Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki?
Létrehozva: 2013. március 4. 17:40
A kérdésre John Lennon egykori terapeutája adja meg a választ, aki kezünkbe ad egy olyan technikát, amelynek segítségével közelebb kerülhet egymáshoz férfi és nő. Exkluzív interjú Warren Farrell-lel.
Nők Lapja Café: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki?
Nők Lapja Café: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki?
Nekem pl. séta közben egy kutya szokott hiányozni, akivel bátrabban be mernék menni a csalitosba... nem egy pasi, akivel kézenfogva andaloghatnék!
Ez végülis, elgondolkodtató...
Na jó, azért a pasikat is lehetne valamire használni...
csak nekem valahogy sosincsenek kéznél... 
Nyilván valahogy nem jut eszükbe rólam, hogy "de jó lenne ezzel a lánnyal járni"... ez más lányokról jut eszükbe... még nem sikerült kiderítenem ennek az okát, ők biztosan tudják... de tőlük pont nem kérdezhetem meg...
sokan ezért inkább háziállatot tartanak
(csak vicc volt)
A más dolgokon legalább ennyit görcsölök. :)
Olyat ne mondj, hogy legyenek ilyen-olyan hobbijaim, mert azok is voltak bőven, de attól még nem lett pasim!
Szerintem hagyjuk, igazából engem nem zavar ez annyira, nem görcsölök rajta úgy, ahogy gondolod. Inkább akkor zavar, amikor szitu lenne, de nem sül el jól. Amúgy egész más dolgokon szoktam törni a fejem... vagyis, töröm ezen is persze, de inkább a nagy egész részeként... bár mivel ezt a részét nem tudom befolyásolni az életemnek, ezért sokszor arra jutok, hogy leginkább ki kéne húznom a "listáról" ezt a témát...
Én olvastam , a könyvtárból hoztam ki.
Hát nincs szétolvasva, pedig igazán jó könyv. Szerintem teljesen reális gondolatok vannak benne.
Majd lehet a nők is öreg korukra rájönnek hogy nem kellett volna annyit gondolkozni minden szarságon, csak élni és élvezni az életet.
"Ha kimondjuk, sem értitek meg"
mert (legtöbbször) nem azt mondjátok, amit gondoltok, hanem jó nagy kanyarok után szeretnétek kitalálni az igazat..(az ún "saját igazságot")
s ezek a játszmák valakinek izgalmas, de van akinek fárasztó, típustól, kortól, időtartamtól függően:-)
A rágörcsölés biztos nem segít. Viszont lehet a véletlen egyszer csak egy jó pasit ad, akkor amikor nem számítasz rá és nem is keresed.
Hajdanán a búvárszafarira én is azért mentem, mert az ismerős fiúk agyilag nem feleltek meg és már elegem volt az olyan nyaralásokból.
Az érthető kommunikáció viszont mindig kell, sok ostoba félreértést kivéd.
Biztos az életben vannak emberek, akiknek soha nem jön az igazi.
Nem tragédia, ha nem rosszul kezelik.
Nekem gond egyedül beülni enni, de nem a férfiak miatt, hanem mert nem szeretek idegen emberek előtt enni.
De ettől függetlenül, ha éhes vagyok, beülök valahová, mert éhenhalni még annyira sem szeretek! :)
De még sosem ismerkedtem "beülve", ha erre gondolsz... ahhoz gondolom az kéne, hogy ott legyen a nagy Ő is, aki felkelti a figyelmemet...
Nem a gyerek az akadály... mondom, előtte ugyanez volt!
Én is voltam azért külföldön, 21 évesen, pl. Görögországban, egy helyi doktorbácsi be is indult rám, de természetesen ugyanaz lett a vége, mint ha Magyarországon történt volna a dolog = valamin félrecsúsztak a szerelem fogaskerekei...
Sőt, itt Magyarországon is bőven találkoztam külföldiekkel, szóval ha annyira akart volna a szerelem, akkor rám talált volna, nem bújtam el előle!
A magyarok elől sem, mielőtt valaki félreértené...
Illetve persze, mondhatnánk azt is, hogy "elbújtam", de hát nem volt szándékos, éppen az ellenkezőjére törekedtem, de nem jött össze, ez van.
Nálunk a világos beszéd járja, nem szeretem a találgatásokat és folyton valamit kitalálókat.
"Aztán mégis beleegyeznek a gyermekvállalásba, pont akkor, amikor a nővel való kapcsolatuk elmélyítésére lenne szükségük. Egyrészt azért mennek bele, mert ezt várják tőlük, másrészt azt gondolják, a nő boldog lesz a gyermek miatt. Amikor azonban megszületik a gyermek, az apa úgy érzi, hogy több időt kell szentelnie a munkának, minek következtében kénytelen eltávolodni a gyermekétől és a feleségétől. Mire visszatér, azon kapja magát, hogy felesége minden idejét és szeretetét gyermeküknek szenteli. Legalábbis ő ezt így éli meg. Ettől összetörik a szíve, és gyakran ez készteti arra, hogy félrelépjen."
Aha.