Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Muszály ezzel foglalkozni?
Torolt_felhasznalo_350322
Létrehozva: 2013. március 29. 15:21
Elgondolkodtam valamelyik nap azon, hogy a nök miért is kérdezgetik a másikat a testsúlyukról. Föként olyan érzékeny idöszakban mint a terhesség és a szülés. 6 hónaposak az ikerfiaim és ahogy már lenni szokott jól meghiztam a terhesség alatt (20 kg+), amiböl mindjárt a szüléssel le is ment 15 kg, de közben a szoptatás alatt feljött további 3. Tehát össz-vissz van 8 kg rajtam ahhoz képest ahogy elkezdtem a terhességet. Nem kifejezetten stresszel a dolog, bár azért nem szeretnék igy maradni. Mivel már csak az egyik baba szopik, (a másik nagy bánatomra nem fogadja el a cicit) igy lassan szerintem elkezdhetek diétázni, és mostanság kezdtem el megint edzöterembe járni.
A héten azonban érdekes dolog történt velem. Elvittem a srácokat a védönöhöz, akit egyébként nagyon kedvelek. Ö kezdte a dolgot a következövel: Kérdezgetett hogy és smint, hogy alakul a napirendem. Mondom ez és ez van és minden nap egy órát sétálok a fiúkkal. Válasz: Hát hogy van nekem erre idöm, és hogy látszik is rajtam mert rengeteget fogytam, pedig a fiúk még csak 5,5 hónaposak. Olyan leszek mint egy piszkafa. Persze kommentár nélkül hagytam. Most kezdjek önigazolni, hogy perpil több vagyok mint a szülés után és 3 kg-ot tartalékoltam a szoptatás alatt. Nem mondtam semmit. A védönöm kissé testes csaj egyébként, szóval hozzáképest tényleg lehet piszkafa vagyok. Föleg ha leadom azt a maradék 8 kg-ot is.
Anyósom épp velem volt ezen a beszélgetésen és hallotta. Az ajtón kifelé elkezdi ö is témát, hogy most hogy már 3 gyerekes anya lettem nem kéne fogyóznom. Szerinte jó vagyok igy ahogy vagyok. Mondom félreértette, mert nem fogyózom, hanem sétálok csak minden nap, legalább egy órát. Aztán meg elkezd kérdezgetni hogy mennyi is vagyok súlyra. Mondom mennyi. Hát az nem sok mondja. Erre mondom neki, hogy 2 éve mikor kicsit meghiztam az egyik télen akkor pont 3 kg-val voltam kevesebb és akkor meg azt jegyezte meg hogy kicsit kövér vagyok. Hogy is van ez? Most hogy három gyerekem van jogom van testesebbnek lenni?
Vannak a környezetemben nök - nem is kevés, majd mindegyik - aki egyszerüen nem birja ki, hogy ezt ne hozza szóba. Ne kérdezgessen, ha kérdezni nem mer akkor ne célozgasson. Ha éppen fogyok akkor irigykedve meg ne jegyezze, hogy nem kéne fogyóznom, jó voltam úgy is. Ha meg éppen több van rajtam akkor meg ne sajnálkozzon, vagy éppen jöjjön a közhelyekkel. Ahogy látom a pasikat kevésbé izgatja a kérdés. A nök meg - föleg azok akiken egyébként is van egy kis plusz - szinte betegesen nem tudnak leakadni a témáról.
Miért baj, hogy zavar? Irigyellek ha téged nem zavar az ilyesmi. Engem igen.
Az ajtón kifelé elkezdi ö is témát, hogy most hogy már 3 gyerekes anya lettem nem kéne fogyóznom. Szerinte jó vagyok igy ahogy vagyok.
nemrég pörögtem én is hasonlón egy topikban. Énfutottam gyerekek előtt is, közben is után is (csak kettő van, egymás után) de én is iyleneket kaptam. ne fogyózzak, egy anyuka iylen, fogadja el a férjem, hogy kerek vagyok, nem sok az, formás maradtam stb.
közben fogyózott a fene, csak visszatértem a kocogáshoz, és egyszerűen visszaállt a súlyom is, meg az izomzatom szépen (nem egy két nap alatt eprsze, hosszabb folyamat részeként)
egyszerűen nem értem én se mivan, iylenkor. nem midnegy? ha nekem így jó..
Teljes mértékben megértelek, ezt a 100. beszólogató után egyszerűen nem lehet tolerálni.
Kimondottan vékony vagyok, tehát nem foglalkoztat a téma, de engem is folyton elemeznek. Volt egy pillanat, amikor majdnem bunkón reagáltam (egy vadidegen elárúsítónő kérdésére, mondván, ha van olyan bunkó, hogy rámkérdez, nekem is van jogom megnézdezni, hogy 'közöd?' Aztán nyeltem egyet és elkullogtam.)
Szóval ha van valakinek ötlete, hogy lehet ezt ignorálni , szívesen meghallgatom.
A hatalmas bugyikat meg kell köszönni angyali mosollyal, hogy de szép felmosórongy, ilyen szépet még senkitől se kaptam!
(jó, lehet, hogy elsőre én sem tudnám ezt kinyögni, na de másodikra!
)
Nekem szerencsére nincs a környezetemben, aki ilyesmin rugózik. Ha lenne, valószínűleg látná rajtam, hogy halálosan unom a témát!
Olyan van/volt, akivel ritkábban és csak futólag beszéltem, és megjegyezte, hogy milyen vékony vagyok... de az ilyeneket én egyszerűen nem veszem komolyan! Én mondom meg, hogy hány kiló akarok lenni, és hogy nekem hogyan jó, és kész.
Vagyishogy nem mondom meg, mert én nem szoktam ilyesmiről beszélni... legalábbis magamról mindig csak úgy beszélek, hogy látszik rajtam, totál nem zavar a téma... (kábé fülig érő szájjal szoktam erről néha mondani pár szót, ha a helyzet megkívánja, mert addig is magamról beszélhetek!
) szerintem te is csak hessegesd el, nem kell róla vitát nyitni, és annyi! Folytatni kell valami más témával, és akkor leesik az illetőnek, hogy téged ez nem érdekel...
Egyébként az is lehet, hogy irigységből beszélnek/beszéltetnek erről... akkor meg pláne nem kell vele foglalkozni! Aki sokszor előhozza, én tutira elkerülném! Vagy ha el nem kerülhetem, nagyon morcos lennék vele, szóval megérezné!
:D :D :D Meglehet, hogy így van. :D
(Talán sokmindent elmond, hogy 4 fiúunokája van, ebből kettő már sosem viszi a barátnőjét, egynek nincs bnője, én meg ritkán vagyok abban a városban, és még ritkábban visz hozzájuk a párom.)
Az fiúm apai nagyanyja ilyen: hatalmas bugyikat vesz ajándékba a menyének (az én anyósjelöltemnek), aki amúgy nem kövér, és szerinte a fia rettenetesen le van fogyva (utalva arra, hogy rossz háziasszonynak tartja, holott nem az, mindig a férje kedvenceit főzi és jól csinálja). Nekem mindig azt mondja, hogy csinos vagyok és fogytam (nem, nem fogytam), a párom öccsének a menyasszonya meg folyton azt kapja, hogy hízott (ő az, aki fogyott...).Mondjuk nem tudom,mit szólna, ha társalgási stílusban, roppant kedvesen megjegyezném, hogy "Ejj, Ili néni, de jól tetszik kinézni, kicsit mintha kerekebb lenne pár kilóval!"
Én megvonom a vállam, elengedem a fülem mellett, mert mást nem tudok csinálni, de nekem könnyű, mert nem napi kapcsolatban vagyunk.
Mondjuk bennem is volt egy ilyen érzés, hogy ez a téma neki TÚLSÁGOSAN fontos (mármint hogy sovány), és ezért érzi azt, hogy mások sokat foglalkoznak ezzel....
Én is így gondolom, de lehet, hogy ez egy kicsit lenyugtatja az aktivitását
Mondd neki, hogy érzed, hogy a kedves mama most ajánlotta fel korlátlan segítségét (megemlítve azt, hogy gyakorlatilag a gyors fogyás arra mutat, hogy túlhajszolt vagy), és hihetetlenül hálás vagy, mert olyan wellness ajánlatot kaptál, amit nem akartatok kihagyni a fiával
No ezen kell dolgoznod egy picit magadban, hogy ne bosszantson...
semiramis biztosan tudna gyakorlati tippeket adni...
Tudatosítsd magadban, hogy "bolond lyukból bolond szél fúj". El is képzelheted magad előtt.... És belül mosolyogj. És már a köv .pillanatban gondolj valami kellemesre.
MAgadnak ártasz a legtöbbet, ha órákkal - napokkal később is puffogsz magadban az ilyen hülyeségeken....
Gratula az ikrekhez!
azt hiszem, hogy akiben nincs meg az az alap tapintat, hogy ne túrjon bele ebbe a kérdésbe, annak mondhatsz bármit, mert úgysem fogja észrevenni magát. És sajnos úgyis mindig lesz minimum egy ilyen a közelben.
Anyósnak mondd meg, hogy te majd kezeled a kilóidat kedved szerint, és a séta kell az aktivitásodhoz, ami meg kell a három gyerekhez. Ha kifogása van szívesen átadod egy hétre a három gyereket, és fekszel az ágyikódban.
A helyedben azonnal másról kezdenék el beszélni....
Ha nem veszik észre magukat, akkor úgy jártak....
Hát öszintén szólva nem tudok nem foglalkozni vele, mert pl. anyósom társaságát pont emiatt kerülöm. Nem birja ki hogy ne jegyezze meg ha hiztam, azt se ha fogytam, és hogy ne legyen valamilyen "kedveskedönek álcázott" beszólása a témában. Öszintén szólva nem tudom hogy szereljem le. Gondoltam már, hogy bunkó leszek, és beszólok, hogy ameddig nekem van a kisebb seggem addig jobb lenne ha mással foglalkozna, de valahogy nem megy, hogy bunkó legyek...
Most meg megyek a magam sétájára a fiúkkal.
Nem, nem muszáj.
Te se foglalkozz vele.
muszáJ !!!!!