Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elhelyezkedés fiatalként
Létrehozva: 2013. október 3. 18:02
Egyre inkább foglalkoztat ez a kérdés így, 22 éves fejjel.
Mindig is jó tanuló voltam, állítólag már az óvodában is kitűntem a többiek közül az "eszemmel". Gyorsan és könnyen tanulok, szorgalmam is van, bár az utóbbi évek után egyre inkább megcsappant a kedvem. Egész életemben hajtottam, mindig jól kellett tanulnom, a gimit is tiszta 5-ösre végeztem. Egyetemre mentem (sajnos elég gyenge egyetemet választottam, csupán azért, mert az közelebb volt). Közgazdásznak tanultam logisztika szakirányon, már a szakmai gyakorlattal is végeztem. Németül felsőfokon, angolul és spanyolul alapfokon beszélek. Ausztriában dolgoztam és tanultam fél évet ösztöndíjjal (bár ezt sem használtam úgy ki, ahogy kellett volna, azért, mert anyám visszahúzott és nem támogatott).
Sokmindenhez értek egy kicsit, a számítógépekhez és az internet világához különösen, weblapkészítést úgy fél éve hobbi szinten tanuljuk a párommal. Engem főleg a keresőoptimalizálás rész fogott meg, könyveket is olvasok a témában, bár az angolom nem elég jó ahhoz, hogy komoly szakirodalmat is kézbe vegyek.
Lényeg a lényeg, így, tanultan, "jó fejjel", egyetem után, 3 idegen nyelv ismeretével is úgy érzem, ugyanott vagy még ott sem tartok, mint más ismerőseim, akik:
- az egész gyerekkorukat végjátszották, míg én a szobában kuksoltam és tanultam
- az egész tinédzserkorukat végbulizták és végalkoholizálták, míg én tanultam (jó, persze néha én is elmentem bulizni, de tizedannyit sem, mint ők)
- akik tettek mindenre nagy ívben, a leggyengébb szakmunkásiskolákban bukdácsoltak és semmivel nem törődtek
- akik soha egy percet nem dolgoztak az iskola alatt, mert anyuci-apuci pénzelte őket, míg én évekig dolgoztam, többféle gyakorlatom van (ja, mekis gyakorlat meg kasszás :D)
Mégis ott tartunk, hogy aki gimiben (8 osztályosban) 8.-ban matekvizsgán megbukott és kicsapták, aki mindig is buta volt a némethez, ő királynői életet él az osztrák fizetéséből és könnyedén talál munkát, míg én, aki felsőfokon beszélek németül, egyetemre jártam, tanultam, én max a meki kasszába vagyok jó, oda is csak szájhúzogatva (peedig hozzáteszem, egyikünk sem csúnya). ott tartunk, hogy akinek végzettsége sincs, jobb munkát talál külföldön, mint egy tanult, diplomás ember (bár én még nem végeztem, de a párom ugyanabban a cipőben jár, mint én, diplomásként). Külföldre nem kell a diplomás, a magyar csak csicskának veszik fel. Itthon meg nincs megbecsülve a diploma, ugyanannyit keresnék diplomával, 2 nyelvvizsgával, mint egy takarítónő. Ha egyáltalán felvesznek, mert általában belekötnek az angolomba vagy a németembe (mert nekik nem jó a C1, már C2 kell!), vagy valamibe, de az ember sosem elég, még fénymásolni is 3 diploma és 5 nyelvtudás kell itthon). Szóval nem tudom hova, merre is tartok. lassan lediplomázom, de nem akarom úgy folytatni, ahogy a párom, hogy 26 évesen egy külföldi gyorsétteremben dolgozik, olyanok között, akik szinte már-már a fogyatékos kategóriába tartoznak. A munkatársai 8 általánost végzettek, olyanok, akik még a német igeragozást vagy igeidőket sem ismerik, akiket kb még utcaseprőnek sem tennék be, olyan buták és tájékozatlanok. Olyanok között kell a páromnak diplomával, szakmai nyelvvizsgával dolgoznia, és nem tud egyről a kettőre lépni. Mi értelme van így tanulni? Miért érünk mi ugyanannyit, mint egy 8 általános végzett, buta, németül nem beszélő ember? Miért nem tudunk előrébb lépni? Saját vállalkozáson dolgoznánk, de a munka miatt semmi időnk nincs rá. Nem is beszélve arról, hogy Magyarországon feleslegesnek érzem a vállalkozást, egyszerre megfojtanának minket az adókkal.
Mindig is jó tanuló voltam, állítólag már az óvodában is kitűntem a többiek közül az "eszemmel". Gyorsan és könnyen tanulok, szorgalmam is van, bár az utóbbi évek után egyre inkább megcsappant a kedvem. Egész életemben hajtottam, mindig jól kellett tanulnom, a gimit is tiszta 5-ösre végeztem. Egyetemre mentem (sajnos elég gyenge egyetemet választottam, csupán azért, mert az közelebb volt). Közgazdásznak tanultam logisztika szakirányon, már a szakmai gyakorlattal is végeztem. Németül felsőfokon, angolul és spanyolul alapfokon beszélek. Ausztriában dolgoztam és tanultam fél évet ösztöndíjjal (bár ezt sem használtam úgy ki, ahogy kellett volna, azért, mert anyám visszahúzott és nem támogatott).
Sokmindenhez értek egy kicsit, a számítógépekhez és az internet világához különösen, weblapkészítést úgy fél éve hobbi szinten tanuljuk a párommal. Engem főleg a keresőoptimalizálás rész fogott meg, könyveket is olvasok a témában, bár az angolom nem elég jó ahhoz, hogy komoly szakirodalmat is kézbe vegyek.
Lényeg a lényeg, így, tanultan, "jó fejjel", egyetem után, 3 idegen nyelv ismeretével is úgy érzem, ugyanott vagy még ott sem tartok, mint más ismerőseim, akik:
- az egész gyerekkorukat végjátszották, míg én a szobában kuksoltam és tanultam
- az egész tinédzserkorukat végbulizták és végalkoholizálták, míg én tanultam (jó, persze néha én is elmentem bulizni, de tizedannyit sem, mint ők)
- akik tettek mindenre nagy ívben, a leggyengébb szakmunkásiskolákban bukdácsoltak és semmivel nem törődtek
- akik soha egy percet nem dolgoztak az iskola alatt, mert anyuci-apuci pénzelte őket, míg én évekig dolgoztam, többféle gyakorlatom van (ja, mekis gyakorlat meg kasszás :D)
Mégis ott tartunk, hogy aki gimiben (8 osztályosban) 8.-ban matekvizsgán megbukott és kicsapták, aki mindig is buta volt a némethez, ő királynői életet él az osztrák fizetéséből és könnyedén talál munkát, míg én, aki felsőfokon beszélek németül, egyetemre jártam, tanultam, én max a meki kasszába vagyok jó, oda is csak szájhúzogatva (peedig hozzáteszem, egyikünk sem csúnya). ott tartunk, hogy akinek végzettsége sincs, jobb munkát talál külföldön, mint egy tanult, diplomás ember (bár én még nem végeztem, de a párom ugyanabban a cipőben jár, mint én, diplomásként). Külföldre nem kell a diplomás, a magyar csak csicskának veszik fel. Itthon meg nincs megbecsülve a diploma, ugyanannyit keresnék diplomával, 2 nyelvvizsgával, mint egy takarítónő. Ha egyáltalán felvesznek, mert általában belekötnek az angolomba vagy a németembe (mert nekik nem jó a C1, már C2 kell!), vagy valamibe, de az ember sosem elég, még fénymásolni is 3 diploma és 5 nyelvtudás kell itthon). Szóval nem tudom hova, merre is tartok. lassan lediplomázom, de nem akarom úgy folytatni, ahogy a párom, hogy 26 évesen egy külföldi gyorsétteremben dolgozik, olyanok között, akik szinte már-már a fogyatékos kategóriába tartoznak. A munkatársai 8 általánost végzettek, olyanok, akik még a német igeragozást vagy igeidőket sem ismerik, akiket kb még utcaseprőnek sem tennék be, olyan buták és tájékozatlanok. Olyanok között kell a páromnak diplomával, szakmai nyelvvizsgával dolgoznia, és nem tud egyről a kettőre lépni. Mi értelme van így tanulni? Miért érünk mi ugyanannyit, mint egy 8 általános végzett, buta, németül nem beszélő ember? Miért nem tudunk előrébb lépni? Saját vállalkozáson dolgoznánk, de a munka miatt semmi időnk nincs rá. Nem is beszélve arról, hogy Magyarországon feleslegesnek érzem a vállalkozást, egyszerre megfojtanának minket az adókkal.
(és lehet az is)hogy míg te tanultál eddig, addig más 8 általánossal jobban keres.. De nem csak az iskoláktól függ, hogy az ember el tud e helyezkedni vagy sem.Tudod, amikor én 22 voltam, még érettségim sem volt, és egy darab nyelvet nem beszéltem, mégis jól kerestem, elakóként, üzletkötőként, hosstesként, stb.Hogy miért? Mert gondolom látták hogy jó a beszélőkém,és rátermett vagyok, ennyi.(és ezek között volt olyan hely, ahol úgy volt hirdetve, hogy érettségizetteket keresnek, és mégis felvettek...Szerintem ha jól akarsz keresni, ne válogass, nem csak az irodai munka a munka. A másik még, annyian vagytok közgazdászok, mérnökök, stb, persze hogy nehezen találtok állást.
Igazad van az kimaradt.
Pedig a nyugati határ mellett---
Hát.. nekem nem egy ismerősőm van, aki október végétől március vége április közepéig dolgozik valamelyik síterepen már sok -sok éve.
Pincérként.
Nyáron itthon vannak és vigan elélnek abból amit kerestek.
Sokan mennek ki fiatalok hajóra is dolgozni.
De hát ott aztán tényleg keményen kell melózni...
És itt a következménye...
Az a kevés szakember aki valóban jó, az meg kihasználva a helyzetet, majdnemhogy ügyvédi óradíjjal szereli a az autónkat, meg rakja össze a konyhabútort.... mert megteheti, nincs tömegével riválisa!
Bocs, kimaradt egy betű:
d-r-esscode
Az a tendencia, hogy aki jól tanul, az nem nem szakmunkásképtzőbe megy, hanem gimnáziumba-szakközépbe vagy már érettségi után kezd neki a szakmunkásképzésnek.
Egy fidrászt nem is tudnék elképzelni érettségi nélkül...
"az jár jól, aki szakmunkásnak, segédmunkásnak áll nulla tudással, nulla világismerettel."
(kiemelés tőlem)
Miért gondolod, hogy a szakmunkás nulla tudással rendelkezik? Csak hogy saját családon belül maradjak: kezedbe adnám a festékszóró pisztolyt meg egy karambolos sárvédőt, és kíváncsi lennék, hogy nulla tudással mihez kezdesz vele.
És a világot sem csak azok ismerik, akik diplomások. Sőt, olyan sötétség van némelyik diplomás fejében, hogy a negró világít a szájában. (ld.: desscode topik - azt se tudják, hogy illik felöltözni, megjelenni, mert ők épp önmegvalósítanak!)
Az viszont tény, hogy amíg én közszférámban a diplomámmal 129.500 Ft-os bruttóval (92ezer netto) kezdtem cafeteria nélkül, addig a férjem szakmunkásként 200-220ezer nettót hozott haza 16-20ezer Ft értékű cafeteriával (míg be nem zárt a gyár..... azóta munkanélküli).
És ebből nem a 220ezer a sok, hanem a 92ezer a kevés, de szégyentelenül. Nagyon elkeserítő, hogy ennyire nincs értéke a tudásnak. Ezért is írtam korábban, hogy a legtöbb diplomás egy nagy átverés áldozata, mert elhitették velü(n)k azt, hogy ha tanulunk, versenyképesebb fizetésünk lehet, mint a szakmunkásoknak. Hát pont nem.
Indulnak felnöttképzés keretében, tanfolyamok...
Még a Munkagyi központ is támogatja. Menj el, érdeklödj milyenek vannak, válassz olyat, amirl azt gondolod, hogy boldogulni fogsz vagy tetszik.
Jelentkezz rá, és végezd el. Vizsgázz le belőle, és dolgozz szakmunkásként.
Bááár. szerinted milyen szakmunka piacképes ma egy nő számára??
Bolt eladó netto 70ezerért??
Fodrász- vendégkör nélkül?
Női szabó- most amikor fillérekért kapni madeinchinát?
műkörmös- akivel Dunát rekeszthetsz?
kozmetikus- szintén vendégkör nélkül??
Nem kapsz munkát??
Gondolkodál azon milyet szeretnél?
és azon, hogy jelenleg nem a válogatás korát éljük?
Eszedbe jutott már, hogy elvégezz mondjuk egy mérlegképes könyvelőt a diplomád mellé?
Gondoltál arra, hogy a legtöbb ember valahol lent alul csicskaként kezdte és nagyon sokan 40 felett újrakezdték... sokan nem is egyszer életük során?
Jól olvastam, hogy szüleid vállalkozók??
Ha tényleg azok, akkor miért nem tanulod ki azt a szakmát, amiben ők vállalkoznak és segitesz be, vagy szerzel a vállalkozásnak további munkákat, vállalkod át bizonyos feladatait a cégüknek- vállalkozásuknak...
Kitalálhatsz új profilt, felmérheted a piacot ,új dologba kezdhetsz,.. Elvégre közgazdász diplomád van.
És még egy!! A diploma csak egy jegy, ahhoz, hogy élted során szellemi munkát végezhess, hogy könnyebb életed- magasabb fizetésed legyen. De ehhez azért még elég sokat kell dolgozni.
Leginkább a nyafogást kéne abbahagyni, és körülnézni mire van szükség, mi az amire kereslet van.
Nem tudom dolgoztál- e az egyetem alatt.
Az én fiam 22 éves.egyetemista és dolgozik diákmunkát .
Nem rinyál, hogy nem pont szakmába vágó az a diákmunka.
Meg kell keresni a lehetőségeket, mogositani a kapcsolati tőkét, és elvállalni amit lehet- még akkor is ha most éppen az nem tetszik....
Persze csak akkor ha tényleg dolgozn akarsz
"Az ember 20 év alatt sem keres annyival többet a segédmunkásnál, hogy behozza a kiesett 3-5 év bevételkiesését és költségnövekményét."
Dehogynem, ha nem akkor az a Te hibád!
A diplomád csak egy lehetőség, amivel élni tudni kell.
Ezt Te kétszázvalahány hsz után sem érted valamiért....
" itthon is és külföldön is az jár jól, aki szakmunkásnak, segédmunkásnak áll nulla tudással, nulla világismerettel."
Szerinted a szakmunkához nem kell tudás?
" Ma már tényleg a hülyéknek áll a világ,"
A saját sorsod miatt másokat hülyézel?
Lehet, hogy a kétkezi munkás kevesebb könyvet seggelt be nálad, de nem hülye!
Azért nagyon sokan találnak akár Magyarországon, akár Ausztriában, akár Németországban, stb. munkát, és nem csak a Mekiben... Miután a párom épp Németországban dolgozik, így az információim elég naprakészek. Azoknak, akik komolyan gondolják a munkakeresést és belátható időn belül találnak is, egy közös vonásuk van: nagyon elszántak, nem érdeklik őket az "akadályok", és nem adják fel!
Napi több száz álláshirdetést böngésztem végig amikor nemrégen a párom munkát keresett, így tudom, hogy nem csak Mekis munkát lehet találni (sőt talán ilyen volt a legkevesebb). Vannak ahol biztosítanak szállást is, tehát még arra sem kell külön költeni. A párom 2 hét alatt talált munkát, nem Mekiset, sőt nagyon is jót! Meg kell keresni a megfelelő fórumokat (akár FB), ahol nagyon sok információt kaphat az ember, sokan segítenek!
Mondok valamit! Csukd be a szemed, és képzeld magad elé azt a két szót, hogy PROBLÉMA és hogy CÉL! Most koncentrálj mindkettőre egyszerre! Ugye, hogy nem megy? Ugrál a figyelmed a kettő között! Ha az egyikre koncentrálsz, akkor a másik elhalványul. Az ember döntése, hogy a PROBLÉMÁRA vagy a CÉLRA koncentrál. Sok évig én is a kifogásokat kerestem, miért NEM csinálhatok, érhetek el valamit. Aztán néhány jó nagy pofon az élettől, és rájöttem, hogy nagyon gáz amit csinálok, és ha így folytatom, akkor ugyanott fogok toporogni amíg élek. Hát nagy levegő, és fejesugrás a semmibe, a bizonytalanba! Azóta a probléma csupán egy megoldandó feladat, és kizárólag a célra koncentrálok. Érdekes módon, amióta így teszek valahogy a "véletlen" szerencse is rámtalál, váratlan találkozások, új lehetőségek, hasznos ismeretségek, stb. Nekem nincs más dolgom, csak hogy éljek azokkal a lehetőségekkel, amiket az élet az utamba sodor. Ennyit jelent a gondolkodás! Erre próbáltam én is és a többiek is rávilágítani, de süket fülekre találtak a szavaink. Mindegy, én már megtanultam, hogy önmagától senkit sem lehet megmenteni!
Tekintve, hogy mi a topikindító szakmája, abban elég kicsi az esély, hogy Magyarországon kívül el tudjon helyezkedni, mert ahhoz, hogy azt külföldön elismerjék, abban a szakmában már nagyon magas szinten kéne lenniük. Az már egy másik kérdés, hogy miért tanul valaki olyan szakmát, ami
1. nem piacképes
2. nem szívből, szenvedélyből tanulta.
Valamelyik kitételnek meg kellene felelnie a tanult szakmának ahhoz, hogy boldoguljon benne az ember!
Minden korban van pályakezdői krízis. Minden korban van protekció. Minden korban elmondják az idősebbek, hogy van remény, hogy ők is így kezdték, hogy lesz ez jobb is a többség számára.
Most annyival rosszabb, hogy világgazdasági válság van.
Most annyival rosszabb, hogy még mindig kétkeresős a családmodell Magyarországon, egy ember vagy eszik, vagy lakik.
Most annyival rosszabb, hogy nincs kialakult kultúrált szociális bérlakás rendszer. Azt már látni, hogy a jelenlegi munkaerőpiac nem kedvez az évtizedek óta kialakult tulajdonalapú lakásstruktúrának. Ma mobilnak kell lenni, elmenni az ország egyik végéből a másikba (is) egy munkahelyért. Ez lakástulajdonnal a mai közbiztonsági viszonyok és lakáspiaci körkép miatt szinte lehetetlen.
Most annyival rosszabb, hogy minden beszűkült.
Viszont most annyival jobb, hogy a mai fiatalok sokkal többet tudnak. A diploma szemléletet ad. Több lehetőséget, ha hajlandó vagy utánamenni a dolgaidnak.
Van a marketingben egy szabály: általában 1 %-os a reklámok "hatóereje": pl. intenetes hirdetésnél 100 kattintásból legfeljebb 1 lesz vevő. Úgy gondolom, ez ma vonatkozhat a megpályázott munkahelyekre is. 100 helyről egy ha bejön, vagy 1, hogy egyáltalán behívnak. És országszerte kell munkát keresni. Nyelvtudással pedig irány a világnak az a szegmense, amit lefed a tudás.
Jó tanács? Nyomulj. Add el magad. Annyiért, amennyiért elkelsz. Járj nyitott szemmel. Ne törjön le, hogy ma már tíz ember mondta neked, hogy nincs hely, nem kellesz. Vagy ha letör, ne mutasd a következő munkaadó-jelöltnek. Ő nem tehet arról, hogy ma már ennyien elutasítottak.
Tudom, hogy mindez iszonyúan hangzik és anyázol, miközben olvasod.
Mondok én neked valamit: amikor tevékenységet váltottam, szükségem volt hozzá marketing tanulmányokra. Négy dolgot szűrtem le belőlük: ingyen mindenki általánosságokat mondott nekem. Amikor fizettem érte, rögtön lebontotta a legapróbb részletekig rám szabva, és egy csapásra ment a "bolt". A másik, hogy az általános tanácsokban is rengeteg hasznosítható ötlet lehetett volna, ha van fülem a meghallására. A harmadik, hogy a legjobb tanács sem ér semmit, ha nem mozdulok meg. A negyedik pedig a legfontosabb: mindenki áhítja, vágyja a sikert, a nyugodt életet, de az árát senki sem kívánja leperkálni. Ez az ár pedig egyénenként változó, tudás, tanulás, ráfordított energia, pénz, elhivatottság, elszántság, lehetőségek felkutatása, stb.
Na. megyek, rendet kell rakni a konyhámban...
Azt hisze, kissé elkanyarodott a téma, bár nem annyira bánom, de én, személy szerint nem ezeket a kérdéseket feszegettem elsősorban. Engem az foglalkoztat leginkább, hogy hogy tarthatunk ott, hogy jobban megéri 18 évesen elmenni segédmunkásnak, mint lediplomázni és diplomásként dolgozni tovább. Az ember 20 év alatt sem keres annyival többet a segédmunkásnál, hogy behozza a kiesett 3-5 év bevételkiesését és költségnövekményét. Ehhez nekem 18 évesen nem volt elég eszem, de már látom, hogy itthon is és külföldön is az jár jól, aki szakmunkásnak, segédmunkásnak áll nulla tudással, nulla világismerettel. És itt most nem a hiányszakmákra gondolok. Ma már tényleg a hülyéknek áll a világ, régen ez nem így volt. Régen az ember a diplomájával annyival többet kereshetett és annyival jobb helyen dolgozhatott, hogy megérte pár évet feláldozni az életükből. Manapság viszont sokkal jobb elmenni 18 évesen dolgozni és tenni nagy ívben mindenre. A barátom választhatott: megpróbálja itthon 80 ezerért vagy kimegy külföldre 300 ezerért. Mivel elég idősek vagyunk már ahhoz, hogy szeretnénk a saját életünket élni, vágyunk már saját autóra, pár év múlva lakásra, muszáj volt a külföldöt választania 3-4x annyi fizetésért. Lehet felvették volna itthon is, de hány hónap-év után és mennyiért?! Hosszú távon lehet ez lenne az ésszerűbb, de 26 évesen, a szülei nyakán élve az ember már nem igazán ér rá hosszú távon gondolkodni.
Amennyire volt/van rálátásom, úgy ítélem meg, hogy egyébként erre, amit tanulok, alkalmas is lennék, nem csak szeretem. Nyilván egy komplett számviteli osztályt nem tudnék elvezetni, de pl. az osztályon belül számviteli munkatársként meg tudnék felelni. És ahhoz azért nem kell több nyelven folyékonyan beszélni sem, láttam is, hogy nem.
De ezt nem tudom bebizonyítani, ha nem hagyják, hogy bebizonyítsam. Az önéletrajzomba ezt így nem írhatom bele... És egyéb módon sem tudok villantani, csakis úgy, ha hagyják, hogy csináljam.
Gyakhelyemen volt olyan, hogy jött egy új számviteli munkatárs, ugye elkezdték betanítgatni, és egy alkalommal annyit megengedtek, hogy rövid időre beülhessek mellé, miközben tanítják. Időről időre jött az, hogy "oké, elmagyaráztam, megmutattam, próbáld meg önállóan", és a betanító kolléganő visszatért a saját feladatához picit, hogy azzal is haladjon. Ekkor volt olyan egy párszor, hogy elakadt, mert elsőre nem rögzült benne minden, amit elmondtak/megmutattak neki, ez természetes. Bennem valamivel jobban megmaradt, úgyhogy ilyenkor "kisegítettem", hogy tovább tudjon haladni. De hát ez is egy olyan dolog, amit rajta kívül senki más nem lát/hall, így nem is figyelnek fel rá. Meg nem is árulkodik igazán a képességeimről, max. egy picit jobb rövid távú memóriáról. Ennél komolyabb "villantási" lehetőség pedig egyszerűen nincs, mert ahhoz már az kéne, hogy valamit csinálhassak is, amit azonban nem hagynak. Patthelyzet.
Ugyan ez egy egyéni példa volt, de általánosságban véve szinte minden esetben igaz az, hogy ha nem hagyják, hogy csináld, hogy megmutasd, mit tudsz, akkor cseszheted. Márpedig nem hagyják, eleve szóba sem állnak veled. És itt a munkáltatói szemléletnek kellene változnia, hogy szóba álljanak a pályakezdővel. Csak nem fog soha, mert abban viszont igazuk van, és ez teljesen érthető, hogy nem éri meg nekik. Egy ideig biztosan nem, mert azon nyomban nem lesz belőlünk teljes értékű, hasznos munkaerő, viszont lekötjük a már alkalmazott munkaerők hasznos kapacitásait, amit másra is fordíthatnának. Feloldhatatlan érdekellentét.
Majd az vet ennek véget, amit a gyakhelyemen az osztályvezető meg is jegyzett az ügyvezetőnek, hogy egyszer majd elfogy a tapasztalt munkaerő, akiből lehet válogatni meg átcsábítgatni, és nem marad más, csak egy nagy csomó - különböző életkorú - pályakezdő. De ez még hosszú évek, 2-3 évtized kérdése...
Ez mindig este volt(akkor jött bulizni a fiatalság), nem volt műszakváltogatás.
Idén ezt szeretném megúszni, mást találni, mert a falak tényleg ontották lenn a hideget vagy még jobban felöltözni(bár kesztyűben, sálban , kabátban ültem :)).
Meg mindenkiének.
Amennyire én tudom, már eleve annak is van egy egészségkárosító hatása, ha folyamatosan 3 műszakozol, de ezt nem merném 100% biztosra állítani.
Elkezded 20-25 körül, 40-45 évesen már egy roncs vagy, pedig kéne még vagy 25 évet dolgoznod. Ami azért is vicces, mert fiatal korodban valahogy csak végig bírod csinálni a napokat (még ha közben tönkre is mész bele), de 60 körül és afölött?! El nem tudom képzelni... Nekem pl. nem is voltak anno idős kollégáim ezeken a helyeken, talán nem véletlenül.