Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Persze, ha az ember tényleg a saját tulajdonának érezhetné a lakást, ahol él, nem lenne belőle gond. De én nem ezt tapasztalom, és rengeteg rossz sztorit hallok erről, nálunk sem lehetett semmit se csinálni, pedig kifejzetten csúnya volt a ház.
ÉS mások is ugyanezt mesélik, sőt megkérdeztem erről néhány olyan ismerősö, akiről tudom, hogy ad ki lakást. A válaszuk az volt, hogy ugyan próbálnak "engedékenyek" lenni, mégis az ő lakásuk, és nem fogadnak el mindent (pl. háziállat), mert nem akarnak maradandó kárt. Persze, ezt is meg lehet érteni, de akkor megint oda lyukadunk ki, hogy meg van kötözve a lakó keze.
Én bízom abban, hogy Magyarországon is el fog terjedni a nyugat-európai, illetve amerikai stílusú lakásbérlési rendszer, előbb-utóbb muszáj lesz, sőt, már most is vannak rá kedzeményezések, és már csak elvétve találni olyan rossz példát, amiről írsz. Ellenben sajnos annál többet rossz bérlőt, akik úgy kezelik a bérelt ingatlant, mintha állatok lennének.
De az említett helyeken, ahol elterjedt és működő a rendszer, csak nagyon kevés emberben merül fel a saját tulajdonú lakás gondolata. Felesleges. Ugyanis simán el lehet lakni 20-30 éveket is akár bérelt ingatlanokban anélkül, hogy a tulaj bármibe beleszólna. Nem így működik, senkinek nem érdeke. És előbb-utóbb el fog ez terjedni Mo-on is.
Miben ellentétes topicommal? Nem rémlik, hogy beszéltem volna a lkáskörülményeinkről ( ha félreérthető, nem az én saját lakásomra gondoltam, hanem a család saját lakására).
Egyébként meg sehol nem mondtam, hogy alja ember lenne, aki albérletben él, mint említettem, volt hozzá szerencsém. Ezt te látod a soraimban, vagy szimplán jön belőled, hogy kiforgass szavakat és belelásd, amit akarsz?
De még senkitől soha nem hallottam azt a véleményt, hogy igenis szeretne egész életében mások engedélyétől fügni, ahelyett, hogy szabadon egy olyan környezetet alakítana ki, amilyenben szívesen él. Te vagy az első, na ezt is megéltem, bár kicsit ráfogom arra, hogy írásod alaján nem tapasztaltad még milyen az, amikor nem kell külön könyörögnöd, hogy ugyan add renezd már ét kicsit a lakást vagy fess át egy falat.
Látom megosztódnak a vélemények a munkakeresésról, önéletrajzról, motivációs levélről stb..
Költözés: Én azt nem vállalom be. Lakáshitelre vett sorház, kiadni nem szeretném, nincs olyan szakmám amit vidéken jobban megfizetnének, a párom dolgozik (szerencsére), Ő biztos nem lépne ki a kedvemért és a "bizonytalanért".
Motivációs levél: Vannak olyan helyek ahova nem kell, viszont én sem 2 mondattal küldöm el az önéletrajzom..Van több változatom is (munka jellegétől függően) Egy 6-7 soros levelet szoktam írni, amiben leírom, hogy eddig mit csináltam stb.. , ha olyan helyre küldöm, ahol nem hirdetnek (nagyon sok helyre küldtem így is) akkor beleírom, hogy ha lenne olyan üres pozíció amire a tapasztalataim alapján képesnek tart, kérem keressen meg...
1 hónapnyi intenzív (december óta keresek egyébként) keresgélés után kb heti 1 telefonhívásom van, ebből havi 2 ügynöki, MLM, stb (szar). Ahol bejutok állásinterjúra, ott kiderül, hogy egy csoprtbezetői állást annyira becsülnek, hogy 3 hónap próbaidőre nettó 70 ezret kínálnak és utána is csak max 85 ezer... Nagyon durva!!! De voltam olyan helyen is, ahol közölték, hogy nem jelent be egyáltalan és gondot okoz-e??? Biztos el fogok jutni arra a pontra, amikor azt mondom, hogy jó a 70 ezer és ne jelentsen be, de még tartom magam, büszke vagyok és ezt megalázónak tartom.. Lehet, hogy velem van a baj és túl nagyok az elvárásaim, nem tudom.
35 éves vagyok, szerencsére még sose voltam munka nélkül, nagyon nehéz nekem most ezt feldolgoznom. Nem tudom miből fogunk megélni. Ép ésszel tudom, hogy változtatnom kell, össze kell magam szedni és tényleg POZITÍVAN gondolkodni, de nagyon nehéz!!
ez ezért eléggé ellentétes azzal, amit a saját topikodban leírtál.
sok embernek nincs lehetősége saját családi házhoz, csak bérlakáshoz. ők akkor csak az alja????? normális vagy te?
képzeld én egy kétszobás panel lakásban nőttem fel, a nővéremmel egy szobában. még is ember lett belőlünk. mind a kettőnknek van nyelvvizsgája, diplomája stb....
soha nem vágytam családi házba, ezért mikor sajátot vettem, nem is gondoltam rá. sőt van olyan rokonom, aki családi házban lakik, az vágyik lakásba..... húúú milyen emberek vannak.
egyébként meg egy családi háznál is vannak szomszédok, akiket zavarhat a bömbölő zene, erre még nem gondoltál?
Azért ez a röghözkötöttség nem csak annyiból áll, hogy az embernek derogál elköltözni. Laktam saját tulajdonú kertesházban és béráhzban is, az életszínvonalban óriási a különbség.
A saját házban szinte szó szerint azt csinál az ember, amit akar. Ha akarja, pirosak a falak, ha akarja, legyen kutyája-macskája, bömböltetheti a zenét kedvére, teljes szabadságban él.
Na de mi van egy átlagos magyar bérházban? A főbérlő le sem sz*rja, hogy a lakás úgy néz ki, mint egy patkányodú, az embernek külön engedélyt kell kérnie még ahhoz is, hogy egy szöget a falba verhessen, nemhogy esetleg kismacskát vegyen a gyereknek. Hallhatja, ahogy az alsó-felső-oldalsó szomszéd ordít, neki is mindenben alkalmazkodnia kell - azért akárhogy is nézzük, egy függés.
Egy normális, önálló felnőtt embernél tényleg olyan alapdolognak kellene lennie, hogy ne vágyjon saját kuckóra, hanem maradjon élete végéig függésben és majd állandóan könyörögjön? Még beújítani sem érdemes ey albérletbe, mert ki tudja, mikor vág ki onnan a bérlő?
Szóval, egy egyedülállónak, egy fiatal párnak még okés a dolog, de nem hiszem, hogy egy család számára ideális környezet a "mobilis" bérház". Legalábbis, senki ne mondj, hogy erre vágyik.
egyértelmű, hogy vannak olyan helyzetek, amikor elképzelhetetlen.
nálam kifejezetten az egyedülállóknál veri ki a biztosítékot az a fajta hozzáállás, hogy nem mindegy. minden munkahely plusz tapasztalat az életben, ami segíthet egy jobb álláshoz.
É-Magyarország. BAZ megye, nem nagyváros!
Soha nem mondtam, hogy ez Bp-en vagy környékén van.
Olvasgatlak itt Benneteket, és komolyan mondom sajnálom, hogy ezeken a nehézségeken kell keresztülmennetek.
Szeretném megvilágítani a másik oldalt is, a tlejes kép kedvéért.
Én egy nagy , külföldi székhelyű multi magyarországi leányvállalatánál dolgozom a főnök személyi asszisztenseként, plusz kommunikációs feladatkört látok el, plusz a teljes irodát érintő adminisztrációs feladatokat. Tehát összesen 3 munkakört. Nagyon szeretem csinálni, 10 éve ezt csinálom, előtte is multinál voltam, ott marketingen, ugyanezzel az iparággal foglalkozó cégnél. Volt nálunk egy-két olyan részleg, ahol az asszisztensek jöttek - mentek áveken keresztül. És döbbenet hogy bizony vannak szép sázmmal olyanok, akik a kiemelkedő körülmények - nagyon jó fizetés, és szép iroda, juttatások stb ellenére a legminimálisabb mértékben sem tudták megbecsülni ezt a helyet. Volt olyan ember, aki rögtön próbaidő alatt terhes lett, azóta se láttuk, már több mint 2 éve. Pedig ő volt az, aki a legjobban verte az asztalt, hogy neki mi minden jár - a fél irodát át kellett alakítani , hogy neki kényelmes legyen meg ne a szemébe süssön a nap , stb. - nemcsak céges berkeken belül de, úgy azon kívül is. Volt olyan ,akinek az volt az első dolga hogy a kocsijával beálljon a managereknek fenntartott céges parkoló valamelyik helyére. Egyszer megcsinálta ez magának ,onnantól kezdve mindig odaállt. ALig dolgozott valamit, állandóan lent lógott a büfében, vagy cigizni és a végén még ő volt felháborodva, mikor a főnökével kölcsönösen gallyra futottak. Miután heteken keresztül egyik táppénzből ment a másikba. Azt mondta itt őt zaklatták és ezt az egészsége is megsínylette. Természetesen nevetséges volt az egész, mert zaklatásnak nem nevezhető az ha valakit elsázmoltatnak az idejével. Ez a másik oldal amit meg akartam világítani, hogy amilyen nehéz egyfelől munkahelyet találni, annyira nehéz jó embert találni még egy sima asszisztensi munkára is, mert nagyon sokaknak sajnos igen nagy szájuk van, igen kis teherbírás mellett, és csak nyújtják a markukat. És még úgyis lelépnek hogy itt aztán tényleg kiemelkedő körölmények vannak. NAgyon sokan egáyltalán nem küzdenek azért , hogy egy jól fizető állást megtartsanak, mert az egójukat sokkal előrébb tartják, mint az, hogy mérlegre tegyék, hogy igenis meg kell élnem valamiből, és ha itt jól fizetnek , befogom a számat, és teszem a dolgomat még akkor is, ha valami nem tetszik.
Sokan említitek a magyarokra jellemző tipikus lakhatási röghözkötöttséget.
Igen, az átlag magyar ilyen. Ha végre nagy nehezen összejött egy lakásra való így-úgy, nehezen adja fel.
Egy álláskeresőnek keresgélés előtt, közben fel kell állítania bizonyos preferenciákat - időközben változhatnak a sorrendek, de azért ezekhez nagyjából tartja magát az ember. Egy családos, lakással (ideális lakókörnyezet, szomszédok, infrastruktúra), gyermekkel rendelkező családanyának pl. elsődleges lehet, hogy ne legyen túl messze a mh, főleg, ha nincs más segítsége (szülők, testvérek, bevethető anyukák), hogy a gyermeket időben elhozhassa az óvodából, iskolából. És azért, hogy közelebb legyek a mh-hez, nem fogok elköltözni a kedvenc, szeretett lakásomból albérletbe, nem akarok egy újabb óvodát keresni a gyermekemnek úgy, hogy nem tudom, a min. 3 hónapos próbaidő leteltével megtartanak-e... Mert akkor költözhetek vissza, a gyermekemmel meg nem akarok kitolni azzal, hogy ide-oda rángatom...
Persze tudtam, hogy ezzel bizonyos budapesti kerületeket kizárok munkakeresés szempontjából, tisztában voltam vele, lehet, hogy idővel ebből a preferenciából is leadtam volna, ha nagyon nem találtam volna munkát...
normalis fizetes helyett arcpirito is. (egyebkent itt is mindenütt leirjak, "hozzatartozik" a hirdetes szövegehez, at lehet lepni ;-)
(en a masik oldalrol, az allast vallalorol beszeltem. neki motivacio.)
mici, DE, ELMEGY. ha ehesek a gyerekei, elmegy. nem mindenki varja, hogy az allam tartsa el.
(nem ertettem az elözö irasodat, miszerint en mit gondolok...)
a másik amit gyűlölök a fénykép.
főleg, hogy rólam elég nehéz jó fotót csinálni. mert majdnem mindig hülye fejet vágok.
és igen, van még olyan hely, ahol nem az alapján hívnak be. csak elenyésző.
szerencsére én találtam.
úgy, ahogy mondod. hazug, álszent.
mindig is rühelltem.
nem tudom, hogy hol élsz. milyen ország zsebéről beszélsz?
gondolod, hogy a segélyt hozzád vágják csak úgy??
nem gondolod, hogy kell munkaviszony?
vagy valami? a két szép szemedért nem adnak semmit.
mehetsz az önkorihoz, de most már ott is megszorítások vannak.
nem álltunk még az éhenhalás küszöbén sem.
és igen, felmerült, de nem tudtam volna kijönni a pénzből, és mivel nem voltam egyedül, ezért nem csak magamra gondoltam.
felcsillant a remény, de úgy érzem, hogy jól döntöttem.
nem sírtam, kerestem, próbálkoztam, na jó, egy kicsit. és majdnem feladtam.
tudom, hogy mennyi pénz és erő van abban, amit felépítettünk. (lakás)
nekem csak a pénz, de a párom munkája, ereje, minden.
nem vártam el, hogy eltartson, volt egy kis megtakarítás közös.
de nem tudom elképzelni, hogy úgy éljem az életemet, hogy a hétből, csak 2 napot találkozunk, akkor csinálok meg mindent, megőrültem volna a fáradságtól. és havi 100-ért, ahol még az utazást sem támogatják, szerintem hülyeség lett volna.
de a kitartásnak meglett az eredménye.
én mindig mindenkit arra biztatok, hogy ne adja fel, eljön az igazi.
én sem hittem volna.
Hol az az itt?
Mert Bp-en, 5 évvel ezelőtt béreltünk a külvárosban XX. ker 1 szobás panel lakást 45 ezerért (normál állípotút). Az alatt 30-35 környékén is voltak, lepukkant lakások (penészes, koszos, büdös, rossz környéken lévő, cigányokkal teli helyeken, volt amelyikben fűtés sem volt).
Nem tudom Te hol élsz...mert még a lecsóróbb helyeken, vidéken is 35-40 + rezsi egy normál albérlet.
persze, en ezt ertem. de azert hadd jegyezzem meg, a minimalber SEHOL nem nyujt "melto eletet": a kereset 2/3-at viszi a lakas (holott hivatalosan csak 1/3-at vihetne). a maradekbol nincs sok hus az asztalra...
(aki mast mond, hazudik, mert szegyelli az igazsagot.)
a berlakas-rendszer NULLA allasa valoban oriasi gond - de latod (alant), hoyg az emberek mentalitasaval van a gond: akkor sem menne, ha xxx penzt ajanlananak neki, mert "nem hagyja ott a lakasat".
hat akkor ne. legyen munkanelküli. de ne az orszag (= a többiek, a közös) zsebere.
ja azt kihagytam, hogy támogatjuk a 7végi hazautazást is.
A reklám helye! :)
OK, ezek is érvek, de inkább éhen halsz? vagy sírsz mindenhol hogy 2 éve nincs munkád, csak mert nem válalsz be egy kis kellemetlenséget? és ezt most pont nem rád értem..... de ilyen is van
havi pár tízezer plusz, és munkatapasztalat is valami, mint a semmi, főleg ha már segélyt sem kap valaki. az meg önzőség, hogy a társunkól várjuk el, hogy eltartson, csak mert kényelmesség miatt nem váltok.
nekem ezek furcsa dolgok, de hát különbözőek vagyunk, és ettől szép a világ! :)
arról nem beszélve, hogy hülye lennék költözni, amikor van egy lakásom, majd feladom és megyek albérletbe, nem?
ahhoz nagyon sokat kéne fizetni.
amikor szó volt arról, hogy elmennék egy nem pesti céghez, hadd ne mondjam mennyi maradt volna a zsebemben..
akinek meg keresett szakmája van, jó szakember, az nem megy el aprópénzért szerintem.
nézd, valamit valamiért. ha kapunk egy jó mérnököt, akinek a házastársának is tudunk segíteni, akkor miért ne....