Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
nekünk is van egy hitelre vett lakásunk Bp mellett.
az a lakás kiad, és kb ugyanannyiért mint ott kiadod, itt fullra megvan a lakhatásod. vagy kb a kiadott lakás bevétele fedezi a hitelt és az a lakás ott van háttérnek. Mi is ezt tesszük. nincs benne semmi extra.
kezdő mérnök áltagosan 190 nettót keres nálunk, ez kb 300 bruttó. ehhez jön étkezési jegy. plusz bejárási támogatás. ez az egyetemről kikerülő mérnök fizetés.
nem kezdő mérnöknél ez akár bruttó 100-zal is több lehet.
ez előző cégemnél is hasonló fizetések voltak a mérnököknek.
Munkanélkülivé válni (főleg önhibádon kívül), és állást keresni hatalmas lelki megpróbáltatás.
Én a tavalyi évemet, és idén 3 hónapot áldoztam rá. Az eleje "könnyű" volt - úgy éreztem, jó vagyok abban, amit csináltam, biztosan szükség lehet egy ilyen munkaerőre, optimista voltam. De lelkileg még nem álltam készen (magánéleti tragédia miatt leginkább), ezt gondolom kiszúrták az interjú során. Pedig "felkészült" voltam, magyarul-angolul tudtam a válaszokat a tipikus hr-es kérdésekre, mosolygós és fesztelen voltam, de nem kellettem.
Végre tavaly aug. végén úgy éreztem, sikerült, találtam egy minden szempontból optimális munkahelyet (pénz, munka jellege, mh közelsége), de volt egy apró bibi - kolléganő primitív módon féltette pozícióját és népszerűségét, ezért eléggé ellenséges volt velem, bármivel próbálkoztam is, és főnököm egy elég szeszélyes figura volt. Végül próbaidő utolsó napján (dec. 10-én) főnök egy mondvacsinált indokkal kipenderített, holott előtte a teljesítmény értékelésemnél magasra értékelt. A cégnél ezen a két embereken kívül mindenki tudta, hogy maximálisan végeztem a munkámat, a hr-en is jól tudták, hogy a volt főnököm irreális döntést hozott, de mennem kellett, joga volt hozzá a főnökömnek.
Ezután eléggé kikészültem. Akkor és ott, az utolsó délelőttömön szóhoz se jutottam a megdöbbenéstől, holott akár ki is állhattam volna magamért, bizonyítékokkal alátámasztva az "igazamat", de nem tettem. Visszavonultam a kis csigaházamba és sírtam, és önmagamat hibáztattam, hogy biztos bennem van a hiba. Többször hívtak a cégtől, hogy lelket öntsenek belém, hogy jó vagyok, ne keseredjek el, csak rossz helyre kerültem a cégen belül, de biztos találok valami jobbat. De ezekkel a mondatokkal sajnos nem tudom etetni a családomat, és lelkileg sem húztak ki teljesen a gödörből. Egyre kevesebbet ettem, fogytam 6 kilót (ami persze jól jött, vágytam régóta a szülés előtti súlyomra, alakomra), keresgéltem, de valahogy eltűnt belőlem a tűz.
Ennek ellenére találtam egy hirdetést (Szárnyas Fejvadász), ami felkeltette az érdeklődésem. És igenis van olyan asszisztensi hirdetés, ami kihívás lehet, nekem ez nagyon az volt, így rögtön jelentkeztem. Próbáltam "utánakövetni" a jelentkezésemet, és végül, nem tudom minek köszönhetően, behívtak. Jó hangulatú interjún vettem részt, majd kb. 2 hétre rá egy péntekre behívak a 2. körre, ami az utolsó lépés volt. Kedden délelőtt hívott a hr-es, hogy hogy tetszett az interjú. Meg is lepődtem, ilyen kérdést sose tettek fel még nekem, mondtam, hogy nagyon kellemes volt, úgy éreztem, kölcsönösen szimpatikusak vagyunk egymásnak a főnökkel. Ezután mondta el a jó hírt, hogy felvettek, és bármikor kezdhetek. Miután letettem a telefont, 5 percig sírtam... örömöben, felszabadultságomban. Vééégre! 2 hete dolgozom ott, tényleg jól érzem magam és tényleg kihívás.
De voltak mélypontok, amikor úgy éreztem, most már bármi jöhet. Diplomával, nyelvvizsgákkal, kb. 10 éves munkatapasztalattal és akár utcát söpörni, pénztároskodni is elmentem volna, csak hogy dolgozhassak, pénzt kereshessek... De voltak támaszaim (férj, gyerek, szülők, barátok, munkatársak), akik folyton bíztattak, segítettek, így tudtam "túlélni".
Most is optimista vagyok az új állással kapcsolatban, de most már óvatosabban. Megtapasztaltam a mélységet, és most már körültekintőbb vagyok, óvatosan reménykedek csak abban, hogy itt most újra kezdhetem az "életemet".
"en bizony - eu-s minta szerint - nem adnek segelyt annak, akinek 2 oranyi tavolsagban lenne munkaja, de azt nem fogadja el (tökmindegy, oda költözik-e vagy bejar)."
Semi, szerintem nem olyan bérviszonyokról beszélünk, mint amik Mo-on vannak. Havi 100 ezer (vagy kevesebb) nettó bérből piszok nehéz albérletet bérelni, és még megélni is, még akkor is, ha ketten esetleg összeköltöznek. Azokban az országokban, ahol a minimálbér fedezi azt, hogy bérelj egy lakást, és emberhez méltó életet élj, ott érthető, hogy ilyen szabályokat vezetnek be. Szerintem Mo-on is könnyebben állnának arrébb az emberek, ha havi 350-400 ezer forintokról lenne szó, nem pedig 70 ezerről (minimálbérek).
Részben igazad van, hogy nem mobilis a magyar munkaerő. De nem árt mögé nézni..... Németországban, ahol az emberek 3/4-e bérlakásban lakik, kkönnyű odébbállni....
Ezzel ellentétben Mon..... Ezértnem lehet ezt ilyen egyszerűen nézni..... Sokkkal árnyaltabb a hétköznapi világ, mint gondolnád...
Csak egy abszolút légbőlkapott eset: fiatal mérnök, nemrég vett jó sok hitelre lakást mondjuk Nyíregyházán. Még ha el is tudná adni (a jelenlegi nyomott ingatlanpiacon hatalmas veszteséggel), abból a pénzből egy lyukat tud venni pl. Győrben. Vagy ne adja el, fizesse a rezsit, plusz a győri albérletet is...? Oda a nyeresége!
Szerintem nem furcsa.
Annak idején én sem költöztem volna el. De nyilván nem több százret kerestem volna.
Sem egyedülállóként, sem párosan.
Mondjuk, az szimpatikus a részetekről, hogy a házastársnak is segítetek, az más kérdés, hogy lesz-e munkája..de a hozzáállás tetszik.
Felmerült régebben az is, hogy tőlünk kb. 60 km-re lett volna állás, de este nem volt busz, nem tudtam volna hazajönni.
Alig-alig lettem volna itthon, azokon a napokon kellett volna háztartást vezetni, a párommal lenni, és a szüleimhez átmenni.
Úgy érzem, hogy jól döntöttem, amiért nem vállaltam el.
Egyébként itt Bp-en is sokan vannak, akik max. 1 órát hajlandók utazni..úgyhogy valójában nem csodálkozom.
Egyrészt érthető, amit mondasz, mert Magyarország azért nem akkora hatalmas nagy ország, hogy repülővel kellene 5-6 órákat utazni azért, hogy a családot lássa az ember, szóval igen, ha egyedülálló munkanéküli lennék már jó ideje, én valószínűleg nem gondolkodnék, hanem mennék.
Ugyanakkor honnan tudod, hogy annak a munkanékülinek nincsenek gonodozásra szoruló szülei, vagy bármi más olyan kötelezettségei a lakóhelyén, amik miatt úgy dönt, hogy mégsem megy? Továbbá a versenyképes bér is igencsak tág határok között mozog jelenleg Magyarországon, néhány munkáltató úgy gondolja, hogy a minimálbér is versenyképes, hiszen a munkanélküli segéllyel bizony felveszi a versenyt. Nyilván mérnöki pozicióban nem minimálbért jelöltetek meg, de azért a havi 40 ezer + rezsi albérleti költség már rögtön havi 80 ezer lesz, rájön még a heti hazautazás, ami szintén nem kevés, szóval nem lehet, hogy a versenyképes fizetésből ami megmarad egy ilyen távolról költöző jelöltnek, mire lejönnek ezek a kiadások, mégsem lesz olyan versenyképes? Mert azért ahhoz elég magas bért kell keresni, hogy havi 100 ezer Ft, ami lemegy a költözés miatt, mindegy legyen.
az ön-röghözkötes magyar sajatossag, ezt egyetlen europeer orszagban sem latod. en bizony - eu-s minta szerint - nem adnek segelyt annak, akinek 2 oranyi tavolsagban lenne munkaja, de azt nem fogadja el (tökmindegy, oda költözik-e vagy bejar).
(egyebkent az a gond - es ez tenyleg giond - , hoyg magyarorszagon - a többi eu-orszaggal ellentetben - quasi nem letezik a berlakas-rendszer. nyugaton ott berelsz lakast egyik naprol a masikra, ahol akarsz. odamegy, egy nap alatt elintezed az összes formasagot, beleertve a gyerek ovijat-iskolajat - es kesz. otthon meg mire felebred benned a gondolat, hoyg akkor talan elkezdened hirdetni a hazadat, eltelt egy fel ev, megertek a sajtok a pinceben... igy persze nem lehet... kesz eletkeptelenseg, igy igaz.)
pedig pont akkor motivacios tenyezö, ha roszak a fizetesek. az erdekes munka, a szakmai önmegvalositas lehetöpsege, a kiteljesedes, feljebbjutas es a stresszmentes környezet ui. (bizonyos mertekig, persze) kompenzalja a rossz fizetest.
nem kell am hazudni ahhoz, hogy az ember bekerüljön valahova. en pl. SOHA nem palyaztam es nem is fogok forensikhez es drogosokhoz. utalom öket, mint a sz.t. mas viszont erdekel. es nem hazudok, ha azt irom, hoyg eztaztamazt tudok, mert erdekel, mert elveztem a muinkat, mert rengeteget tanultam es mert erdekel, hoyg az adott helyen azt hogy csinaljak. valoban erdekel es valoban szivesen dolgoznek ott, latva az eredmenyeiket.
ennyi, raadasul az igazsag - es maris erdeklödnek.
Tudjátok az a furcsa számomra, hogy sokan nem akarnak lakóhelyet váltani egy jó állás miatt.
É-magyarországi kisváros hatalmas multi cégéhez keresek egy mérnököt a csapatomba, a legfontosabb feltétel a nagyon jó angol nyelvtudás. Persze más feltételek is vannak...A fizetés versenyképes, és vannak nagyobb városok a környéken, ahonnan sokan járnak be, tehát nem feltétlenül kell ide költözni, de itt nálunk kb 40eFt az albérlet rezsivel együtt! Ha valakit érdekel, írjon privit, küldök linket!
Jelentkező beadja a pályázatát direktbe hozzánk, megfelel mindenben az önéletrajza, és felhívja a HRes kolleganő. Mire közli, hogy: "ja, hogy abban a városban van, akkor nem érdekel".... minek küldi el egyébként a CV-t? Talán olvasni kellene először.
Ha ennyi a munkanélküli, és emberek évekig nem találnak munkát, akkor nem rohadtul mindegy hogy hol van az a cég? Akár Csajágaröcsögén is lehet. Főleg egyedülállóknál nem értem a tiltakozást. De mi nyitottak vagyunk abban, hogy a házastársnak is segítünk keresni állást.
Mi pl Bp mellől költöztünk ide (igaz én itt születtem és a családom itt él). De több kollega jött az ország másik végéből is. Ennek ellenére sokan meg sem próbálják, max nem jön be..... Évekig jártam 150 km-nyire dolgozni. Számunkra az a fontos, hogy legyen bevételünk, együtt legyünk, és kész. Szerencsére a férjemnek olyan a foglalkozása, hogy bárhol talál munkát.
Huhh... az a baj, hogy manapság az ember diploma nélkül nem sokra megy, és még azzal is kell egy adag szerencse. Én sajnos érettségivel (és rendben, egy nem sokat érő szakmával, tudom, elrontottam, dehát tapasztalatlan és naiv 18 éves voltam) semmilyen állást nem találok - 8 hónapja! Pedig nagyvárosban élek (nem Budapest).
Próbálom magam tartani, de egyre depressziósabb leszek, és ezen még az sem segít, hogy tudom, más ismerőseim 1,5-2 éve ülnek otthon és hiába küldik az önéletrajzokat. Én szerencsésnek mondom magam annyiból, hogy diákmunkáztam sokat, ezért van mit beírni önéletrajzba, illetve van nyelvvizsgám, pénzügyi vizsgám, ilyesmi - de hiába.
Időnként akadnak alkalmi munkák, de abból világ életemben nem fogok önállósodni. Szeptembertől megyek egyetemre, természetesen diákhitelből.... mert mi másból mennék? Most szabadidőmben igyekszem hasznossá tenni magam, németül tanulok magamtól, számítógépes grafikus programokat tanulok könyvből, kreatív kis dolgokat csinálok, hátha sikerül elpasszolni, ilyesmi. Nemrég belevágtam és készítettem egy honlapot, hátha lenne egyszer egy kis reklámbevétel belőle (ezoterikus témájú cikkek), dehát azt is hirdetni kellene pénzért...
A legrosszabb, hogy még itthon is egyre többen b*szogatnak, mert nincs munnkám és NEM érti meg, hogy mé egy takarítói állásra sem hívnak vissza. Szóval, nehéz és támogatásom sincs hozzá, de igyekszem fent maradni.... remélem, lesz egyszer valami.
civabarat, az egesz temat nem erted, ugy, ahogy van.
de nem baj, ne ertsd. en nem kezdem el neked magyarazni, mire valo a mot. level es a "3 jo/rossz tulajdonsag". azt sem,mit jelent a valodi erdeklödes. ha erdekel, hogyan növelheted az eselyeidet a munkaeröpiacon, nezz utana a temanak vagy beszelj valakivel, aki profin csinalja a dolgot (itt is van). ha meg nem erdekel, hat ne nezz utana. hidd el, nekem edesmindegy.
Abszolút egyetértek!
Voltam olyan cégnél (kis cég), ahol a cég külkerét, pénzügyeit és marketingjét is részben nekem kellett volna intézni, beutazást nem fizettek volna, és az mondták, hogy bruttó 130-at keres a legrégebben és legjobban dolgozó munkatársuk!!! Röhej. Maradt volna kb. 50-60 ezer forint a fizuból, és ezért utazzak napi két óra hosszát, és túlórázzak. De mondták, hogy jó a csapat. Hát, köszi. De legyek motivált.
Az egész HR szakma egy túlhájpolt, csinált marhaság!
Az egyik fele - jó pénzért - felkészíti a szerencsétlen álláskeresőket arra, hogy a másik fele milyen baromságokat fog kérdezni tőlük...
A múltkor (nyitottam is erről topikot) valakinek segítettem angol CV-ben... Hát mesélt egyet s mást....
Annyira hazug, álszent dolog ez a kísérőlevél is... Tele van a net mintalevelekkel, azok köszönnek vissza mindenhol.... Eléggé behatárolt, hogy mit lehet beleírni - főleg ha titokban tartják a cég nevét, szektort, stb.
no de mmilyen mot.levelet írsz olyan hirdeetésre, amit az 56-ban írt Tia...???
azt, hogy "világ életemben piacvezető cégnél szerettem volna dolgzni"...?
Nem mondom, hogy a többi nem volt alkalmas a munkára, de a munkára való jelentkezés komolyságát le lehet belőle szűrni. Sajnos rengeteg tükörből visszafényképezett, pucsítós és még sorolhatnám milyen képeket küldtek, őket alapból nem lehet komolyan venni szerintem. A motivációs levél pedig hozzátartozik az álláspályázathoz, legalább egy általánosnak a megírására vegye a fáradtságot ha munkát szeretne keresni.
Pedig nagyon nem fair, hogy a jelentkező adja ki minden privát adatát,
és nagy eséllyel fel sem veszik
én ha önéletrajzot írnék, biztos nem tenném bele hogy
1975. 05. 16-n születtem, max. (!) csak évet, de inkább még azt sem,
és a többi adatom is erősen cenzúráznám.
Ha emiatt a kukába dobja, hát tegye.
Főleg olyan hirdetésre ,amiben a munkáltató az egekig fényezi a céget, de semmi konkrétat nem árul el.
pl: Nagymúltú piacvezető cég , ilyen-olyan eredményeket elért, xy minősítéssel rendelkező vállalat munkatársat keres
(Anyád!)
Ez sajnos így van.
Számtalanszor előfordult, hogy látszott az interjúztatón, most látja életében először az önéletrajzomat.
Az is egy "kedves" emlék, amikor az ügyvezetőnek, az volt a legnagyobb problémája, hogy nem írtam bele az önéletrajzomba az utca, házszámot, ahol lakom, csak kerület volt.
Na, ilyen emberrel tényleg jobb inkább nem összekerülni. :(
Ezek szerint csak az volt alkalmas a munkára, aki akármilyen motivációs levelet küldött és igazolványkép volt az önéletrajzában?
Vagy ezt a módszert használtad pénzfeldobás helyett a jelentkezők számának csökkentésére?
Jó lenne a sok bugyuta munkáltató közül is így válogatni, pl., akik nem bírnak megírni egy álláshirdetést, vagy az interjún a nagyon kreatív "mondjak magamról 3 rossz és 3 jó tulajdonságot"... kérdést teszik fel. :(
Én sem értem miért jó/miért kell.
a többség úgyis az elvárt választ adja (gondolom)
Sztem sok munkáltató azt sem tudja mit kérdezzen, sokszor
sokkal felkészületlenebbek egy interjú során mint a jelentkező
Persze, hogy van ilyen munkáltató, volt szerencsém párral összefutni.
De mégis mi értelme? A 10 fős kft tulajdonosa elhiszi, hogy xy csakis ott akar dolgozni, ezért nem is jelentkezik 100 másik helyre?
Vajon nem minden jelentkező ugyanezt mondja, mert dolgozni akar?