Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Jártál már gyászfeldolgozó csoportban?Szívből remélem,hogy még nem veszítettél el közeli hozzátartozót. Fel sem merül,hogy a gyászt csendesen,méltósággal is lehet viselni?Miért kellene gajdolni?A sírásnak és a fájdalom elengedésének is megvan a maga helye és ideje.
Nem akartam megbántani senkit ,de ezt le kellett írnom.
Tökéletesen egyetértek Veled és Zsumi45-el.Nem akartam mégegyszer hozzászólni,de sok mindent nem értek.Átéltem én is azt,hogy egy pillanat alatt összedőlt minden.Az ember úgy érzi megáll az idő.Nem.Minden megy tovább és fel kell állni-nagyon nehéz,de az önsajnálat nem segít.
Lennének kérdéseim-lehet,hogy sokan megköveznek ezért:
Moniqe kérlek válaszolj a feltett kérdésekre-csak így lehet segíteni.
A temetésen túl vagytok már?A gyászban ez is egy fontos állomás.
Hol vannak a gyerekek amig Te az önsajnálatba temetkezel?
Hol van a tágabb család?Pl a férjed szülei akik a gyermeküket vesztették el?Ilyenkor össze kell kapaszkodni ,és minden sérelmet félretenni.
Vannak prózai dolgok is amiket intézni kell:özvegyi nyugdíj,árvaellátás,stb.
Ne felejtsd el,ha tönkre megy a lélek a test is megbetegszik ... és akkor mi lesz a 3 gyerekkel. Próbáld magad lefoglalni,hiszen 3 gyerek ellátása akkora feladat,hogy nem sok idő marad tépelődésre.Beszélgessetek sokat arról ami szép volt.Hiszen nem élt hiába,ott látod a gyermekeitek szemében.Csak eddig a pontig el kell jutni.Szedd össze magad kérlek.Kell a segítség, de a változás rajtad múlik.
Ha igy van, el kellene mennie egy, gyaszolokat, nehez idoszakot megeloket magaba foglalo terapia-csoportba, ahol mindenki kibeszeli a fajdalmat. A sorskozosseg sokat jelent. A nlc es semmilyen internetes, online csoport erre nem alkalmas, hiszen legkevesbe beszelhetunk elsore "baratokrol".
Nagyon szomoru lenne ha "eloben" nem lennenek baratai, rokonai, akikkel ezt meg tudna beszelni.
"Ne felejtsuk el..." -- nem fejejtjük el, de ugye nem az a cél, hogy ebben az állapotában sikerüljön minél tovább megmaradnia, hogy mi is ezt a mostani döbbenetet segítsünk konzerválni...?! Akkor talán nem is ezt kellene folyamatosan visszaigazolnunk.
Lassan le kell vonnom a következtetést, hogy Monique bennünket akar meggyőzni, hogy számára úgysincs kiút, ez már mindig így lesz, elveszett minden és mindenki...
Csak akkor bennem is fölmerül a kérdés: akkor miben is tudunk mi a segítségére lenni legjobb szándékunk mellett is???
Egyelőre úgy tűnik, a sok okos észrevételre az ő válasza mindig: "igen, de..." -- és itt a kör bezárul. Amiből pedig előbb-utóbb ki szeretne törni. Vagy sem...
Gondolom, ezt nem nekem szántad. Nem én vagyok a topikindító.
.
Nem tudom Monika, mert az egész topikban nem sok szó esik a gyerekeidről, sem az ő fájdalmukról. Csak rólad, meg hogy TE nem bírod elviselni.
Ők el tudják? Az apjuk elvesztésén kívül azt is, hogy az anyjukra sem számíthatnak? Az isten áldjon meg, te vagy a felnőtt! Neked kell támogatnod a gyerekeidet. Neked kell tartanod a lelket bennük is!
Tízéves voltam, amikor meghalt az apám. És az egész életem kifordult a sarkaiból. Ha így visszaemlékezem, anyám sosem a saját veszteségén siránkozott, hanem megpróbálta enyhíteni az enyémet.
Kedves Moni!
8 napja indítottad a topikot. Állítod, hogy innen nincs tovább, de nem fogalmaztad meg, hogy mit szeretnél a hozzászólóktól?
Mit szeretnél magadtól?
Jónéhány kérdést kaptál, érdemben nem válaszolsz.
Nem a konkrét életedről "faggatnak" a segíteni szándékozók, de a körülmények ismerete közelebb vinne hozzád.
A pszichológus sem véletlenül érdeklődött. A fájdalom elfogadásában, feldolgozásában és oldásában az értékek tudatosítása és megerősítése fontos! A szívedben, lelkedben, emlékeidben tovább kell vinned a tőle kapottakat, amik által teljesebb lett az életed, amikre tanítottak az együtt töltött évek.
Legfontosabb érték: a gyermekeitek ! Bennük látod ezentúl is őt, a külső és belső tulajdonságait, s bennük mindig fiatal marad!
Ne feledd, ők édesapkukat veszítették el, ha csak magad fájdalmával törődsz, magadtól a biztos támasztól is megfosztod őket! ( persze nem tudjuk mekkorák!) Most duplán szenvednek, ha nem vagy mellettük!
Tanácsot kérsz, vagy csak megértést? Miben erősítsünk? Hogy nehéz?
Nem kicsinylem le a fájdalmadat, sokan átélték, átéltük.
Magam 9 éve, súlyos betegségben töltött évek után veszítettem el a férjem, de egyedüli gyerekként apukámat és anyukámat is elkísértem ezen az úton( anyukámat 19 évig segítettem, ápoltam, az ő lelki terhét is cipelve, fájdalmát megosztva)
Rettenetes fájdalom volt évekig a párom hiánya de sikerült őt megőriznem.( Kedves olvasmányait, tárgyait,pl. itthon hordtam az ingeit, stb) Tudatosan folytattam egy ideig a hobbiját, alkalmazom kedves mondásait, emlegetem szokásait...
Amikor e világra születtünk, vállaltuk ennek minden örömét, s a legsúlyosabb fájdalmait is.
El kell fogadnunk, hogy számára eddig tartott a földi lét, ennyi volt a feladata. Téged boldoggá tett, értékeket teremtett, értékes életeket adott gyermekei által.
Gyászold őt, amig szükségét érzed, de feladatot is hagyott rád az emlékek mellett! Őérte tedd meg, hogy talpra állsz.
Ha segítségre van szükséged, akkor azt fogadd el.
Igazad van ! Aki gyászol a világba kiálthatja bánatát .!
Itt is nekünk csak az a dolgunk, hogy meghallgassuk fájdalmát . Nem tudunk tanácsot adni, csak meghallgatni. A régi gyász ritusokhoz hozzátartozott a fájdalom kifejezése ! Ha ezt nem tudod tenni, vagy bölcsen elhallgatod, Téged károsít . Akit nagy veszteség ért üvöltsön, vonítson fájdalmában . Mi pedig csak hallgassuk csendben . A régi népek , a biblia szerint szerint széttépték ingüket, hamut szórtak a fejükre , nem akartak " jól " kinézni, vállalták fájdalmukat .A többi ember pedig tudta, hogy az illető szenved, és békén hagyták , esetleg meölelték
Termeszetesen mindenkinek vannak almai.Az almok sajnos nem mindig teljesednek be. EL KELL FOGADNI.
Leirom, meg akkor is, ha megbotrankoztatok egyeseket.
Roppant furcsanak talalom, hogy egy ilyen,/ ketsegtelenul/ nagy tragedia bekovetkeztevel elso dolgod, hogy nlc topikot nyitsz. Kulonosen hogy -ahogy mondod- van 3 gyereked. Szamomra elkepzelhetetlen...Nem kell kulonosen szkeptikusnak lenni, hogy az ember ketelkedni kezdjen...
Lehet, hogy én látom másként, de amíg nem jut le a gödör mélyére addig soha nem fog felállni. Itt maximum a le- és feljutás idejében lehet segíteni.
De avval, hogy kapaszkodjon a gyerekeibe.... hát nem nagyon!!!!
Én a magam nevében tudok csak nyilatkozni: Dehogy ítéllek el! A gyerek és a férj szerintem két külön kategória! Mi szimbiózisban élünk a férjemmel. Ha elveszíteném, elveszne a felem (jobbik, rosszabbik, ki tudja!) Most úgy érzem, hogy senki nem pótolhatja. Ezt éled át szerintem most TE!
Úgyhogy nem kell szégyelned az érzéseidet!!! Nem kell hallgatni a "nagyon okos" beszólásokra! Gyászolj, és gyászolj úgy, ahogy az érzéseid diktálják... De hagyj teret a gyógyulásnak!!
Én is szorítok Neked! Sok erőt kívánok!
Drukkolok neked nagyon.
Kedves rera75!
olvasgattam itt az előző írásokat is,de bevalom a tiéd nagyon megfogott!Mert nagyon hasonlokat élünk át.az én párom 5hónapja ment el,daganatban.Itt hagyva első gyermekét aki a szeme fénye volt.Egy fél éves kisfiút.Daganatban,s nállunk is szinte 2hónap alatt romlott le az állapota,nem is tudtuk h baj van,még az utolsó percekben sem!Amiket irtál,teljesen igazak rám is,szinte mintha én irtam volna.Orditanáma világba...Ő is becsületes volt,dolgozott értünk,mindent megaddot nekünk,miért ő???Nekem azóta is eszembe jut az öngyilkoság,de tudom mennyire haragudna ráma párom,h itt hagyom árván a gyermekünket!Csak azt hiszem néha ezt elfelejti az meber,s nem tud tisztán gondolkodni!Nállatok a gyerekek hogy bírják elviselni a hiányát?persze nekünk más...A pici fiam nem is fog rá emlékezni,már most sem emkékszik,hiszen alig ismerte az apját..