Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Távol a szülőktől
Létrehozva: 2013. július 9. 08:54
A vidéki nagymama ideális megoldás lehet a nyári szünet idején - de vajon hány éves kortól lehet elengedni a gyereket anya nélkül, és mit tehetünk, hogy tényleg jó emlékekkel jöjjön haza a gyerek a nagyitól?
Nők Lapja Café: Vakáció a nagymamánál - De hány éves kortól lehet elengedni?
Nők Lapja Café: Vakáció a nagymamánál - De hány éves kortól lehet elengedni?
Nem hagytam ott, mert egyértelműen kijelentette, hogy nem fog felkelni a 8 hónapos babához, aki még éjjelente többször ébredt. (Szerencsére nem egy lefixált gyerekvigyázósdit mondtam le, csak felmerült a gondolat.)
A gond csak az, hogy én ilyen esetben szenvedek a bűntudattól, mert tudom, hogy a nagymama (anyukám) szeretne az unokájával lenni. És tök jó lenne egy arany középút, hogy ami nagyon fontos az nekem, azt megteszi a nagyi is, ami meg nem olyan lényeges dolog, abban én engedek.
Ezzel én is pont így vagyok.
Attól függ,milyen szintú a vita,ha csak azon megy a harc,hogy napi 1 vagy 2 kocka csoki,akkor rá kell hagyni,de ha a gyerek egésszége a tét,pl nem ajda be neki a gyógyszert,vagy félvállról veszi pl a cukorbeteg diétát,akkor egyszerűen nem bíznám rá a gyereket.
Nem lenne nyugodt a lelkem.
Végül otthagytad a kicsit? És ha igen, akkor mi lett a felkeléssel?
Nem 1-2 fagyi sszinten, de alapvetően szeretem, ha én döntöm el az irányvonalat a gyerekeim nevelésében, és ezt elfogadja az, aki vigyáz rájuk.
És tényleg gőzöm sincs, hogy miért van legtöbbször különbség az anyós-nagyi, és az anyuka-nagyi között, de nálunk is ezt tapasztalom.
Anyukám pl. nagyon komolyan veszi, hogy a középső fiam súlyos mogyoróallergiás, ha valamit nem tud, inkább felhív, anyós a mai napig meg van róla győződve, hogy az úgy rendben van, ha a jégkrémről leszedi a csokit, úgy van vele, hogy túlzásba viszem...
Ezért írtam az első mondatban, hogy normális esetben meg tudod beszélni.
Az utána leírt 2 dolog arra vonatkozik, ha a megbeszélés sikertelen.
Normális esetben meg tudod beszélni, és nem hatalmi harc.
Ha a nagyszülő valamit nem úgy csinál, mint, ahogy te szeretnéd, akkor két dolgot tudsz tenni:
- vagy elfogadod az ő álláspontját,
- vagy nem veszed igénybe a segítségét.
Ha még visszanézel :o)
Ez is egy bonyolult kérdés, hogy a nagyszülőnek mennyire lehet "dirigálni", hogy hogyan bánjon az unokáival. Ez nálunk is egy kényes téma. Mert persze, ha rájuk van bízva a gyerek, akkor legyen már joga eldönteni, hogy kap-e fagyit a gyerek, stb.
De! Sokszor azt látom, hogy ez az egész egy hatalmi harc. A meny ezt meg azt kéri (rossz esetben megköveteli, elvárja), a nagymama pedig nem úgy csinálja, mert neki ne mondja meg senki, ő is felnevelt x gyereket. Egyiknek a hozzáállása sem normális.
Nálunk pl. gondot okozott, mikor otthagytam volna éjszakára a kisbabát, akihez én még felkelegettem, és a nagymama demonstrálni akarta, hogy neki ne mondják meg..., és kijelentette, hogy ő bizony rá fogja csukni az ajtót, aztán hadd bőgjön.
Ez azért rossz, mert a baba már megszokta, hogy felkelek és megnyugtatom, ha sír. Ezzel lehet, hogy elrontom, nem állítom, hogy én csinálom jól. De ha a nagymamánál alszik először, és felriad az idegen helyen, és senki nem megy oda megnyugtatni, az nagyon rossz neki.
Szóval kell valami arany középút, és normális emberi viszony a nagyszülők és a szülők között, hogy ne a gyerek igya meg a levét az egésznek. Bizalom, szeretet és tisztelet egymás felé. (Ha közhely is :o)
Ez nekem nem-nagymamaként is olyan visszatetsző...
3 gyerek mellett sem jut eszembe, hogy Anyukámtól bármit is elvárjak. Más kérdés, hogy lehozná a csillagokat is az égről az unokáinak, de nem használom ki vérszívásra.
No, ezekre én is ugrom:-)) dolgozó és elfoglalt nagymamaként. Bár ha nyugdíjas leszek, sem tudom elképzelni, hogy csak nagymama legyek.
Nálunk lányom megkérdezi, tudnék-e vigyázni ekkor meg ekkor, ha nem, nem, de többnyire igen:-) Nem gyakori ez a kérés, mert amúgy is minden hétvégén vagy nálam alszik a nagy, vagy csak úgy kiszaladok, és pár órát velem vannak.
Tegnap meg én "használtam" az unokákat. Nagyon rossz kedvem volt, hát meghívtam őket egy fagyira. Ez tuti módszer a depi elűzésére:-))) Unokákkal csak a pillanatban élés van.
(és csak csöndben mondom, hogy úton a harmadik, bár még nagyon az elején)
Ne legyél rosszul a gondolattól, nem kell odaadni a gyerekedet, senki nem kötelezhet rá. Vagy még mindig tartasz édesapádtól? A gyereked kedvéért ki kell állnod magadért (meg érte).
Lehet, hogy te is így gondolod, csak nem ez jött le.
Jók ezek az idilli képillusztrációk, csak sajnos nem mindenki életében így néz ki a dolog. Én épp a saját szüleimre nem hagyom szívesen a gyereket (1,5 éves lesz), bár nem anyukám, hanem apukám miatt.
Sajnos ő egy agresszív személyiség (nem tettlegességben nyilvánul meg, hanem kommunikációban), ráadásul láncdohányos, és csak a saját igaza létezik, mindenki más hülye. És sokszor nagyon durván káromkodik. Most nem az elejtett egy-egy káromkodásra gondolok. Anyukám meg sajnos nem tudja jó irányba terelni, nem hat rá semmi és senki, és én nem akarom a gyerekemet ilyen légkörnek kitenni több napra, különösen úgy, hogy ott sem vagyok. Pedig anyukám mostanában kezdte el mondogatni, hogy majd ha náluk "nyaral" a gyerek. (Ráadásul ők panelben laknak, mi pedig kertes házban, és ők bent dohányoznak.) Vagy elviszik Balatonra vagy akárhova nyaralni, aminek a gondolatára is rosszul vagyok.
Igen, én is ebben nőttem fel, nincsenek is jó emlékeim róla. Emlékszem, hogy már 7-8 éves koromtól veszekedtem velük, mert arra ébredtem minden áldott nap, hogy jön be a cigifüst a szobámba, és az ajtómat se képesek becsukni mielőtt rágyújtanak. Szóval igen, felnőttem, azt gondolom, normális ember is lettem, de ez talán az én érdemem főleg. Én ebből tanulva jobban szeretném csinálni, és jobb körülményeket szeretnék a gyerekemnek minden szempontból. Persze én sem vagyok tökéletes, de legalább törekszem rá, hogy jól csináljam.
Egy egészséges nagyszülő többé-kevésbé részt vesz az unokák életében.
Én arra kapom fel a fejem, amikor (már nem egy topic volt róla) szinte elvárásként fogalmazódik meg, hogy a nagyszülő mit, mikor és hogyan csináljon az unokákkal kapcsolatban.
És egyáltalán örüljön, hogy az unokákkal lehet.
Na orulok, hogy azert le lehetett venni, tobbeknek sikerult, mit akarok mondani. Tenyleg nem tudtam eldonteni, hogy szandekos felreertes vagy valami rossz fogalmazas/olvasasertesi nehezsegek allnak a hatterben. Utolag inkabb ugy tunik, csak berogzott eloitelet, amitol nehez elrugaszkodni akarmit is hallunk, olvasunk. Na ilyen tuti nekem is van, ugyhogy senkire nem vetek kovet.
En is egyetertek, hogy a nagymama nem ingyen bebiszitter. Szamomra az a legfontosabb, hogy jo legyen mindkettojuknek, gyereknek, nagyszulonek is szinkron idoben is, de meg inkabb, amit a jovore nezve adhat egy ilyen kapcsolat, kotodes. Latom a fiamon meg anyun, hogy evek es orszaghatarok sem tudjak meggyongiteni azt az erzelmi koteleket, ami kettejuk kozt van az elso 4-5 ev szorosabb kontaktusa miatt.
Ezzel viszont 100%-ig egyetértek. Egy nagyszülőnek nem kötelessége, hogy segítsen az unokái gondozásában. Jó esetben ezt megteszi szeretetből, de nem elvárható.
Ettől még irigykedem azokra, ahol látok egy szerető nagyit futni a kicsi után a játszótéren :o)
Teljesen igazad van. Én rég rájuk hagytam volna... Nem kell mindenkit feltétlenül meggyőzni az igazunkról. Sőt, én mondjuk senkit sem akarok.
Egyébként szerintem egyértelmű volt, hogy a kedves fórumozó társ mit akart kifejezni. Én legalábbis értettem. És nem is akartam kiforgatni. Minek? Eleve nem feltételezem róla, hogy direkt hazudik, ferdít. Ugyan mi értelme lenne. Arctalanul névtelenül? Én még arccal névvel sem ferdítek, vállalom önmagam és a gondolataimat. Másról is ezt feltételezem. Lehet, hogy naív vagyok, de így van.
A nagyszülő nem ingyen bébiszitter.
Ha bármiben segít az jó, de erre alapozva nem lehet gyereket vállalni.
Nézzétek meg egy kicsit a statisztikákat! Hány gyereket bántalmaztak gyerekkorában. :o( Az ilyen azóta nagyszülővé lett emberekhez nem lehet engedni a gyerekeket.
Mégis mire gondoltok? Nem mindig az a probléma, hogy a nagymama túrórudival tömi a kicsit.
Egyébként én a saját szüleimre nem hagyhatom a gyerekeimet (de őket is rendszeresen látogatjuk), mert egyikük súlyos alkoholista. A férjem édesanyjára pár órára ott lehet hagyni, de inkább akkor, ha a férjem valamelyik tesója is ott van.
Pl.-t kértek? Múltkor a másfél éves gyerekemet kizárta véletlenül a lépcsőházukba, és észre sem vette jó ideig. Előtte a gyerek a nyitott ablak mellett játszott a kanapén a harmadik emeleten. Játékokat dobált ki rajta. Ezeket viccként mesélte nekem el utána...
Ha a gyerekem leesik a lépcsőn a lépcsőházban és kitöri a nyakát vagy kiesik az ablakon a harmadikról, én nem tudnám magamnak megbocsátani, hiszen tudtam, hogy milyen megbízhatatlan a nagyi, mégis rábíztam a gyerekemet.
Hát ezen én is csak ámultam,mennyire AKARTÁk félreérteni minden szavadat, beleképzelni mindenfélét (ami biztosan a saját fejükben létezik).
Annyira vicces ez az nlc....