Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülésért cserébe elengednék a diákhitelt
Létrehozva: 2013. szeptember 18. 07:47
Nem kellene visszafizetni a diákhitel egy részét azoknak a felsőoktatásban tanuló nőknek, akik az egyetem alatt vállalnak gyereket.
Nők Lapja Café: Szülésért cserébe elengednék a diákhitelt
Nők Lapja Café: Szülésért cserébe elengednék a diákhitelt
Na jó, hogy ezt leírtad. Sok sok kommentem lenne ehhez az egész baromsághoz, meg ahhoz, amilyen nyomást helyeznek a nőkre ebben az orzságban, de mind közül az számomra a legmegdöbbentőbb, hogy a férfiakról miért nem beszél senki? Met ugye sokak véleménye az, hogy a nők karrieristák, előbb tanulnak sokáig, aztán meg még szakmai tapasztalatot szereznek, ezen önzőség által pedig kifutnak az időből.
Kérdezem én, hogy az egyetemista srácok vajon hány százaléka akar ilyenkor gyereket, hányan akarnak a tanulmányok mellett családot eltartani meg gyereket nevelni? Majd akkor megmondom, kb 1 ezrerelék. A férfiak igen nagyrésze 30 fölött is retteg a gyerekvállalástól. Én diplomások között forgok, sok olyat ismerek ahol a nő akar gyereket, a pasi még nem, és olyat is ahol van már egy gyerek, a nő akarja a kövekezőt, a férfi nem. Fordított szitu az én ismertségi körömben nincs. És akkor a nők kifutnak az időből… Nem vagyok én férfiellenes, sokukat megértem; a kezdeti években általában ők a családfenntartók, szoronganak ők is, érthető, meg azért is, hoyg minél több a gyerek annál nehezebb lesz anyagilag, ők sem akarnak lemondani dolgokról, meg helyt állni karrierben, családban. Egyszerűen nem értem, hogy őket miért ne memlítik meg soha a nagyokosok?
"Tegyük is hozzá rögtön, hogy aki otthon lakik az egyetemi évei alatt, annak nem is igazán van szüksége diákhitelre..."
Ezt nem merném állítani, szerintem nem így van. Aki hitelt vesz fel, azért teszi, mert másképp nem tudja finanszírozni a tanulmányait, függetlenül attól, hogy otthon lakik-e vagy koleszban, netán albérletben. Igencsak számít az, hogy fizetős-e az egyetem vagy nem, valamint az sem mellékes, hogy a szülők milyen anyagi helyzetben vannak, valamint a gyerek tud-e dolgozni az egyetem mellett...
Nem hiszem, hogy ha valamire egy törvény lehetőséget nyújt, az egyenlő lenne az arra való buzdítással.
Régebben (akár 20 évvel ezelőtt is) a nők nagy része huszonévesen szült. Persze nem jártak ennyien főiskolára-egyetemre, meg volt hol dolgozniuk, tehát jóval hamarabb tudtak családot alapítani, önálló életet kezdeni, mint manapság. Ha ma valaki egyetem alatt szeretné ezt megtenni, miért ne lehetne könnyebbé tenni a helyzetét? Van jó pár értelmes ember, aki gyerek mellett is tud tanulni...
szerencse hogy nem az o felfogasa a mervado, mert akkor mar a korhazbol a 80 eves dedi vinne haza a gyereket.
dehat mit akarsz tole.....nem egy IQ bajnok szegeny.
Tegyük is hozzá rögtön, hogy aki otthon lakik az egyetemi évei alatt, annak nem is igazán van szüksége diákhitelre...
Azok szokták felvenni, akik másik városban laknak és nem tudják őket a szüleik havi soktizerrel támogatni.
Elsi imádja a régmúlt szocializmust... csak manapság másként müködnek a dolgok, mint anno. Jó nagy része az egyetemistáknak albérletezik, mert nincs elég kolesz. Lakótársak biztos örülnek -örülnének egy éjszaka üvöltő csecsemőnek.
és a másik város ezennel kiüti a segitő nagyit, vagy dédit..
és most megint saját példa... a szüleim vagy anyósék.. rengeteget segitettek az unokáik körül... még mindig tök jól vannak, egészségesek... stb.. 70en felül is.. de azért tán hetvenévesen mégsem nyerő már 1-3 éves kisgyerek után rohangálni, meg időre menni érte oviba- bölcsibe, mert a nagyszülői korosztály dolgozik az unoka meg egyetemista.
Nagyon nem kéne már róluk még több bőrt lehúzni.
De elsi azért lehúzná.
Hogyne. aki minimum 75 vagy 80 eves. majd o fog vigyazni az ujszulottre.
Raadasul ha jol korulnezel a csaladok legnagyobb resze nem is egy varosban vagy telepulesen el. es akkor mar eleve ugrott az egesz vigyazasi teoria.
Aztán vagy élnek a számukra felajánlott lehetőséggel, vagy nem. Saját maguk döntik el, hogy nekik, személy szerint mi a megfelelő, vagy mi nem. Majd szabad akaratuk szerint választanak.
Pontosan
Erről van szó.
Viszont egy 20 évesnek még lehet belevaló dédije is.,akár.
Anda
Na azért ennyire nem kell eltúlozni. Az, hogy lesz egy ilyen lehetőség, még nem jelenti azt, hogy minden egyetemista elmegy szülni...
Pontosan.
De aki egyetem alatt szülne...inkább őt támogatom,mint a fogatlan telepit,aki tesz arról, úgyis kettyós gyereket hozzon a világra,mert azért több a segíííl
Én is kollégiumban töltöttem életem első hónapjait.
Na és?
És lett bajom?
Nem.
Egy huszonévesnek még nem nyugodjaskorúak a szülei...
egyetemista gyerekeim vannak... 20 évem még biztosan van a nyugdijig.
Ahhoz, hogy az egyetemistának nyugdijas szülei legyenek, késői gyereknek kell lennie... elenyésző kisebbség.
Ezért irtam, hogy akkor a nagyi megy gyesre..??
kivitelezhető?
A nagyszülők is egy fajta szolgáltatást végeznek (ez elég rosszul hangzik), amikor vigyáznak az unokára. Amikor családtagok besegítenek egymásnak kölcsönösen egy ház építésénél vagy lakás felújításnál, akkor sincs szó pénz általi térítésről....
A cserekereskedelem vagy szolgáltatáscsere pénz nélkül is normálisan működhetne- egy szinten belül?
2013.07.10.
Szerintem is jó kérdés..... de nem csak termelő munka van ....a szolgáltatások is nagy piacot jelentenek.
Az ipari forradalom jól kitolt az emberekkel, mert azóta egyre inkább a gépeké a jövő, nekünk, embereknek pedig egyre kevesebb a munkahely. Minél fejlettebb egy társadalom, annál inkább ez a helyzet, gondolom. Egyszerűen nincs szükség ennyi munkaerőre, mint amennyien munkaképesek vagyunk.
A társadalom elöregszik, mert minél jobban élünk, minél iskolázottabbak vagyunk, annál kevesebb gyereket vállalunk. A szakemberek nyilván jobban értenek ehhez és el tudják magyarázni, mi miért van.
Na azért ennyire nem kell eltúlozni. Az, hogy lesz egy ilyen lehetőség, még nem jelenti azt, hogy minden egyetemista elmegy szülni...
Ráadásul számomra nem derül ki a cikkből, hogy csak a nappalin tanulókra ill. egy bizonyos korosztályra vonatkozik-e. Van olyan ismerősöm, aki gyerekek mellett jár egyetemre, már nem is az elsőre.
úgy egyébként ez akár jó kérdés is lehet,
de mondjuk arra, hogy legyen aki eltartja az elöregedő társadalmat. -de ez csak akkor igaz, ha van munka a nem nyugdijas korú társadalom jelentős részének.
jelenleg úgy fest, hogy ez nem igaz....a mostani helyzet, túl sok családban az, hogy a nyugdijas korúak segitik a munkanélküli gyerekeiket.
Vagy egyetem alatt vagy nagyon későn 35 felett.”
Egészségügyi szempontokból jobb a húszas évek elején (kevesebb az esélye a genetikai torzulásoknak: downkór stb), sőt, igazán egyéb más szempontokból is megfelelőbb annak, aki megteheti anyagilag, mivel később már nem lesz gondja rá.
Ha egy 35 fölötti szül, annak ott gyakorlatilag véget ért dolgozói életpályája, a mai időkben egy-két év kihagyással, ha vissza akar még menni a munkájába, 36-37 évesen ki a fenének fog már kelleni? Ha egy húszéves szül, akkor az előtt még ott az egész élete karriert építeni, és (legalábbis az első) utódja létrehozásán pedig már túl van.
Ezek a racionális érvek.
Ritkán valósulnak meg azonban, mert kevesen döntenek racionálisan ebben, bármennyire úgy gondolják is. Akkor nem lenne annyi szerencsétlen ketyegőórás frusztrált harmincas. (Nem arra gondolok, aki egyáltalán nem akar gyereket, hanem arra, aki megbánta, hogy eddig még nem szült. Sokan vannak ilyenek szerintem, és ugyanolyan sokan hivatkozn(t)ak rá, hogy racionális döntésből kifolyólag nincs még gyerekük)"Megdöbbentő eredményre jutottak a Cambridge-i Egyetem szociológusai: hatalmas ütemben növekszik Európa-szerte az öngyilkosságok száma, amit ők a gazdasági-pénzügyi krízis számlájára írnak. A depresszió és szorongás ellen muszáj tudatosan védekezni, és ha kell, segítséget kérni szakemberektől.
A Cambridge-i Egyetem szociológiaprofesszora, David Stuckler irányítja azokat a nemzetközi kutatásokat, amelyek arra hívják fel a világ figyelmét, hogy a gazdasági válság nyomán egyre több európai átlagember, különösen sok kisvállalkozó sorsa – gyorsuló ütemben – tragikus irányba tart. A professzor az Alapblog.hu-nak adott interjújában rámutatott: az áldozatok, mindenekelőtt az öngyilkosok száma félelmetesen növekszik, ahogy lassan, de biztosan mállanak szét a korábbi jólét fundamentumai. A végső, az öngyilkossági szándékot előidézni képes kilátástalanság ott jelentkezik a legjellemzőbben, ahol az állam folyamatosan leépíti a szociális juttatásokat, és eközben újabb és újabb adókkal kívánja sarcolni a lassan fizetésképtelenné váló polgárokat."
"Magyarország lakosságának létszáma 9 millió 937 ezer 628 volt a 2011. október 1-jei népszámláláskor, ez 260 687-tel kevesebb, mint amennyi 2001. február 1-jén, az előző összeíráskor volt - mondta a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) népszámlálásért felelős elnökhelyettese csütörtökön az összeírás végleges adatairól szóló budapesti sajtótájékoztatón."
10 év alatt 260 687 fogyás történt.
"A 2011-es lélekszám pedig alatta marad az 1960-asnak."
"Visszakanyarodtunk" az 56 utáni állapotokhoz?
Ez a népességfogyás a valódi mutatója az elmúlt évtizedek politikájának és a kormányok nemzetpusztító "munkájának".
"Bár húsz év alatt felére csökkent az öngyilkosságok száma Magyarországon, 2006 óta ismét emelkedni kezdett. Ma naponta átlagosan heten vetnek véget önkezűen életüknek." (7x365=2555/fő/év)
2011 július óta ezek a számok tovább nőttek -sajnos.
"Magyarországon a halálozások számának több mint három évtizede tartó folyamatos növekedését a születések száma nem képes ellensúlyozni, ennek következtében 1981-től folyamatosan fogy a népesség."
Nem fognak minőségibb életet élni az elöregedett országok. Most még igen, de pár nemzedékváltás, és vége a jólétnek. (Hacsak nem találnak ki valamit: mondjuk a társadalom számára haszontalan egyedeket kilövik vagy ilyesmi.)
Nem mondom, hogy minden családba rohadt sok gyerek kell, de azért a gyermektelenségért sem kampányolnék. Azt mondom: mindenki szüljön annyit, amennyit akar. Nem hiszem, hogy ezt államilag bármilyen irányban kellene szabályozni.