Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Harmadikként,hogyan tovább
Létrehozva: 2013. október 2. 22:54
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek? Igen. Azt hiszem kívülállóként nézve, a lehető legsablonosabb sztori esett meg velem.Az egyik oldalon, jól szituált, magas beosztásban lévő nős férfi, 2 gyerekkel, és persze feleséggel. A másik oldalon 35 éves ,egyedülálló, magánvállalkozó, naiv, hiszékeny, nő. Én. Igen. Szerető voltam. Két évig. Persze a megfogalmazás téves, a nős úriember szerint (a továbbiakban pszichomanipulátor, én így hívom most már) én a barátnője, mi több szerelme voltam , mégis úgy dobott el két év után, hogy még csak annyi tisztesség volt benne, hogy személyesen közölje. SMS-ben "szakított" velem. Tudom, talán felesleges egy ilyen embertől tisztességet várni, mégis fáj. Két évvel ezelőtt, mikor megismerkedtünk, eléggé mélyponton voltam lelkileg,és egy komoly betegséget is diagnosztizáltak nálam. nem állítom, hogy éppen a nagy szerelmet kerestem volna akkoriban, ő mégis mindent megtett, hogy belészeressek, és el is érte a célját. Ma már azt mondom, az egóját akarta növelni ezzel is, nem volt neki elég a szimpla sex. Ugyanakkor 2 év alatt szinte mindennap együtt voltunk, gyakran reggeltől -estig, közösen intéztünk mindent. Munka után rögtön hozzám jött, volt hogy tőlem hívta fel a feleségét... Olyannyira közösen intéztünk mindent, hogy többször rezgett neki a léc, és nem kicsit. Több olyan eset volt amikor nyilvánvalóvá kellett volna hogy váljon a felesége számára, hogy van egy harmadik.És azt hiszem a felesége nem akarja / akarta megtudni, inkább homokba dugja a fejét. Hiszen ha a férjem alapozós inggel jön haza, vagy a kocsijában az ülés alatt találok egy friss rózsát, akkor azért gyanakodnék. Az utóbbit állítólag úgy magyarázta ki hogy véletlenül berepült a kocsiba. A házassága, állítólag romokban, otthon terror van...stb , az ilyenkor szokásos dolgokat mondta. Hozzáteszem semmiféle anyagi érdekem nem fűződött ehhez a kapcsolathoz. A heti , rendszeres virágcsokrokon kívül semmit nem kaptam tőle. Kihasznált , becsapott, és a legrosszabb, hogy még most is, ezek után is szeretem. Hülye vagyok? Igen, tudom. Nem tudom, hogyan , és merre tovább, az eszem tudja, a szívem nem. Voltatok már hasonló helyzetben?
Van még 25 éves polóm is, s most is divatos klasszikus örök darab.
Soha nem varratnám, töltetném fel semmim, ha lenne pénzem sem.
Egyik ismerősöm kb eddig költött magára 1 millát, de mégis többnek látszik a koránál.
Én meg minden nélkül, simán akár 15 évet letagadhatok, a 10 éves papucsomba,
25 éves topomba.
a "fiatal" korosztály kellene. Csak nem tudják, ahhoz pénz és farok is kéne.
De számomra a ház, az otthon az egyetlen státusz szimbólum.
Évekkel ezeőtt történt: elmentem egy csóró lakótelepi fodrászetba, mert rengeteg vevőm ájuldozott, hogy csúcs szuper frizurát készítenek ott. Kicsi, szűkös hely a lányommal alig tudtunk leűlni. A nő akinek elkészült a haja, még paradézott vagy 10 pervig mielőtt elment. Többek között megjegyezte, hogy a lábamon lévő papucs az tavalyi kollekció
Természetesen mikor elment az ott maradó nők kibészlték, hogy mekkora nagy arca lett mióta fél évente jár plasztikai sebészhez. Aztán találkoztam még vele párszor és kérkedett is, hogy kb. 3 millót költött már műtetekre. Mindezt úgy, hogy egy 8 milliót érő panelben élt a családjával. ..............
De tudok olyan nőről aki nem varrat a városban,csak Náraytól öltözködik (100 ezer egy blúz) ő is egy panel lakásban él.
A férjeik pedig már nem konditerembe járnak, az olyan snassz, hanem magán tenisz edzőhöz, ...meg hozzám
Ahogyan írtad, nekik ez a fontos.
A facebook a másik nagy kedvencem , amikor naponta látom a tengerparton, a velness szállóban, meg az otthoni 30 fős frillpartin készült képeket, jó tudom nincs pénz................
Nekem van 17 éve örökölt házam, de majd akkor adom el ha nagyon szükség lesz az árára.
Ez pont olyan, hogy tavasszal kocsit cseréltünk, a régivel 10 évig jártam, ráköltöttem ősszel egy vagyont, most szinte azt kaptam csak meg érte, ami akkor ráment. Az új autó nagyon szép, tényleg olyan, mintha most jött volna le a szalagról, szerencsére az a tipus, amiből nem sok van, a maga gyártmányában kis női luxuskocsinak számít, mindenki megbámulja.
Mióta megvan azóta viszont nonstop kapom a visszajelzéseket, hogy milyen jól megy nekem, ők is szívesen beleülnének egy ilyenbe, etc. Amit meg nem hallok, azt el tudom képzelni.... Pedig, nagyon jó áron vettem egy autószalonos ezeréves barátság okán, és a valóságban semmivel nem állunk jobban, mint tavaly vagy bármikor, az a pénz ott pihent a bankszámlán egy lakáseladásból kifolyólag, csak mostmár nem volt mese, hozzá kellett sajnos nyúlni. Tudtuk, hogy ez be fog következni, csak húztuk az időt, nem véletlenül jártam a 12 éves kocsival. Ha vettem volna egy tucat márkát, ami hasonló árban van, de nem "irritálja" az utca népét, akkor most senki nem mondana semmit. Így viszont nagyon megszaladt nekem... Hát hogyne ! Ennyit arról, hogy mi látszik kívülről. :)
Ezelőtt 10-15 évvel egészen más volt a vevők összetétele mint ma. Régen valóban jellemzőbb volt, hogy valki már csak akkor költ a személyes luxusra, ha megvan a szép kertes ház, 2 autó és minden ami "illik"
Mára viszont megjelent a társadalomban egy olyn jól kereső réteg, akiknek egyáltalán nem fontos, hogy legyen saját otthona. El éldegélnek hosszútávon is középszerű bérelt lakásokban, viszont a személyes igényeiket, beleértve a luxus termékeket, utazásokat, autókat arra igen sokat áldoznak.
Számomra teljesen idegen ez az életszemlélet, de ez van.
Az, hogy te nem hallotál róluk, az nem azt jelenti, hogy nem léteznek! Csak a társadalom más rétegét képezik, mint amiben te élsz.
Fizetik a ruhákat ékszereket, pénzük van, farkuk nem nagyon.
Én ilyen a környezetembe nem ismerek, s az elmúlt 40 év alatt sem hallottam ilyenről
az ismereretségi körömbe.
Sőt itt fenn a szeretős topikokba sem hallottam az elmúlt 10 éves fennlétem alatt.
20 év kereskedelemben eltöltve, hát sok történetet ismerek. A nők szeretik elmesélni, hogy milyen főnyeremény pasival kavarnak éppen, hová viszi őket ebédelni, vacsorázni, krándulni, milyen ajándékot kapnak stb...és az már a szeretők között is egy státusz, ha a férfi lakást bérel............
Aztán ott vannak a pasik akik meg nagyon szeretnek vásárolni (jajjj imádom őket) de hát nem mindent visznek ám haza. Szóval vannak pasik akik jönnek, fizetnek és elmondják, hogy ki fog érte jönni az áruért , illetve hagynak nálam 40- 50 ezer ft-ot és a kislány limitje.
vagy fordítva, csaj jön elteteti a kiválasztott dolgokat a pasi pedig mikor ráér bejön és kifizeti
Ez a való világ..............
Általába az ő életüket ismerem.
Egy nő mindig a férfi előtt jár abból a szempontból, hogy az ő hasában van a gyerek, érzelmileg képes ezzel manipulálni, mind a lelki oldalát, mind az egészségügyi kockázat oldalát kidomborítva az abortusznak.
És hogy hogyan tud például kiállni magáért egy férj, ha a feleség befenyíti, hogyha nem csinál neki x-edik gyereket, akkor majd megcsinálja neki más, mert ő annyira vágyik rá, hát szerintem sehogy. Elválni nem fog, inkább megcsinálja, minthogy ki tudja kiét nevelje sajátjaként. Egy biztos, nagyon változatos az a manipulatív eszköztár, amivel a nők élni tudnak egy vágyott gyerekért.
Nem mondtam azt sem, hogy nincs érdek az őszinteség mögött és azt sem állítottam, hogy az őszinteség egyenlő a teljes igazsággal. Oda-vissza igaz ez.
Nincs szeretőzési protokoll, viszont erre ugyanaz érvényes, mint az egyéb emberi viszonyokra. Van egy határ, amitől mélyebbre nem megyünk az előző kapcsolatunk kitárgyalásában. Ezt egyébként a legtöbb férfi korrektül be is tartja, nem jellemző, hogy fecsegnének az előző nőjükről, sőt, ha kérdezel, akkor általában hárítanak egy "nem emlékszem" válasszal.
Akik ezt mégis maguktól megteszik, azoknak valamilyen személyes érdekük fűződik hozzá, többnyire a bizalomszerzés, az őszinteség látszatát kelteni, hogy a vártnál is mélyebbre megy, még személyes, netán intim részleteket is megoszt a másikról, annyira sokra tartja a kettőtök között épülő nagyon közeli, bizalmi viszonyt. Ezzel bizonyít. Ezt viszont látni kell ám...
Egyébként személyes tapasztalatom is ez, mindig akkor táncolt a másik a "korrekt" információ szivárogtatás határán, amikor vissza kellet szerezni a bizalmam, vmiért mosolyszünet volt és a nagyon becsületes, őszinte szándékot kellett megtámogatnia. Mindig személyes érdekből árult el részleteket, alátámasztandó a maga érvelését.
fenntartott lakásba költöztette be az épp aktuális barátnőjét. Neked
pedig megparncsolta, hogy tiszteld őt.
Te akkor csaptál csak nagy balhét amikor már 6 hónapja együtt laktak"
Írj regényt, vagy brazil szappanopera forgatókönyvet...
Kértem,hogy a találgatásokat, személyeskedéseket hagyjuk. Parancsra meg nem lehet tisztelni senkit sem, legalábbis nekem nem megy, de nyilván engem is jobban ismersz mint én saját magamat
Vagy annak úgy kellene történnie, hogy a nő esetleg megvárja, hogy a férfi is vággyon a gyerekre?
Most hagyjuk a véletleneket, mert azok elenyésző százalékban fordulhatnak csak elő, mert ugye egy nő aki felelsősséget vár el a férfitól, az maga is csak nagyon felelősségteljes lehet.
Nagyon osztom "Sonata" véleményét ezzel kapcsolatban, soha nem szülnék olyan párkapcsolatban, aminek már repedeznek a falai, főleg nem egy 3. gyereklet.
Az este volt egy film a ID-n. Csodás család, orvos férj aki nem engedi dolgozi a feleségét. Felelősséget vállal családjáért, eltartja őket, semmiben nem szenvednek hiányt, a csaj szülei el vannak ájulva, hogy ilyen csak a mesében van stb... Férj és feleség tervezok a 3. babát, maga a tökély..............Otthon azt mondja az apa robotol a család megélhetéséért azért jár haza késő éjjel.
A valóság: a férfi folyamatosan szeretőt tart, sőt váltogatja is őket igen gyakran. szabadidejét lazításképpen velük tölti egy külön erre a célra fenntartott lakásban.
És ha azt hinnéd, hogy ez csak a "csöpögős amerikai filmekben van. " így, hát nagyon tévedsz. Én magam több olyan férjet is ismerek, akik ilyen lakásokat tartanak fenn, de ha kiderülne, minden bizonnyal azt mondanák az asszonynak, hogy az csak "képzeleg".
De teljesen mindegy, hogy jó vagy rossz, maga a tény, hogy kibeszéli inkorrekt.
"eddig is feldolgozhatatlan mennyiségű infót kaptam (jóval többet mellesleg, amit egy szerető szerintem el tud képzelni, hogy kiadnak róla "otthon"...)"
De ugye a drága nem tudta hogy mit is akar...egyem meg a szegény önfeládozó őszinte lelkét...
Utána megmagyarázta a családnak hogy te egy önző hisztis feleség vagy aki rákényszeritette hogy más nővel legyen boldog...édes kettesben...mert az ugye mosolyogva kisestélyiben takarit, mos meg főz rá....hmm..sajnáljuk?..ne sajnáljuk?...sajnáljuk?..ne sajnáljuk?...
Nem vagyunk egyformák, persze, de szerintem kevés olyan kapcsolat van, ahol ne lennének hullámhegyek, hullámvölgyek - ez a kevéske szerintem csöpögős amerikai filmekben van.
Nekem az is természetes, hogy egy terhességgel kapcsolatban nem csak a 100%-os hurráoptimizums jelenik meg, hanem a realitások és a kétségek is, hogy biztos jó ötlet-e pont most, pont itt. És ha átbeszélik ezeket, és ennek hatására eloszlanak a kétségek, nekem csak azt bizonyítja, hogy egy jól kommunikáló, jól működő kapcsolatról van szó.
Azt is megértem, hogy sokszor a nők igen változatos eszköztárat vetnek be arra vonatkozóan, hogy teherbe essenek, ill. az ilyen összeügyeskedett gyerekeket elfogadtassanak a férfival. Viszont szerintem egy férfinak is kell magához való eszének lenni, meg saját akaratának. Ha nem igazán akarja, akkor ezt nagyon határozottan mondja meg, és ne térjen ki a konfliktus elől - ui ez olyan fontos kérdés, ami mindhármuk (plusz a már meglévő) gyerekek életét is súlyosan befolyásolja. Tehát akár igent, akár nemet mond, ne csak 'ráhagyja' a feleségre, hanem igenis viselje a következményeket.
nem hiszem, hogy ez szolgálná az érdekét..