Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Muszály ezzel foglalkozni?
Torolt_felhasznalo_350322
Létrehozva: 2013. március 29. 15:21
Elgondolkodtam valamelyik nap azon, hogy a nök miért is kérdezgetik a másikat a testsúlyukról. Föként olyan érzékeny idöszakban mint a terhesség és a szülés. 6 hónaposak az ikerfiaim és ahogy már lenni szokott jól meghiztam a terhesség alatt (20 kg+), amiböl mindjárt a szüléssel le is ment 15 kg, de közben a szoptatás alatt feljött további 3. Tehát össz-vissz van 8 kg rajtam ahhoz képest ahogy elkezdtem a terhességet. Nem kifejezetten stresszel a dolog, bár azért nem szeretnék igy maradni. Mivel már csak az egyik baba szopik, (a másik nagy bánatomra nem fogadja el a cicit) igy lassan szerintem elkezdhetek diétázni, és mostanság kezdtem el megint edzöterembe járni.
A héten azonban érdekes dolog történt velem. Elvittem a srácokat a védönöhöz, akit egyébként nagyon kedvelek. Ö kezdte a dolgot a következövel: Kérdezgetett hogy és smint, hogy alakul a napirendem. Mondom ez és ez van és minden nap egy órát sétálok a fiúkkal. Válasz: Hát hogy van nekem erre idöm, és hogy látszik is rajtam mert rengeteget fogytam, pedig a fiúk még csak 5,5 hónaposak. Olyan leszek mint egy piszkafa. Persze kommentár nélkül hagytam. Most kezdjek önigazolni, hogy perpil több vagyok mint a szülés után és 3 kg-ot tartalékoltam a szoptatás alatt. Nem mondtam semmit. A védönöm kissé testes csaj egyébként, szóval hozzáképest tényleg lehet piszkafa vagyok. Föleg ha leadom azt a maradék 8 kg-ot is.
Anyósom épp velem volt ezen a beszélgetésen és hallotta. Az ajtón kifelé elkezdi ö is témát, hogy most hogy már 3 gyerekes anya lettem nem kéne fogyóznom. Szerinte jó vagyok igy ahogy vagyok. Mondom félreértette, mert nem fogyózom, hanem sétálok csak minden nap, legalább egy órát. Aztán meg elkezd kérdezgetni hogy mennyi is vagyok súlyra. Mondom mennyi. Hát az nem sok mondja. Erre mondom neki, hogy 2 éve mikor kicsit meghiztam az egyik télen akkor pont 3 kg-val voltam kevesebb és akkor meg azt jegyezte meg hogy kicsit kövér vagyok. Hogy is van ez? Most hogy három gyerekem van jogom van testesebbnek lenni?
Vannak a környezetemben nök - nem is kevés, majd mindegyik - aki egyszerüen nem birja ki, hogy ezt ne hozza szóba. Ne kérdezgessen, ha kérdezni nem mer akkor ne célozgasson. Ha éppen fogyok akkor irigykedve meg ne jegyezze, hogy nem kéne fogyóznom, jó voltam úgy is. Ha meg éppen több van rajtam akkor meg ne sajnálkozzon, vagy éppen jöjjön a közhelyekkel. Ahogy látom a pasikat kevésbé izgatja a kérdés. A nök meg - föleg azok akiken egyébként is van egy kis plusz - szinte betegesen nem tudnak leakadni a témáról.
Erröl a bugyi dologról jut eszembe. Hát én még most is - igy 8 kg plusszal 38-as méretüeket hordok. Nadrágból igaz nagyobb kell, de a bugyi az maradt az amiket a szülésem elött hordtam. Amig itt volt nálunk az anyós addig megszemélte persze a száritón a bugyijaimat. Erre megkérdezi, hogy ki hordja ezeket a bugyikat? A lányom? Mondom nem, hanem ezek az enyémek. Nézi öket, majd megjegyzi, hogy ö nem hiszi, hogy én ezeket a kicsi bugyikat hordom. Komolyan nem tudtam erre mit mondjak. Mi az hogy nem hiszi? Most mutassam meg hogy tényleg 38-as bugyiméretem van? Vagy kezdjem el magyarázni, hogy tudod én amolyan atléta alkat vagyok: széles váll, nagy mell, hosszú lábak és keskeny csipö... Nem mondtam semmit...
Az én férjem nem fogadná el ha elhiznék. Szeretne úgy is, de biztos, hogy zavarná a dolog. Úgy általában az öregedés nem zavarja, de azért ha úgy egyébként - nem terhesség és nem szoptatás idején - nem lennék a normál súlyomnál az tudom nagyon zavarná.
Tanultam az esetből, inkább nem kérdezek ilyen esetben semmit sem ezek után
egyébként kedves ismerősöm az illető, szerencsére nem haragudott meg rám.
Off.
Nem kérem meg a modikat, mert nekem van egy heppem. Én a muszályt ly-vel irom és nem j-vel. Tudom a j a helyes, de nekem ez a szó nem tetszik igy igy marad a ly. Még akkor is ha minden második hozzászóló finoman, vagy kevésbé finoman figyelmeztet arra, hogy nem igy irják. Söt én a tolyást is ly-vel irom...
.
On.
Súlytéma. Mivel általában a normál BMI tartományba tartozom, igy szerencsére ritkán találnak meg ezzel a témával úgy egyébként, de terhesként, meg a szoptatás idöszaka alatt mindig volt rajtam némi plusz. Bennem is van egy viszolygás egyébként a kövérségtöl, teszek is ellene. De nem más kövérsége zavar, hanem a sajátom. Két barátnöm is van akiket nagyon szeretek és mindkettö kb. 30-as BMI-vel rendelkezik, de soha és soha nem mondanám nekik hogy fogynotok kellene. Mégis van egy pár nö akitöl kifejezetten irritál ha elkezdi ezt a témát. Föleg ebben az idöszakban. Nem venném ennyire szivemre a dolgot, ha nem pont a terhesség-szülés-szoptatás idöszakban jönnének ezzel. Egyrészt terhesen se, se pedig szoptatás idején nem arról szól a dolog, hogy egy igénytelen lusta disznó vagyok aki nem figyel magára, hanem egyszerüen ez egy ilyen idöszak. Azon még nem is akadnék ki ha valaki figyelmeztetne ha éppen kissé több szaladna fel úgy általában - nem a terhességgel, szoptatással kapcsolatban. De az, hogy pont ebben az idöszakban téma ez egyeseknél az nagyon bosszant.
A fogyásnál meg : Jól lestrapáltad magad .
Ja ezt birom, ha valakinek vékony férje van, akkor biztos nem főzöl, netán nem tudsz főzni, vagy nagyon rosszul főzöl...
az én páromnak nyáron egy alkalmassági vizsgálathoz le kellett fogynia jó pár kilót. Mikor fogyásnak indult persze lépten-nyomon megjegyezték, hogy csak nem beteg? meg hogy biztos valami baj van otthon...
Én megkaptam a nyáron, hogy: neked is vékony derekad van, na de a Gabié... hát a Gabi mint a nádszál...
Gabi különben egyik ismerősének a lánya
Persze, tudom, hogy az anyós-dolog csak szelete az egésznek.
Eleve a terhesség alatt túl sokat foglalkoznak a súllyal az orvosok/védőnők - legalábbis más országokban talán nem piszkálják ennyit a kismamákat a hízással, mint hazánkban.
Meg hát az emberek (pláne a nők) egy része baromi sokat foglalkozik a saját külsejével és kilóival. (plusz ezen emberek egy része frusztrált és tele van rosszindulattal...)
Támadj a saját fegyverükkel: mindent megelőzve hozd szóba az ő kilóikat. :)
A nők nagyrésze foglalkozik a saját súlyával, a másik súlyával. Mondjuk én előbb harapnám le a nyelvem, mint ezzel cseszegessek, vagy szólogassak be bárkinek is, legyen az akár a sógornóm, akár a barátnőm. A legközelebbi barátnőmmel szoktuk a súlyunkat megvitatni, ha aktuális.
Én két hete kerültem egy ilyen súlycseszegetős szituációba, egy igazi IQ betyár 10 lépésről üvöltötte rám, hogy TE HíííííííííííZTÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁL???? Pedig nem, nem híztam, csak 7 dl vizet ittam meg 2 perccel azelőtt, majd' szétfeszítette a gyomrom. De valahogy sokaknak teljesen természetes ez, hogy jól gyomorszájon rúgják az embert egy ilyen beszólással.
Engem is idegesít. Az én környezetemben is csak a nők foglalkoznak ilyesmivel. A pasik plusz kilókkal, plusz kilók nélkül is csak annyit mondanak, hogy jól nézel ki, a nők közül meg csomóan azzal foglalkoznak, hogy hány kiló a másik. (Tisztelet a hozzám hasonló kivételnek, aki igazából az arányokat nézi - szerintem kissé férfias aggyal, nem pedig a konkrét kilókat. Ha valakinek szerencsétlen a felépítése, akkor se illik neki megmondani, hogy szegény, hiába fogyózól, ormótlan maradsz, mert nincs derekad, és ezt valahogy meg is állják a nők, hogy ne tegyék. Akkor a többi esetben vajon miért nem bírják megállni a megjegyzést a fogyni kéne/hízni kéne témában (ha történetesen nem ő a háziorvosunk, aki eü. célzattal tesz valami javaslatot?)
Amikor lefogytam elég sok kilót (arányaiban szerintem ugyanolyan maradtam) kb. minden kolléganőm megjegyezte, hogy fogytam. Köszi az infót, ha nem mondják, hülyén halok meg. :D
(nem tudod megkérni a modikat, hogy cseréljék az ly-t?)
Szerintem a nők 99,9 %-át nagyon is izgatja ez a súly dolog, csak van aki bevallja, van aki meg nem. Van olyan aki igyekszik dolgozni rajta van aki meg csak mentségeket keres hogy ő miért nem tud.
Egy időben engem is nagyon zavartak a súlyommal kapcsolatos beszólások, tudva hogy van alapjuk, mivel a második gyerekem születése után 47 kg pluszban voltam. De jelentem már 36 kg-ot ledolgoztam ebből
igaz bele telt egy kis időbe, de sikerült. A maradékon meg még dolgozom. És mivel nem kicsit van (hanem nagyon) sikerélményem, ezért most már nem igazán tud senki felizgatni a súlyomra való célzásokkal