Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Újszülött ültetése
Létrehozva: 2013. Április 23. 03:37
Sziasztok! Egy hónapos kisbabámat anyósom szinte minden hétköznap meglátogatja. Az első, hogy kézbe akarja venni. Mindig azt csinálja, hogy leülteti a combjára, de én úgy tudom az ültetés árt még most a gerincének. Kérlek segítsetek, felnevelt három gyereket és nem merem megmondani! Én a saját gerincemet mit sem kímélve járkálok fel alá a lakásban vele, hogy megnyugtassam és nagyon rosszul esik, hogy közben más meg nem törődik a babám gerincével.
rosszul esik? oo, te szegeny erzekeny lelek!
nem mered megmondani? igazad van, ne is tedd, meg megbantod es az mennyire fogartani az erzekeny lelkednek.
na bumm, legfeljebb nyomorek lesz a gyereked. egy eletre. nem nagy ar a te erzekeny lelked nyugalmaert.
tehát NEM a fenekén, nem a hátán van a terhelés. A vállát meg a fejét fogja, semmi baja nem lesz tőle.
Anyósod nem hülye, gondolom. Ne ijedezz.
Ha meg a te terhedre van, hogy annyit ott van, mondd meg neki. Persze ne így:-))
Sziasztok!
Először is köszönöm szépen az értelmes hozzászólásokat. A babám bepólyálva szundikál:-) Az ültetést úgy értem, hogy a popsija a comján, a kezével tartja a vállát és a fejét, a háta pedig nyíl egyenes. Fiatal kezdő anyuka vagyok és anyósom főnök lévén nem egyszerű eset, de készülök, hogy szépen udvariasan megbeszélem vele. Köszönöm mégegyszer!
Hat most picit bajban vagyok a valasszal. az en idomben nem szabadott a 4 hetes babat ultetni az enyem polyaban volt azt hiszem 5 hetig ha jol emlekszem.
Viszont itt rengetegszer latom hogy a nagyon pici babakat csak ugy hurcolasszak ultetik pedig talan kisebbek mint 1 honaposak.
En nem tennem, szerintem tul korai, itt ugy latszik nem talaljak annak.
:D Pedig most már anyósom is hisz benne... :D
Igen, igazad van.
Lehet, hogy megjön, felveszi, a combjára helyezi (lehet úgy is, "ráültetni" a combra, hogy közben kitámasztja a hátát, fejét, amolyen félig fekvő pózban), kicsit megpuszilgatja, babusgatja majd megy főzni, mosni.
Kíváncsi vagyok megtudjuk-e. :)
Hol írta a heti 4-5 napot? Én nem látom. Ha anyós alapból idegesíti, akkor 2-3 napot is aposztrofálhat "szinte minden hétköznap"-nak - ugyanis a ti-ban ez van írva.
És azt még mindig nem tudjuk, hogy anyós látoghatása kizárólag a baba ültetésében merül-e ki. Mert az egyáltalán nem biztos.
Szerintem a ti-nak is leginkább aza baja, hogy anyóst ott eszi a fene heti 5 nap.
Én biztos megőrülnék. Az anyámtól is, a tesómtól is, a barátnőmtől is.
Most tényleg menjünk bele részletekbe? Hogy a gyerek alig eszik, és akkor nem baj kisfiam, itt a kristálycukor, kóstold meg...
Szerinted mennyi normális kaját evett így a gyerek? Semennyit.
Anyósom jól főz. Szabályosan leszoktatta a gyereket a saját főztjéről, mert a csokival-cukorral kezdték, amikor megérkeztek a gyerekek, és jaj, hát ezt se eszik, jaj, hát azt se eszik. na legalább egy tejszeletet. Ó, az még lecsúszott. Végre van vmi a gyomrodban...
Kicsit félreértelmezték a szeretetet. Lehet adni édességet a gyereknek, de nem biztos, hoyg rendes kaja helyett célszerű.
Az már persze nem tetszett nekik, amikro a gyerek követelte az édességet és megsértődött, ha nem kapott. Az se tetszett nekik, amikor a cukor-csokiztatott gyerek fel volt pörögve.
De ők voltak a gyerekkel, hát rájöttek, hoygmagukkal szúrnak ki a "becsokiztatással"...
Ne félj, annak idején a férjemet saját főztön nevelték. Volt persze édesség is, de nem ilyen arányban.
Én is adok édességet a gyereknek egyébként, de egy kis étkű gyereknek a kis gyomrába ha leküldesz egy szelet csokit, akkor utána nem fog bele férni más, normális tápanyag.
Ezzel együtt azt mondtam, csinálják, heti 1 csokinapba nem hal bele a gyerek, de ők viseljék a következményeit. Odaadtuk párszor 1-1 napra a gyereket. Valahogy csökkent a csokiztatás. :D
Igen, lehet, hogy ő 3 gyereket felnevelt, de akkor egészen más dolgok voltak fontosak a csecsemőgondozás terén.
Azért ezeket is imádom. Szerinted 30-40 éve még nem tudtak arról, hogy a csecsemőnek gerince van, és még nem tud ülni, és kímélni kell?Eszem megáll.Mi volt fontos szerinted akkor, úgy a nyolcvanas években? Értem én, hogy fiatal vagy, de a tudomány nem a te születéseddel kezdődött.:-)Először is örülj neki, hogy ennyire érdekli az unokája. Sok helyen - pl. nálunk is-nagyon nagy különbség van a nagyszülők között és az egyik szinte alig kíváncsi az unokákra.
Miért nem mersz neki szólni? Kedvesen, udvariasan. Akár csak úgy is, hogy megkérdezed, mit gondol arról,nem árt-e a babának ez az ültetés, mert Te mostanában aggódsz ezen? Ha azt mondja, szerinte nem, akkor finoman elmondod az érveidet, hogy szerinted meg miért igen és ezért kéred, hogy lehetőleg keveset legyen így a baba az ölében.
Ennyi.
Kommunikáció.
Ha lesz majd több gyereked, akkor majd hamar rá fogsz jönni, milyen jó dolgod volt, amikor még csak egy kicsi, pár hónapost kellett ellátnod:))) Jót nevetsz majd a mostani magadon. Addig meg hajrá!
Én megértem a topikindítót. Egyhónapos a gyereke, heti 4-5 alkalommal ott van anyósa. Engem idegesítene. Pedig az anyósom jószándékú, de a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.
Nekem szülés után volt épp elég gondom, és zavart volna, ha ott van vki, aki előtt viselkedni kell. Vendégek se hiányoztak, barátnők se.
Heti 4-5 alkalommal az anyós látogatása nekem sok lenne. Akkor is, ha nem kell kiszolgálni.
Heti 4-5 alkalommal a saját barátnőim látogatása is sok lett volna.
off
Mondjuk ez a cukordolog tényleg baromság.
És mondom ezt úgy, hogy van már egy felnőtt (21), egy kamasz (13) és egy kiskamasz (9) gyerekem. Egyik sem veti meg az édességet. Sőt, még én sem. Ha mindenkinek ilyen nyugis kölykei lennének, nem kéne hüly topikokat nyitogatni az nlc-n. Én meg aztán minden vagyok, cak pörgős nem. Pedig még a kávét is úgy iszom, hogysokak szerint egyszerűbb lenne, ha a cukortartóba önteném akávét, és nem a cukrot tenném a kávéba.
Ha anyósodék felnevelték a párodat, aki saját bevallásod szerint is rendes ember lett, akkor csak értenek valamit hozzá, nem?
on
Ja és a heti 3*1 óra anyósra bízást nem úgy kell felvezetni, hogy látni se bírom anyukát, én inkább lépek... hanem úgy, hogy jaj de jó, hogy jön anyuka, Mikulást is milyen szépen felnevelte, megbízunk anyuka tapasztalatában, mi lenne, ha ilyenkor 1-1 órát egyedül lenne a gyerekkel, én meg lelépek addig, olyan fáradt vagyok, addig ezt-azt-amazt csinálok. ha anyukának gond, akkor persze nem, de minek ugráljunk ketten a gyerek körül. 1 óra múlva meg megköszönni a segítséget, és akkor ha holnapután ugyanekkor ugyanígy megfelel, akkor örömmel látjuk.
Szerintem meg ti. túlspilázza a dolgot, és itt inkább az "anyós, mint első közellenség" című műsorszám lenne a lényeg.
Eddig egyetlen olyan nagymamát láttam (barátnőm anyósa), akitől én valóban óvtam volna a gyereket, mikor én is ott voltam, nekem rándult görcsbe a gyomrom, ahogy megfogta szegény gyereket.
Miért kell feltételezni, hogy az édes nagyanyja ártani akar az unokájának.
A "sétáltatós" vizsgálat példa volt, ha nem jött volna át. Merthogy az lenne a lényeg - amire szerintem a büdös életben nem fogunk választ kapni - hogy HOGYAN ÜLTETI a nagymama azt a gyereket.
A védőnő nekem is mutatott egy ültetős módszert a büfiztetésre, pedig akkor még egy hetes sem volt a babám, épp hazajöttünk a kórházból. Persze ez nem igazi ülés, a gyereket közben a hóna alatt, ujjbeggyel a fejét támasztva tartjuk- ettől semmi baja nem lesz. Persze azt nem tudjuk, hogy a topikindító pontosan hogy értette az "ületést".
Mondjuk én ezt nem mondanám anyósnevelésnek...
Csak megbeszélni, hogy most ezt tartják helyesnek, ezért meg ezért. nem muszáj kioktatóan mondani. vagy olvastam hogy... a védőnő mondta, hogy...
Amúgy teljesen megértem a problémát, én is próbálkoztam, aztán anyósomék csak röghögtek, hogy manapság mi hülyeségeket kitalálnak, méghogy a cukor felpörgeti a gyereket, el ne higgyem, meg azt se, hogy a tévézés káros a gyerekre stb stb.
Nekem mindenre az vált be, hogy rájuk hagyni a dolgot, és magamat nem idegesíteni vele. Felneveltek egy gyereket, rendes ember lett. Akkor átadom nekik bizonyos időszakokban az unokát, és addig viszlát, én ott se vagyok. nincs súrlódás, mert ő unokázhat, azt csinál, amit akar vele, nyilván vigyáz rá, szeretgeti stb.Én meg nem látom, nem idegesít, de heti pár órában nem tud olyantcsinálni, ami végzetes lehetne a gyerek fejlődésére nézve.
Ha felelősségteljes a nagyszülő, akkor már ekkora gyereket is rá lehet bízni akár heti 3-szor 1 órára is, addig a topikindítónak különprogram, fürdés-alvás-vásárlás-láblógatás, amit akar.
Nálunk már 3 és 6 évesek a gyerekek, és amikor anyósomékkal vannak, olyankor már anyósék se annyira tömik őket édességgel, mert lehet, hoyg abban a kuitatásban mégiscsak van valami... :D
Én hiába mondanám ezt, de hamegtömik őket édességgel, és utána nekik kell velük bírni, akkor hamar rájönnek, hogy édesség csak evés után van...
Én ezt sose értem volna el náluk - de bezzeg a saját tapasztalat...
Én a saját gerincemet mit sem kímélve járkálok fel alá a lakásban vele, hogy megnyugtassam
ez mit jelent? Akár órákon keresztül is járkálsz vele? Miért? Nem baj, ha néha sír és nem kell rászoktatni, hogy állandóan rajtad lóg. Lesz idő, amikor letennéd, de már nem fog menni.