Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Harmadikként,hogyan tovább
Létrehozva: 2013. október 2. 22:54
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek? Igen. Azt hiszem kívülállóként nézve, a lehető legsablonosabb sztori esett meg velem.Az egyik oldalon, jól szituált, magas beosztásban lévő nős férfi, 2 gyerekkel, és persze feleséggel. A másik oldalon 35 éves ,egyedülálló, magánvállalkozó, naiv, hiszékeny, nő. Én. Igen. Szerető voltam. Két évig. Persze a megfogalmazás téves, a nős úriember szerint (a továbbiakban pszichomanipulátor, én így hívom most már) én a barátnője, mi több szerelme voltam , mégis úgy dobott el két év után, hogy még csak annyi tisztesség volt benne, hogy személyesen közölje. SMS-ben "szakított" velem. Tudom, talán felesleges egy ilyen embertől tisztességet várni, mégis fáj. Két évvel ezelőtt, mikor megismerkedtünk, eléggé mélyponton voltam lelkileg,és egy komoly betegséget is diagnosztizáltak nálam. nem állítom, hogy éppen a nagy szerelmet kerestem volna akkoriban, ő mégis mindent megtett, hogy belészeressek, és el is érte a célját. Ma már azt mondom, az egóját akarta növelni ezzel is, nem volt neki elég a szimpla sex. Ugyanakkor 2 év alatt szinte mindennap együtt voltunk, gyakran reggeltől -estig, közösen intéztünk mindent. Munka után rögtön hozzám jött, volt hogy tőlem hívta fel a feleségét... Olyannyira közösen intéztünk mindent, hogy többször rezgett neki a léc, és nem kicsit. Több olyan eset volt amikor nyilvánvalóvá kellett volna hogy váljon a felesége számára, hogy van egy harmadik.És azt hiszem a felesége nem akarja / akarta megtudni, inkább homokba dugja a fejét. Hiszen ha a férjem alapozós inggel jön haza, vagy a kocsijában az ülés alatt találok egy friss rózsát, akkor azért gyanakodnék. Az utóbbit állítólag úgy magyarázta ki hogy véletlenül berepült a kocsiba. A házassága, állítólag romokban, otthon terror van...stb , az ilyenkor szokásos dolgokat mondta. Hozzáteszem semmiféle anyagi érdekem nem fűződött ehhez a kapcsolathoz. A heti , rendszeres virágcsokrokon kívül semmit nem kaptam tőle. Kihasznált , becsapott, és a legrosszabb, hogy még most is, ezek után is szeretem. Hülye vagyok? Igen, tudom. Nem tudom, hogyan , és merre tovább, az eszem tudja, a szívem nem. Voltatok már hasonló helyzetben?
Szerintem olvas(hat) akkor is ha nincs bejelentkezve, vagy időnként hozzászól.
Van akinek szüksége van arra, hogy átgondolja a tanácsokat/véleményeket. Főleg akkor ha azok jók.
Az is lehet hogy csak kevesebb ideje van mint nekünk.
Nem azért segítünk egymásnak, mert rászorulunk, hanem mert addig is együtt lehetünk, s majd utána van idő egyéb, közös dolgokra, ami nem munka.
De mindegy is, mert valóban nem ez a lényeg. Ne csak ezért tiszteljen, sok egyéb, más dologért, de ha mással kavar, ne én tegyem mindezt, hanem az, akivel az 'egyéb dolgok jók'.
Ennyire egyszerű ez.
Bárki más is eltűnne. Beleverték a betonba, mondván mindendenről ő tehet, egye meg amit főzött.
Most tűrjön és várja mosollyal az újabb és újabb csapásokat ?
Megteszed,mert fontos Neked-es elvarod,hogy a ferjednek is ennyire fontos legyen,hogy cserebe huseges legyen.
Szerintem meg ne a tiszta gatyaert becsuljon meg tiszteljen egy ferfi.
Sem a ferjed nem egy segitsegre szorulo nem teljes erteku egyed,sem Te.
Reszt vallalni lehet a hazimunkaban.Segitsegre szorulonak kell segiteni,a napi rutin az nem segitesen alapul,sem a melohelyen,sem otthon!
Igen-gen. Van feladat megosztás.
A férfi dolga a vadászat és a favágás. Arról igazás nem tehetünk, hogy a szomszéd utcában van a hentes, a lakásban meg központifűtés van.
Nem így van. Ha tud, segít. De alapvetően a javát én végzem. De pl ő megcsinálja a számítógépet, kifest, stb, amiben ha tudok, segítek, de alapjában ő végzi.
Ez se túl magas, ugye??
Igen, de számomra ez nem teher, hanem természetes. Megteszem, mert fontos nekem. Igen, köt egyéb érzelem is, de az ezt nem zárja ki.
De rosszul esik, ha az én gondoskodásom eredményét egy másik nő élvezi.
Nem vagyok 'csak' anya, és a férjem se 'csak' apa. Férfi és nő vagyunk, szeretettel, vágyakkal, értékekkel. De ha nem összeegyeztethető, akkor váljunk, és ne bántsuk azt, akivel eddig közös volt minden.
Szamomra maradi pont akkor vagy,ha azt hiszed,hazassag=osszes hazimunka nore valo haritasa.
Lehet ugy is,hogy kozosen csinaljatok-pl. piszkos ruha eseten egyik fel kimos,masik fel tereget,egyik fel beszedi a megszaradt ruhat,masik fel kivasalja.Magas?
Tudod,van az a variacio is,hogy egyenloen vegzi mind2 fel a hazimunkat.
Az egy rossz elgondolas,hogy alapjaban veve a nok vegzik. A nok varnak el ilyesmit onmaguktol es leanygyermekuktol,mert igy "szokas". Rossz sokasokon valtoztatni kell,nem eltetni,meg azert eltetni onmagunkat,mert megvan valami beidegzodott regi rossz szokas!
Nem mindenkinek telik bejárónőre.
Miért kéne bejárónő? A férjnek letörik a keze, ha megcsinál valami házimunkát?
OK, ez a szeretet kifejezése. De hiszen ugyezzel a szeretettel gondoskodsz a gyerekeidről és a férjedről. Pedig a férjedhez egyéb érzelmek is kötnek. Olyanok, amilyenek a gyerekeidhez nem (kivétel a fiúgyerek).
A gyerekek megszületésekor a férj funkció is csökken és helyét át kell venni az apai szerepnek. Tanult dolog, mert apai ösztön (mint ösztön !!!!!!!) nincs. Ha egy férj nem tud - részben/egészben - apává alakulni, fejlődni, tanulni akkor rosszul érzi magát és veszteséget érez.
Aztán vannak párok akik "megrekednek" az apa-anya szerepben mert nem épül vissza a férfi-nő vonal. Sokan közülük tartósan (15-20-25 év) együtt maradnak. Míg a gyerekek ki nem szállnak.
Egy percig ne gondold, hogy bármiféle szempontból is minősíteni, netalántán ledorongolni akarnálak. Én nem rólad és a te kapcsolatodról beszélek, hanem általában kapcsolati funkciókról, funkció zavarokról.
Tedd, ha szereted tenni, de ne hidd, hogy ez a lényeg! (vagy hidd, nekem mindegy. De azért érdekes lehet, a férjed hogy gondolkozik erről (szerintem eszébe sem jut))
Én az egyenletes terhelés és a munkamegosztás híve vagyok (voltam, amíg volt kivel:-))
Akkor ne tegyem??? Számomra ez a szeretetem egyik kifejezése. Tényleg, szerinted mit szólna, ha a koszos ruhájával hazaküldeném? Mert én az a Nő vagyok, akinek udvarolt.. másnap elmeorvost hívna.
Nem volt ilyen szerződés, de nehogy már maradi legyek, mert ez természetes nekem?! Bármennyire modern a világ, a feleségnek vannak feladatai. Ha azért hagy el egy NŐ-ért, mert az nem fog gondoskodni róla, és ez neki tetszik, ám tegye. De elhiszed nekem, hogy az új társa mellett nekem hiába hozná vissza a szennyesét?
Ááááá, itt senki nem lehet jó úgy látom. Ha gondoskodom, élhetetlennek tartom a férjem, ha nem, akkor meg igénytelen önző dög vagyok..??
Mivel vallaltad 20 eve,hoghy mosol,fozol,vasalsz egy ferfira? Alairtal egy szerzodest?Merthogy a hazassagi fogadalomban ilyen nincs,az tuti!
Az csakis a Te bajod,ha Te azt hiszed,mosni,fozni,vasalni KELL egy ferjre,mert ez a hazassag alapja. Nevetseges szamomra ez a gondolkodasmod.
"De igenis gondját viselem, hiszen mosok, vasalok, főzök rá, mert ezt vállaltam, 20 éve."
Ezek anyai feladatok. Ezek ugyanazok a gondoskodás funkciók, amit a párod a saját anyjától is megkapott. Amikor a párod udvarolt neked, akkor nem mostál, főztél, vasaltál rá és mégis odavolt érted. A nőért.
Oké, értelek már.
Akkor NŐként érzem magam megalázva, nem anyaként.