Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sni gyerekes szülők :-(
Létrehozva: 2013. május 25. 10:40
Sziasztok! Szeretnék beszélgetni olyan szülőkkel akik sni, (sajátos nevelésű igényű) gyermekük van. Tapasztalatokat szeretnék cserélni stb....Ez a sérülés adódhat születési oxigénhiánytól, vagy genetikailag, mindegy. Lényeg hogy beszélgessünk arról hogy hogyan lehet ezt feldolgozni, hogyan lehet segíteni az ilyen gyerekeken, és milyen értelmi szintre lehet felhozni őket amennyiben mindent megteszünk ennek érdekében, szóval mindenről. Nekem is egy ilyen gyermekem van, aki 5 éves, és most kerül át az állami oviból a speciális oviba :-(
Honnan lehet látni, hogy a gyerek rossz vagy sni-s?
Például amit a metrós kisfiúról írtál, hogy átérezted, mert nem szimplán rossz volt.
Egy sni-snél természetes, hogy a fegyelmezésnél az anyukája arcába nevet?
Annyi olyan gyereket látok, akik meg sem hallják, amit a szüleik kérnek, visszabeszélnek, rákiabálnak az anyukájukra, valamelyik kezet is emel, némelyiknek tenyérbemászó a viselkedése, már bocsánat. Sokszor el is gondolkodom, hogy vajon neveletlen vagy beteg? Mert egyéb "betegtüneteket" nem mutat, csak azt az iszonyatos leszarom a szüleimet stílust. De ha a szülőre nem hallgat, akkor kire fog, ki tud rá hatni?
Tudom, hogy sok a kérdés, de tényleg érdekel a téma.
Sajnálom ami veletek történt. Hogyan tudtad feldolgozni? Már ha fel lehet az ilyet :-( egyáltalán.
Reménykedem hogy a fejlesztésekkel képes lesz a fiam később önálló életre, annyira azért nem tartom reménytelennek a dolgot, vannak az én gyerekemnél sokkal súlyosabb esetek is, így azért bízom benne hogy pár dolgot kinő majd, és felfejlődik egy normál elfogadható szintre....
Hat nagy energiatok van neked is es a topicinditonak es es mindenkinek aki kibirja ezekkel a gyerekekkel hosszu tavon.Le a kalappal elottetek , foleg azert mert gondolom valahol mindannyian tudjatok akine ilyen gyereke van a gyerekneveles nem fog vegeterni 18 evesen. Lehet hogy addig kell rola gondoskodni amig eltek, es utana sem lesz kepes onallo eletre. En nem lennek kepes nevelni ilyen gyereket. Nekem skizofrenias volt a fiam de keson derult ki 19 evesen meghalt.
Vele a betegseg ellenere sem voltak megcsak megkozelitoleg se ilyen gondok megis nehez volt vele az elet.
A ti eletetek meg meg nehezebb, raadasul sokszor a parkapcsolatok is ramennek es a baratok is eltavolodnak mert nehez ezeket a gyerekeket a szulon kivul masnak elviselni.
Topicindito: nem tudom en nem otthon elek, biztosan van ilyen intezet, tudod lehet hogy "megkoveznenek" de belegondoltal mi lesz ha meg 30 eves koraban is igy fog elni melletted csak akkor mar nem lesz se fejlesztes se iskola se mas. Csak kinlodas napi szinten egy elmebeteg felnottel.
Borzaszto dolog, es oszinten szolva bar ilyet alszemerembol ki se szabad mondani, az egesz ertelmetlen kinlodas eredmenyek nelkul.
Azt én is remélem :-)
Ez a hétvégénk viszonylag hisztimentesen zajlott, és a ma reggeli oviba készülődéssel sem volt gond, megmosta a fogát, felöltözött, elsétáltunk az oviba, ott tőlem aztán ki is rosszalkodhatja magát :-)) Csak itthon legyen nyugisabb :-)
Holnap délben megyünk beíratkozni az új oviba, kíváncsi leszek a többi kisgyerekre , és jó lenne összeismerkedni kicsit a szüleikkel is
Azt mondta, hogy javulhat a helyzet.Remélem nem csak vigasztalásból mondta.
Ezért vagyunk szülők, hogy mindent megtegyünk értük. :)
Ha mi nem tennénk meg, akkor mi lenne velük?Ha mi nem fogadjuk el őket így, ahogy vannak, akkor hogy várhatunk mástól toleranciát?
És ahogy az egyik tanítónő mondta, egy rosszabb képességekkel és lehetőségekkel megáldott gyereket is fel lehet hozni olyan szintre, hogy benne legyen az átlagban és egy jóképességű gyereket is el lehet rontani a nemtörödöm szülői hozzáállással.Tehát sok múlik rajtunk szülőkön.
Mi is közben mondókát mondtunk és ritmusra csináltuk a feladatokat, de utána azonnal dícsértem.Vagy előtte mondtam viccesen, hogy milyen feladat jön.Néha átkölthette a mondókát is, hogy egy kicsit viccesebb legyen.
Most a nevelési tanácsadóban is olyan atornatanárnéni, hogy midig dícsér valakit.A gyerekek imádják és próbálnak jobbak és jobbak lenni.Nagyon tudja motiválni őket a dícséret.
Nagyon megértek mindenkit, aki sni-s gyereket nevel... unokám is az volt évekig, iskola előt veték le róla a minősítést. Pedig vele ennyi probléma nem is volt... volt napirendje, ithon szófogadó volt, le tudta magát kötni st. De a bölcsiben (2 éves korában került be) csak így becézték: "a sírós". Mert állandóan zokogott valamin. Nem is lehetett beszoktatni, ebéd után elhoztam haza, itthon altattam el a délutáni alváshoz.
Nálunk is megvolt az, hogy finoman célozgattak az ovónők arra, hogy a gyerek esetleg autista, meg hogy vigyük ide-oda. Vittem is , kiderült szerzett hallásproblémája van, torzítva érti (illetve nem érti) a szavakat, emiatt nem tud tisztán beszélni, emiatt sír állandóan mert frusztrálja. No akkor ideiglenesen a proetz kezelés a fül problémát megoldotta, de akkor meg kiderült róla, hogy diszfáziás, azaz beszédértési és beszédértelmezési zavara van, akkor hordtam a beszédjavítóba. Na szépen haladtunk, akkor volt a beiskolázás - közben kiveték az orrmanduláját, kiderült, hogy olyan nagy volt, hogy a dobhártyája emiatt homorúvá vált és állandó vizenyő volt mögötte - 5 hét alat tökéletesen letisztult a beszédje a műtét után hálistennek. A beszédjavító elküldte a tanulási képességeket vitsgáló bizottsághoz, ott leveték róla az sni minősítést, viszot jelezték, hogy tanulási problémák várhatóak, merthogy diszlexiás minden valószinüség szerint. No meg a diszfáziája is éppenhogy normalizálódott, a mai napig kimerül, ha túlságosan hosszú mondatokkal magyaráznak neki.
Diszlexiája nem lett (vagy ha van is, nagyon enyhe, nem hangsúlyoz rendesen, egyenlőre ennyi), önállóan iratkozott be az iskolai könyvtárba elsőnek az osztályból, és el is olvassa amit kikölcsönöz!
De itt meg az iskolai pszichológusnő mondta, hogy figyelemzavara van, ebből adódik minden baja. MOst is járunk hozzá, mert rosszul tűri a kudarcokat, és önbüntető, ha valami miatt lemarad, elkezdi magát pofozni, amit nehezen visel a tanitónője. De azért haladunk vele szépen, egyrészt már 8 és fél éves nagyfiú, másrészt egyre inább azon az állásponton vagyunk, hogy leszarjuk, majd kinövi előbb utóbb és kész. Megteszünk mindent amit kell, de elég volt a folytonos lelkifurdalásból meg idegeskedésből, hogy ma mivel fogadnak az iskolában vagy milyen beírás van az üzenőben.
Nem, én azokat a mondókákat mondom, amiket írtak hozzá. De mindig javítom, hogy hogyan kéne csinálnia, vagy ha rosszul csinálja, akkor újrakezdjük. Nagyon nem akarja csinálni.
De nehéz is. Van egy húga, aki állandóa ott van, és tiszta féltékenységi jeleneteket rendez közben. Szóval így nem egyszerű.
Most megpróbálom majd a kistesót lepasszolni, hátha úgy egyszerűbb lesz.
Tudom, hoyg utálja a tornát, így bennem is van már egy ellenérzés, így egymásra hatva elég rosszul sül el általában.
Amúgy nem olyan nehezen kezelhető, és igazából az utóbbi időben szinte sose kell fegyelmezni, csak a tornán buknak ki mindig ezek a dolgok. szóval ha nem csináljuk a tornát, akkor teljesen normálsi, jól kezelhető.
Ezért nem tudom, hoyg ér-e annyit pluszban a torna, amennyit vesztünk miatta...
Azt hiszem inkább nem veszem magamra ezt, mert nem jellemző rám a következetlenség. Egyébként nem állítom, hogy természetes "rosszaság" nincs a fiamban mert a nagyszülőkkel bizony próbálgatja az erejét rendesen. Velem nem, én szigorúbban fogom és ha pl. kettesben vagyunk legtöbbször olyan mint a kisangyal. De látom rajta, hogy miben más mint egy átlagos gyerek. Látszik, hogy mi az ami a rosszaság része a dolognak és mi az, amiről nem tehet és amivel szemben tehetetlen vagyok. Ezek a dolgok mondjuk kívülállóknak rosszaságnak tűnnek, de én tudok különbséget tenni és azok is, akik ilyen gyerkőccel élnek együtt. Múltkor láttam a metrón egy kisfiút az anyukájával, 3 éves lehetett. Olyanokat csinált, hogy az utasok többsége már nagyon ráncolta a szemöldökét, én csak néztem magam elé és arra gondoltam, hogy na igen, átérzem. Látszott, hogy nem szimplán rossz a gyerek, hanem valami más is van a dologban. Szegény anyuka már tiszta piros volt, egyszerűen nem tudott mit kezdeni a gyerekkel, aki egyre "rosszabb" volt és minden fegyelmezési kísérletre csak hangosan nevetett. Pár éve még én is kiakadtam volna ezen, ma már nem teszem.
Egyébként szerintem régen is voltak ilyen gyerekek, bár az tény, hogy az elmúlt években sokkal több van. 20 éve dolgoztam az egészségügyben és volt egy ilyen kisfiú, 6-7 éves lehetett. A kórház dolgozói is teljesen kivoltak tőle, EEG vizsgálaton a vizsgálatot végző nő olyan gusztustalan stílusban beszélt vele (mert nem tudott kellő ideig csukott szemmel feküdni), hogy a gyerek sírvafakadt. Igen, sok esetben még mindig azt mondják az ilyen gyerekekre, hogy szimplán rosszak. Egyébként szerintem nekik is rossz lehet ez az állandó pörgés, figyelmetlenség, nem csak nekünk szülőknek.
Nálunk egyébként az ok koraszülés és az ebből fakadó oxigénhiány. Csoda, hogy "csak" ennyi bajunk van azok után amin keresztülmentünk.
LEhet, hogy vigasztal:az egyik ilyen fejlesztő pedagógus azt mondta, hogy kamaszkor körül a hormonok hatására jelentősen javulhat a helyzet.JAvasolta a magnézium szedését, de ezt azért én dokitól kérdezném meg.Valamint a szezámmagot mondta, hogy jó, de hogy miért azt nem tudom.Mindenesetre nem árthat egy egy kanál szezámmag a müzlijébe vagy a pogácsája tetejére szórva.
Én reménykedem benne, mert egy ilyen kisgyerekkor után igazán jól jönne egy könnyebb kamaszkor.Aztán, hogy mi lesz???Majd 10 év múlva megmondom milyen volt. :D
Én próbálom dícsérni sokat és mindig hozzáteszem, hogy ezt meg azt is ha ilyen ügyesen csinálná, akkor igazán boldog lennék.De sokszor ki is akadok rendesen.Kap lecseszést is rendesen.Minden napra jut valami.Hát ez van.
Nálunk egyértelműen javult a kapcsolatunk a torna hatására.Nagyon sokat dícsértem közben.Ha nem volt annyira ügyes, akkor is dícsértem, hogy a kezdetekhez képest mennyit javult.Gondolom ez motiválta.
Ha éppen nem volt dícsérni való, akkor próbáltuk viccesen.Hogy most a kis palacsinta kitekeredik, hogy megszórhassuk kakaóval.De aztán gyorsan vissza is tekeredik, hogy a kakaó ne szóródjon le róla.Tudom, hogy ez hülyeség, de ő nagyon élvezte ezeket.Úgy látom, hogy szerencsénkre.
Te sokat beszéltél hozzá tprna közben?Én attól a nőtől lestem el, aki mutatta a gyakorlatokat.Nagyon ért a gyerekekhez. :)
Amiről te írsz, az a neveletlen gyerek.Akikről mi írunk, fejlesztésre szoruló gyerekek.
Hidd el, nem tudnál elérni semmit egy pofonnal, sem többel, legfeljebb még plusz fizikai és lelki sérülései is lennének.
Azért tudom ezt így egyértelműen, mert van másik gyerekem is, akivel bírok.(Ő nem sürgősségi császárral született.)
VAlamint elgondolkodtató, hogy ha valóban nem lennének ilyen gyerekek, akkor miért lenne rá fejlesztés?Ha az a válasz, hogy a pénzért, akkor ez sem igaz, mert a nevelési tanácsadóban ingyen kaphatnak az ilyen gyerekek fejlesztést.
Hogy régen miért nem voltak ilyen gyerekek?Biztos, hogy nem voltak?Inkább csak nem diagnosztizálták ezeket az eseteket.Azt mondták rájuk, hogy rossz gyerekek és itt vége is volt az egésznek.Nem mondhatod, hogy nem neveljük ezeket a gyerekeket (a többi hasonló szülő és én), mert neveljük őket, külön fejlesztésre visszük őket és minden pillanatban figyeljük őket.Minden egyes pozitív fejlődésnek örülünk.Régen több esetben a szülés során olyan károsodást szenvedtek, hogy azt már fejlesztéssel sem lehetett helyrehozni.Ha enyhébb problémák voltak, akkor esetleg kimozoghatták ezek a gyerekek.Esetleg.
Tudom, hogy nem foglak meggyőzni, de már nem is akarok senkit meggyőzni erről.
Most ezt konkrétan olyan szülőknek írod itt, akik az átlagnál jobban odafigyelnek a gyerekükre. Olyanoknak, akik nem mernek több gyereket vállalni, mert azt gondolják, hogy a másik gyerekkel is ennyi küszködés lesz.
Ha ez egy pofonnal megoldható lenne, arra már rég rájöttek volna.
A vak gyereket ütheted-verheted, akkor se fogja tudni, melyik labda kék, melyik sárga...
Itt konkrétan oxigénhiányos gyerekekről van szó, akiknek idegerendszeri gyengeség/probléma kimutatható.
Csinálnál tornát egy ilyen gyerekkel, rájönnél, hogy lényegesen egyszerűbb lenne lekeverni nekik egy pofont...
Amúgy igen, szerintem is probléma, ha a szülők nem következetesek, nincsenek korlátok, határok. De ezt most szerintem rossz helyen vetetted fel...
Sziasztok!
Olvasgattam a hsz-eket, én is érintett vagyok a témában. Az én fiam 4 éves és nagyon hasonló problémákkal küzdünk. Kisskee, ahogy olvasom amiket írsz..........sok dolgot mintha rólunk mintáztak volna.
Sokszor egyébként én is teljesen kivagyok már. Könnyű kívülállóként olyat mondani, hogy adjuk be valahova a gyerekeinket mert nekünk úgy könnyebb és jobb lenne. Aki ebben nincs benne napi szinten, nem éli át, az nem is tudja milyen ez. Hogy az ember fejében valóban megfordulnak ilyen gondolatok, hogy ez lenne a legjobb megoldás mert az ember élete teljesen rámegy erre. Van, hogy ki tudnék rohanni a világból annyira elegem van. De odáig nehezen tudom elképzelni, hogy el is jutnék, hogy összecsomagoljam a cuccait és közöljem vele, hogy pá, ég veled, anyu nyugalmat akar. Mégiscsak a gyerekemről van szó és ha én mint az anyja nem fogadom el így ahogy van, akkor ki? Az óvodákban és az iskolákban is látom, hogy mi megy. Hiába pedagógusok, szakemberek dolgoznak ott, mégsem tudják sokan elfogadni ezeket a gyerekeket. Az én fiam eddig nem járt óvodába, szeptembertől fog. Jelenleg bizottsági időpontra várunk mert hivatalosan még nem sni. Addig egy hagyományos állami óvodába irattam be, ahol beszéltem a vezetőnővel, aki nagyon-nagyon rendes volt és megértő. De rettegek előre az óvodától, nem lesz könnyű dolga az óvónéninek (sem)
Az utcán az emberek beszólnak, hogy milyen rossz, neveletlen, kijárna neki egy nagy pofon. Rohangál, nagyon dacos, kb fél éve hisztis is. A játszótérre már be sem megyek vele mert odamegy mindenkihez és elszedi a cuccaikat. Nem feltétlenül játékot, hanem akár egy üveg ásványvizet is. Az urcán ha sétálunk odarohan idegen emberekhez, hiába mondom, hogy nem szabad, nem illik. Vásárolni menni vele katasztrófa, ha nem muszáj nem is szoktam. Leszedi a dolgokat a polcról, mindent meg akar nézni. Nem azért mert kell neki, hanem mert csak. Sorbanállni nem lehet vele mert nem áll mellettem mint egy átlagos gyerek. Ha valaki kívülállóként néz minket tutira meg van a véleménye, sokszor szégyenkezem is. Nem egyszeű az élet az biztos...