Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kétségek..
Torolt_felhasznalo_743867
Létrehozva: 2013. július 3. 17:04
Sziasztok!
Sokat agyaltam azon, hogy mit tegyek, meg is beszéltem pár emberrel, akinek a véleménye fontos nekem, de sajnos még most is kétségeim vannak. Rengeteg. A story a következő. A férjem munkahelyet váltott, ahol szinte azonnal egy barátnőre is szert tett. A \'lány\' jóval fiatalabb, de sem a korkülönbség, sem a férfi házassága, családja nem volt előtte ok arra, hogy ne \'udvaroljon\' a férjemnek. Persze, tudom.. könnyű katát táncba vinni, ha maga is akarja, mégis az zakatol a fejemben, hogy ez azért mégsem korrekt. Miért kezd ki valaki egy nős férfival?? Engem fiatalabban igen is zavart, ha a pasinak barátnője, felesége volt.. az nekem tabu volt. Komolyan mondom!! Tetszett egy srác, amikor mással láttam, egyszerűen onnantól nem érdekelt tovább. Ez a \'lány\' a férjem által felvetett kifogásokat csípőből hárította.. és a férjem ment. hazudott, találkozgattak, miközben én dolgoztam, háztartást vezettem, vasaltam rá, főztem rá.. Ő ment a \'lányhoz\'..
Sejtettem. Éreztem minden sejtemmel.. mert aki előtte naponta 10x felhívott, hirtelen napokig nem hívott. Nem mentünk sehová, nem ért rá, fáradt volt, meg hagyjam már békén.
Aztán egy nap benéztem a facebookjára, mert ott akartam választ kapni a kérdéseimre.. de csak sejtéseim voltak: ő lehet \'az\'? vagy \'Ő\'???
Másnap délután egy sms volt a telefonjában.. éppen akkor kapta, amikor a facebookjára beléptem. Számonkérő üzenet volt. És szerelmes.
Azonnal a hívás gombot nyomtam. Beszéltem vele, aki mindent tagadott, de olyan cinikusan, szinte kinevett engem a \'barátnő\'.. a szánalmas, átvert feleség szerepébe léptem. De közöltem, kár a szóért.. stimmelnek az időpontok. Akkor már nem is tagadott, csak azt kérdezte, hol a férjem? Hallja e, amit beszélünk?? Mert hogy ők gondoltak ránk, és a két gyerekre, de nagy volt a vonzalom.. ez szerelem.. és sokat beszéltek arról, hogy egy fellángolás miatt nem kellene felrúgni a házasságunkat. 16 évet.. két kicsi gyerek életét. De nem bírták egymás nélkül..
A férjem is elmondta: már nem szeret. Nem vagyok Nő. Szégyell engem. A \'lány\' mellett újra fiatal. Újra boldog. Nincsenek problémák, csak gondtalan csevej, és csókok, ölelések, stb. Köztünk semmi nincs már, csak élünk egymás mellett, megszokásból.
És csak mondta, mondta.. én hallgattam, és sírtam. Szörnyen megalázottnak éreztem magam.. mintha nem kapnék levegőt.
Felöltözött, elment. A \'lányhoz\', mert meg kell beszélniük, a hogyan továbbot.. én ottmaradtam a kétségbeesésemmel, a nyomorommal, a megszakadó szívemmel.. egyetlen óra leforgása alatt felrúgták az életem, és én tehetetlenül nézem. Várom a döntést. Az ő döntésüket az én életemről. A gyerekeim életéről.
Mikor megjött, közölte, vége. Szakítanak, mert a közös dolgaink miatt nem lehet. A gyerekeink miatt nem lehet.
De ugyanúgy hívták egymást, találkoztak, az otthonomba elhozta a nőt, a gyerekeim szeme láttára, és csak annyit mondott nekik: " Ő a ....."
Majd elment vele együtt. Persze ez \'csak\' a munka miatt, amiben sokat segít a \'lány\'..
A nagyobbik gyerekem beteg lett.. a kisebbik nem akart enni.
Közöltem a férjemmel, hanyagolja pár napig, a gyerekek miatt.. megtette.. de mintha egy idegen lett volna köztünk. Valaki aki unatkozik velünk. Aki nincs is \'ott\'. Próbálkozott, de nem volt egy őszinte mosolya sem. Nem volt már önmaga. Csak valaki, aki ott van, mintha vigyázna ránk, de nem kötődik hozzánk.
Aztán eltelt a pár nap is.. és újra találkoztak, együtt a munkába menet, együtt vissza..
És a kétségeim??
Félek. Rettegek mi lesz velünk egyedül. Mert nem tudom eltartani a két gyerekemet egyedül, lakáshitel, rezsi, költségek, stb.. egyedül nem megy.
Azt mondja, itt van, bízzak benne.. de nem tudok.
Azt kérdezi szerintem el tudná hagyni a gyerekeit? de a válasz a tettekben van elrejtve.. a találkozásokban, a lopott órákban.
Ha csak a gyerekek miatt marad, akkor mindegy.. mert erre nem vagyok képes. Hogy lenyeljem, hogy itt van ugyan, de lesik a percet, az órát, hogy mikor együtt. Ez nem megy. De mit tehetnék? Ha elküldöm (el is menne!!) hogyan tartom el a két gyereket?
Már imádkozok is.. mert annyira kétségbe vagyok esve.
Vége a házasságomnak...????
Ha menni akar, el fog menni. Mennél többször gyötröd, szidod, (joggal) annál távolabb kerültök egymástól. Rossz a harcmodor, amit legtöbb nő a veszni látszó férfival kapcsolatban indít.
Mivel tényleg sem szidás, sem sírás, sem lélekre hatás, sem semmilyen sikítás, sajnálás, düh, szemrehányás stb. nem segít, sőt szinte mindig ront, ha a férfi fontos, ha szereted, akkor a konkurenciát le kellene győzni, jobbank, szebbnek, kedvesebbnek, kívánatosabbnak kellene lenni, ez az egy mód amivel ki lehet ütni a szeretőt. Mert a szerető kellemes, és szeret. A visító, dühöngő vadhoz hasonló idegrohamos nő viszont taszító, ezért veszít. Nem a másik nőt kellene szidni, alázni, lehordani, mert az nem tartozik feleségnek számadással, ő egyet akar, a férjet. Sajátnak. A düh az ő harcát segíti. Bármilyen nehéz, jobbnak kéne lenni, mint ő, jobban ismerve a párt lehet jobban elbűvölni, mint a kezdő nyeretlen kétéves. Így se biztos, de 3x esélyesebb győzelemre.
De tudni kell: a párt félti a feleség, vagy a megélhetést elsősorban. Durva, de döntő a férj szemében.
De visszafelé is ugyanez működik, amikor anyu akar menni.
Miért nem tudnak dörzsöltebben, céltudatosabban harcolni egymásért összeszokott párok?
Attól, hogy előtted nem mutatja magát boldognak az sok mindent takarhat. Lehet tapintat is, bizonytalanság is vagy a valóság. Lehet, hogy kevés boldog pillanata van, de az is előfordulhat, hogy több, mint veled volt, csak nem vagy jelen, így nem látod.
Ne tulajdoníts ezeknek nagy jelentőséget, sosem tudhatjuk meg mi rejlik a másik lelkében igazán, főleg ha nem is akarja megosztani velünk.
Ugyanezt gondolom és látom...
De ha legalább azt mondhatnám, hogy megérte, mert boldognak látom a férjem, de neeeeeem.
Te férjed élete hogy alakult azóta?
kottára ugyanígy.... tényleg elkeserítő.
Még egy tipp: rendbejött a házassága:) férje rájött, hogy a család a mindene és imádja a feleségét... de az élet nem csipkerózsika mese. Én sok topikot, cikket elolvastam anno, innen igen kis százalékban tudtak visszaofordulni. És akik vissza tudtak, azokat is bedarálta a "múlt" néhány év múlva....és végül ha nem akkor, de később elváltak.
Szerintem nem volt kamu, ahhoz túl "élethű" volt. Tényleg önmagamat láttam a történetben... aki nem éli át, nem tudja így leírni ezeket az érzéseket.
Elkeserítő, hogy mennyi ember esik ugyanabba a hibába és mennyi házasság végzi ugyanígy...
Talán sokat árult el magáról, és rájöttek ki ő, talán csak kamu téma volt, vagy rossz volt szembesülni a válaszokkal...
Vagy majd új nickel szeretne visszajönni. :)
Még esetleg tippek?
Ebből a történetből a pasi (sem) fog soha kijönni jól, akármit tesz...
Ha marad, ha megy, ő lesz az, aki rossz példát mutat a gyerekeinek.
Sajnos ő is azt az utat választotta, hogy a házassági problémákat a legegyszerűbb módon akarja megoldani... De így lesz a legfájdalmasabb is szerintem.
Miért nem képesek sokan kommunkációval megoldani a dolgokat??? Miért félnek egy komoly beszélgetéstől? Esetleg mert kiderülne, hogy ők is nyakig sárosak abban, hogy a házasság pocsékká vált?
OK, de negyven felé ennyi felességérzete ne legyen egy férfinak? Sodrónik majd lesz vmi alapon? Milyen példát állít ez gyereki elé? Hogy tudja így alázni, bántani a feleségét?
Én elhiszem, hogy tetszik neki az újra megtalált fiatalsága, a friss hús....akkor menjen és válassza azt. De ilyen kétlaki módon, másokat sárba tiporva...na ne.
Az én exférjem barátnője is 24 éves volt, és 24 évesen házas....és 24 évesen gondolom nem 10 év házasság után csalta a féjét...mindegy.
Nem fér azóta se a fejembe.....gondoltam megkérdezem a szüleimet, hogy a nevelésük melyik része volt az, amitől úgy gondolom én sose másznék bele egy kisgyerekes családba. A férfira se tudnék hősként tekinteni, aki otthagyja a feleségét, gyerekeit...
Az, hogy ottlakik azért számomra egyértelműen nem derült ki, de ha egy kétgyerekes családapával kavar, akkor tényleg nagyon komoly kapcsolat lehet, tele elköteleződéssel, szerelemmel, tisztelettel.
Nálam mondjuk ez a "komoly" :)
Sztem itt senki nem gondol "komolyan" semmit, kivéve szegény feleséget.
a többiek meg csak sodródnak a nagy szerelemben a "majd lesz valami" állapotában...
Nem azt mondtam, hogy elfogadható, hanem hogy szerintem ez van!
Aki kapcsolatfüggő, mindegy hogy hány éves, egyikből lép a másikba, nem akar üresjáratot.....gondolom én.
De konkréten 20 éves a lány, vagy "huszon" mondjuk 28?? mert nem mindegy. Bár nem ismerjük őt, az ő véleményét, sem a férjét....nem tudjuk milyen ember.
Hűség se jön helyeztjelenteni, úgyhogy sose tudjuk meg mi van/lesz.
Már maga az gáz, hogy 20 évesen élettársa van. Nyilván nem működik a kapcsolatuk, azért lehet jelen a szerető.
De 20 éves nő bármikor találhat magának új párt. Persze, lehet, hogy a saját korosztályában nem annyira kelendő a lány, így érthető miért nem szakít az élettársával.
Ha számodra elfogadható, hogy valaki 20 évesen ragaszkodik az élettársához, akkor az is érthető, hogy egy másik nő ragaszkodik a férjéhez és a családjához.
Nem, mert a csaj valszeg számít rá, hogy apuka mégis visszamegy kiscsaládhoz, és akkor ott lesz a ha nincs ló jó a szamár is élettárs.
A lány az élettársánál lakik
.
Nyilván akkor 20 évesen semmi sem komoly..............
Akkor meg nincs is itt semmi gond, csak a férj gondolja komolyan
Most gondolj bele! milyen "élettársa" lehet egy 20 éves csajnak??
Biztos nagyon komoly lehet... Annyi idős a gyerekem is, de hogy a csajok akik körülötte forognak mennyire komolyak azt azért látom...
Hát 16 év után lehet vannak gondok, és meg is értem, hogy nem akarja t indító egyik napról a másikra felrúgni a házasságát, a férje néhány hete tartó románca miatt.
Én a lányt nem értem! 20 éves és még annak ellenére sem rúgja fel az élettársi kapcsolatát, hogy felvállaltan szerelmes egy 2 gyermekes családos emberbe.
Miért? Fiatal, szerelmes, nincs gyerekük, semmi. Mégis miért ragaszkodik az élettársához?
Nagyon jó kérdések... vajon ha nem lenne már a barátnő akkor megoldódna minden problémájuk?
Nem tudom, hogy lehet-e szívvel lélekkel.
De szerinted mit tehet, ha nincs annyi jövedelme, hogy önállóan fenntartson egy lakást és fizesse a hitelt?
Persze el lehet adni a javakat, ha szerencséje van, de a feléből semmit nem vesz.
És aztán fizesse az albérletet?
Jól lehet majd kap tartásdíjat, ha fizet a férj. De olvashattunk már itt sok olyat, hogy csak 60 naponta , bírói felszólításra fizet az apuka.
És akkor 60 napig, hogyan tartsa el a gyerekeit?
nem minden nő karrierista, vagy van jól fizető állása.
Én hasinló helyzetben elköltöztem a gyerekekkel bérelt lakásba. De nekem volt annyi saját bevételem, hogy megtehettem.
Bár megjegyzem lehet ma már nem tenném meg.
Természetesen van munkám is, amiket felsoroltam, azok a plusz bevételek...
Másfél évvel ezelőtti önmagamat látom most benned... Ugyanilyen hozzállással próbáltam menteni az életünket. Nem sikerült...
Akkor még el sem tudtam képzelni, hogy mi lesz velem, ha elhagy... aztán megtörtént és nem állt meg az élet... anyagilag is sikerült eddig talpon maradnom, amit akkor nem gondoltam volna... (gyerektartást kapok, enyém a családi adókedvezmény, a kicsit magasabb családi pótlék és az exem fizeti a hitel felét).
A lelkem pedig a küzdelemben darabokra hullott, idővel a sok-sok kudarc, csalódás egymásra rakódott és már nem akartam menteni az akkori életünket, már nem azt az ember láttam magam előtt, akibe annyira szerelmes voltam sok évig... akkor már szabadulni akartam... azóta megnyugodtam, levegőhöz jutottam, újra tudok nevetni, aludni, enni...
Ahogy itt már írták, egy ember nem tud megmenteni egy házasságot... sokáig én akartam jobban... Az élet fintora, hogy azóta a férjem szeretné... de én már el sem tudom ezt képzelni, olyan idegen számomra...
Tedd, amit a szíved diktál, járd meg a saját belső utadat... ezt nem lehet kikerülni, hiába a sok okos tanács. Nekem is hiába mondták... magamban belül kellett azt éreznem, hogy én mindent megtettem, így tudok most nyugodt szívvel élni...
Kitartást kívánok neked, szükséged lesz rá!
Tetszik a hozzállásod, és a 16 év meg a 2 gyerek meg is érdemli, hogy küzdj!!!
Egy dolgot nem vennék készpénznek...hogy a lány udvarolt. Ez kb. olyan duma a félrelépő férfiak részéről, mint amikor a szeretőnek hintik el, hogy az asszony otthon egy házisárkány, nincs sex, már nem foglalkozik vele, kibírhatatlan.
KN18 - a kérdés az, hogy ha el is múlik a lila köd, vagy az élettárs közbelép és a férj visszatáncol (fenti okokból, nem azért mert szívből szeretne, és eldobná a könnyen jött menyecskét mert annyit jelent neki a család) akkor lehet e még szívvel-lélekkel EGYÜTT élni.
Szeretném azt olvasni néhányhónap múlva, hogy igen, lehet.
Ronda dolgokat csinálnak meg a férjek, vagy épp a feleséget.
Hiba ilyenkor a nyulat kiugratni a bokorból, főleg, ha a pénz ennyire köt valakit.
A románcok sok esetben el is hamvadnának, ha közben nem tör ki a balhé.
Plusz vonzalmat ad az új a balhézó házastárssal szemben.
Talán a pénz miatt hallgatnod lenne érdemes, ha még nem késő teljesen.