Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ne haragudj, hogy zavarlak. Csak azt szeretném mondani, hogy tudod elmegy az a pasi a sunyiba, aki ezt teszi veled, egy önző dög, aki nem képes/akarja látni, hogy te min mész keresztül. Én 7 év után éltem meg ugyanezt és kemény 2 évembe telt, hogy talpraálljak. Azért fohászkodtam a sorsnak éjszaka, mikor lefeküdtem, hogy ne kelljen másnap felébrednem. Az első komoly pasi volt az életemben, 19 évesen ismertem meg és kb. 1 éve mondhatom el, hogy jól vagyok. És nem bánom már hogy így történt. Mert megismertem, hogy ki is vagyok valójában. És soha nem fogom elfelejteni, de ha itt csúszna térden, akkor sem kellene többé. Mert nem kell egy olyan férfi, aki mellett én nem számítok, az érzéseim nem számítanak.
Figyi, tanulj, szépülj a magad örömére, bizonyíts magadnak, és ismerd meg magad. És eleve lásd meg a szép és kellemes perceket, amikhez nem kellenek férfiak. Egy csomó mindenhez nem kellenek ám, a férfiak partnerek és nem életcélok. Ha kicsit kibírnád, meglátnád, mennyi minden van még ezen kívül. Én mostmár látom. És így keresek társat, mert így én is tartalmasabbnak érzem magam (és szebbnek is ám, mint akkor ;)). :)
Nagyon sok erőt kívánok neked és bár most egy nagyon kétségbeesett, de egyébként nagyon kedves és érzelemgazdag ember képét alkothattam meg rólad.
Kitartás!!!! :)
Aki szeret, az tud megbocsátani - olvastam valahol, bölcsességek között. Jó lenne, ha sokan így gondolnák.
Én például megijedtem, amikor a párom azt mondta, mégis velünk marad, szeret, és nem akar nélkülünk élni. . . hiába vágytam erre a mondatra őrülten, akkor mégis úgy éreztem, hogy hoppá. . . hiszen én már elterveztem, milyen is lesz egyedül. Nem kell mosni rá. . . nem kell mindennap főzni. . . a gyerkőcökkel hogy szervezem a napomat. . . akkor jöttem rá, hogy mennyi minden praktikus dolgot tervezgettem. Sőt esetleg egy harmadik babát is, amit ő nem szeretne. . . .
Ráadásul, akkor úgy éreztem, neki kéne a kegyeimet keresnie, és én lehetek vele undok, hiszen megérdemli. Hát nem. Ebben az állapotban még sérülékenyek, nem dolgozzák fel a szerető elvesztését. Neki is el kellett tudnia "gyászolnia" ezt az új érzést. Nem piszkálhattam, mert azonnal támadt. Azonnal úgy érezte, rosszul döntött, hogy velünk maradt. Az idő oldotta meg, és az, hogy beláttam én is, hogy meg kell adni neki a lehetőséget, hogy lezárja. Persze, beszélgettünk róla még sokáig. Egyre inkább éreztem, a stíluson, a hangszínen, ahogy emlegette, hogy egyre jobban távolodik tőle. De ez nem egyik napról a másikra történt.
Sok sikert, és most okosan! Az érzelmeidre hallgass, ha szereted még, akkor most talán visszakaphatod.
Üdv
Miramar
Én is labilis vagyok, igyekszem lefoglalni magam. És sajnos hozzám nem akar visszajönni, amit nagyon fájdalmas elfogadni.
Nem tud egy barátnőd odaköltözni hozzád? Az biztos megkönnyítené az éjszakákat.
Ősszel kell majd vizsgáznod? Azért napozzál is, meg strandoljál!!!
Én úgy gondolom, hogy remény mindig van az újrakezdésre.
Éld egy kicsit a saját életed! Foglalkozz csak magaddal.
Tudod mit szoktak ilyenkor tanácsolni: fodrász, koznetika, torna. . . talán továbbképezhetnéd magad, vagy csak hobbiból tanulj valami. A barátok is biztosan sokat segítenének. Fel a fejjel és tedd újra kívánatossá, titokzatossá magad. Flörtök . . . szórakozás. Magabiztosabb leszel tőle. Ezzel talán fölkeltheted a párod figyelmét és újra vadászni kezd rád. Legyen tartásod!
Azt nem csodálom, hogy most nem tudsz új pasira gondolni, de minek erőltetni?
A dolog anyagi részének sikerül(t) valahogy utánajárnod, hogy mit lehet csinálni?
Meglátod, hogy egyre erősebb leszel, de hiába telik el egy-egy nap, ezeknek össze kell adódniuk, és hónapoknak kell eltelnie, hogy jobban érezd magad!
Lesznek jobb napok, és rosszabbak, de meg kell élned, át kell élned, mert át nem alhatod.
Csak a barátok és a család segíthet, illetve, hogy kiírod magadból. Itt tényleg sokan állnak melletted, és ez is fontos, de a közvetlen ismerőseidre van a legnagyobb szükséged. Ha nagyon vacakul viseled, elmehetsz szakemberhez is, nem gáz egyáltalán, sőt a segítségével gyorsabban tudsz gyógyulni, és arra is rávilágíthattok, még a párod nélkül is, hogy hol lehetett a hiba. . .
Puszi
Miramar
Annyit akartam még hozzáfűzni: amikor beültél a kocsidba és zokogva száguldoztál, gondoltál e arra, mitéreznének a szüleid, barátaid, ha meghalnál? Vajon ők hogy viselnék el a veszteséget? Vagy ha valaki mást, egy vétlent elgázolnál? Úgyhogy ha kibuksz inkább tényleg irj naplót, vagy irj ide, vagy törj össze egy vázát.
Adj hálát a sorsnak, hogy most hagytak el, nem akkor amikor ott ugrál körülötted a gyerek.
És végül: 31 évesen a legszebb korban vagy. Nem vagy már tapasztalatlan kislány, már NŐ vagy, de még fiatal nő. Tudod hány RENDES férfi szaladgál a nagyvilágban, aki arra vágyik, TÁRSA legyen.
bocs a sok dumáért de 2 mondatba nem fért bele.
Végigolvastam a topicot és közben megpróbáltam rendezni a gondolataimat, annyi mindent mondanék neked. Ha egy párkapcsolat tönkremegy, annak ezer oka lehet. Biztos te is benne vagy. Én nem tudhatom milyen asszonya voltál, de lehet, hogy csak annyi a "bűnöd" hogy túl korán lekötötted. Ha jól számolok ez a fiú 20 évesen kötötte hozzád az életét, szinte még gyerekfejjel. A mai világban, amikor minden kitolódik. KÖnnyen lehet, hogy valóban úgy érzi, lemaradt dolgokról. Annyi nő van a világon, szőke, barna, vörös, fekete, karcsú, telt, szelíd, szenvedélyes, csábitó-és ő szerette volna kipróbálni őket. Lehet, hogy olyan tipus, aki sosem fog tudni megmaradni egyetlen nő mellett. Keresheted az okokat magadban, keresheted a válaszokat a miértre, de FELESLEGES! Ha először történt volna meg, azt mondanám, ülj le, és higgadtan beszéld át vele, mi volt jó, mi volt rossz, hol romlott el. De harmadszor történt meg, legalábbis háromról tudsz. Igaza volt annak az úrnak, aki azt írta, a pasi menni akar!!!! Lehet, hogy a maga módján szeret téged is, jó a kis feleség meg a családi fészek, de kell e neked ez a fajta szeretet? Szerinted ez igazi szerelem? Milyen ember az, aki elhagyja a másikat, padlóra teszi rendesen, és hogy még megtiporja kicsit, időnként beállít. Neked azt kell eldönteni, hogy szeretnéd élni az életed. Azt ne mondd, hogy hosszú, boldog házasságban ezzel az emberrel, mert nem fogsz!!!!!! Akarsz e élni, egy megbízhatatlan, szívtelen szoknyapecérrel, mert ezt talán el tudod élni, vagy képes vagy e egy kicsit egyedül maradni, hogy aztán ha begyógyult a lelked, esélyt adj a sorsnak , hogy elhozza számodra az IGAZIT.
A férfiak egyébként nem szeretik a könyörgő, nyomozgató, telefonálgató, megtört, zokogó nőket, ha hívogatod a pasit, de főként a nőjét nem érsz el semmit, csak megalázod magad, és maximum szánni fognak. Vedd elő a női büszkeséged, és emeld fel a fejed.
Csak halkan jegyzem meg: azt irtad, azt hiszem, a férjed hiú. Hogy bántaná a hiúságát, ha azt látná, az addig szerelmes kis felesége fütyül rá, éli az életét, és cseppet sem hiányolja őt. Még az is lehet , hogy ez hatna rá - de ne feledd, csak ideig óráig!
Ha fáj, hát hadd fájjon, garantáltan el fog múlni! Léteznek ennél sokkal nagyobb fájdalmak, pl amikor egy jó házasság úgy ér véget, hogy meghal a szeretett társ, vagy ha egy anya elveszíti a gyerekét. És ezt is túl lehet élni, sőt, egy idő után nevetni is lehet újra. Ne hidd, hogy lekicsinylem a problémádat. Én is átestem ezen, én is éreztem úgy, hogy megáll az élet. De nem állt meg, sőt.
Azt kell magaddal megbeszélni, hogy , millio és millio ember vesztette el igy vagy úgy a kedvesét, ez benne van a pakliban, . és túlélték. Te is túl fogod, csak hát idő kellehhez előbb u
Persze hogy fáj, hogy nem szeret, de emiatt legyél inkább dühös! Gondold át: te nem tudod elképzelni, hogy többé nem ölel, ő meg el tudja fogadni ezt? Hogy te sosem leszel már az övé? Hát ha ő el tudja fogadni,
Miért nem kéred meg, hogy költözzön haza a szüleihez? Mert ha x naponta hazajár (remélem nem a tiszta és vasalt ruhákért) akkor sose fogsz megnyugodni és túljutni rajta. Ha nincs hova költöznie, akkor kérd meg, hogy napközben menjen amikor Te nem vagy otthon (akkor ki is moshat és vasalhat magaután, tanulja meg vagy vigye a nőjéhez, mert ugye könnyű úgy együtt lenni valakivel, hogy nem kell utánna csináni semmit az elék kényelmes, kérd meg, hogy (ha nem így van), hogy a piszkos ruháit , gatyáit ne hozzád hozza hanem a másikhoz). Mert valjuk be, elég dúrva volt az is, hogy hazament evettt ivott megfürdött és ment estére máshova.
Ha tudsz akkor menjél színházba, moziba. Hétvégén menj haza a szüleidhez vagy valamelyik barátoddal egy túrára valahova "vidékre". De semiképp se maradj otthon.