezt tanulni nem lehet, a „menedzseriskolák” pedig csak az üres vigyort tanítják, meg az ostoba szövegeket.
Még egy adalék: sokan nemcsak ínséges időkben smucigok az alkalmazottaikkal, hanem akkor is, amikor fut a szekér. És ez az, amikor az embernek a zsebében kinyílik a bicska. Hiába volt adócsökkentés, ahogy megmondtam már az elején: nem vesznek fel több embert a megmaradt pénzből, mert látják, hogy az a kevés is meg tudja oldani a problémát: ha meg kidől valamelyik, majd a maradék húzza az igát. Kuss, ha meg akarod tartani a helyet, és légy hálás, mert én adom a kenyeredet! Amíg ez a felfogás dívik, mindig népszerűek lesznek az ilyen cikkek. és a munkaadó ellenség lesz, nem partner.
Egy jogszabályba nem ütköző szerződés (mert az ugye onnantól kezdve semmis) megszegése szerződésszegés és különféle jogkövetkezményei lehetnek.
Sík mindegy, hogy milyen szerződésről beszélünk.
"Én meg adok többet, ha meg vagyok elégedve, hogy pattanjon ha kell a szerelő."
Én úgy vagyok vele, hogy megállapodunk egy elvégzendő munkáról és annak költésgeiről és passz. A jattolás, lefizetés nem az én asztalom.
Ha nem pattan a szerelő, amikor hívom, majd hívok mást, aki pattan, mert kell neki az ötezer. Ja, és hangsúlyozom a szerelő esetében nem én, mint megbízó ajánlom neki az összeget, hanem neki van egy tarifája. Miért is adnék neki többet?
Munkavállalóként többnyire esélyed nincs arra, hogy te határozd meg a munkabéredet.
"Számla nélkül nálam nem dolgozik senki."
Ja, és ötezer helyett mondjuk hétezerről kérsz számlát, csak hogy pattanjon a szerelő? Na, tudod kinek meséld ezt be...
Egy csomó vállalkozói költséget felsoroltál, de ezen kívül van még rengeteg.
Aki úgy gondolja, hogy a vállalkozók élete csupa happység,javaslom próbálkozzon meg vele. Szidni mindig egyszerűbb. Aki meg udja úgy csinálni, hogy minden kifizet és kiad, és magas fizetést is tud biztosítani az majd jelentkezzen itt és szóbeli dícséretben fogom részesíteni.(Természetesen úgy, hogy neki is maradjon rendesen, hisz nem hobbyból válalkozott.)
Amit itt az újságíró hölgyemény leírt, az következmény. Na, de mi az OK?
Ugye,ugye? Azzal nem foglalkozunk, mert az macerás és kínos. Az ilyen cikk, pedig népszerű. Kórusban szidatni mindenkit, de ténytfeltárni, azt már nem!
Kedves újságíró hölgy, csináljon már néhány kis, és középvállakozóval is riportot és meséltesse el velük, mi is az ábra az államnak való fizetés fronton. Meg fog lepődni!
És akkor gyorsan tegyük hozzá hogy milyen színvonalú közszolgáltatást nyújt az állam a rengeteg befizetett közteherért cserébe: az utak állapota kritikán aluli, a vasút állapota úgyszintén, a tömegközlekedés drága, egyre ritkább és zsúfoltabb, az egészségügyről jobb nem beszélni, az iskolában olyan ismeretekre tanítják a gyerekeket, amikkel semmire sem mennek az életben stb.
De az állam, mint munkáltató is rendkívül "érdekes": pl. állami cég leadja az igényét, hogy X db közmunkásra van szüksége havi 47e-ért, ahelyett, hogy fölvenne ugyanannyi alkalmazottat, akiknek legalább a mininálbért ki kell fizetni. Tudok olyan esetről, hogy egy hivatalban elbocsátották a portást, majd ugyanazt az embert (!) visszavették, mint közmunkást, havi 47e-ért. No comment!
Szóval, aki az államtól vár igazgságot, az hiába vár. Ott vannak a legrondább dolgok.
Meg úgy egyébként is.
Nem édes lelkem!
A szerződés az szerződés! Olyan feltételeket adjon, amiket be is tud tartani!
Nézd, nekem tesznek egy ajánlataot, amit vagy elfogadok, vagy nem.
Ha elfogadtam, aláírtam egy szerződést, akkor ahhoz tartom magam.
Én sem fogok kevesebbet dolgozni, mint amit elvállaltam, mert időközben úgy érzem, hogy nem vagyok megfizetve. A munkáltató se dolgoztasson többet annál, mint amit előzetesen mondott.
Vagy nálatok a nagy nyugaton a szerződés smafu? Bármikor fel lehet rúgni aszerint, hogy éppen aktuálisan mekkora többlethaszonnal jár a szerződésben szereplő pontok megszegése?
Az a lényeg, hogy Magyarország jobban teljesít! Legalábbis ezt mondják. Csak a szegényeken nem segít. A szegénynek alig van rezsije, mert azon is spórol, ezért a megtakarítása szinte jelentéktelen. Gáz nincs, a villanyt alig égetik, mert nincsenek otthon (munka-iskola) Fával tüzel, már, ha van rá pénz. Ruha néha a turkálóból, mert a gyerekek azért ott is nőnek, kinövik, új ruha kell. Fizetése feléből esznek hárman a hónapban, ahogy tudnak.
Leginkább úgy segíthetnének ezeken a családokon, ha azoknak biztos munkájuk lenne, s elvégzett munkájuk után megilletné őket a becsületes bér, melyből, ha szerényen is de megélnének, nem kellene rezsicsökkentés meg egyebek. Mert ezek az intézkedések csak a jobb módúakon segít.
A legnagyobb csaló maga az állam!
Ahhoz, hogy a cikkbeli dolgozó hazavigyen legálisan 80e Ft-ot (ami csak a hideg vízre elég), ahhoz kb. havi 160e-et kell a munkáltatónak kigazdálkodnia. Illetve ennél kb. 10%-kal többet, ha a fizetett szabadságot korrektül kiadja. Erre rájön még annak a helyiségnek a fűtése, világítása, bérleti díja, a rengeteg engedély, tanúsítvány beszerzése, megújítása. Hogy aztán jöjjön az ilyen-olyan hivatal ellenőrizni, akiknek nemhivatalosan ki van adva, hogy bírságolniuk KELL, mert az ő hivataluknak is tetemes saját bevétel van betervezve a költségvetésébe - így valósul meg az olcsó állam Abszurdisztánban.
Aztán a nettó 80e Ft-ból a hölgy vásárolhat a sarki közértben 27% ÁFA terhe mellett. Ha netán autót is használ, akkor az üzemanyag tankolásnál egyszer számolja ki, mennyit közterhet fizetett be a benzinkúton keresztül - vagy inkább ne számolja ki, mert még megüti a guta. Pláne ha a villanyszámláján látja, hogy Nagy Vezérünk jócselekedete miatt ebben a hónapban is megspórolt kemény 500 Ft-ot a villanyszámláján. (De azt bezzeg unos-untalan emlegetik.)
Visszatérve a munkáltatóra: szóval őneki ennyit kell akkor kigazdálkodnia, ha alkalmazottjai nagyjából mindig egészségesek. Ha kifog egy többet betegeskedőt, az egy kisebb céget lazán a padlóra küldhet, mivel a beteg nemcsak nem termel, de a neki fizetett táppénz+közterhek 33%-át a munkáltatónak meg kell fizetnie. Csoda-e, ha nem szívesen vesznek föl idősebb vagy betegnek kinéző embereket?
Erre rájön még, hogy sajnos a vállalkozói világban roppant gyakori a körbetartozás, ami ellen az állam soha semmit nem tesz. Miért is tenne? A nagy fővállalkozók általában jó politikai kapcsolatokkal rendelkeznek, akiknek ez így jó. A lánc végén meg ott van a három alkalmazottas Bt., akinek a léte múlik rajta. Meg amikor közbeszerzésekkor olyan árakkal nyer valaki, amilyenből minden szabályt betartva meg sem lehet csinálni a munkát.
Szóval ez a rothadás mélyebben van és az egész gazdaságot érinti. Ennek csak egy szelete az, amit a munkavállaló érez belőle.
Számla nélkül nálam nem dolgozik senki.
Ahogy itt vázoltam, senkit se sajnálok, mert nem jobbak egymásnál.
Soha nem lesz itt normális élhető világ.
Pedig itt is lehet normálisan. A környezetemben lévőkkel elbeszélgethetsz a mikéntről.