Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Megbántam, hogy főállású anya voltam"
Létrehozva: 2013. július 22. 07:38
Csak a családnak élni: fantasztikus, odaadó dolog, vagy mártírszerep, amibe belefárad a család? Érintetteket és véleményalkotókat kérdeztünk.
Nők Lapja Café: ,,Megbántam, hogy főállású anya voltam\"
Nők Lapja Café: ,,Megbántam, hogy főállású anya voltam\"
Minden életsors minden szakma más és más.
Ezért nem hordhatja senki a bölcsek kövét magánál.
Vannak szakmák,amiket csak alkalmazottként lehet csinálni,van,amit át lehet vinni vállalkozásba is és van,amit csak egyénileg lehet-érdemes.
Van,amit lehet részmunkában-távmunkában és van,amit egyszerűen lehetetlen, van ahol csak két választás van,napi 12 óra vagy inkább ne is csináld.
Sok mindent meg lehet bánni.
Van,aki azt bánja,hogy túl sokat dolgozott,nem ment férjhez,nem szült,vagy csak egyet bla-bla-bla.
Az utolsó lányhoz,akinek belekotty anyukája van,ez egy fajta anyatípus,akkor is olyan lenne,ha dolgozott volna nap 11 órát
Egy multihoz visszatérni persze gázosabb,de ma is vannak a közvélekedéssel ellentétben olyan szektorok,ahol munkaerőhiány van és könnyebb visszatérni :eü,szociális,oktatás stb
Tudok olyat,hogy vki 15 év után tért vissza nővérnek.
Sztem 40-50 között mindenki mond olyat,hogy na ezt nem így csináltam volna.
A férjem pl aki elég későn lett apa,azt mondta,ha újra kezdené,nem várna ennyit a családalapítással,persze,akkor meg nem én lennék a felesége)))
Egyébként a főállású anyaság mellett is lehet dolgozni napi 4 órát,ha jól tudom.
És nálunk úgyis csak a legkisebb gyerek 8 éves koráig jár,vagyis nálunk nem létezik a lifelong főállású anyaság
Sajnos MO nem all ugy, hogy ezekre a problemakra megoldast talaljon. Itt (UK) van egy olyan megoldas, hogy amikor megszuletik a gyerek es az adot-jarulekokat-tamogatasokat kezdi szamolgatni az adohivatal nyilatkozni kell arrol, hogy kire fognak harulni elsosorban a gyerek nevelesi tennivalok (nem tudom megfogalmazni magyarul, mert ilyen MOn nincs). Termeszetesen ha pl a no szuper allasban dolgoznik vagy a ferj vallalkozik, stb akkor a ffi lesz ez, viszont ha a ferfi jol keres vagy a no otthon akar maradni a gyerekkel, akkor o lesz a fo bebicsosz. Igy a dolgozo, tobbet kereso fel keresetebol felretesznek a masik fel nyugdijahoz is, mivel o is dolgozott.
A masik szomoru dolog, hogy mivel keves az allas, alacsonyak a jovedelmek nem eri meg (vagy nincs is ilyen) napi 2-4-6 orat dolgozni, mivel az a beutazasra sem lenne eleg. Pedig nagyon is jo lenne, ha tenyleg nem kellene a ferfiaknak 12 orazniuk. Ez nem tesz jot a hazassagnak, es nem csak azert fog szetesni a csalad, mert az otthonulo anyuka elbutult, hanem azert, mert mondjuk lebetegedett, kimerult az apuka.
Veszélyes ez a cikk. Készpénznek vesz egy lelkiállapotot, egy midlife crisist. Ez mindannyiunkat elér valamilyen formában. Mindenki megbán valamit, vagy másképp tett volna korábban valamit és ennek következményeként a jelent szarnak éli meg...ez az állapot egyébként egy áldás, mert azon túl, hogy fáj, lehetöséget ad arra, hogy lásson az illetö, hogy változtasson rajta, ha akar. Vagy az érzelmeit hangolja át és elkezdi a jó és szép dolgokat látni abban, ahogyan alakította az életét és elfogadja magát, vagy tényleg nagyon teper és talál magának egy új hivatást, állást stb...
Az ember indönként szenved attól, amilyen, ahogyan teszi/tette a dolgait. Ez az élettel jár. Tökéletesen élni nem lehet, de tanulni a hibákból, törekedni a javulásra, elfogadni a jelent, azt lehet és kell is. A fontos életfeladatok úgysem hagynak minket addig békén, amíg el nem rendezzük öket. (Ha nem tesszük, szarul leszünk egyfolytában, kapni fogjuk a sorstól a buktatókat, a jelzéseket és az már tényleg rossz.)
Ennyit erröl.
Abban egyetérünk, hogyha valaki "otthon van" több dolgot meg tud spórolni.
És elképzelhető, hogy valaki tizenév kihagyás után is vissza tud térni, de manapság nem ez a jellemző.
Elfogadom, ha valaki az otthonlétre szavaz, de nem tartom szerencsésnek, ha egy emberen nyugszik egy több tagú család eltartása.
ui: viszont a férjem is itthon van 5-6-kor. Bent húz, de siet haza, nem jár a főnökséggel sörözni, jópofizni. Lehet, hogy emiatt kap kevesebb prémiumot, de ewnnyit kibírunk, mert így azért normális családi életet tudunk élni, és apukát nem csak fényképről ismerik a gyerekek.
Nekem végig foöntos volt a családtervezés során, hogy ne rakjak túl sok terhet a férjem vállára, mert sokszor láttam, hogy olyankor az apa/férj eltávolodik (fizikailag, s ettől kicsit lelkileg is) a családjától, s az nem jó se a gyerekeknek, se a párkapcsolatnak.
Tudatosan nem szültem egyhuzamban egymás után, visszamentem a gyerekek között dolgozni, mert így a fizetésem, tgyás-os időszak jó volt anyagilag, a gyedes időszak, ami jóval kevesebb volt, nem nyúlt hosszúra, ezért kibírtuk.
Én pl. nem szeretek egyedül otthon ülni, várva vissza a férjemet, mint egy jó görög mondabeli feleség. Ha nyernénk a lottóün és mindannyian otthon maradhatnánk, az jó lenne, de egyedül csak szenvednék.
Pont nem így van. Sok nyugat-európai országban már 35 órás munkahét van, és ezt szigorúan be is tartják.
A férjem pl. olyan munkakörben dolgozik, hogy néha telefonon felhívják, mert leállt a rendszer. Éjjel is, mert éjjel is termelnek. Azokból az országokból is őt hívják, ami nem hozzá tartozik. Mert a svájci, német kollégák délután 5-kor kikapcsolják a telefonjukat. Lejárt a munkaidejük.