Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szerelmes egy kolégába
Létrehozva: 2013. november 14. 13:05
Szeretném a tanácsotokat kérni ,szerelmes lettem a kolégámba én 40 éves ő 34 mindketten kapcsolatban élűnk.Az egész csak egy flört semmi nem tőrtént köztünk de én már kezdek megbolondulni másra se tudok gondolni csak rá ,nem akarok viszonyt kezdeni vele-de ez már elviselhetetlen számomra.Jó lenne megbeszélni , de nem akarom mégjobban bonyolítani a helyzetemet,viszont úgy érzem ettől megkönnyebbűlnék.
Sziasztok!
Dettó hasonló cipőben járok sajnos. Több éve már kollégák vagyunk, mindig is tetszett, de semmi több. Úgy 1 hónapja elkezdtem vele játszani, mosoly, szemezés, stb. Jól esett nagyon a figyelme, újra nőnek kezdtem magam érezni. Aztán egyszer arra ébredtem, hogy többet gondolok rá, mint kellene, aztán már egész nap ő járt a fejemben. Bepánikoltam, mert nekem jó a házasságom, szeretem a férjemet. Nem értem a mai napig hogy történhetett ez meg. :((
Aztán én is taktikát változtattam, ki akartam törölni őt a fejemből. Átnéztem rajta egyik napról a másikra, kerültem. Aztán mikor hiányzott a pillantása már ő nézett át rajtam. Gondoltam akkor ennyi. Aztán egy beszélgetésünk úgy alakult, hogy elhívott teniszezni, mert ő is régóta szeretne, de nincs partnere hozzá én meg amúgy is fogyókúrázok (miatta nincs étvágyam), sportolok. Találkoztunk pénteken, nagyon reménykedtem benne, hogy ha megismerem akkor nem fogok vágyódni utána. De nagyon jól éreztem magam vele. Ő viszont teljesen közömbösen viselkedett. Jót játszottunk, jó volt a közelében lennem még így is. Elkönyveltem, hogy max. barátok lehetünk.
Erre ma reggel jön egy sms tőle, hogy reméli nem volt velem pikírt, mert nem akart volna és hogy jól érezte magát.
Szerintetek? Pénteken újra találkozunk a sport miatt. Néha úgy érzem, hogy a tükörképemet látom benne. Én sem mutatom ki az érzéseim és ő sem az övéit. És nyilván ha így maradna az lenne a legjobb, de érzem hogy van itt valami benne is. VAgy csak belemagyarázom? Neki lehet csak egy flört volt és semmi több. A pasik szoktak taktikázni?
Igen tudom ,hogy álmodok.Ma szabin vagyok megpróbálom a gondolataimat helyre rakni ,Végülis ezt a szenvedés ami most van én magamnak okoztam --mert ugye ez csak egy kis laza munka helyi flört volt,én ezt löktem el magamtól a viselkedésemmel -ez a hapsi nem udvarolt nekem soha én állmodtam az egészet hogy talán nálla is vannak érzések.Ha nem taszitom el magamtól ezt a ciszta dolgot is elmondhattam volna neki -mivel ő megkérdezte tőllem még az elutasító viselkedésem előtt hogy mi a bajom ki bántott -bizony én sugaltam neki hogy vele van bajom pedig igazából nem bántott soha.Ha egy gonosz lelkü ember lenne nem tudnám ennyire szeretni.
Most inkább azon van a hangsúly hogy szerezzem vissza a barátságát úgy hogy nem alázom magam elötte ,-jó lenne vele megbeszélni hogy én mást nem akarok csak hogy legyünk jó barátok és ha a muszály úgy hozza hogy egymással kell dolgoznunk ne keljen egész nap feszülni.
ne menjek oda hozzá beszélni furcsa volt a müszak vége mintha rám mosolygott volna ezt éreztem.
Hany eves vagy ?
Almodsz ?
Hagyd ott, es akkor csak az almodat veszted el .
Nagyon hiányzik!!Hiányzik a meleg tekintete a mosolya ,skorpió a drágám hát nagyon nehéz dió -skorpiót ne báncsd meg soha -
nem szóltunk egymáshoz egy szót sem , még is úgy érzem nem hagyom őt hidegen. Igen tudom hogy ezt akartam ,hisztis P vagyok.Nagyon jókat tudtunk nevetni azelött most ez is hiányzik .
A pihenőben hallottam hogy élcelődnek vele a fiúk hogy leszámol -hát lehet hogy az lenne a leg jobb. Nagyon nehezen birtam megállni, hogy
ne menjek oda hozzá beszélni furcsa volt a müszak vége mintha rám mosolygott volna ezt éreztem.
Egy évelezelött találtak a ball mellembe valamit legalábbis úgy tünt mint utólag kiderült csak tej mirigy minden esetre azt mondták menjek vissza mamográfiai vizsgálatra1 év múlva ,most müszak végén elmondtam neki hogy ez idegesített ezért voltam vele olyan.Bár ez is kicsit, igaz tényleg idegesít mostanába megyek majd kontrolra.
Azt hitte nyomulni akarok elkezdte mondani hogy már nem lehet hülyéskedni velem és már nemjó igy -erre én hallod amit mondok lehet hogy van egy cisztám a mellembe.
Hát igen, biztos, hogy a napi kontaktus nem könnyű.
Nálunk ez megoldódott magától. Felbomlott a cég....
De a mai napig, (habár a testi kapcsolatnak már több mint tíz éve vége), ha valami bajom van, felhívom telefonon, és ő jön segíteni. Vagy csak beszélgetni. A mai napig egy biztos háttér. Ha kihagytam volna, szegényebb lett volna az életem.
Helyzete változtatja, hogy kinek éri meg és kinek nem, sajnos ezt mndenki a saját bőrén tapasztalja.
Én egyelőre abban a fázisában tartok a folyamatnak, hogy felpezsdít a Vele való találkozás és beszélgetés, feldobja a napom, ha rámmosolyog, vagy ha megállít a folyosón egy két szóra, vagy hogy korrán reggel arra érkezem a munkahelyemre, hogy a 2. emeleti ablakból félig kilógva, integetve-kalimpálva, mosolyogva fogad, vagy hogy édesen élcelődik, ha észreveszi, hogy a tükörben megigazítom a hajam; engem feltöltenek ezek a kis dolgok, és mások szerint is ragyogok--a korábbi énemhez képest jó írányban kifordultam önmagamból.
Mert van olyan időszak az életünkben, amikor sorsszerűen érkezik Valaki, aki hozzátesz az életünkhöz egy darabot. És ezeket a Valakiket nem szabad elfelejteni...
Jó neked, szerencsés vagy!
Én most pont úgy vagyok vele, hogy bár sose ismertem volna meg, bár sose mentem volna bele semmibe. Bár azt is tudom és állítom, hogy nem véletlenül küldi az utunkba a sors (?) az ilyen szituációkat, embereket.
Nyilván ez mindenkinél másképp alakul és végződik, de én, ha most visszatekerhetném az időt, akkor inkább úgy választanék, hogy nem.
Mert amiért boldog voltam bejárni dolgozni, most attól utálok. És sokkal egyszerűbb lenne lezárni mindent, ha nem lenne napi kontaktus.
"Most próbálok éveket kitörölni. Egyáltalán nem érte meg!"
Látod, nekem megérte. És a világ minden kincséért sem törölném ki azokat az éveket. És most, vénségemre is, ez a szerelem (mert az volt) olyan emlék, amiből erőt merítek sokszor.
Ne mondd el neki! Örülni fog, mint majom a farkának (már elnézést!), viszont onnantól nem fog becsülni, tisztelni.
Próbálj meg kedves, vidám lenni, sugározd, hogy milyen jól érezd magad a bőrödben. NÉLKÜLE!
Ha fontos voltál neki, akkor kaparni fog utánad, ha nem, akkor nem is érdemli meg, hogy elmondd neki, hogy szereted.
Bele fogsz dögleni (szintén elnézést!), de hidd el, másképp nem működik.
Egy ideig jó a flörtölgetés, megadja az embernek azt a pluszt, ami minden nőnek kell. Aztán a nő általában szerelmes lesz és onnantól már csak a szenvedés jön. Higgy nekem! Most próbálok éveket kitörölni. Egyáltalán nem érte meg! És te fogsz jobban szenvedni a végén, bárhogy alakul. A végén utálni fogsz bejárni dolgozni, sírni fogsz, szenvedni fogsz és még te leszel a hisztis p.csa (szintén elnézést!) a szemében.
Viszont a munkahelyeket nem osztogatják sajnos manapság. Inkább azt becsüld meg!
Elnézést, ha kemény voltam, de ugyanabban a cipőben toporogsz, mint én. Ha lesz belőle valami, ha csak flört marad, akkor is ez a vége.
Fel a fejjel! Szar lesz!
Legjobb az lenne ha nem látnám jó sokáig ,már alig várom a karácsonyt ,nállunk 21.kétől január 9 ig állás idő.
Valaki ha tud adjon tanácsot .nagy baromság lenne bevallani neki hogy szeretem. és ezért voltam vele olyan bunkó hogy elvadítsam,-még arra gondoltam megbeszélném vele hogy én ezt a dolgot kettönk között nem szeretném komolyra venni és probáljunk jó barátok maradni.-és ha lehet többet ne bántsuk egymást így könnyebb lenne bejárni dolgozni.
Amugy tényleg nagy baromságokon meg tudok sértödni de csak ha róla van szó ha más mond vagy tesz olyat észre se veszem.