Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ex-szerető
Létrehozva: 2013. október 6. 17:04
Szerintetek egy ex-szerető meddig "jogosult" keresni a volt kapcsolatát?
Tényállás: 1 évig külön éltünk a férjemmel, 3 hónapig volt egy szeretője, áprilisban kibékültünk és hazaköltözött hozzánk, a családjához. Igyekeztünk tiszta lapot nyitni az életünkben, minden klasszul is alakul, nincsenek már viták, veszekedések, újra "jó" család lettünk a két gyerekünk is nagyon örül.
Azonban: időről időre felbukkan a férjem ex-szeretője, aki mellesleg maga is házas, szintén két gyerekkel és egy férjjel. Csak köszönget e-mail-ben, SMS-ben, egyéb közösségi oldalon illetve próbál találkozót kezdeményezni. A férjem nem akar semmit tőle, szeretné elfelejteni, de ő nem hagyja, időként "bejelentkezik", akkor is, ha nem vesz róla tudomást. Ez nagyon rossz érzés, hiszen tényleg csak az új és jobb jövőre, egymásra, a családra szeretnénk már koncentrálni.
Mit lehet tenni annak érdekében, hogy megértse, végleg vége, keressen valaki mást? Én már tanácstalan vagyok és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jön elő ilyenkor a "zöldszemű szörny". Pedig bízom a férjemben!
:) Kelleni nem kell, de ha ebből otthon lesz egy jó kis ajtócsapkodás, akkor már megérte.
Persze, hogy kipróbálok mást is. De ha én nem csinálok ügyet a feleségéből, ő se akadékoskodjon, hogy amikor nem ér rá, akkor én sem fogok unatkozni.
Annyira ismerem őket, hogy tudjam mit akarnak. Nem zokogó, könyörgő feleséget, az biztos. Nem volt még férjem, nem is vágyom rá, nekem ez így pont jó. Nem háztartásbeli akarok lenni, hanem NŐ.
A legtöbb feleség azt se tudja, hogy ez mit jelent.
Aztán marhára meg vannak lepődve. Ugyan, min?
"De elárulom, ha holnap egy másikkal jobban érzem majd magam, akkor nekem se lesz probléma elhagyni, mint ahogy őt se kértem, hogy hagyja miattam a családját."
Rendszeresen kipróbálsz más pasikat is? Csak úgy poénból, vagy ez életforma nálad?
"És meddig akarnék tudni róla? Amíg tudnám, hogy még megdobogtatom a szívét, mert látnia kell, hogy fontos annyira, hogy harcba szálljak."
Mégis miért akarsz és kivel harcolni? Kell az a sok macera?
Angyalom, te nagyon fiatal lehetsz, még ha éveid számát tekintve nem is, érzelmi szinten biztos.
És/vagy nem éltél még házasságban, gyerekes családban. De hogy a pasikat nem ismered, az tuti!
Újabb szerető, kezében a bölcsek kövével.
Unalomig sablonos a szöveg.
Az is eszébe juthatna a megcsalt feleségeknek, hogy a férjük továbblépett, és mást akar. Szerintem szánalmas, ahogy gyerekkel, zsarolással meg mindenféle ürüggyel kapaszkodnak abba, aki nem szereti őket. Tudni kell veszíteni, és méltósággal kilépni, nem gyalázni azt, aki az ellaposodott kapcsolatánál többet vár az élettől.
Senki nem szeretőnek születik, de ha otthon nem működik semmi, de velem igen, akkor nehogy már nekem legyen lelkiismeretfurdalásom, mert engem akar!
Hogy nem fog elválni miattam? Lehet, de az is lehet, hogy nem is akarom, hogy elváljon? Kinek kell a sok macera, vitázni az exel, látogatni a gyereket?
Nem, nekem arról szól, hgy jól érzem vele magam, ha ő is, és tesz érte, akkor nem érdekel hogy oldja meg.
De elárulom, ha holnap egy másikkal jobban érzem majd magam, akkor nekem se lesz probléma elhagyni, mint ahogy őt se kértem, hogy hagyja miattam a családját.
És meddig akarnék tudni róla? Amíg tudnám, hogy még megdobogtatom a szívét, mert látnia kell, hogy fontos annyira, hogy harcba szálljak. Ha nem látom a szemében ezt, akkor továbblépek én is.
De aki egyszer mást keres, nem azért teszi, mert még mindig szereti az asszonyt. Gyávaságból, megalkuvásból visszatérhet, látszólag. De ezentúl, majd jobban odafigyel, hogy ne bukjon le.
Miert csak a 40 eves notol varod el, hogy felnottkent gondolkodjon es viselkedjen? Ez a te 40 (?) eves ferjedtol miert nem elvarhato? Hogy feleseggel es gyerekekkel ne ugorjon egy masik novel agyba, aki irant (allitolag) meg erzelmek sem voltak? Ez szerinted olyan felnottes viselkedes?
Az meg roppant feltuno, hogy mennyire atharitod a ferjed felelosseget is a nore es milyen kritikatlanul elhiszed mindazt amit allit. Mar majdnem azt irod, hogy a no megeroszakolta az artatlan maszületett barany - ferjed. De ahogy valaki korabban irta: azert belül reszketsz.
Szamomra a ferjed viselkedese hanyinger. Nem all nyiltan az ujrakezdes es a csalad oldalara.
Hogy neked mit lehet tenni? Szerintem semmit. Ha ezt neked kell megoldani, mert a ferjed keptelen ra, megette a fene az egeszet! Es majd jössz 5 ev mulva, hogy valtok...
Ez annyira vicces! Te tisztességet vársz egy olyan embertől aki alapjában véve nem volt egyenes veled.
Ha egy házasságon kívüli kapcsolatnak azért lesz vége mert a felek lebuktak, akkor az a "vége" csak a külvilágnak szól. Ilyenkor a esetek 99%-ban még véletlenül sem fejeződik be a szeretői viszony.
Én tudok olyan esetről amikor a lebukás után "csak 4 évvel!!"" lett vége a valóságban a kapcsolatnak.
Persze a feleség ezt még ma sem tudja.............
De, így van. Ha meg nem akarja velem, akkor legyen benne tartás, mondja ki, de a hármas felállás nem pálya nálam.
De végül ez lezárult nálunk, és az ex is befejezte a találkozók szervezését, igaz, hogy igyekszik szem előtt maradni, mutatván, nem veszett el, ha szól a párom, ő ugrásra kész... na, éld így az életed.
És azt mondod a párom nem akarja a velem dolgot, lehet, de akkor a gyerekek előtt se játszuk az úriembert, ha nem akar, ne az legyen, hogy azért lép, mert velem nem bír. Magával nem bír, tegyük helyére a dolgokat.
Bár, igaz. Könnyebb lépni, ha a másik lehet az ok.. főleg a gyerek kérdő tekintetét látva, aki nem érti, hogy mi van? Mégis hazudtál??
Jó... hát Te így látod. Van akinél így működik, és van akinél nem.
De ha tudsz róla, mert tájékoztat, akkor rendben van? Újrakezdtük, de az ex találkozókat szervez, és oké, mert tudok róla? És nem azért mert kinyomoztam, hanem mert velem is közlik. Menjen, találkozzon, de akkor hagyjuk az újrakezdtük, meg a bízzál bennem dumát.
Akkor vége van, kész.
Kapcsolatot újraépíteni vagy együtt, egy céllal, vagy sehogy, itt már az ex-el kapcsolatos kompromisszumok ideje lejárt.
SZERINTEM:
Kapcsolatot nem lehet ugy ujjaepiteni,ha a bizalmat akarjuk ujjaepiteni. Ez ket kulonbozo dolog!
Amig mindket fel nem hajlando egyuttmukodve elorenezve epitkezni,addig megette a fene az egeszet. Ha megcsalt fel nem kepes a tortentekre keresztet vetve soha tobbe fel nem hanytorgatni a multat,de meg onmagaban duhongve sem,akkor kar ujrakezdeni.Ha a topicindito ugy tud ex-nocske jelenleterol,hogy a ferj tajekoztatja onkent es dalolva errol,akkkor talan azt kene levonnia,hogy oszinte a ferj,nem akar hazudgalni. Ha topicindito ugy tud ex-nocske sms-eirol,emiljeirol,hogy titokban sunyi modon kilesegeti,az megintcsak nem a ferjet jellemzi,hanem a topicinditot.
Ha a ferj mar elmondta egyszer ex-nocskenek,hogy hagyja beken,nem kell mar,o inkabb a csaladjat valasztotta,pont,es ebbol a nocske nem ert,arrol nem a ferj tehet,es a csaladi eletnek korantsem kene errol szolnia,kicsit sem. szerintem nem kene torodni vele,ferjnek sem kene kotelessegenek ereznie-mar ha igy van-beszamolnia egy ujabb megkeresesrol a no reszerol,meg felesegnek sem kene paraznia.
Azt kell eldonteni magaban a topicinditonak,hajlando-e a tortntek utan a tortenteket fel nem hanytorgatva megadni az eselyt a kozos boldogsagra,vagy sem.
Hát, részben van igazatok, részben nincs.
Igen, a szemét majd lekerül, kár érte dührohamot kapni...
Hogy a topikinditó bízik e, az bonyolult kérdés, mert egy bizalom újraépítése, azért lássuk már be, nem úgy van, hogy én eldöntöm, hogy bízok, és akkor az úgyis van, hanem azért a megelőlegezett bizalomért tenni is kell, főleg annak, aki miatt elveszett, nem??
Mert hiába akarok bízni, amikor a ex-szerető direkt csinál úgy dolgokat, hogy kiderüljön, és otthon lehetőleg legyen már a pasinak pár kellemetlen pillanata.
Mert nálunk volt ilyenre is példa... és a bizalmat nem lehet hazugságra építeni.
Megértem, hogy nehéz és talán irracionális elvárás a feleségtől, hogy minden kapcsolatot szakítson meg a férj a volt szeretővel, de sajnos az nem működik, hogy annyira megalázzam magam, hogy maradj velem, és mellettem nyugodtan, szépen, mindenre időt adva szüntesd meg a kapcsolatodat. Ne legyünk már ennyire magunk felé hajlóak, most is azt kérdezem tőled: ha az asszony tenné ugyanezt, mennyire lennél toleráns ha egyébként minden úgy zajlana mint eddig, csak most már tudnád is, és észre is vennéd, hogy nem túlóra, nem egyéb, hanem találka, sms, e-meailek, stb...
Hogy mit tett 9 hónapig, az itt nem derül ki, az se, hogy az egy év különélés mely idő intervallumában történt az affér... de a topik nem is arról szól. Hanem arról, hogy meddig tűrhető az ex-szerető jelenléte (mert igenis!! ha hiv, sms-ezik, e-malezik, akkor jelen van!!) az egyébként újrakezdésért dolgozó felek között.
Mi nem éltünk külön, úgy történt a dolog, de ha velünk maradt, akkor az ne arról szóljon, hogy amikor éppen nem ér rá a 'kedvese' , akkor szakít ránk is időt. Mert nálunk a barátnő konkrétan elkezdett a szakítás után közös programokat szervezni a férjemmel, minden napra valamit, és úgy, hogy közölte, hogy reggel tali, és úgy készüljön, hogy hidegélelemmel, mert munka előtt már nem lesz ideje hazajönni.. na ne már!!!
Ha szakított vele, akkor ilyet ne engedjen már meg magának!!!
A szemetlevivos hasonlat nekem santit-hacsak 1-2 evig egyuttelunk valakival,mar lathatjuk,hogy a Te peldadban a szemetet ugyis leviszi illeto,mikor majd lemegy,ergo nem kell duhrohamot kapni,hogy mikor visiz mar le,tudjuk,leviszi,ha lemegy pl. kenyerert vagy masert,mert igy szokta-sot,szolni se kell,kitesszuk az ajto melle,amelyik csaladtag epp megy le,az leviszi,pont.
A topictemara visszaterve topicindito NEM bizik a ferjeben,NEM kepes erre,ilyen alapokra kar ujraepiteni egy kapcsolatot-vagy megtanul bizni topicindito,es nem kerdezgeti allandoan,eppen kinek az sms-e/emil-uzenete erkezett a ferjenek,hanem hagyja elni a masikat a sajat intimszferajaval egyutt,vagy hagyja a francba az egesz kapcsolat-ujraepitgetest!
Azért nem teheti meg AZONNAL, mert akkor az azt jelenti, hogy úgy ugrál, ahogyan az asszony fütyül. Mert egyébként le fogja vinni, amikor egyébként arra lesz dolga. Ahogy az egyébként ésszerű, mert így nem kell kétszer mászkálni.
De, visszakérdezek.
Azt, hogy nem AZONNAL történik valami, abból miért következik a áldozatvállalás, a NŐSÉG/ANYASÁG semmibevétele és áldozathozatal?
Egy nem idegbeteg férfiben például nem képződnek ilyen érzelmek, ha azt jelzi, hogy kéne neki egy vasalt ing és az asszony nem azonnal ugrik.
Ugyanakkor van szitu, amikor képződik. Amikor készülődnek valahova (nem pontos időre) és a férj már elkészült. Az asszony meg még molyol (smink, újraöltözés, bizsú próbálgatás). A férfi meg kezd tombolni gyerünk már, az asszony meg értetlenkedik, hogy minek az a nagy sietség?
Mások vagyunk. Párkapcsolta válogatja, hogy ilyenkor kinek a dominenciája érvényesül és mikényt alakul a dominencia megosztás.
A baj nem az, ha az egyik fél (mindegy, hogy melyik) akaratoskodik, meg idegel, hanem az, ha a másik fél tűrőképességéhez ez túlzó mértékű.
Továbbá a baj az, hogy ha az egyik fél enged a nyomásnak, azt örökérvényűnek véli a másik fél és máskor is elvárja.
De miért csak az asszony legyen megértő?
Miért nem teheti meg a férj is a másik kedvéért, hogy rögtön kiviszi a szemetet mondjuk az esetek 50%-ban? Mert talán erről is kellene, hogy szóljon egy párkapcsolat.
Akkor talán egyiknek sem kellene teljesen feladnia magát.
Ha asszony szótlanul tűr,vagy bármely fél, előbb-utóbb megbetegíti magát.
Vagy pedig válasszon olyan alárendelt tipusú személyiséget maga mellé, akinek nem jelent különösebb megerőltetést állandóan tűrni.
Vagy szerinted asszonyból mi válthatná ki, hogy kedvesen megértsen mindent?
Talán ismerős a jelenség.
Asszony/anyuka odaszól a férjnek/gyereknek: - Vidd ki/le a szemetet!
Férj/gyerek válaszol: - Jó!
És nem történik semmi.
Asszonyban/anyukában kapaszkodik felfelé az ideg, mert ő úgy gondolta a szemét le- ill. kivitelt, hogy most, haladéktalanul, azonnal. És a trehány, semmirekellő, lusta dög férj/gyerek semmibe veszi a kérést/parancsot.
A férj/gyerek meg úgy gondolja, hogy majd úgyis kell le- ill. kimennem, majd akkor kiviszem.
Hát most dettó ez történik. A férj szakított. A szerető majd megúnja a nyomulást és minden rendben lesz. A feleség meg hót ideg, mert miért nem azonnal és most?
Az itt írógató asszonyok meg alkalmat találnak, hogy gyűlölködjenek egy kicsit. Mert nekik is van egy férjük/gyerekük aki nem viszi le a szemetet. Azonnal.
Ok, félig valóban így van. De akkor mi a teendő? Most megint asszony legyen megértő és nézze el, hogy a volt szerető nyomul?
Megint az az elvárás, hogy nő tegyen többet a házasságért, csak azért, hogy szegény férjnek ne kelljen elküldeni a p-ba a volt szeretőt?
És a férfi mit tesz a házasságáért?
Próbáljunk már meg a szemünkkel olvasni és nem azonnal hozzágondolni minden olyasmit ami nincs leírva.
Egy évre különmentek. Abból 3 hónapot a férj kapcsolatban töltött. (Azt a rohadt szemét mocsok férfijét!!! Volt pofája 9 hónap együllét után kapcsolatot vállalni.) Hogy a maradék 9 hónapban mit csinált, az persze senkit nem érdekel.
Férj visszajött az asszonyhoz, a volt szerető meg nyomul. Itt most jön az első félreérzés: Férj NEM FOGADJA A SZERETŐ NYOMULÁSÁT, csak épp nem hajtja el a rákba. Mégis!!! Mi egyértelműbb jelzés kell még annál, hogy a férj megmondta a szeretőnek, hogy itt a vége fuss el véle, otthagyta és visszatért az asszonyhoz ????? De nem, ez nem elég. Még meg is kéne rugdosni aki azt, aki megosztotta vele a magányt. Na ne máááár!
Ami meg a szeretőt illeti, ismerhetjük jól a szeretői lélektant. Van szerető amelyik ilyenkor is nyomul, azaz nyomulna. Sikertelenül.
Az asszony meg elkezd balhézni. Újraindulnak a veszekedések. Úgy látszik a feleknek nem sikerült tanulniuk az egy év különélésből.
Nehéz egy helyzet.
Az ember nyilván rendbe akarja tenni a házasságát, meg ott vannak a gyerekek, de tudja, hogy már semmi nem lesz olyan, mint volt.
Pedig bízom a férjemben!
Komolyan?
