Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kétségek..
Torolt_felhasznalo_743867
Létrehozva: 2013. július 3. 17:04
Sziasztok!
Sokat agyaltam azon, hogy mit tegyek, meg is beszéltem pár emberrel, akinek a véleménye fontos nekem, de sajnos még most is kétségeim vannak. Rengeteg. A story a következő. A férjem munkahelyet váltott, ahol szinte azonnal egy barátnőre is szert tett. A \'lány\' jóval fiatalabb, de sem a korkülönbség, sem a férfi házassága, családja nem volt előtte ok arra, hogy ne \'udvaroljon\' a férjemnek. Persze, tudom.. könnyű katát táncba vinni, ha maga is akarja, mégis az zakatol a fejemben, hogy ez azért mégsem korrekt. Miért kezd ki valaki egy nős férfival?? Engem fiatalabban igen is zavart, ha a pasinak barátnője, felesége volt.. az nekem tabu volt. Komolyan mondom!! Tetszett egy srác, amikor mással láttam, egyszerűen onnantól nem érdekelt tovább. Ez a \'lány\' a férjem által felvetett kifogásokat csípőből hárította.. és a férjem ment. hazudott, találkozgattak, miközben én dolgoztam, háztartást vezettem, vasaltam rá, főztem rá.. Ő ment a \'lányhoz\'..
Sejtettem. Éreztem minden sejtemmel.. mert aki előtte naponta 10x felhívott, hirtelen napokig nem hívott. Nem mentünk sehová, nem ért rá, fáradt volt, meg hagyjam már békén.
Aztán egy nap benéztem a facebookjára, mert ott akartam választ kapni a kérdéseimre.. de csak sejtéseim voltak: ő lehet \'az\'? vagy \'Ő\'???
Másnap délután egy sms volt a telefonjában.. éppen akkor kapta, amikor a facebookjára beléptem. Számonkérő üzenet volt. És szerelmes.
Azonnal a hívás gombot nyomtam. Beszéltem vele, aki mindent tagadott, de olyan cinikusan, szinte kinevett engem a \'barátnő\'.. a szánalmas, átvert feleség szerepébe léptem. De közöltem, kár a szóért.. stimmelnek az időpontok. Akkor már nem is tagadott, csak azt kérdezte, hol a férjem? Hallja e, amit beszélünk?? Mert hogy ők gondoltak ránk, és a két gyerekre, de nagy volt a vonzalom.. ez szerelem.. és sokat beszéltek arról, hogy egy fellángolás miatt nem kellene felrúgni a házasságunkat. 16 évet.. két kicsi gyerek életét. De nem bírták egymás nélkül..
A férjem is elmondta: már nem szeret. Nem vagyok Nő. Szégyell engem. A \'lány\' mellett újra fiatal. Újra boldog. Nincsenek problémák, csak gondtalan csevej, és csókok, ölelések, stb. Köztünk semmi nincs már, csak élünk egymás mellett, megszokásból.
És csak mondta, mondta.. én hallgattam, és sírtam. Szörnyen megalázottnak éreztem magam.. mintha nem kapnék levegőt.
Felöltözött, elment. A \'lányhoz\', mert meg kell beszélniük, a hogyan továbbot.. én ottmaradtam a kétségbeesésemmel, a nyomorommal, a megszakadó szívemmel.. egyetlen óra leforgása alatt felrúgták az életem, és én tehetetlenül nézem. Várom a döntést. Az ő döntésüket az én életemről. A gyerekeim életéről.
Mikor megjött, közölte, vége. Szakítanak, mert a közös dolgaink miatt nem lehet. A gyerekeink miatt nem lehet.
De ugyanúgy hívták egymást, találkoztak, az otthonomba elhozta a nőt, a gyerekeim szeme láttára, és csak annyit mondott nekik: " Ő a ....."
Majd elment vele együtt. Persze ez \'csak\' a munka miatt, amiben sokat segít a \'lány\'..
A nagyobbik gyerekem beteg lett.. a kisebbik nem akart enni.
Közöltem a férjemmel, hanyagolja pár napig, a gyerekek miatt.. megtette.. de mintha egy idegen lett volna köztünk. Valaki aki unatkozik velünk. Aki nincs is \'ott\'. Próbálkozott, de nem volt egy őszinte mosolya sem. Nem volt már önmaga. Csak valaki, aki ott van, mintha vigyázna ránk, de nem kötődik hozzánk.
Aztán eltelt a pár nap is.. és újra találkoztak, együtt a munkába menet, együtt vissza..
És a kétségeim??
Félek. Rettegek mi lesz velünk egyedül. Mert nem tudom eltartani a két gyerekemet egyedül, lakáshitel, rezsi, költségek, stb.. egyedül nem megy.
Azt mondja, itt van, bízzak benne.. de nem tudok.
Azt kérdezi szerintem el tudná hagyni a gyerekeit? de a válasz a tettekben van elrejtve.. a találkozásokban, a lopott órákban.
Ha csak a gyerekek miatt marad, akkor mindegy.. mert erre nem vagyok képes. Hogy lenyeljem, hogy itt van ugyan, de lesik a percet, az órát, hogy mikor együtt. Ez nem megy. De mit tehetnék? Ha elküldöm (el is menne!!) hogyan tartom el a két gyereket?
Már imádkozok is.. mert annyira kétségbe vagyok esve.
Vége a házasságomnak...????
De a férfinak kellene küzdenie a nőért, a családjáért.
De MOST szerintem a kivárás a legcélravezetőbb. A férfi jelen időpontban a lila ködtől nem beszámítható.
Nem ismeretes, hogy a csaj élettársa tud-e a kapcsolatról.
Lehet ha az érintett férfi szembesül az igazságggal akkor majd ő helyreteszi a dolgokat.
Ez nem mese.. ez a racionális valóság, ahol az küzd, akinek fontos a másik.
Hidd el, látja, hogy nem adom könnyen, és ez tetszik neki. Nem lesz iszapbirkózás, de látnia kell a lehetőségeket: vele olyan, velünk ilyen.. neki nincsenek gondjai, gyerekei, csak a vidám, gondtalan fiatalsága van.. és az állitólagos szerelme, ami mellé simán befér az élettárs is.. velünk ilyen nincs. Igen itt gondok vannak, gyerekek, nyűgösségek.. és otthon. Szeretet. Együtt.
És csak Ő.. nincs senki más. Csak Ő.
A sztereotípiákkal érveljek ott, ahol egy fiatal 'lány' nem szégyellt udvarolni, kelletni magát.. ott nem kellett küzdenie, akkor itt majd akar..? Küzdök én, ha arra van szükség. Mert nekem fontos. És én nem csak röpke félórákat tudok adni, hanem törődést, múltat, eredményeket, a gyermekeinket.. kell, hogy lásson. Mit kap, és mit veszíthet..
Nem tudom mit értettem félre.
Szerintem a verekedés és a másik tönkretétele, a gyerekek felhasználása a bosszúhoz NEM jó megoldás a düh, harag és fájdalom levezetésére. Talán még aljasabb dolog, mint amit a férfi csinált.
Hat en meg ma se tudok okosat mondani, de megindito, ahogy harcolsz a csaladodert!
Ami nekem azt hiszem a veget jelentette volna, azok a megalazo kijelentesek! Hogy nem vagy szamara no es hogy szegyell teged! Ezt hogy a fenebe lehet megbocsatani???? Miert nem csak azt közölte, hogy elmult a szerelem belole? Onnan van visszaut, de mit lehet ilyen mondatokkal kezdeni? Hogy szegyell?
Jól látja. És ezzel a hozzállással szerintem vissza is tudja "szerezni".
Csak egy cseppet visszás, hogy a nő küzd a férfiért....a mesékben ez fordítva szokott lenni:)) (nem keserű a szőlő)
Félreértettél...
Pont hogy azt mondtam, le kell vezetni a haragot, feszültséget valahol ahhoz, hogy utána higgadtan, nyugodt fejjel tudjunk hozzálátni a megoldásokhoz.
Különben szerintem most teljesen jól látod ezeket a dolgokat.
Azért ez engem megdöbbent, hogy a csajnak van élettársa....
Minek? Ha úgy sem őt szereti és gyerek sincs,akkor miért élnek még mindíg együtt?
Naiv vagy. Ha nem a lanynal akkor nalatok vagy valaki kolcsonkert lakasan vagy egy hotelszobaban , egy kocsiban mar regesregen kiprobaltak egymast.
Ha nekem a ferjem 16 ev utan azt mondana hogy nem vagyok no es szegyell engem en nem akarnam hogy maradjon.
Ha megprobaltok majd ugy tenni mintha minden rendben lenne, fel vagy-e keszulve arra hogy szeretkezes kozben a masikat akarja a helyeden latni?
Egyszer beszeltem egy ferfivel hasonlo volt a helyzetuk mint a tietek. Azt mondta feler nala egy eroltetett gyaloglassal hogy havonta egyszer kepes legyen a felesegevel egyutt lenni, es allandoan attol retteg hogy kozben a volt baratnoje neve csuszik ki a szajan. Azt mondta ha nem a lany testere gondolna keptelen lenne hogy lefekudjon az asszonnyal, mert mar a gondolattol rosszul van.
Ezt akarod te is?
Ha valaki a felgyülemlett dühöt, fájdalmat és elkeseredettséget ki akarja adni, akkor menjen el minden este 20 km-t futni. Egy hét múlva rendben lesz a lelke, az biztos.
A harag, düh és fájdalom soha nem jó tanácsadó!!! Le kell higgadni, mielőtt az ember bármerre lép és tiszta fejjel meghozni a döntést, mert csak úgy lehet jó irányba elindulni. És még akkor sem biztos.... De a harag, düh stb. csak - jó esetben - rosszat szül, rossz esetben még annál is rosszabbat.
En pontosan ezt tennem ha a topicindito helyeben lennek.
A volt ferjemen is bosszut alltam ugy hogy amig el nem heveri ki.
Hűség! Én abszolut támogatlak (egy ideig). És kívánom, hogy sikerüljön, legyen elég erőd és kitartásod és még utána is tudd becsülni őt. Egy igazi sikerszotri lenne, és én is azt gondolom, hogy a család (sok)mindennél fontosabb.
De egy kicsit féltelek is. Ha maradni akarna, akkor tagadott volna a végtelenségig (de hazavinni a gyerekekhez!!!!agyrém, erre mi magyarázatot tudott adni?), ha nem jelentene neki semmit, simán leépítette volna, és nem mondana olyan bántó/sértő dolgot, hogy nem vagy nő.
De rám a legkevésbé se hallgass, én elvesztettem anno a csatát.....
Ez így van.. talán kellett is, hogy felrázódjunk, ne csak tespedten tegyük a mindennapok dolgait, unalomig.. szeretem, és ha ő is akarja, rendbetesszük.
Többen kérdeztétek, hány évesek a gyerekek: 9, 13.. ahoz elég nagyok, hogy érezzék, alapjaiban ingott meg a biztonságuk..
Hogy miért jutottunk idáig? elsodortak bennünket a mindennapok problémái, és nem együtt, hanem külön-külön oldottuk meg a dolgainkat. Hiba volt.. hiszen szövetség van közöttünk.. és együtt minden könnyebb is.
Túl fogjuk élni.. hinnem kell. Ez ad erőt tovább élni, tovább tenni..
Sehol nem írtam, mennyi volt az 'elvesztegetett idő'.. elárulom: egy hónap.
Nem megalkuszom, hidd el, de most nagyon okosnak lennem.. okosabbnak, mint a 'lány'.. és az egy hónap alatt csak fél-egy órás találkákra jutott idő, mert annyit tudott itthon megmagyarázni anélkül, hogy kérdezgetni kezdtem volna.
És mivel nálunk a férjem nem akarta, a 'lánynál' meg annak élettársa miatt nem lehetett együtt lenni, állítólag nem is voltak.. ha a 'lány' felhozta, a férjem hárított: dolgom van.. és még egy dolog, a férjem szavai: téged láttalak 20 évesen újra.. (tényleg hasonlít a 'lány' külsőre - belsőleg a nyomomba se léphet!)
Szeretem, meg akarom menteni a házasságomat.. éreztetni, hogy én még mindig én vagyok! Lehet nem 20 évesen, de okosabban, tapasztaltabban, és ugyanolyan szerelemmel, mint 16 évvel ezelőtt, amikor a szívem a torkomba ugrott, ha megláttam.. és ha hiszitek, ha nem, a történtek után most megint újra a torkomba ugrik a szívem, ha belép az ajtón.. mert örülök, hogy látom..
Igen, megbántott.. azt hittem, nincs ilyen foka a fájdalomnak, és lásd, megmutatta az élet, hogy van.. és nagyon tud fájni.. és rájöttem, tennem kell érte, értünk.. négyünkért. Mert egy igazán jó kapcsolat sajnos nem alapértelmezett felszerelés.. hanem plussz, ráadás.. ami kicsit több munkába is kerül.
Sértettség..? Igen, van.. de ha most a büszkeségem és a sértettségem dédelgetem, akkor én magam zárom a kört, és valaki, akinek benne van a helye, kívül marad. Itt csak egy ember maradhat kívül.. mert neki semilyen módon nincs benne helye.. de a körülményeket én alakítom, és nem ő.. és nekem lesz annyi eszem, hogy tudjam, most másra kell az energia.. arra, hogy lássa a férjem, ha ő megbánta, és visszatért, akkor itt van újrakezdés, és van miért. Mert itt szeretjük.. nagyon. Akkor is, ha hibázott, és magára gondolt..
Van megbocsátás, és van tovább.. ha ő is akarja. Ha nem, akkor is, én megtettem a dolgom, és ez erőt ad.
Az attól függ Te hogyan állsz hozzá.
Amennyiben, hozzászoktatod magad a gondolathoz, hogy a férjed időről időre félrekúr, akkor le lehet vele élni egy életet is akár: sokan csinálják.
Egy biztos, aki egyszer megteszi, ráadásul, különösebben nem is szakít meg minden kapcsolatot, miután lebukott, márpedig a férjed különösebben meg sem erőlteti magát, az hónapról hónpra, egyre pofátlanabbul és gátlástalanabbul meg fogja tenni. Innentől kezdve Te csak vesztes pozíciban lehetsz. Élhetsz a nyitott házasság intézményének, és Te is félreléphetsz , ha akarsz, és beveszi a gyomrod.
Lehet , hogy nekem eddig mákom volt a partnereimmel hogy ilyen "élményekben " nem volt még részem, ezért fogalmam sincs hogy mennyire lennék képes eltűrni ezt a partneremtől, egy biztos, ha odahozná a nőjét az én otthonomba, az én lányaimhoz, úgy megtépném a csajt , mint floki a lábtörlőt, aztán mehetnének mindketten Isten hírével.
Sajnálatos, hogy kétszer is olyan férfit sikerült kifognod akik ilyen szinten nem tisztelnek téged, és felelőtlenül vállaltak gyereket.
Tudom, írtátok páran, hogy igen: vége a házasságomnak.. de még most reménykedem. Kell, hogy ne adjam fel, és lássa, hogy ez az otthona, és itt mindig várjuk.. mert hozzánk tartozik.. nem adhatok én okot arra, hogy meneküljön máshoz, mert itthon megmérgezem a levegőt.
Kicsit legyél önzőbb és karakánabb, ne haragudj, de miért gondolod, hogy Neked kell itt megalkudni, visszavonulni, várni, kedvére tenni ha ő ennyire el akar menni... ha erre jön vissza nem sok jóra számíthatsz a jövőben se és ne legyen igazam... de annyi idő után amennyit a férjed elvesztegetett erre a nőre figyelembe véve a múltatok és életetek ez nem egyszerű fellángolásnak tűnik...
Én is éppen válok két gyerekkel.A férjem még nem csalt meg, vagyis nem tudok róla, de már nézelődött.Ami nálunk az ok volt, az az állandó feszültség.Elegem lett.Túl sokat viseltem el.Hiába mondtam, hogy kérjünk segítséget.Egyik fülén be, a másikon ki.Olyan már számámra mint egy jó ismerős (az ért jó, mert jól ismerem és azért ismerős, mert barátnak nem mondhatnám, már nem tudunk beszélgetni egymással sajnos).Sajnálom nagyon, hogy így alakult, de ez bizony az én kudarcom is.
Annak ellenére, hogy sok volt a feszültség, úgy néz ki, hogy sikerül normális módon elválnunk.Ez a gyerekek miatt fontos.Engem már nem érdekelne.
Én is gyászolom most a házasságomat, de néha pedig teljesen feltölt energiával, hogy a feszültség megszűnik.Furcse érzések ezek és állandóan váltogatják egymást.
Kitartást!Átérzem a helyzeted!
2. Birdzsittel egyetértek. Ilyen hosszú kapcsolatban ez MINDIG előfordul. A baja az, hogy az a fél aki ezt előbb észreveszi nem a megoldáson töri a fejét, hanem kifelé kacsingat...
4. "próbálkozok.. akarom hinni, hogy van tovább, mert szeretm a férjemet, és igen, ha azt látnám, megbánta, belátja a hibáját, és tenne azért, hogy elfeledtesse velünk, akkor megbocsájtanék, bár a tüske bennem maradna, érthető okból."
Ezek az én 1 évvel ezelőtti szavaim is lehetnének, sajnos nálunk nem következett be az őszintén megbánta és belátja hibáját részét. De drukkolok nektek!!!
Még nagyon sokáig reménykedni fogsz!!Az utolsó és még az azutáni pillanatig is. De ez nem baj. Abaj az, ah egy házasságot 1 ember akar megmentni, abból nem sok jó sülhet ki.
Ne add fel, Hűség!
Minden hozzászólásunk ellenére..
Hogy ha majd elkészül a belső számvetésed, a gyerekeid szemébe nézve őszintén tudd mondani, Te mindent megtettél.
De miközben mindent elkövetsz a férjed megtartásáért, közben kezdd úgy alakítani az életeteket, hogyha mégis válás lesz a vége, tudj boldogulni egyedül is.
Én nagyon szurkolok Neked!
(2. ponthoz: szinte mindenki életében vannak ilyen szakaszok. hazudik, aki az ellenkezőjét állítja)