Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elveszett gyerek
Létrehozva: 2013. szeptember 23. 23:56
Nagy tömegben sok gyerek, zsivaj - főleg, ha többfelé kell figyelnünk, bárkivel megtörténhet a baj: eltűnik a gyermek, és hiába kiabálunk, rohangálunk összevissza, nem találjuk.
Nők Lapja Café: A szülők rémálma: az elveszett gyerek - néhány tipp adattárolásra
Nők Lapja Café: A szülők rémálma: az elveszett gyerek - néhány tipp adattárolásra
Mindezt értem, de sajnos ha én találnám meg a gyerekedet, nem tudnék segíteni rajta, mert az én telóm buta.
És egyelőre még vagyunk így néhányan.
Mindez nem jelenti azt, hogy egyszer nem lesz mindenki "rákényszerítve", hogy okostelót vegyen, mert az egész világ feltételezi majd, hogy van neked.
Erre jó példa a nagyképernyős tévék terjedése... Nekünk sokáig nem volt, mert volt egy hibátlanul működő tinédzserkorú készülékünk, s nekünk az az elvünk, hogyamíg vmi jól működik, nem dobjuk el, nem cseéljük le. De egyszercsak azt vettük észre, hogy nem tudjuk elolvasni a feliratokat (pl. meccs közben nem tudjuk, mi az állás), mert olyan bolhabetűkkel van felírva, hogy hagyományos készüléken nem látszik. Szóval, az idő eljárt felettünk... Azután "végre" elromlott az öreg tevénk, van már új, legalábbis az egyik az. A digitális átállásnál óújabb kényszert presszionáltak, de ennek ellenálltunk, vettünk egy kis kütyüt a háéóba, s azzal tévézünk.
Miért az a kényszerképzeted folyton, hogy bárki is idiótának tart?
Egyértelmű!
Gondolom a QR kódot sem tervezed. :)
Tényleg nem érted, hogy mit kifogásolok, vagy csak a genetikai kódoddal vannak problémák? :)
Mondjuk mert a QR kód alatti oldalon sokkal több infót lehet közzé tenni, mint ami egy karszalagra ráfér. Adódhatnak olyan helyzetek, amikor nem elég egy cím, telefonszám (pl. ha valamilyen ritka betegsége van a gyereknek, gyógyszer kell neki stb).
De mindegy is, senki nem tart pisztolyt a szülők fejéhez, hogy ilyet használjanak. Akinek fóbiája van mindenféle újdonságtól, kütyütől, az ne használja, csak ne hordja már el minden idiótának azt, aki él a technika adta lehetőségekkel.
Peace :)
A karszalag csak dupla biztonság. Első, hogy az ember beléjük sulykolja, hogy egy lépést se mellőlem tömegben.
Nekem 3 kisfiam van, és lekopogom, még egyik sem tűnt el, pedig nem járok személyzettel, és pici korukban sem tettem.
Csak én vagyok agyatlan, hogy nem jöttem rá, mi a bánatnak kell a gyerekre QR kód???
Karszalggal, telefonszámmal mi a gond?
Én még olyanra is "vetemedek" nagy tömegben, hogy tollal a karjára írom a telefonszámot a gyerekeknek...
Olvasni képes embernek nem kihívás egy telefonszámot kikódolni egy karszalagról.
Remélem, távolról se történik a kisunokáddal soha efféle hülye példa.
Végülis a gének se mindenhatóak.
Mostanában mindenféle pitiségen úgy össze tudnak veszni itt az nlc-n, hogy csak pislogok...
Ez a téma is olyan. Mindenki máshogy oldja meg, hogy megjelölje a gyerekét eltűnés esetére. A cikkecskében három variáció van, mindegyik reklám. Miért kell egymásra fújni akkor, ha nem egyezik a vélemény?
az enyémek előtt beszéltek, mint jártak (az én csemótáim, nem véletlen), ezért ilyen problémám nem volt.
De igen, havki már jól jár, nem beszél, akkor opció lehet, bár normálisszülő szemmel tartja, tied sem jutott messzire. :-)
Baleset: egyelőre nem közlekednek egyedül, elveszni max egy bevásárló központban, állatkertben stb. veszhetnek el. Vagy velünk közlekednek, vagyóvónőkkel, tanárokkal, ők meg remélem, vigyáznak rájuk.
Ha később vmi történik velük, akkor remélem, úgy működik, mint egy felnőttnél. Meglelik az iratait agyereknek (pl. diákigazolvány) és értestik a családot. De reméálem, erre nem kerül msor.
De nem sokat segít rajta a kódos bizbasz, ha mondjuk én találom meg egy lepukkant, mezei telefonnal.
Amúgy meg, ha egy eszméletlen gyereket találok mentőt hívok és nem kódokat olvasok le róla és analizálok.
A példád hülyeség.
Szerintem is az a legjobb, ha a gyerek nem fél segítséget kérni, és meg tudja mondani a nevét.
DE vannak helyzetek, amikor sajnos ez nem működik. Az én fiam még nem beszél. A múlt héten történt, hogy elmentünk a boltba venni egy tejfölt, babakocsit nem vittünk. A hűtők mellett az egyik dolgozó éppen rakta ki az árut, mondtam a fiamnak, hogy nézze (máskor imádja az ilyen akciókat). Éppen annyira fordultam el tőle, hogy levegyek a polcról egy tejfölt, meg megnézzem a szavidejét, és mire megfordultam a gyerek már sehol. Szerencsére gyorsan meglett, próbált meglógni a boltból, az volt a mázli, hogy a magától nyitódó ajtó rossz oldalán állt, így az nem nyílt ki :D Senkinek nem kívánom azt az 5 másodpercet...
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a baj egy pillanat alatt megtörténhet sajnos. :S
Ez mind szép és jó, de ha ne adja az ég, a gyereket pl. baleset éri, és eszméletlenül kerül elő, nem sokat segít rajta, hogy szépen megtanulta az adatait.
Nem hülyeség az a karszalag.
Erröl van szo. A közepsö fiam ( 6 eves) nemregiben egy nagy, Berlin melletti bevasarloközpont jatszohazaban ünnepelte az egyik baratja születesnapjat. Pontosan tudta, hogy mi a helyzet, ha valamely oknal fogva "elveszik" az aruhazban (nem a jatszohazban, onnan nem mehetett ki egyedül).
Elmagyaraztam neki, hogy senkihez nem megy oda, hanem bemegy az egyik üzletbe, vagy odamegy az informaciohoz, s megkeri az eladot, hogy hivja fel azt a telefonszamot, amit mind a ket karjara felirtam nehezen kopo tollal. Megjegyezni nehezen tudna, hiszen 12 jegyü. Mar egeszen pici koraban tudta, hogy hivjak, hol lakik, s azt, hogy nem megy senkivel sehova sem.
Az okostelefonokkal meg hasonlo kütyükkel az a baj, hogy teljesen elveszik az ember jozan gondolkodasi kepesseget.
A navigacios rendszer szinten.
A mai ember teljesen rahagyatkozik a technikara. Facebook meg tarsai az allitolagos sokszaz ismerössel meg barattal meg üzenöfallal nem közelebb, hanem tavolabb viszik egymastol az embereket.
Mennyivel jobb szemelyesen beszelni az emberekkel, mint szemelytelenül, csak az üzenöfalon meselni a sok, gyakorta banalis törtenetekröl.
Melyik ember az, aki annyira fontos (Barack Obaman, Merkel asszonyon meg Bill Gates es tarsain kivül), hogy allandoan, a villanyoson, a buszon, a metron allandoan az okostelefonjan kell lognia, s az emailjeit, feszbukjat es egyeb dolgait ellenöriznie?
En tudom, hogy technikai öskorban elek, de az okostelefonok a felhasznaloinak nagy resze csak fel akar vagni vele.
A gyerekek azt kerik ajandekba, a szülö meg megveszi.
A parom kolleganöje 500 euros okostelefont vesz a 12 eves lanyanak, mert akinek nincs, az nem menö....
A hasonlo koru fiamnak csak egy mezei örökölt mobiltelefonja van, s belathato idön belül nem is lesz masik.
A celnak tökeletesen megfelel, hasznalni nem is nagyon hasznalja.
Arrol is igyekszem leszoktatni, hogy mindent, ami a gimnaziumba kell neki, a mindenki baratja oldalan (google) nezzen meg.
Van tucatnyi lexikonunk, rengeteg könyvünk mindenfele temaban, nezze meg ott, amit keres.
Letezik meg egy könyvtar nevezetü intezmeny is, ahol legvegsö esetben segitsegre lel.
Ha már úgyis oda kell mennie egy fenőtthöz, nem egyszerűbb, ha megtanítod neki, hogy MONDJA MEG a nevét, anyukája nevét, elérhetőségét stb.
Mert mondjuk nekem hiába adná a bizgentyűjét, ha értelmes beszédre képtelen, cseszhetné.
Tudom, mindenkinek legyen okostelefonja, mert életet menthet...
Erről van szó!
Véletlenül se tanítsuk meg a gyerekünket semmire, akasszunk csipogót a nyakába, fülébe, csipet a bőre alá, USB az agyba aztán minden rendben is van.
Az én gyerekeimnek minden nagyobb rendezvényen infószalag van a kezükön névvel, telefonszámmal!
nyáron egyszerűbben megoldom :alkoholos filccel irom a felkarukra!
figyelem őket, de elég egy óvatlan másodperc amig az egyiket pisiltetem pl.
hasznos is volt 1-2x!
Az enyémek még vagy 11-12 évvel ezelőtt a T áruházban kollektíve, nem vártak meg ott ahol megbeszéltük, hogy maradnak.
Persze, mert nem figyeltek arra amit mondtam.
Aztán rájöttek, hogy gond van, mert anya sehol. A kifiam mondta, hogy szóljanak a biztonsági őrnek, mert ő már kezd félni így egyedül. A kislányom meg azt mondta, hogy pont az őr az akit el kell kerüljenek.
Lényeg, hogy megtaláltuk egymást.
Azóta "nagyon rossz szokásom", de ha találkozok kicsi gyerekkel aki szemmel láthatólag nem egyedül kellene, hogy járkáljon, mindíg megkérdezem tőle, hogy kivel érkezett oda és az most hol van.
Nem kell azokkal foglalkozni.