Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Harmadikként,hogyan tovább
Létrehozva: 2013. október 2. 22:54
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek? Igen. Azt hiszem kívülállóként nézve, a lehető legsablonosabb sztori esett meg velem.Az egyik oldalon, jól szituált, magas beosztásban lévő nős férfi, 2 gyerekkel, és persze feleséggel. A másik oldalon 35 éves ,egyedülálló, magánvállalkozó, naiv, hiszékeny, nő. Én. Igen. Szerető voltam. Két évig. Persze a megfogalmazás téves, a nős úriember szerint (a továbbiakban pszichomanipulátor, én így hívom most már) én a barátnője, mi több szerelme voltam , mégis úgy dobott el két év után, hogy még csak annyi tisztesség volt benne, hogy személyesen közölje. SMS-ben "szakított" velem. Tudom, talán felesleges egy ilyen embertől tisztességet várni, mégis fáj. Két évvel ezelőtt, mikor megismerkedtünk, eléggé mélyponton voltam lelkileg,és egy komoly betegséget is diagnosztizáltak nálam. nem állítom, hogy éppen a nagy szerelmet kerestem volna akkoriban, ő mégis mindent megtett, hogy belészeressek, és el is érte a célját. Ma már azt mondom, az egóját akarta növelni ezzel is, nem volt neki elég a szimpla sex. Ugyanakkor 2 év alatt szinte mindennap együtt voltunk, gyakran reggeltől -estig, közösen intéztünk mindent. Munka után rögtön hozzám jött, volt hogy tőlem hívta fel a feleségét... Olyannyira közösen intéztünk mindent, hogy többször rezgett neki a léc, és nem kicsit. Több olyan eset volt amikor nyilvánvalóvá kellett volna hogy váljon a felesége számára, hogy van egy harmadik.És azt hiszem a felesége nem akarja / akarta megtudni, inkább homokba dugja a fejét. Hiszen ha a férjem alapozós inggel jön haza, vagy a kocsijában az ülés alatt találok egy friss rózsát, akkor azért gyanakodnék. Az utóbbit állítólag úgy magyarázta ki hogy véletlenül berepült a kocsiba. A házassága, állítólag romokban, otthon terror van...stb , az ilyenkor szokásos dolgokat mondta. Hozzáteszem semmiféle anyagi érdekem nem fűződött ehhez a kapcsolathoz. A heti , rendszeres virágcsokrokon kívül semmit nem kaptam tőle. Kihasznált , becsapott, és a legrosszabb, hogy még most is, ezek után is szeretem. Hülye vagyok? Igen, tudom. Nem tudom, hogyan , és merre tovább, az eszem tudja, a szívem nem. Voltatok már hasonló helyzetben?
Szóval nem vagyunk egyformák, de hogy én soha nem szülnék gyereket úgy, hogy a másik nem akarja, vagy ellenérzései vannak, az tuti.
Nekem nem kellene, hogy racionális indokokat mondjon, hogy körülbástyázza az igazát, akivel fel kellene nevelnem azt a gyereket, mert nekem annyi bőven elég lenne, hogy NEM. Lehet, hogy meg sem tudja fogalmazni az ellenérzéseit, ez mind reálisan benne van egy ilyen helyzetben. Mondjon egy racionális indokot, mert ha nem tud, akkor szülök ? Számomra az elsődleges racionális ok, hogy akarja vagy sem. Ha nem, akkor nincs mit ragozni tovább.
Én azt gondolom, ha az élvezet közös döntés volt, amiben megcsináltuk, akkor legyen már a következmény feletti döntés is közös. Egy nőnek nincs vétójoga, mert ő szül, mert már szült x másikat és nyilvánvalóan máshogy él meg egy abortuszt, mint egy férfi/apa. Ez nem indok, vagy ha az, akkor azzal keményen számolni kell, hogy bármelyik pillanatban visszaüt majd ez a gondolkodás.
Mégis azt írtad, hogy 7 év alatt 1 pár cipőt tudtál venni magadnak, azt is abból a pénzből amit anyósodtól kaptál névnapodra.
Ez egy kicsit ellentmondásos.
NEM erőltettem ezt a gyereket a férjemre
NEM egy összeomlás előtt álló házasságba született, hanem egy nagyobb probléma - UTÓLAG láthatóan csak vélt- megoldását követően fogant egy látszólag stabil, jó kapcsolatba..
NEM azért szültem meg, hogy kiteljesedjek az anyaságban, hanem mert a 2 gyerekem mellett nem volt vállalható, hogy ne tartsam meg, ÚGY, hogy nincs racionális oka, hogy ne szülessen meg. Nem, ha évente teherbe esek, nics most 7 gyerekem és ma sem szülném meg a bébit, aki megfogan, mert nem adottak a körülmények.. tehát nem akkora a házunk, én nem bírom sem fizikailag, sem idegileg, a legnagyobbnak már egész más igényei vannak, nem tudom segítség nélkül összehangolni 7-8-10 év korkülönséggel a mindennapjainkat és nem terveztem, hogy háztartásbeliként élek azután, hogy gyerekeink születnek, több gyerekkel pedig máshogy ez nem menne. 3 gyerek mellett még azért lehet dolgozni, bár 8 órás munkahelyem már valószínűleg nem lesz.
Szóval van az a helyzet, amikor az abortusz egy elfogadható dolog, sőt, nekem is volt már, sőt a férjemtől, még a kapcsolatunk elején.. de abban az élethelyzetben, amiben a harmadik gyerekünk foganásakor voltunk, ez nem volt felvállalható... nem kellett nagyobb autó,nem kellett nagyobb ház,nem járt extra kiadással... szóval nem volt semmi RACIONÁLIS ok arra, hogy ne tartsuk meg, azon felül, hogy nem terveztük az érkezését... arról viszont nem ő tehet és kb. 50-50%-ban vagyunk hibásak abban, hogy ez így sikerült... nm megerőszakoltam a férjem és nem ráerőszakoltam a döntést, nem a férjem "legyőzése" árán van ma ő itt.
DE lényegtelen is amúgy a kérdés a mi történetünk szempontjából, mert bár én korábban arra tippeltem, hogy a gyerekekkel járó mókuskerékből menekült a férjem, mára világossá vált, hogy ők az egyedüli visszatartó erők jelenleg... a menekülésre okot adó dolog a mi kettőnk kapcsolata, ami az évek során valahogy nagyon félrecsúszott, ebben viszont a gyerekeknek kicsi szerep jut, inkább az egymás melletti, különböző irányba elfejlődés játszik szerepet.
kotont, köttessék el magukat, ne utólag próbáljanak kibújni a felelősség
alól!!!
Azért ez házasságban, családban nem így működik, hogy húzzon gumit a férj, ha nem akar gyereket. Akkor miről beszéltél előzőleg, hogy közös döntés ?
Akkor most közös döntés, és megbízhat bennem, tiszteletben tartom, hogy nem akar gyereket a jelenlegi helyzetben, esetleg később sem, vagy megbízhatatlan és kiszámíthatatlan vagyok, ha besikerül a gyerek megvalósítom önmagam, mert szeretek terhesnek lenni, életem legboldogabb időszaka a kismamaság és meg akarom tartani a gyereket ? Közös döntés lesz, vagy nem számíthat mellettem semmire és tényleg húzza fel azt a gumit ? A dolgok nem úgy működnek, hogy ő is ott volt, amikor megcsináltuk a gyereket. Főleg akkor nem, ha házasságban élünk és meg van róla győződve, mert ebben egyeztünk, hogy én védekezem. De mégha nem egyeztünk is semmiben, mindketten felelőtlenek vagyunk és rábízzuk a vakszerencsére, akkor is közös döntés, hogy megtartjuk-e. Ha az egyik nagyon nem akarja, vagy rá kell beszélni, abból hosszútávon egyszerűen nem lehet jól kijönni. Ezerszer vissza fog ütni a legváratlanabb helyzetekben, hogy azt fogja érezni, gondolni, hogy akkor azt nem kellett volna, hagyta magát rábeszélni, pedig már akkor sem akarta.
És itt most nem arról beszélünk, hogy azt kivánja bár ne lenne a megszületett gyereke, mert ilyet épeszű és éplelkű ember soha nem kívánhat, de a kialakult helyzet miatt mindig benne lesz a tüske, a vád önmagával (is) szemben, hogy miért volt ennyire hajlítható.
Tímeáéknál sem tervezett baba volt a harmadik, meggyőzte a férjét, hogy tartsák meg.
az akaratukat a férfiakra, aztán meg csodálkoznak, hogy lelépnek, nem
fizetnek stb..
Miért gondolod, hogy a családtervezés kizárólag a nők dolga? Miért, Tímea gyereket akart és punktum, elment a spermabankba és feldugta magának? Vagy ráugrott a férjére és erőszakkal magába nyomta a farkát, amíg nem ejakulált?? Vagy netán a férjével megbeszélték, és mindketten úgy gondolták, hogy szeretnének közös gyerekeket, megegyeztek majd közösen legyártották őket?
Nem tudom, minek nézed a pasikat - rongybabának? Könyörgöm, nekik is van akaratuk, és aktívan részt vettek a gyerekekkel kapcsolatos döntésben és a megcsinálásban is. Evidens, hogy ha már egyszer gyerekük van, igen, nekik is van gyerekük, akkor ők is felelősséggel tartoznak értük.
Ha viszont úgy gondolják, hogy ők nem igazán akarnak gyereket, húzzanak kotont, köttessék el magukat, ne utólag próbáljanak kibújni a felelősség alól!!!
Teljesen friss történet, a családomban az egyik 20 évest 2 hónapja egy étteremtulajdonos 45 éves faszi furikázza a luxusautójával. A lánykát hívogatja a pasi, hozza-viszi, mint a szatyrot, az meg ugyan (még ) állítólag nem adta be a derekát, tulajdonképpen nem is szexuális közeledésként érzékeli a szitut, hanem élvezi a kiszolgálást és a "barátságot". Én mondjuk az anyja helyében az első sallert a faszinak, a másodikat a lányomnak osztanám ki pár keresetlen szó mellé, de hiszek a lánynak, ismerem, és hiszem, hogy ilyen kis naív és tényleg csak élvezi ami történik vele. Pont az ilyen lánykák miatt gondolom, hogy nem mindenki számító dög, egyszerűen csak fiatal, és tapasztalat hiányában fogalma nincs mikor kell osztani kettővel amit a "vállalkozó" férfiak vetítenek, a személyes hátterükről és annak következményeiről már ne is beszéljünk.
Második rész pedig..ok..adva van egy fiatal lányka aki otthon lakik anyukával. Megismerkedik egy magán vállalkozóval aztán egyszer csak puff...albérlet is van a nevén és egy munkahelye ami megenged neki egy bizonyos szinvonalat, ami anyuka mellett nem volt meg...de igazad van, pont egy 3 gyerekes apában szeretett bele a 2 szép szeméért.....aha...szerinted???
Én mondjuk...anyagilag sokkal jobban állok (már 10 évvel ezelött is) mint az én szeretöm. Igy 40+ évesen tuti nem fogok elájulni sem hasra esni egy vacsorátol, ne adj Isten kis ajandéktol. Együtt nem sokat utazunk együtt, de azt sem veszem ajandeknak, mivel sem heti sem havi fizetést nem kapok a vállalkozasaban befektetett idömert, munkámert....
Anyagilag semmit nem tud adni nekem, amit sajat magam nem tudok finanszirozni....ugyhogy biztos nem az anyagiak tartanak mellette...
Bár azt szokták mondani, hogy az embereknek az igazság fáj a legjobban.
Ellenben többször kértem, hogy a férjemet és a szeretőjét - lévén hogy egyikőtök sem ismeri őket, valamint nincsenek jelen, hogy pontosítani tudjanak - hagyjuk a továbbiakban... Ha hozzám van kérdésed, érdekel hogy vagyok, arra szívesen válaszolok.
Mint pl. a kérdésedre, hogy nekem nem tudta volna-e odaadni a csaj munkáját. Sajnos nem. Nincs meg hozzá a megfelelő SZAKtudásom. Ez nem egy olyan munkakör amit reggel a moszkván álldogálók között találomra kiválasztott 3 ember elvégezhet..., vagy 0 alaptudással elsajátíthat.
Az ajándék és a vacsora említésekor T azon akadt ki, hogy lángosra meg nem jutott.
Na szóval.........
Arról meg ne is beszéljünk, hogy milxen szinten bizalmatlanság a feleség felé, hogy a férj eltitkolja a jövedelmét.
Sem a lány álláspontját nem ismerjük, sem a közöttük levő érzelmi szálakat.
Hogy két embert mi köt össze, milyen szenvedéllyel közelednek egymáshoz, mi hangzik el kettejük között és hogy ezzel szinkronban van-e a cselekedete annak, aki bármit mond a másiknak, azt csak úgyis azok tudják pontosan, akik között zajlik a történet.
Éppen ezért nem tudja pontosan egy szerető, hogy mi a helyzet férj és feleség között, de a feleség is csak hisz dolgokat, nincs ott, nem látja, nem hallja mennyi érzelmet vonultat fel a másik kettő közötti kapcsolat.
Egyébként nem értem miért erőlteted ezt az anyagias hozzáállást. Egy kapcsolatnak van más közelítése is, de valahogy mindig ide térsz vissza: pénz, vacsora, ajándék. utazás. Neked ennyit jelent a szeretőd ?
Nem költ itt senki semmit, inkább olyan mintha te felejtetted volna el mit írtál. Mert a férjed álítása szerint olyan kevés pénzért, amit a csajnak fizet más nem vállaná el azt a munkát. Aztán meg a csaj fedezi a lakás költségeit + nyilván a saját megélhetését és még jut belőle neki üdülésre meg külföldi utakra is.
Bizosan te is érzed, hogy ennek valamelyik oldala nem reális a mai magyar valósággal.
Azt sem mondtuk, hogy ő lenne az ördög, nekem p. eszembe sem jutna, inkább az önző jelző jut eszembe róla.
Higgadjatok le tényleg, ha nem írok semmit, miért kell költeni valamit?
Higgadjon le mindenki, szerintem korai még itt bármilyen eldöntött kérdésről beszélgetni. Egy megcsalós történet mindig tele van fordulatokkal, mint írtam mindenkinek idő kell, hogy helyére tegye a dolgokat magában.
Azt meg egyáltalán nem gondolom, hogy egy fiatal lányka csak a pasi pénzére hajtana. Vannak olyan pasik, akik nagyon el tudják adni magukat, egy határozott fellépésű ( és szerintem sokszor igenis levakarhatatlan ) pasi tud irányítani egy fiatal csajt, és egyáltalán nem lehetetlen, hogy az meg beleszeret és megfekszik minden olyasmitől, amire a pasival azonos korosztályú nő csak felhúzná a szemöldökét és elhajtaná, mint a legyet.
A férjem meg nem ellenség, akkor sem lesz az, ha szerinted azzal tennék jót a közös gyermekeinknek... Ez nem jelenti, hogy rózsaszín szemüvegen át nézem, csak hogy nem gondolom, hogy az ördög maga.
Az a baj, hogy mindenkit az ellenségednek hiszel, mert őszinte és kivülről máshogyan látja a dolgokat. Kivéve a férjedet mert őt még mindíg egy nagyon rózsaszín szemüvegen keresztül látod csupán, a történtek ellenére is. Még akkor is ha ezzel alapvetően a gyermekeidnek nem teszel jót.
Ezzel nem akar senki sem megbántani, ez egy topic ahol megosztjuk a körülöttünk lévő világban történteket és azok tanúságait.
Pl. itt T inító is úgy döntött, hogy ő még 35 éves kora előtt akarja megszülni a 3. gyerekét, pedig a házassága és széthullóban volt, már akkor is.
Tudod az is pont olyan igazság, hogy " mit is akar egy nő az élettől' nem indok arra, hogy valakire rálőcsölje a felelősséget."
üres zsebbel, hagyja ott a közös házat és vagyont, hogy a gyerekeknek,
ha már egyszer apa nélkül nőnek fel, legalább az életszínvonalán ne
kelljen drasztikusan változtatni. És akkor lehetősége lesz az üde
leánykának arra, hogy önmagáért szeresse a FÉRFIT, és küzdjenek meg
együtt a szép közös jövőért. "
Ez nagyon tetszett
Vagyontalanul,üres zsebbel már egyik férfi se olyan vonzó egy fiatal lánykának.nyomorogni egyedül is tud, nem...
Lehet, hogy megkeményedett a lekem???
Nem hiszitek el, de én érzelmes Rák lévén régen könnyen elsírtam magam,mindenen meghatódtam, mára ez eltűnt.
Nem is tudom ,mikor sírtam utoljára...mondjuk nem hiányzik ,de néha jó volna, de valahogy nem tudok...