Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
KÖSZÖNÖM. Megnézemőket (már csak holnap).
Monique, szerintem neked túl nagy feladat most, hogy bármilyen ésszerű módon elkezdd feldolgozni a gyászodat - legalábbis azt látom rajtad, hogy jelenleg csak próbálod távol tartani magadtól, és tudom, ez teljesen normális ilyenkor, szóval nem hibáztatlak!
Egyvalamit próbálj megtenni: hiába gondolod, hogy "hogyan képes sütni a Nap", mégis, ha süt, menj ki egy-két órára a gyerekekkel a szabadba! Ha csak leviszed őket a játszótérre, hadd játszanak, te meg leülsz csak valahová elhúzódva az emberektől, már az is jó! Vagy ha csak sétáltok egy fél órácskát - nem kell élvezni, csak tedd egymás elé a lábaid!
A gyerekeidért tedd meg ezt, lehetőleg minél többször!
Őket is szereted, nem csak a férjedet, ugye? A férjedet pedig jelenleg úgy szeretheted leginkább, ha a gyerekeid felé kimutatod a szeretetedet! Nem kell mosolyogni, csak legyél velük, ne hagyd őket teljesen az Apukádra! Hiszen írtad is, hogy ő már nem bírja...
Ha majd tudsz olvasni, itt megteheted!
Es ha professzionalis segitseg kell.
Eloszor is fogadd reszvetem.
Ismered a mondast, imat, hogy "Uram, adj erot, hogy tudjam megvaltoztatni amit lehet, elfogadjam amin nem tudok valtoztatni es kulonosen bolcsesseget, hogy felismerjem a ketto kozotti kulonbseget".
Sajnos, ami veled, veletek tortent megvaltoztathatatlan...Termeszetesen kezdetben az ember mindharom gyaszolo szakaszon atesik. Elso a hitetlenkedes /nem hiszem, hogy ez megtortent velunk/. Masodik a lazadas /miert velunk tortent?/ es a harmadik a sorssal,/ talan meg az elhunyttal is/ szembeni harag, duh."hogy tudott itthagyni?"
A jozan eszre hivatkozni nagyon nehez ilyenkor...Azt hiszem a lazadas szakasz a leghosszabb. DE NEM OROK...Mert ha az marad, ha az ember allandoan arra koncentral AMIT ELVESZITETT, ebbe bele lehet orulni.
Egy ido utan -ami egyenenkent valtozo- el kell fogadni a tenyeket...es koncentralni arra, ami MARADT,...ami VAN. Van aki a hitbe kapaszkodik, van aki a tulvilag letezeseben, van aki a gyerekeibe, akik leteznek es akiknek jobban vagy kevesbe, de szukseguk van Rad.
Kivanok sok erot a tuleleshez , a talpra allashoz.
Itt van nehany manko.
"Segíts magadon! Nézzünk most meg néhány olyan módszert, melyet a pszichoterápia során is használnak a szakemberek, és nagyon hasznosak lehetnek az önsegítésben is! Az érzelmek felszínre hozásában segíthet, ha valami emléktárgyat vagy egy fényképet veszünk elő az elhunytról. Hasznos lehet a naplóírás a gyászolás első pillanatától kezdve. Helyet kaphatnak ebben a gyásszal kapcsolatos érzések, leírható benne bátran a szégyen és a bűntudat is. Érdemes feljegyezni benne azokat a gondolatokat, melyek segítenek a lelki munkában. Az elhunytnak szóló levél írása módot ad arra, hogy a gyászoló "elmondhassa", amit már nem tud elmondani. Ezt fel lehet olvasni a sírnál, majd esetleg semmisíteni. A rítusok segíthetnek az erőteljes érzelmek átélésében. Jelöljünk ki magunknak egy órát a nap folyamán, mely az "emlékezés órája" lesz, amikor ég egy gyertya, és csak a halottunkra gondolunk. Nehéz feladat, de érdemes megpróbálni összeírni, hogy mit jelent számunkra, hogy Ő meghalt. Írja le összes problémáját, fájdalmát, tegye őket sorba, és nézze meg, melyek azok, amiken segíteni lehet, és hogyan. Ha úgy érzi, semmit nem tud csinálni, semmit sem tud ellátni napi feladataiból, igyekezzen csak részfeladatokat elvégezni, hogy ne érezze magát értéktelennek! Merje kifejezni, ha dühös! Vezesse le haragját, akár törjön össze egy üveget, sírjon, üsse a párnát; vezesse le fájdalmát! Ha problémái vannak az alvással, próbáljon meg ugyanakkor felkelni és lefeküdni, és napközben ne aludjon. Ne lefekvés előtt aggódjon a holnapi dolgokon, inkább jelölje ki az "aggódás félóráját" a nap más időpontjában! Ha nem tud elaludni, keljen fel, és foglalkozzon valamivel! Nagyon fontos, hogy számba vegye emberi kapcsolatait. Tekintse át ezeket a kapcsolatokat, hogyan változtak a haláleset óta, mit kellene tennie, hogy visszaállítsa a régi viszonyt. "A gyászból való gyógyulás helyes és természetes. Ha hiszünk ebben, akkor útjára indíthatjuk azt az önmagát megvalósító pozitív jóslatot, hogy Meg fogok gyógyulni." Hasznos gyakorlati segítséget kínál a gyászoláshoz Judy Tatelbaum: Bátorság a gyászhoz című könyve, mely a Pont Kiadó gondozásában jelent meg."
forras: http://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/orvosnal/cikkek/h a_a_seb_nem_gyogyul/20060105120037
itt a forumot linkeltem rögtön, de az oldalon vannak nagyon jo cikkek, temak.
itt egy facebook-os online segito csoport.
itt hirdetnek eloadasokat.
Meg nezelodök neked!
Drága Monique,
Müller Péter: Szeretetkönyv, remélem ha egy kicsit is de tud segíteni.
Drága Perdita!
Ha linkelsz,megköszönöm,mert most nagyon nem vagyok 100-as semmilyen értelemben.
Köszönöm!
Amikor arra gondolok,hogy jobban lenni -mert szeretnék-akkor azt csak úgy tudom elképzelni, hogy én csak akkor lennék jobban, ha itt lenne velünk. Ez meg már SOHA, de SOHA nem lesz így. Ezért érzem,hogy nincs remény.
Követem a topicod az indulasa ota. Borzaszto latni ahogy szenvedsz! Es Leppeni irta le a legszebben:
"Olyan jó lenne, ha picit jobban lennél
"
Irta mar valaki, hogy keress sorstarsakat a neten! Nagyon jo ötlet szerintem is! Vannak jo oldalak, linkeljek neked vagy megtalalod oket? Ok jobban ertik mi van veled es mi törtenik benned, mert eppen ok is azt vagy olyasmit elnek at mint te!
Drága Leppeni!
Ismertem
Gyönyörű szép.
Köszönöm.
Csak tudod,az ember itt él ebben a hús-vér világban. És nagyon-nagyon hiányzik maga a társ, az ember, a hangja, a szeme.... ÉS Az ÉDESAPA!!!!!
Pár napja olvasom a topikodat, de sajnos nem tudok tanácsot adni. Közel sem voltam még hasonló helyzetben sem. Nagyon sok erőt kívánok neked!
Nem nagyon szeretem az ilyen idézett marhaságokat, de ez az egy már rég óta le van mentve nekem..biztos várt valakire, akinek talán segít. Szerintem kellemes érzés olvasni. Olyan jó lenne, ha picit jobban lennél
A szomszéd szobaA halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel
A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok
a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.
Henry Scott: Holland Kanonok
Igen, ezt a régi életet semmi nem pótolja. Ez nagyon rémísztő, félelmetes....
És iylenkoraztán tényleg rájön az ember, hogy ennek soha,e soha nem lesz vége....
Én is próbálommagambizttani,de mást érzek, egészen mást....
Nem birom ki, hogy ne dobjam be a magam 2 krajcart érő velemenyemet: az igaz, hogy az ido nem hoz kutyagumit sem, de remenykedni lehet. Abban, hogy egyszercsak megnyugszol, mert belefaradsz a sirasba, a boldogtalansagba, mert nem hagyhatod el magad, nem fekhetsz le megadoan, hogy na, most en is utana megyek...
Nem mondtal semmit magadrol - ha igen, nem lattam. Nem fontos, csak arra vagyok kivancsi, hany evesek a gyerekek. Ha megertik apjuk elveszteset, akkor oleljetek meg egymast, sirassatok, beszeljetek rola,aztan hatarozzatok el, hogy juszt is megprobalkoztok az elettel. Azon ne szomorkodj, hogy Ő nem latja felnoni oket! Ez legyen a legnagyobb szomorusagod! Millio gyerek nol fel apa, anya nelkul - es felnonek. Azon sirjal, te oregedsz meg a parod nelkul! Sird ki magad. Az persze nem igaz, hogy konnyit rajtad egy kiados zokogas, egy nagy marhasag, de legalabb belefaradsz, megrazod magad es azt mondod, a fenebe, ez igy nem mehet tovabb... Eszreveszed (van, aki nehany honap, van aki nehany ev mulva); hogy mas dolgod is van, mint sohajtozni. Erot es kitartast kivanok.
Őszinte együttérzésem.
Legyen ERŐD beletörődni.
Tudom, hogy nem vigasztal, de nekem is hiába mondták el ezeket, el se tudtam képzelni. Ezt csak az tudja, aki átéli/átélte. Én mindig azt mondogattam magamnak, hogy olyan sokan átélték már ezt és mégis talpra álltak, talán nekem is sikerül (biztattam magam, holott teljesen ellentétes érzések dúltak bennem).
Egyet tudomásul kell vennünk, mégpedig azt, hogy soha nem kaphatjuk vissza a régi életünket (ez a legnehezebb része a dolognak).
Az én fiam azt mondta akkor, hogy mostantól amit mi hárman nem tudunk megoldani, az nem lesz megoldva. Viszonylag jelentéktelen mondat, de nekem a mai napig ez ad erőt, mert ebben minden benne van!!!!