Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kétségek..
Torolt_felhasznalo_743867
Létrehozva: 2013. július 3. 17:04
Sziasztok!
Sokat agyaltam azon, hogy mit tegyek, meg is beszéltem pár emberrel, akinek a véleménye fontos nekem, de sajnos még most is kétségeim vannak. Rengeteg. A story a következő. A férjem munkahelyet váltott, ahol szinte azonnal egy barátnőre is szert tett. A \'lány\' jóval fiatalabb, de sem a korkülönbség, sem a férfi házassága, családja nem volt előtte ok arra, hogy ne \'udvaroljon\' a férjemnek. Persze, tudom.. könnyű katát táncba vinni, ha maga is akarja, mégis az zakatol a fejemben, hogy ez azért mégsem korrekt. Miért kezd ki valaki egy nős férfival?? Engem fiatalabban igen is zavart, ha a pasinak barátnője, felesége volt.. az nekem tabu volt. Komolyan mondom!! Tetszett egy srác, amikor mással láttam, egyszerűen onnantól nem érdekelt tovább. Ez a \'lány\' a férjem által felvetett kifogásokat csípőből hárította.. és a férjem ment. hazudott, találkozgattak, miközben én dolgoztam, háztartást vezettem, vasaltam rá, főztem rá.. Ő ment a \'lányhoz\'..
Sejtettem. Éreztem minden sejtemmel.. mert aki előtte naponta 10x felhívott, hirtelen napokig nem hívott. Nem mentünk sehová, nem ért rá, fáradt volt, meg hagyjam már békén.
Aztán egy nap benéztem a facebookjára, mert ott akartam választ kapni a kérdéseimre.. de csak sejtéseim voltak: ő lehet \'az\'? vagy \'Ő\'???
Másnap délután egy sms volt a telefonjában.. éppen akkor kapta, amikor a facebookjára beléptem. Számonkérő üzenet volt. És szerelmes.
Azonnal a hívás gombot nyomtam. Beszéltem vele, aki mindent tagadott, de olyan cinikusan, szinte kinevett engem a \'barátnő\'.. a szánalmas, átvert feleség szerepébe léptem. De közöltem, kár a szóért.. stimmelnek az időpontok. Akkor már nem is tagadott, csak azt kérdezte, hol a férjem? Hallja e, amit beszélünk?? Mert hogy ők gondoltak ránk, és a két gyerekre, de nagy volt a vonzalom.. ez szerelem.. és sokat beszéltek arról, hogy egy fellángolás miatt nem kellene felrúgni a házasságunkat. 16 évet.. két kicsi gyerek életét. De nem bírták egymás nélkül..
A férjem is elmondta: már nem szeret. Nem vagyok Nő. Szégyell engem. A \'lány\' mellett újra fiatal. Újra boldog. Nincsenek problémák, csak gondtalan csevej, és csókok, ölelések, stb. Köztünk semmi nincs már, csak élünk egymás mellett, megszokásból.
És csak mondta, mondta.. én hallgattam, és sírtam. Szörnyen megalázottnak éreztem magam.. mintha nem kapnék levegőt.
Felöltözött, elment. A \'lányhoz\', mert meg kell beszélniük, a hogyan továbbot.. én ottmaradtam a kétségbeesésemmel, a nyomorommal, a megszakadó szívemmel.. egyetlen óra leforgása alatt felrúgták az életem, és én tehetetlenül nézem. Várom a döntést. Az ő döntésüket az én életemről. A gyerekeim életéről.
Mikor megjött, közölte, vége. Szakítanak, mert a közös dolgaink miatt nem lehet. A gyerekeink miatt nem lehet.
De ugyanúgy hívták egymást, találkoztak, az otthonomba elhozta a nőt, a gyerekeim szeme láttára, és csak annyit mondott nekik: " Ő a ....."
Majd elment vele együtt. Persze ez \'csak\' a munka miatt, amiben sokat segít a \'lány\'..
A nagyobbik gyerekem beteg lett.. a kisebbik nem akart enni.
Közöltem a férjemmel, hanyagolja pár napig, a gyerekek miatt.. megtette.. de mintha egy idegen lett volna köztünk. Valaki aki unatkozik velünk. Aki nincs is \'ott\'. Próbálkozott, de nem volt egy őszinte mosolya sem. Nem volt már önmaga. Csak valaki, aki ott van, mintha vigyázna ránk, de nem kötődik hozzánk.
Aztán eltelt a pár nap is.. és újra találkoztak, együtt a munkába menet, együtt vissza..
És a kétségeim??
Félek. Rettegek mi lesz velünk egyedül. Mert nem tudom eltartani a két gyerekemet egyedül, lakáshitel, rezsi, költségek, stb.. egyedül nem megy.
Azt mondja, itt van, bízzak benne.. de nem tudok.
Azt kérdezi szerintem el tudná hagyni a gyerekeit? de a válasz a tettekben van elrejtve.. a találkozásokban, a lopott órákban.
Ha csak a gyerekek miatt marad, akkor mindegy.. mert erre nem vagyok képes. Hogy lenyeljem, hogy itt van ugyan, de lesik a percet, az órát, hogy mikor együtt. Ez nem megy. De mit tehetnék? Ha elküldöm (el is menne!!) hogyan tartom el a két gyereket?
Már imádkozok is.. mert annyira kétségbe vagyok esve.
Vége a házasságomnak...????
Próbálom összeszedni a kérdéseitekre a válaszokat.
1: nem unatkoztam, sajnos nagyon is aktuálisan az életem történéseit írtam le. De, vannak 'hozzászólásaim', de nem a saját reakcióimat akartam kielemeztetni, csak látni, mit gondolnak mások a tényekről. Nem is léptem le, de nem tudtam megnézni a válaszaitokat, mert a családommal törődtem. (főzés, vacsora, stb)
2: voltak e jelei? 16 évig olyan házasság volt ez, ahol MINDENBEN kitartottunk egymás mellett, és néha igen, volt olyan idő amikor nem egymással, hanem önmagunkkal voltunk elfoglalva.. talán ez is ilyen időszak volt, mert éppen munkahelyet váltottunk mindketten. A jobb fizetés, a könnyebb élet reményében váltottunk, aztán bezártunk, hogy ott megfeleljünk, és az otthoni dolgokat csak szükségesnek tekintettük. Ez nagy hiba volt, de észre sem vettük, és megtörtént.
3: dolgozom, de nem keresek annyit, hogy lakáshitel, rezsi, egyéb kiadások is kiteljenek a fizetésemből, és hihetetlen lehet, de mivel abban az ördögi körben vagyok, hogy a megélhetésre kevés, de bármilyen segítségre meg sok a keresetem, ezért még az egyedülálló támogatásokra se kell számolnom. És még véletlenül sem arról van szó, hogy nem akarom feladni a luxuskörülményeket, mert teljesen normális körülmények között élünk. Nincs plazma tv, mosogatógép, stb.
4: próbálkozok.. akarom hinni, hogy van tovább, mert szeretm a férjemet, és igen, ha azt látnám, megbánta, belátja a hibáját, és tenne azért, hogy elfeledtesse velünk, akkor megbocsájtanék, bár a tüske bennem maradna, érthető okból. De képes lennék rá, hogy ne emlegessem, mert tudom, nincs ember hiba nélkül, és néha tanulni is képesek lehetünk a hibáinkból. Ha van elég rálátásunk, és van bennünk bátorság szembenézni a tetteink következményével.
5: a gyerekeim is szeretik az apjukat, és tudom, azt szeretnék, maradjon, és legyen minden úgy, ahogy régen volt.. az ő biztonságos, minden támaszt megadó családjuk, ahol ha nem is telik minden földi jóra, de szeretjük egymást, és ez kárpótol dolgokat. Ők nem akarnák, hogy bosszút álljak, álljunk.. nem úgy neveltük őket. Igaz, hogy nem is volt még olyan élethelyzet, ahol valakit nem szerettünk a családban.
Tudom, írtátok páran, hogy igen: vége a házasságomnak.. de még most reménykedem. Kell, hogy ne adjam fel, és lássa, hogy ez az otthona, és itt mindig várjuk.. mert hozzánk tartozik.. nem adhatok én okot arra, hogy meneküljön máshoz, mert itthon megmérgezem a levegőt. Ez sem könnyű, higgyétek el.. nem is hittem, hogy van bennem ennyi türelem, és kitartás. Az önuralmamról már nem is beszélve..
Köszönök minden választ. Köszönöm, hogy agyaltatok ti is velem.. hogy kicsit a vállatokra vettétek ezt a terhet, ami csak az enyém.. Köszönöm. Mindenkinek.
Kár, hogy azóta nem jött vissza hűség, hogy válaszoljon. Van-e mellette támogató család, barátok.
Én elváltam, két gyerekem van - két apától. Egyik sem fizet és eltartom őket, van munkám. Évente tudunk menni nyaralni, síelni, még hitelem is van (!!!), igaz a családom ha nem is sokat, de segít. Párt is találtam idővel.
Szóval remény van. Akarni kell. Elhatározás kérdése és kérjen segítseget ha egyedül nem boldogul!!!!!!!!!!
Konkrétan nem örök élet + 2 napig gondoltam, hogy ez a helyzet így maradjon,
"Törekedj arra, hogy míg a férjed veletek él alakítsd úgy a saját életed, hogy később magad is keress annyit ami hármótoknak elég.
"
De azzal is kell számolni, hogy ha apu elmegy és a maca új családot akar vele akkor már végképp nem számíthat, legfeljebb a minimumra.
Lehet itt nem az igények leadásáról van szó, hanem a megélhetésről.
Mondjuk nem tudjuk, hogy tolpikindító dolgozik e, mekkorák a gyerekek. lehet, hogy csak dráma ez az anyagi függés, talán nem olyan színvonalon tudná eltartani, de nélkülözni csak nem kellene.
Én inkább a szerényebb életmódot választanám, minthogy apuka a lakásunkba hordja a szeretőjét...... Én ekkor gondoltam először, hogy ez KAMU, ilyen NINCSEN, olyan meg plána nincsen, hogy anyukának ehhez egy szava nincs (nem a gyerekek előtti cirkuszra gondolok). Vagy tényleg nem NŐ a topikindító, nincs benne semmi tartás, a szép ház és anyagi jólét miatt elfogadja a "kutya" szerepét. Bár tudom, sokaknak élnek még a "jóasszony szoknyája mindent eltakar" elv mentén.
mooreica: szerintem a gyerekeket SEMMILYEn szinten nem szabad ebbe belevonni. Sajnálom a barátnőd gyerekeit, lehet, hogy konkrétan ezt nem mondta, de hogy regeteg negatív dolgot mond és sugall a gyerekek felé az apjukról, az tuti. Én hiszem (hasonló, de nem ennyire durva sztorin mentem át), hogy a gyerekeknek szükségük van az APA JÓ képre.
Én úgy gondolom, hogy ha egy apa a családjával él és gondoskodni akar róluk azt még véletlenül sem kell elküldeni nemhogy hónapokra, de egyetlen percre sem!
Ez az férfi ha elmegy már nem a gyerekei meg törlesztőrészlet lesz számára fontos, hanem az, hogy a macáját kényeztesse. A fél fizetés pedig egy ilyen cinikus és gátlástalan nőnek nem lesz elég.
Olvasom itt sokak hsz-eit és csak csodálkozom, hogy van aki a nagy budös semmiből is azt gondolja megél egy anya két gyerekkel?
Szóval t indító te attól sem kívánatosabb, sem kevésbé szánalmas nem leszel, ha most vélt önérzetből elküldöd a férjed.
De viszont valós krízis helyzetbe hozod vele magadat és a gyerekeidet.
Törekedj arra, hogy míg a férjed veletek él alakítsd úgy a saját életed, hogy később magad is keress annyit ami hármótoknak elég.
És bármennyire is nehéz, míg a férjed marad addig legyél hálás a sorsnak.
Most az a legfontosabb, hogy a gyerekeid ne nélkülözzenek és legyen fedél a fejetek felett. Ezt egyelőre a férjed tudja megoldani.
tartja, elfelejti... bocsi, reggel van.
Topikindító, történt azóta valamilyen változás?
Egyébként még annyi jutott eszembe, hogy a pasi simán megtehetné, hogy nem fizeti a törlesztőt/rezsit, mert ha végrehajtásra kerülne a sor, úgysem ő lakik ott, nem izgatná különösebben...
Csak tudod, bármennyire is követeli az igazságérzetünk, az ilyen megoldásoknak csak a gyerekek innák meg a levét.. mert ők is sérülnének az ehhez hasonló szituációkban rendesen.
Jó ötlet a pár hónap különélős próbaidő, bár az előző hozzászólókkal ellentétben én nem hiszem, hogy ez a férfi visszajönne a családjához.. Úgy vettem le TI mondataiból, hogy jelen pillanatában erősen farokvezérelt. És ráadásul nemhogy nem kap büntt, amiért tönkretette a családját, hanem még jól is fogja magát érezni, nagyon igazságtalan az élet.. De hát evvan.
Most ebből a szituból kéne TI-nak kihozni a legtöbbet, amit lehet..
Tulipán, szerintem annyiban igaza van Klasszandrának, hogy valahol muszáj kiadni a dühöt, elkeseredettséget, fájdalmat.. Ha magában tarta, nyeli sokáig, önmagát betegíti meg előbb-utóbb, márpedig nem lenne szerencsés, mert most ő marad a gyerekek egyedüli kapaszkodója.
Ja, egyébként a tartásdíj 2 gyerekre általában 40 %, a 3 v. több után is csak 50 %-ot vonnak le..
De közös megegyezésbe bármi beleférhet. Most kéne a fickót puhítani, amíg tart a lelkiismeret-furdalása (vagy épp bármit megígér, csak szabadulhasson a szeretőjéhez). Később, mikor gondolkozni kezdenek, valahogy elelejtik azt a fene nagy gondoskodást a gyerekekről, és egyre fontosabbá válnak a saját igényeik..
Ne legyen igazam ebben az esetben.
Szia!
Kevés ennyire drasztikus inditásu topikot olvastam ezidáig.
Annyit azért kérdeznék zárójelben, hogy ennek a sztorinak nem voltak előjelei? A hűtlenség nem ok, hanem következmény. De bárhogy volt, most a robbanás után a számvetésre és a romeltakaritásra kell gondolni, latolgatásra, javitgatásokra sajnos nem.
Ilyenkor egy jó barátnő,nagyi /ügyvéd, de az gondolom elég drága/ aranyat ér, aki a manuális rész egy darabját átvállalja. Nincs mit tenni, felállni, továbblépni. Számvetni, kalkulálni,...és válni.
Szoritok Neked.
Nagyon jó. Dettó ugyanezt javasoltam a ti-nak- férfiként. Dobja ki és facsarja ki teljesen anyagilag.
*
Csak egyet keresek a hátralevő 50+ évre, ami még hátravan az életből számomra.
Nem lennének nagy igényeim. Külső, kor, gyerekek száma abszolút mindegy. Lényeg, a megbízhatóság, a mentáis stabilitás és persze háziasság (még ha a legtöbb házimunkához értek én is).
"az otthonomba elhozta a nőt, a gyerekeim szeme láttára, és csak annyit mondott nekik: " Ő a ....."
Ezert minimum szembe koptem volna a ferjem es kiegeszitettem volna a mondatot hogy "igen O az apatok szeretoje, hozza megy mikor nem akar veletek lenni...mert ot jobban szereti mint minket".......aztan hadd magyarazkodjon a gyerekenek....
Elgondolom mi lenne, ha anyuka azt mondaná. Rendben , válunk, én megyek, majd két hét múlva meglátogatom a gyerekeket.
Vajonn a Lány is ugyanúgy élvezné a kapcsolatot?
Ne engedd hogy elmenjen hanem dobd ki.....majd tancol O visszafele. De akkor meg te legy eros.
A fizetesenek 3/4 reszet le az asztalra irasban es utana mehet.....mindent kerjel irasban es utana csomagold ossze a cuccait es mehet ahova eppen akar.....
Gyerekeit lathatja amikor te megengeded neki....
Aha, te vagy a Mindenható, aki majd mindenkit rendre tanít! A te verekedős és "kajakból intézzük el a problémákat" erkölcseid valóban példaértékűek és sokkal különbek a csapodár férfiétől.
A gyerek nem az alapján szereti a szülőt, hogy az kivel és hányszor bújik ágyba. Normális esetben ez a gyerekre egyáltalán nem tartozik. Mellesleg, attól, hogy valaki (akár férfi, akár nő) csapodár, még lehet nagyon jó szülője a gyerekének.
Javaslat a topic indítónak (ha már ennyire szeretnéd):
1. lépjen tovább méltósággal
2. nézzen magába, hogy a férje miért nem tartja már nőnek, hogy legközelebb egy másik kapcsolatban ez ne történjen meg
3. amennyiben a válás mellett döntenek, adják el a közös ingatlant és osztozzak el tisztességesen a közös vagyonon, így nem lesz gond a részletfizetéssel; a gyerektartást pedig a bíróság fogja megállapítani; és jöhet az új élet (akár jókedvből, akár kényszerből)
4. amennyiben nem akar válni, hanem szeretné a férjét vissza: volt itt egy nagyon jó javaslat, miszerint küldje el a férjét 3 hónap "gondolkodásra". Ez alatt kiderül, hogy a másikkal a mindennapok jóban-rosszban hogyan működnek és a férfi még mindig a másikat tartja-e vonzóbbnak.
Amíg nem jött ez a lány, addig nem érezted, hogy nincs rendben a kapcsolatotok ?
Miért mondta azt neked ( az a bunkó paraszt) férjed, hogy te nem vagy nő ?
"Éppen ezért nem biztos, hogy az agresszív anyjával akar élni."
a minden szoknya után futkosó, agyát a farkában hordó apa sokkal kedvezőbb választás hosszú távon igazad van.
mindjárt avassuk is szentté a hűtlen férfiakat. ő menő mert futkározik bárki után, akinek vannak mellei, én meg vagyok a köcsög, aki képes esetlegesen orronsuhintani valakit az erkölcstelensége miatt.
egyik alapelvem (a sok közül): ha az anyja nem tanította meg tisztességesen viselkedni, akkor megtanítom én. lehet halottnak a csók, de amíg él és mozog valaki, addig képlékeny.
***
esetleg valami okosság a topikindítónak is?
Tudod, én az a "fajta" vagyok, aki úgy gondolja, hogy egy házasságot nemcsak a szex tartja össze.
Meg az a "fajta" is vagyok, aki nem süllyed le a másik szintjére. Ha férjem olyan gusztustalan lenne, hogy a hátam mögött, aljas módon megalázna, emelt fővel lépnék tovább. Esetleg még magamba is néznék, hogy ÉN hol rontottam el. Úgy gondolnám, hogy az ítélet nem az én kezemben van, illetve hogy erőszakkal és brutalitással nem oldok meg semmit.
És valóban: a gyerek nem ostoba. Éppen ezért nem biztos, hogy az agresszív anyjával akar élni.
"egy másik nő elviheti a férfit"
ezt most elképzelem. felkapja a hátára és elviszi?
egy darab paradicsomot, vagy 10 deka szalámit el lehet vinni, de egy férfit nem értem hogyan lehet.
Vagy meghalhat.
Persze, hogy bele lehet. Csak azt mondom, hogy egy fizetésből nagyon nehéz eltartani egy gyereket, már ha később egyetemre is szeretnéd járatni, autót, lakást, minőségi életet biztosítani neki..
Meg lehet úgy is, mint a mormonok. Akkor belefér egy fizuba akár hat gyerek is. Kaját, használt ruhát ad a Lions, játék minek nekik, tévé, könyv fölösleges szórakozás, zöldséget megtermeljük.
Szóval sok mindent el lehet tervezni.
Sőt azt is, hogy családban (értsd: párban) neveljük fel a gyermekeinket.
Valahol mégis ez lenne természetes, nem arra bazírozni 20 évesen, hogy mi lesz velünk leányanyaként/elvált feleségként.
ja, hogy te az a fajta vagy, aki ha félrekúr egy-két pipivel az ura, a gusztustalan történések ellenére továbbra is szeretettel hazavárja, bennsőségesen főtt étellel kínálja, mos rá, kifésüli a gubancos haját, azaz a továbbiakban is gondoskodik róla, konkrétan kompletten benyal a hátsójába.
én meg az az idegbeteg sárkány fajta vagyok, aki képen önti az elkövető hímet egy tányér forró levessel, vicceskedve kidekorálja a búráját főtt tésztával, mind a 86 kilóját bevetve kétszerháromszor a falhoz csapja hogy cuppanjon, kinyomkodja körömmel a szemeit a helyéről, acélbetétes bakanccsal jól sípcsonton majd seggberúgja / ha szereti az anált, akkor akkor fülbe inkább, nehogymár kedvezzünk a latornak alapon/, valószínűleg egy kalapácsot vagy kisbaltát bevetve a körmeit is leverem a helyükről, az ablakon kidobált cuccait először megtaposom pl. kutyaszaros cipőtalppal majd leöntöm mondjuk sósavval, vagy hipóval ami éppen kéznél van, de egy tubus tempera is megteszi vagy fél flakon higító, csak kreativitás kérdése. na és mindezek után szépen eltakarodik aztán majd tárgyalhatunk a továbbiakban hivatalos keretek között.
ki az a hibbant, aki gyerek előtt rendez le efféle kényes ügyet?
" kisfiam most apád ( akit gondolatban már fasznak nevezek, de ki nem mondom) és anya elvonul kicsit kettesben kártyázni, te addig felteheted a fülest és hallgathatod a kedvenc zenéidet"- aztán szabad a pálya, már ha nem lehet a kölyköt valahová záros határidőn belül megőrzésre elpasszolni ugye pl. nagyszülők és egyebek.
amúgy a gyerek nem ostoba.