Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Harmadikként,hogyan tovább
Létrehozva: 2013. október 2. 22:54
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek? Igen. Azt hiszem kívülállóként nézve, a lehető legsablonosabb sztori esett meg velem.Az egyik oldalon, jól szituált, magas beosztásban lévő nős férfi, 2 gyerekkel, és persze feleséggel. A másik oldalon 35 éves ,egyedülálló, magánvállalkozó, naiv, hiszékeny, nő. Én. Igen. Szerető voltam. Két évig. Persze a megfogalmazás téves, a nős úriember szerint (a továbbiakban pszichomanipulátor, én így hívom most már) én a barátnője, mi több szerelme voltam , mégis úgy dobott el két év után, hogy még csak annyi tisztesség volt benne, hogy személyesen közölje. SMS-ben "szakított" velem. Tudom, talán felesleges egy ilyen embertől tisztességet várni, mégis fáj. Két évvel ezelőtt, mikor megismerkedtünk, eléggé mélyponton voltam lelkileg,és egy komoly betegséget is diagnosztizáltak nálam. nem állítom, hogy éppen a nagy szerelmet kerestem volna akkoriban, ő mégis mindent megtett, hogy belészeressek, és el is érte a célját. Ma már azt mondom, az egóját akarta növelni ezzel is, nem volt neki elég a szimpla sex. Ugyanakkor 2 év alatt szinte mindennap együtt voltunk, gyakran reggeltől -estig, közösen intéztünk mindent. Munka után rögtön hozzám jött, volt hogy tőlem hívta fel a feleségét... Olyannyira közösen intéztünk mindent, hogy többször rezgett neki a léc, és nem kicsit. Több olyan eset volt amikor nyilvánvalóvá kellett volna hogy váljon a felesége számára, hogy van egy harmadik.És azt hiszem a felesége nem akarja / akarta megtudni, inkább homokba dugja a fejét. Hiszen ha a férjem alapozós inggel jön haza, vagy a kocsijában az ülés alatt találok egy friss rózsát, akkor azért gyanakodnék. Az utóbbit állítólag úgy magyarázta ki hogy véletlenül berepült a kocsiba. A házassága, állítólag romokban, otthon terror van...stb , az ilyenkor szokásos dolgokat mondta. Hozzáteszem semmiféle anyagi érdekem nem fűződött ehhez a kapcsolathoz. A heti , rendszeres virágcsokrokon kívül semmit nem kaptam tőle. Kihasznált , becsapott, és a legrosszabb, hogy még most is, ezek után is szeretem. Hülye vagyok? Igen, tudom. Nem tudom, hogyan , és merre tovább, az eszem tudja, a szívem nem. Voltatok már hasonló helyzetben?
Remelem hogy addig magaddal foglalkozol...
Én már ezeken túl vagyok.
Anno egyszerübb volt a bébi sintérrel, az jött, mert kellett neki a lové, ott én diktáltam, én mondtam meg mikor mi lesz a program. Ő alkalmazkodott hozzám és nem fordítva.
A nagyszülők meg nem jöttek, mert enni kell adni az állatoknak, mert kapálni kell, meg befőzni, meg nagytakarítani meg stb...
Hát lehet nem tudok menni a jógatáborba mert későn jelentkeztem... bár ma épp ahhoz sem lenne kedvem, "klasszul" indult a napom... ma sem biztos hogy kiteszem a lábam a házból.. ha az embernek rokonai vannak, nincs szüksége ellenségekre, padlóra küldik bármikor... nyilván túlérzékeny vagyok most meg minden de megb.hatja mindenki tényleg, elegem van a "segítő" rokonokból, "barátokból". Ennek a jógatábornak mondjuk pont az lenne a poénja, hogy SENKIT nem ismerek és senki sem tud rólam semmit.
Nagyon helyes, hogy méssz a gyerekek nélkül is már valahová!!
Metgmondta, hogy a tartalékait éli föl, hogy támogathassa a volt családját.
Nekem a fekete cimkés van most itthon, de van piros cimkés is emlékeim szerint. Az édes, a fekete csak félédes.
Amúgy az a fajta sunyi, alattomos bor, ami itatja magát, de van "kifutási ideje", ha túl gyorsan felállsz a vacsoraasztaltól, akkor koordinációs zavarokat okoz már elég kevés is.
ellenben amíg mennek én lelépek egy 3 napos jógatáborba (szobafestés helyett), addig apa vigyáz a legkisebbre.
jelenleg elég változó hogy hogy vagyok, igyekszem lefoglalni magam, amennyire csak lehet, addig sem agyalok...
A gyerekeivel szerintem több időt tölt, mint amíg itthon lakott.. szóval erre sem lehet panasz. A többit meglátjuk...
Gyógyul már a leked?
Jó utat, jó nyaralást!
Piros Apelia-t igyál helyettem is.
Mert nem voltak más idők?
Hú, hát én mostanában sokat gondolok arra, hogy milyen csodálatosak voltak azok a '80-as évek, meg a rendszerváltás környéke, a kilencvenes évek.................pörgött a gazdaság, nem győztünk eleget dolgozni..............
Akkor ha volt egy szakmád, volt munkahelyed.
Ma ez még semmihez nem elég, max írhatsz egy önéletrajzot, vagy többet is, amit senki nem fog elolvasni :-)
Ettől függetlenül én nem ismerem az alkoholista férfiak viselkedését, és de nem is hiszem, hogy tolerálni kellene.
húzzon végre el, mert már esténként félt a gyerek ha nincs otthon, h mi lesz, ha hazaér, alkoholista volt.
S én ezek után pár évig a föld fölött jártam, a boldogságtól, h végre szabad vagyok, pedig nagyon nehéz időszak
volt. Szüleim nem éltek, akkor kezdték az elsőt a gyerekeim, szóval nem volt könnyű.
Belekellett szokni h az olajkályhába olaj kell, -első válásom után- a 20 literes kannát 3 naponként gyalog cipeltem haza, majd megszakadtam.
Szóval ennek ellenére boldog voltam, h megszabadultam tőlük.
Tudom KN azt fogja mondani azok más idők voltak. De ez baromság. Bigus és Evicska is maga kezdeményezte a válást.
Aki nem akar a langyos szarba élni az elválik.
Igen, éppen ezt akartam írni, de akkor megint közös válasz lesz. :)
Én sem az a tipus vagyok, aki megalkudna még bármikor ezen a téren, vagyis a sok vak pasi között nálam sem jön be a félszemű a király lehetősége. Sőt, nekem előbb az kell, hogy megremegjen a lábam a látványtól, addig meg se szólalhat, aztán ha beszél és nekem attól meg elakad a szavam, na abból már kisülhet vmi.:) Nekem a vizuális és belső tökéletesség együtt kell. Ilyennel viszont alig-alig találkoztam az eltelt sok év alatt.
Ezért nem lennék optimista ha rólam lenne szó, mert ha az ember addig nagyátlagban sántákat, bénákat ismer meg, akkor nem gondolhatja, hogy majd amikor egyedülállóként egy másik helyzetben találja magát, akkor majd onnantól megszaporodnak a szőke hercegek, vagy legalább az első blickre annak látszók. Én tisztában vagyok azzal, hogy minden pasiról kiderülhet , hogy földönkívüli, de az a minimum, hogy beinduljak tőle testben-lélekben egyszerre az első perctől.
Ilyen és ennyi segitség mellett ö már rég be-adta volna a kulcsot....
Ismételni nem akarom magam, tudja milyen egyedül a gyerekekkel, nyilván azzal a könnyebbséggl, hogy este átveszem a stafétabotot és van kaja a hűtőben. Ha egy hetet lenne egyedül, és egyszer jönne közben a bébiszitter egy 3 órára, ő főzne, ő mosna, szórakoztatná a gyerekeket, majd este kimerülve végigvinné az altatás 1-1,5 óráját, aztán éjjel felkelne 2-3x, ezt egy héten át tökegyedül (mint amikor ő elutazott), neadjisten még a hormonjai is szórakoznának, mint a terhesség-szoptatás alatt az természetes... megnézném meddig mosolyogna. De erre meg azt szokás mondani, a nők ezt jobban bírják... :p Tény. Csak nem 7 éven át. Mondhatnánk, hogy de én vállaltam... mondjátok meg, ha tudnánk, mi vár ránk, szülnénk gyereket? :p Lehet egyet sem, nem hármat..És pokolba kívánok minden háromgyerekest aki úton útfélen arról papol, hogy a harmadik gyereket már meg sem érezni, mint ha nem is lenne... ugyanaz, mint a kettő... hát a három gyerek valahogy nem eggyel több, hanem minimum 2-vel.
Ettől függetlenül, biztosan állati lehangoló egy morgó fáradt, indulatos, magából kiforduló banyát találni otthon minden este, miután te megtettél mindent, hogy előteremtsd az anyagi biztonságát, meg hogy a gyerekeidnek legyen mit az asztalra tenni és ezért kőkeményen dolgozol minden nap, szünet nélkül, szabadság nélkül...
Őszintén nem tudom, tudott volna-e bármelyikünk másképp viselkedni az elmúlt években...
Ha legközelebb jön hétvégén, szerintem lépj le egy egész napra, vagy kettőre. Menj el moziba, futni, sétálni, turkálni, körmöshöz, barátnpzni, napozni (fentiek bármelyike helyettesíthető igényketől függően), egyszóval KIKAPCSOLNI! Kaját csak a minimumot hagyj otthon.
Ne csak a gyerekek mosolya hiányozzon apukának, hanem érezze a törődést is, meg hogy milyen az, amiko mondjuk 48 óráig EGYEDÜL felel és old meg.
Mert ugye egyszer már elköltözött, úgyhogy a második költözésnél pontoson tudta, hogy milyen a gyerekek állandó jelenléte nélkül.
Sonata, én értem amit mondasz. Nincs minden bokorban az ember párja, ez világos. De én se méregettem és latolgattam a 12,5 év alatt amíg az exférjemmel voltam, hogy vele milyen lenne, esetleg Ő??? Ettől függetlenül gondolom nem maradtam volna 12,5 évig pártában. Bár én (sajnos vagy nem) elég válogatós vagyok:( Akiről nem érzem az elején a 100%-ot, azzal nem kezdek bele egy na majd meglátjukba.