Tudom, hogy volt FIMOTA topic, de az inkább iskolakezdés előtti problémákról és iskolaérettségről szól.
Ezt pedig egy igazi TAPASZTALATCSERÉS topicnak szánom. Elsősorban ALSÓTAGOZATOS gyerekek szüleit várnám.

Ha valaki esetleg nem tudná: a FI-MO-TA szó a figyelemzavar - motorosnyugtalanság - tanulás-zavar rövidítése. Sokan hívják ezeket a gyerekeket hiperaktívnak. A fimótaság nem kinőhető, senkinek ne legyenek illúziói, meg kell tanulni vele élni. Nagyon kemény! 
Hülye voltam, hogy nem hallgattam azokra, akik lebeszéltek a FIMOTA központról. Többen mondták, hogy 100-150e Ft-ot lehúztak róluk fél év alatt, eredménytelenül. Tízezreket fizettek ki a bő háromnegyed órás habkönnyű foglalkozásokért / vizsgálatokért / terápiáért, amiknek hosszú hónapok múlva sem volt semmi eredménye. Patakként folyt a pénz, eredmény = közel NULLA! A  szülőtréningek értelme és haszna is igen csekély. 
 
Ha a Te gyereked is mindenét elhagyja, mindent elfelejt, átlagnál jóval "rendetlenebb", figyelmetlen, mindent százszor kell neki elmondani, ellenőrizni minden lépését, minden cselekedetét, akkor sanszos, hogy FIMOTA. Ha képtelen 5 percig nyugton maradni, ugyanakkor a tévé előtt és a számítógép előtt akár órákig is elücsörög, szintén gyanús. Ha énekel, fütyül, dobol, mocorog, éretlen (dedós), infantilis, túlságosan játékos a korához képest, vagy ha szívesebben játszik kicsikkel, s jól elvan a nagyokkal is, épp csak a saját korosztályával vannak problémái, ugyancsak gyanakodhatsz. Ami engem legjobban kiborít, az az idegesítő türelmetlensége, vagyis hogy képtelen kivárni dolgokat, olykor akár csak 5 percet is képtelen várni, mindig mindent AZONNAL akar. Na és persze csak az lehet, amit ő akar, és képtelen veszíteni játékban, társasjátékban. Ha ellent mondanak neki vagy veszít, akkor dühbe gurul vagy megsértődik, sírva fakad... indulatos, dühöng, zokog, majd 2 perc múlva elvonul a vihar, lecsillapodik, és már ismét dúdol vagy kacag. Te úgy érzed, lassanként bedilizel az éles hangulatváltásaitól, ő meg már nem is emlékszik rá.
Sosem gondol előre, nem érdeklik a tettei következményei, kizárólag a jelen pillanatot éli meg. Mindent megígér, jó akar lenni, de a következő pillanatban már elfelejti. "Rosszalkodását" néha ő maga sem érti, "nem tudom, miért tettem" válaszolja, és így is gondolja. Nem tudja, miért kapott feketepontot magatartásból és ami ijesztő, hogy TÉNYLEG nem tudja! Hazudik, de nem mindig tudatosan. Kiborítja a szüleit, tanárait, miközben ártatlanul néz szerte-szét: mi a baj?!
20 ceruza, 20 radír, 4 teljes színesceruza-készlet, 3 tesi cucc, 3 úszónadrág, 3 úszósapi, 4-5 pár papucs... mindenből jelentős készlet kell, mert döbbenetes mennyiségű cuccot képes elhagyni, és még csak lövése sincs, hogy mikor és hol vagy hogyan! Semmilyen büntetés, semmilyen motiváció NEM HASZNÁL.
Baromi nehéz az élet egy FIMOTA gyerekkel... hozzáteszem, hogy ezek a gyerekek ugyanakkor kreatív, okos, tehetséges, nem ritkán ebben-abban kiemelkedő teljesítményű, csupaszív gyerekek, akik rengeteg szeretetet képesek adni... és olthatatlan szomjúsággal szomjazzák a simogatást, cirógatást, testi érintést, puszilgatást. Jóval több dicséretet igényelnek, mint kortársaik.

Ide várom tehát a FIMOTA gyerekek szüleit tapasztalatcserére, beszélgessünk: ki milyen eredményt ért el és mivel?!
Ki hogyan képes túlélni a mindennapok küzdelmeit?
Illetve nagyon érdekelne nagyobb gyerekeknél, hogy vajon várható-e valamiféle javulás nagyobb korban?
Hogyan képesek megbírkózni a FIMOTA gyerekek a kamaszkorral, felsőtagozattal, középiskolával?! 
Írjatok, kérlek!!!!!!! :-)