Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Megbántam, hogy főállású anya voltam"
Létrehozva: 2013. július 22. 07:38
Csak a családnak élni: fantasztikus, odaadó dolog, vagy mártírszerep, amibe belefárad a család? Érintetteket és véleményalkotókat kérdeztünk.
Nők Lapja Café: ,,Megbántam, hogy főállású anya voltam\"
Nők Lapja Café: ,,Megbántam, hogy főállású anya voltam\"
Nyilván nem fogunk tudni (és nem is akarlak) meggyőzni arról, hogy jól mértétek-e fel, milyen munkaerő lett volna, hiszen miért ne lehetne tényleg csapatmunkára alkalmatlan. Bár én most is azt mondom, hogy biztosan kell egy kis idő, amíg visszazökken az ember, és ezt nem csak a szakmai tudásra, de a csapatmunkára is értem. De éppen erről beszéltem, hogy általánosítás zajlik. Az egyetemről frissen kiesett, soha még nem dolgozó embernek nem kell megtanulnia a csapatmunkát? Vagy ő nem lehet alkalmatlan rá?
Én is olyan helyzetben voltam a cégnél, hogy az új emberek kiválasztása során elmondhattam a véleményemet, illetve a próbaidő meghosszabbításával kapcsolatban is. Éppen a csapatmunka miatt volt, hogy szakmailag egyébként abszolút csúcs embereket küldtünk el. Pár éves munkatapasztalazuk volt, család sehol, de nagy arc annál inkább.
Egyénfüggő, és kész. Ezért nem értek egyet az általánosítással, hogy a munka után visszatérő anyukák eleve ne jöhetnének szóba. Amennyi hátrányuk va, legalább annyi előnyük is.
Igen, van akinek jót tesz, ha visszamegy dolgozni, van aki pedig akkor teljesedik ki, mikor otthon lehet.
De ez szerintem sokkal inkább alap-személyiség, és nem attól lesz ilyenné vagy olyanná az ember, hogy főállású anya volt vagy sem.
Vagy tud valaki ellenpéldát?
Hogy valaki otthonülő típusból a gyerekek hatására szuperszervező-mintamunkaerő lett?
Vagy hogy folytonpörgős tempós életből a gyerekezés után kevésbé teherbíró/csapatjátékos/akármicsodává lett?
En anyamon lattam hogy milyen jot tett neki hogy vegre munkaba allt. Tenyleg beszükült, kiesett a vilag zajlasabol. Nem tudta mar, milyen az, hogy meg kell dogozni a penzert, benne lenni egy közössegben,teljesiteni, adot fizetni es akkor olyanokon elgondokodni, ugyan hova megy az adoja stb. Fönököm felesegen is, aki otthon van, azt latom hogy göze nincs a vilagrol,pedig rengeteget netezik, feszbukol stb :)
Egyebkent a haztartas is munka, es meg ki is lehet szamolni, mennyit er penzben.
1, hosszan elbeszélgettünk
2, kértünk róla referenciát
Természetesen biztosan van olyan is, aki nem ilyen. :-) De azért már én se vagyok mai csirke, sok év, sok emberismeret után azt mondom, azért van olyan típus, aki szeret otthon lenni, s ő, ha egyszercsak úgy dönt, hogy mégis "visszatér a munka világába", az nem szokott zökkenőmentesen sikerülni. Igen, az előítéletek miatt is, de sajnos azért is, mert az előítéleteknek általában vban alapjuk.
Azután van a másik típus, akit nem arra terveztek, hogy otthon üljön és örizze a családi tűzhelyet. Anyukám pl. tipikusan ilyen, de emnlíthetném a volt kolléganőmat, akinek nagyon elege lett itt pár dologból, tulajdonképpen megengedhette magának, hogy otthon maradjon (férje nagyon vezető pozícióban nagyon jól keres), a férje is támogatta, hogy maradjon otthon, sőt, örült neki.
1 évig bírta, azután visszahúzott dolgozni egy másik helyre. Halálra unta magát, pedig volt mit csinálnia (nagy ház, kert, gyerek, írta a Ph.D-ját), mégsem bírta az otthonlétet.
Ez van, különbözőek vagyunk.
nem azzal volt baj, hogy elkésett volna vagy udvariatlan lett volna
magányos farkas volt, ezért nem tudott volna alkalmazkodni más ötleteihez, munkastílusához
Nekem az elméletileg legpörgősebb huszonéves korosztályból is volt több olyan beosztottam aki maga gondolta úgy, hogy ő osztja be az idejét és nem fölöttese.
A negyvenes korosztály viszont sokkal kiegyensúlyozottabb, jobban megbecsüli az állását és sokkal több tisztelettel bánik a munkatársaival és a vevőkkel is. Nem rohan randevúra és nem késik el reggel!! 9-kor mert előző este bulizott.
Soha nem bántam meg, hogy főállású anya voltam, életem legszebb és legnyugodtabb szakasza volt.Nem igaz, hogy utána nem lehet elhelyezkedni, nem mondom, hogy könnyű volt.40 felett is lehet tanulni.
Azoknak meg a véleményére nem adok, akik szerint itthon nem csinálnak semmit ezek az anyukák és beszükülnek, ez nincs így, szerintem.
Rengeteg dolgot lehet főállású anyaként csinálni én pl önkénteskedtem, és nagyon jól éreztem magam.
Abban igazad van, hogy vannak olyan tevékenységek (munkák), amit otthonról is el lehet végezni.
De a zöme még nem ilyen.
Tehát igenis szükség van arra, hogy a munkavállaló megfelelő időben, a megfelelő helyen legyen.
A munkába való visszatérés általában nem azoknak nehéz, akik az otthonlét alatt valamilyen formában nem szakadtak el tőle.
De akik 8-10 évig csak a gyerekekkel és háztartással foglalkoztak, mégha tanultak is mellette, szinte lehetetlen.
Akiket én ismertem és ilyen teljes állású anyák voltak,azoknak a férjeik általában vagy magas pozicót töltöttekbe egy cégnél vagy vállakoztak nagyban.
Tehát max. agyerekeket vitték el reggelaz iskolába és ezzelki is merült a családban végzett munkájuk.
A háztartás, sok esetben a kert és a gyerekekkek, és az egész életvitelükkel kapcsolatos teendőket az anya intézte.
Naponta 2 fogásos menüt készítettek,heti 2-3 alkalommal süteményt sütöttek,befőztek stb..
Ezekben a családokban az apukáknak konkrét elvárásaik voltak a főzést és a gyereknevelést illetően.
Szóval egy nagyon komoly munka volt, napi menetrenddel.
már máshol is leírtam: most vettem fel embert
volt egy szakmailag nagyon jó, 40-es anyuka, még csak azt sem lehetett mondani, hogy elszakadt a mnkától, mert alkalmi munkákat végzett otthonról...
de.
a személyiségére erősen rányomza a bélyeget, hogy tizenéve egyedül (az elején a gyerekével, de most már a gyerek jó ideje iskolás, felsős) van otthon, maga osztja be az idejét, életét
nem csak én, mert 3 tagú bizottság döntött, de bizony úgy láttuk, nem fog tudni beilleszkedni, mert itt csapatban kell dolgozni, emberek között, utasításokat is elfogadva
és nem őt vettük fel
Egyetértek.
A baj pedig egy az egyben a skatulyákkal és a sztereotípiákkal van. Mert ha az én cégemnek megérte engem a 2 gyerek között itthonról foglalkoztatni részmunkaidőben, akkor azért ezt más cégek is megtehetnék. És akkor máris nem 8 év telik el kiesve a munkából. Tanulmányok vannak rá, hogy a gyerekes nők mennyivel megbízhatóbb, lojálisabb munkavállalók, és ebből bizony a cégeknek is lehetne haszna. Ahogyan abból is, hogy 2-3 gyerek koordinálása, nevelgetése során szerzett szervezési tapasztalat igenis jól jöhet egy munkahelyen is
Egy jól képzett munkavállalót nem kellene süllyesztőbe tenni, csak azért mert otthon volt x évig. Én jogi területen dolgozom, állandóan változó jogszabályi környezettel, de szerintem max. 3 hónap alatt simán vissza lehet rázódni. Nem hinném, hogy kifizetődőbb egy cégnek, ha valakit betanít, aztán mire érdemben lehetne rá számítani, már tovább is áll.
A másik oldalról viszont azt is fontosnak tartom, hogy az anyuka tartsa a kapcsolatot a munkahelyével, kövesse legalább nagy vonalakban a szakmája fejleményeit, ne csak követelőzzön 8-10 év múlva, hogy hahó, itt vagyok.
Emellett igenis lehet időt szakítani nyelvtanulásra, más jellegű tanulásra az itthoni idő alatt. Persze, akkor lehet, hogy kevesebb ideje van az embernek a fórumokat frissítgetni
Éééééés igen!
Máris kezdődik a szuperanyu-szappanopera következő felvonása.
Popcorn, kóla bekészítve, jöhet a műsor!
Hát tanyán és/vagy internetmentes környezetben, valamint ha TÉNYLEG BEZÁRVA él az anyuka a gyerekekkel, és a férjével sem beszél, akkor, és csakis akkor tudom elképzelni, hogy "fogalma sincs semmiről ami a világban történik. Honnan is lenne? Mos, főz, vasal, takarít, gyerekekkel tanul oszt ennyi."
Sőt, megkockáztatom, hogy több esélye van tájékozódni a világ dolgait illetően, mint az, aki reggel felkel, bekóvályog a munkahelyére, ott lehúzza a 8-10-12 óráját, hazafelé bevásárol, aztán mos-főz-takarít, végül beborul az ágyba, és elalszik a híradó főcímzenéje alatt. Na az tényleg lehet tájékozatlan.
Nem csak ennyi a feladat.
De a többség ezt a kereső tevékenysége mellett végzi el.
Csak a negyven éves kezdőket nem nagyon preferálják.