Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elhelyezkedés fiatalként
Létrehozva: 2013. október 3. 18:02
Egyre inkább foglalkoztat ez a kérdés így, 22 éves fejjel.
Mindig is jó tanuló voltam, állítólag már az óvodában is kitűntem a többiek közül az "eszemmel". Gyorsan és könnyen tanulok, szorgalmam is van, bár az utóbbi évek után egyre inkább megcsappant a kedvem. Egész életemben hajtottam, mindig jól kellett tanulnom, a gimit is tiszta 5-ösre végeztem. Egyetemre mentem (sajnos elég gyenge egyetemet választottam, csupán azért, mert az közelebb volt). Közgazdásznak tanultam logisztika szakirányon, már a szakmai gyakorlattal is végeztem. Németül felsőfokon, angolul és spanyolul alapfokon beszélek. Ausztriában dolgoztam és tanultam fél évet ösztöndíjjal (bár ezt sem használtam úgy ki, ahogy kellett volna, azért, mert anyám visszahúzott és nem támogatott).
Sokmindenhez értek egy kicsit, a számítógépekhez és az internet világához különösen, weblapkészítést úgy fél éve hobbi szinten tanuljuk a párommal. Engem főleg a keresőoptimalizálás rész fogott meg, könyveket is olvasok a témában, bár az angolom nem elég jó ahhoz, hogy komoly szakirodalmat is kézbe vegyek.
Lényeg a lényeg, így, tanultan, "jó fejjel", egyetem után, 3 idegen nyelv ismeretével is úgy érzem, ugyanott vagy még ott sem tartok, mint más ismerőseim, akik:
- az egész gyerekkorukat végjátszották, míg én a szobában kuksoltam és tanultam
- az egész tinédzserkorukat végbulizták és végalkoholizálták, míg én tanultam (jó, persze néha én is elmentem bulizni, de tizedannyit sem, mint ők)
- akik tettek mindenre nagy ívben, a leggyengébb szakmunkásiskolákban bukdácsoltak és semmivel nem törődtek
- akik soha egy percet nem dolgoztak az iskola alatt, mert anyuci-apuci pénzelte őket, míg én évekig dolgoztam, többféle gyakorlatom van (ja, mekis gyakorlat meg kasszás :D)
Mégis ott tartunk, hogy aki gimiben (8 osztályosban) 8.-ban matekvizsgán megbukott és kicsapták, aki mindig is buta volt a némethez, ő királynői életet él az osztrák fizetéséből és könnyedén talál munkát, míg én, aki felsőfokon beszélek németül, egyetemre jártam, tanultam, én max a meki kasszába vagyok jó, oda is csak szájhúzogatva (peedig hozzáteszem, egyikünk sem csúnya). ott tartunk, hogy akinek végzettsége sincs, jobb munkát talál külföldön, mint egy tanult, diplomás ember (bár én még nem végeztem, de a párom ugyanabban a cipőben jár, mint én, diplomásként). Külföldre nem kell a diplomás, a magyar csak csicskának veszik fel. Itthon meg nincs megbecsülve a diploma, ugyanannyit keresnék diplomával, 2 nyelvvizsgával, mint egy takarítónő. Ha egyáltalán felvesznek, mert általában belekötnek az angolomba vagy a németembe (mert nekik nem jó a C1, már C2 kell!), vagy valamibe, de az ember sosem elég, még fénymásolni is 3 diploma és 5 nyelvtudás kell itthon). Szóval nem tudom hova, merre is tartok. lassan lediplomázom, de nem akarom úgy folytatni, ahogy a párom, hogy 26 évesen egy külföldi gyorsétteremben dolgozik, olyanok között, akik szinte már-már a fogyatékos kategóriába tartoznak. A munkatársai 8 általánost végzettek, olyanok, akik még a német igeragozást vagy igeidőket sem ismerik, akiket kb még utcaseprőnek sem tennék be, olyan buták és tájékozatlanok. Olyanok között kell a páromnak diplomával, szakmai nyelvvizsgával dolgoznia, és nem tud egyről a kettőre lépni. Mi értelme van így tanulni? Miért érünk mi ugyanannyit, mint egy 8 általános végzett, buta, németül nem beszélő ember? Miért nem tudunk előrébb lépni? Saját vállalkozáson dolgoznánk, de a munka miatt semmi időnk nincs rá. Nem is beszélve arról, hogy Magyarországon feleslegesnek érzem a vállalkozást, egyszerre megfojtanának minket az adókkal.
Mindig is jó tanuló voltam, állítólag már az óvodában is kitűntem a többiek közül az "eszemmel". Gyorsan és könnyen tanulok, szorgalmam is van, bár az utóbbi évek után egyre inkább megcsappant a kedvem. Egész életemben hajtottam, mindig jól kellett tanulnom, a gimit is tiszta 5-ösre végeztem. Egyetemre mentem (sajnos elég gyenge egyetemet választottam, csupán azért, mert az közelebb volt). Közgazdásznak tanultam logisztika szakirányon, már a szakmai gyakorlattal is végeztem. Németül felsőfokon, angolul és spanyolul alapfokon beszélek. Ausztriában dolgoztam és tanultam fél évet ösztöndíjjal (bár ezt sem használtam úgy ki, ahogy kellett volna, azért, mert anyám visszahúzott és nem támogatott).
Sokmindenhez értek egy kicsit, a számítógépekhez és az internet világához különösen, weblapkészítést úgy fél éve hobbi szinten tanuljuk a párommal. Engem főleg a keresőoptimalizálás rész fogott meg, könyveket is olvasok a témában, bár az angolom nem elég jó ahhoz, hogy komoly szakirodalmat is kézbe vegyek.
Lényeg a lényeg, így, tanultan, "jó fejjel", egyetem után, 3 idegen nyelv ismeretével is úgy érzem, ugyanott vagy még ott sem tartok, mint más ismerőseim, akik:
- az egész gyerekkorukat végjátszották, míg én a szobában kuksoltam és tanultam
- az egész tinédzserkorukat végbulizták és végalkoholizálták, míg én tanultam (jó, persze néha én is elmentem bulizni, de tizedannyit sem, mint ők)
- akik tettek mindenre nagy ívben, a leggyengébb szakmunkásiskolákban bukdácsoltak és semmivel nem törődtek
- akik soha egy percet nem dolgoztak az iskola alatt, mert anyuci-apuci pénzelte őket, míg én évekig dolgoztam, többféle gyakorlatom van (ja, mekis gyakorlat meg kasszás :D)
Mégis ott tartunk, hogy aki gimiben (8 osztályosban) 8.-ban matekvizsgán megbukott és kicsapták, aki mindig is buta volt a némethez, ő királynői életet él az osztrák fizetéséből és könnyedén talál munkát, míg én, aki felsőfokon beszélek németül, egyetemre jártam, tanultam, én max a meki kasszába vagyok jó, oda is csak szájhúzogatva (peedig hozzáteszem, egyikünk sem csúnya). ott tartunk, hogy akinek végzettsége sincs, jobb munkát talál külföldön, mint egy tanult, diplomás ember (bár én még nem végeztem, de a párom ugyanabban a cipőben jár, mint én, diplomásként). Külföldre nem kell a diplomás, a magyar csak csicskának veszik fel. Itthon meg nincs megbecsülve a diploma, ugyanannyit keresnék diplomával, 2 nyelvvizsgával, mint egy takarítónő. Ha egyáltalán felvesznek, mert általában belekötnek az angolomba vagy a németembe (mert nekik nem jó a C1, már C2 kell!), vagy valamibe, de az ember sosem elég, még fénymásolni is 3 diploma és 5 nyelvtudás kell itthon). Szóval nem tudom hova, merre is tartok. lassan lediplomázom, de nem akarom úgy folytatni, ahogy a párom, hogy 26 évesen egy külföldi gyorsétteremben dolgozik, olyanok között, akik szinte már-már a fogyatékos kategóriába tartoznak. A munkatársai 8 általánost végzettek, olyanok, akik még a német igeragozást vagy igeidőket sem ismerik, akiket kb még utcaseprőnek sem tennék be, olyan buták és tájékozatlanok. Olyanok között kell a páromnak diplomával, szakmai nyelvvizsgával dolgoznia, és nem tud egyről a kettőre lépni. Mi értelme van így tanulni? Miért érünk mi ugyanannyit, mint egy 8 általános végzett, buta, németül nem beszélő ember? Miért nem tudunk előrébb lépni? Saját vállalkozáson dolgoznánk, de a munka miatt semmi időnk nincs rá. Nem is beszélve arról, hogy Magyarországon feleslegesnek érzem a vállalkozást, egyszerre megfojtanának minket az adókkal.
Ha senki sem hagyna magából ilyen módón hülyét csinálni, akkor nem lenne ilyen módi.
sőt.. továbbmegyek..
ha ilyenről tudok, tennék egy névtelen feljelentést a próbanapoztató kutyafüle -butik ellen-- mert ők szokták ezt csinálni. Aztán fizessen szépen büntetést.
Nem akar ő felvenni senkit. Esze ágában sincs. ingyen akar dolgoztatni. és van is rá jelentkező... próbanapoztat.. ma téged, holnap a másik szerencsétlent.. holnapután meg a harmadikat.. és igy tovább.
Az ilyenből állásod nem lesz. Csak az időd megy az ingyendolgozásra.
Természetesen ahogy senki más, úgy én sem akarom ezt. Csakhogy az egy dolog, hogy én mit akarok, az meg egy másik, hogy mi lesz, és a kettő közül kizárólag az utóbbi számít. És hát bizony ez lesz.
Viszont fölösleges félrebeszélni, belemagyarázni mindenféle álindokot - nem a hozzáállás miatt, ezosok kedvéért: még csak nem is azért, mert "bevonzom", illetve a szavaimmal/gondolataimmal "megteremtem". Hanem az oltári "klassz" adottságaim + az összes többi fiataléhoz hasonlóan kemény, kerek egész nulla lehetőségem miatt. Ennyire egyszerű a képlet. (Illetve az egyedülállósággal kapcsolatosan "az összes többi fiataléhoz hasonlóan" rész törlendő.)
Sziasztok! Tudjátok, hogy mi a legrosszabb?! Amikor kiválasztod a sulit, el is végzed, jobb esetben sikeresen, de mégis tudod azt, hogy semmit nem tanultál, nem kaptad meg azt a tárgyi alapot, amivel magabiztosan munkát mernél keresni....nah, ez a szívás, nem az elhelyezkedés nehézsége...Én nem is merek sehova jelentkezni, mert már az első alkalommal beégnék, hogy mennyire nem értek a munkához....
Tényleg nem akarlak megbántani, de a fórumos megnyilvánulásaid alapján saját magadat úgy jellemzed, hogy egy szerencsétlen, semmihez sem értő bányarém vagy. Tömören.
Ezzel a hozzáállással tutira eggyedülálló munkanélküli/vagy hónapról hónapra tengődő emberke maradsz örök életedben. Tényleg ezt akarod?
Ha esetleg valakit érdekel.
Folyamatos felvételek vannak a munkahelymre. Gyár, folyamatos műszak, fizikai munka. Kb. 120 000 netto fizu, céges buszjárat ingyen elég sok helyről. A gyár Pest megyében van. Van a gyárnak munkásszállója is a távolabb lakóknak, ez is ingyen van.
Ha valakit érdekel priviben megírom a többit.
Ha ilyen sok végzettséged van, nyilván rengeteg embert ismersz, olyat aki szakmabeli, akinél gyakoroltál, aki tanított, akivel együtt végeztél...stb
Miért nem ott érdeklődsz? Nem hiszem el, hogy egy "tapasztalt róka" sincs a környezetedben akinek odaadsz 20 db névjegyet és megkéred, hogy ha megfelelő körökben mozog akkor adja át!
Akár egy volt tanárod, akárki! Ez a minimum, az első lépés amit meg kell tenni, már a diákévek alatt! (szakmától független, de így neki lehet indulni)
Én a gyakorlati helyemen, a szakma mellett minden percben azt kerestem kinek adhatom meg a telefonszámom, akinek lehetnek kapcsolatai, akit mondjuk fél év múlva felhívhatok, vagy netán ő engem, hogy lenne lehetőség.
Ez nagyon igaz.
Én jópár éve (évtizede:-)) dolgozom, és jó is a munkám, ezért olyan nagyon nem aggódnék, ha hirtelen itt elfogyna a munka számomra. Rengeteg embert ismerek a szakmában, valamit csak találnék, a korom ellenére. Mint ahogy már én is ajánlottam be ismerőst. Mondjuk ez munka, nem állás:-)
Persze fiatalon, kevés munkatapasztalattal ezt is nehezebb.
És hadd nosztalgiázzak (és ismerjem el, mennyivel könnyebb volt az én időmben): amikor otthagytam egy főiskolát 2 hónap után, mert rájöttem, nem nekem való (később estin végeztem el mást), a Népszabadságban megjelent hirdetésre jelentkezve,m az utcáról beesve vettek fel rögtön, örömmel:-)) De hogy kicsit ellensúlyozzam: 1400 Ft volt a fizetésem a próbaidő alatt, és nem, ez akkor sem volt sok, vagy elég.
A lányom első igazi (nem ügynökös) munkáját viszont ismerős ajánlása alapján kapta. Ettől még alaposan ki lett vizsgálva és faggatva.
Türelmetlenek vagytok. 2 hónap után ne várd, hogy egy osztrák cég külföldiként ilyen szinten beenged a cégébe.
Mit szólnál fordított helyzetben, ha itthon előnyben részesítenének egy külföldit veled szemben?
Sokat le kell tenni az asztalra ahhoz, hogy feljebb juss. Külföldiként pláne, és ez érthető.
És biztos vagy benne, hogy ilyen hangnemet kell velem szemben megütnöd? Már csak azért kérdezem, mert nem csipogni jöttem erre a fórumra, hanem körülnézni, hogy esetleg idősebbek vagy pont velem egykorúak hogyan oldják meg a fennálló problémát. Úgyhogy legyél szíves nem kioktatni, nincs szükségem lekezelésre. Köszönöm!
(Amúgy, egy olyan helyzetről beszélsz, ami ELMÚLT. Lediplomáztam, újat nem fogok csinálni, maximum egy mestert. Amúgy két OKJ-s képzésem is van, úgyhogy tévedés, hogy nem próbálok meg több lábon állni.)
Tudom. De mostanában ez a módi. Most egy eladói lehetőséget pályáztam meg és ők mondták, hogy menjünk vissza "próbanapra". Bevállalom, mert nem válogathatok, és PONT.
Amúgy mellékesen jegyzem meg, hogy az ott összeverődött, aranyos kis csapatból az egyik leányzó mesélte, hogy volt olyan melóhelye (vagyis lehetett volna), ahol 10 nap próbanap volt (:D) és még utána is vaciláltak, hogy akarják-e munkaerőnek. Kicsit erős volt...
Az nem jutott eszedbe, hogy esetleg qrva sokat melóztak és nem egy fórumon picsogtak, hogy wc-t kell pucolni?
Úgy is lehet fordítani a dolgot, hogy amíg te egy egyetem padjait koptattad egy olyan szakon, amit igazából utálsz, ők kőkeményen dolgoztak.
Ők lehet éppen azt mondták rád, hogy könnyű neked anyuci, apuci hátán semmitteni egy egyetemen, amíg ők güriznek napi 10-12 órát a kenyérért.
Egyik sem értéktelenebb a másiknál.
Akkor lesz jó munkátok, ha nem tartotok semmit megalázónak, csak mert diplomások vagytok.
Sajnos így megváltozott a világ.
Azért van ismerősöm aki elmesélte, hogy nem vallotta be a diplomát mert nagyon kellett neki egy gyerekvigyázói állás.
Ha diplomás akkor túlképzett.
Őszintén megmondta, hogy van diplomája ,de azt most mellőzzük.
Fél év múlva volt egy lehetőség és őt emelték ki.
Van olyan is hogy egy szakközépet végzett emberke dolgozik már pár éve a cégnél.
Megismerik, hogy szorgalmas és megbízható, és inkább őt képezik tovább.
Bizony láttam olyan egyetemistákat akik azt hitték, hogy a diplomával övék a világ.
Sajnos ez már nem így van.
Azért nem a "hülyéknek" áll a világ. Talán inkább azoknak akik alkalmazkodnak az adott helyzethez.
Próbanap??
Magyarul dolgozz egy napot ingyen.. . bejelentés nélkül.
tudod, hogy azt elméletben tiltja a törvény? még akkor is, ha némely munkaadók előszeretettel szivatják ezzel a munkanélküleieket.
Próbaidő az van... amikor eldöntheti a munkaadó- és a munkavállaló, hog megfelelnek -e egymásnak.
Mielött munkát keresel, nem ártana utána nézni az ide vonatkozó jogszabályokat. Ha már egyszer diplomád van.
Először is: ha diplomát is akarsz és érvényesülni is vele, akkor olyat válasszál, amire kereslet van. Ha nem a diplomások munkanélküli táborát akarod növelni, tanulj olyan szakmát, amire szükség van. Túl sok a diplomás, felesleges ennyi.
Amúgy nem 2009-ben fordult ekkorát a világ, kedves, hanem valamivel több, mint húsz éve... Figyeld meg egy 5-10-15 év múlva Te is ugyanezt fogod olvasni az akkor érettségizőktől, friss diplomásoktól, csak más köntösben. MInden korosztálynak, minden korszaknak megvannak a problémái, nehézségei, de ugyanakkor szépségei is.
Okoskodok....
Nekem meg az a véleményem -már elnézést a kifejezésért-, de az önéletrajz a diákigazolványom, személyim, lakcímkártyám és esetleg a jogosítványomnak a gyurmája. Oltári hülyeségnek tartom. Mert olyan önéletrajzot úgysem lehet benyújtani, ami A-tól Z-ig mindenkinek megfelel és szimpatikus. Egyébiránt, az a munkáltató, amelyik az önéletrajzok alapján dönti el, hogy TE megfelelsz vagy éppen TE nem, az annyit is ér. Jó lenne, ha olyan világot élnénk, ahol a munkaadó minden esetben megtisztel egy személyes megbeszéléssel... Tudom, hogy ezen vívmányok korát éljük, de amikor el kell küldenem a motivációs levelet, hogy miért találom magam alkalmasnak a munkára... Hülyét kapok. És ebből születnek a nagyotmondások meg a hazudozások. Mert mindenki annyira meg akarja kaparintani az adott munkát, hogy képes magát meghazudtolni. Pályakezdőkről meg ne is beszéljünk. Ismerős az, amikor kiléptek a suliból, előttetek van az A/4-es fehér lap és csak nem telik fekete betűkkel?... Visszakanyarodok:
Mégis mit gondolnak? Hívjon be egy próbanapra, először is, hadd lássam, GYAKORLATBAN mivel kell foglalkozni, másrészről meg hadd bizonyítsam már be ÉLŐBEN, hogy megfelelek (vagy nem).
Elnézést, kicsit elkalandoztam.
Kedves Adri!
Szívemből szóltál... csak az első pár hozzászólást olvastam el, erre szeretnék most reagálni.
23 éves vagyok. Talán nem túlzok, ha azt mondom, amikor én érettségiztem (2009) és utánam még vagy 2 évvel érettségizőknek az volt a "feladatuk", hogy továbbtanuljanak. Az volt a "trend", hogy ha valaki gimnáziumba járt, egyből jelentkezett valamilyen felsőoktatási intézménybe. Mi ezt a kort éltük, ehhez kellett alkalmazkodni úgymond. Anyuka, apuka nem látott a jövőbe és nem mondta azt a jó képességű gyermekére, hogy neeeee, fiam! Inkább menj el fodrásznak/autószerelőnek/festőnek.
Azóta a feje tetejére állt a világ. Félreértes ne essék! Tisztelem, becsülöm azokat a szakmunkásokat, akik a két kezükkel dolgoznak meg minden egyes forintért. Se lenézés, se lesajnálás nincs bennem irányukba. Na de!! Történt pár dolog, és úgy érzem, hogy az Adri és az én korosztályom, -úgy értem: félig az iskolapadban, félig a munka világában- kicsit felemás helyzetbe került, ugyanis szerintem olyan 3 éve derült ki, hogy a szakmunkás ""könnyebben"" (idézőjel direkt dupla!) tud munkát szerezni, mint egy diplomás. És elmondhatom, hogy másfél - 2 év kemény tanulás után nem akartam félbe hagyni, és inkább elmenni szakmát tanulni. Ez lehet rossz döntés volt, de nekünk azt tanították a szüleink, hogy a befektetett munka megtérül és én így léptem ki a való világba.
Mondanom sem kell, azóta kudarc minden, legalább is én így érzem.
Visszatérve az EQ-ra: senkitől nem irigylek semmit, mert tapasztalom, látom, érzem (csak egyedül felfogni nem tudom még), hogy mindenkinek NAGYON NEHÉZ. Az elmúlt egy hétben legalább 50 önéletrajzot elküldtem, jó, ha 5 jelzett vissza. Természetesen tapasztalatlan vagyok és azt sem tudom, hova kapjak, hogy legyen munkám, de valamit hadd jegyezzek meg: nem a diplomámban szereplő megnevezés tárgyában keresek munkát. Nem vagyok finnyás, tényleg bármit dolgoznék.
Úgyhogy idősebbek, akikben kevesebb empátia szorult, mint belénk, "nyavalygó, anyuka pénzelte h*lye p*csákba", kérlek titeket, hogy inkább bátorítsatok minket és adjatok tippeket, mert ez a hozzáállás nem segít... Előre is köszönjük!
"Mert gondolom látták hogy jó a beszélőkém,és rátermett vagyok, ennyi.(és ezek között volt olyan hely, ahol úgy volt hirdetve, hogy érettségizetteket keresnek, és mégis felvettek"
Ja, meg valszeg látták benned azt a fizikai valóságot, amik általában egy férfi mocskos fantáziájának határát súrolják... Ugyanmár, "jó beszélőke"... Persze, miközben a vendéghez beszéltél, az meg szépen az idomaidat nézte, közben meg nagy ívben tett rá, miket hadoválsz... Valaki persze az istenadta alakjával, arcával, hajával, combjaival, stb. tudja csak az edukáltságának hiányát kompenzálni... Hidd el, férfiként és tapasztalként mondom ezt.
http://www.kisalfold.workania.hu/allas/central-european-in formation-systems-kft/O1429968
http://www.kisalfold .workania.hu/allas/matusz-vad-zrt/O1582181
http://w ww.kisalfold.workania.hu/allas/different-fejleszto-kft/O1581 657
és ezt ki is emelem
http://www.kisalfold.workania.hu/allas/transdanubia-logis ztikai-kft/O1575854