Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Erről írtam épp, hogy felül kellene kerekedned a "magamat sajnálom" legjobban állapoton. Te már felnőtt vagy és ez kötelez arra a gyermekeiddel szemben is, hogy te tudj uralkodni magadon. Persze semmit sem von le a gyászod értékéből, hiszen - és ezt hidd el nekem - én is tudom, milyen a nagyon szeretett embert elveszíteni. Édesanyám több mint hét éve halt meg, de még mindig nem tudtam igazán feldolgozni hiányát, én akkor lettem árva.
A kapaszkodó pedig amit te keresel, az benned van, magadat kell meggyőznöd a további életed fontosságáról, és neked kell a továbbiakban biztosítanod gyermekeidnek a biztonságot, erőt, örömöt. És higyj abban, hogy jót cselekszel, és a férjed is - ha létezik ilyen - örömmel látja törekvésedet, és a közös gyermekitekért tett igyekezetetedet.
Az ember, a legközelebbi hozzátartozóját - élete legbiztosabb pontjának tartott, neki, a gyerekeinek erőt, örömet, biztonságot adó - társát vesztette el.
Amíg én nem tudok valamit adni magamból, addig a gyerekeknek sem lesz jobb. Ezért próbálom a kapszkodót keresni. HOGY LEGYEN ANYJUK!
Kedves Zsumi!
Igen, nagyon sokan próbáltok segíteni. És ezért nagyon hálás vagyok. Neked is. És minden tanácsot, segítséget nagyon köszönök, és őrzöm belül, amit mondotok...
Az egyéb lelki fogódzó mit jelent?
Tudos, egyáltalaán nem tudom elfogadni, hogy ez lett az életünk,. értem, amit mondasz, higy el kell fogadni, mégis a szívem, lelekem méylyén nem tuidom elfogadni. Ha látnád a gyerekeim szemvedését is.... nagyon nehéz ezt elfogadni.
És soha nem lehetek biztos afelől, hogy nem a mi hibánk, mulasztásain nk vezettek-e ide. Te eljutottál ide, hogy biztosan tudd, hogy nem vagy hibás?
Nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondanom neked, de elolvasva a hozzászólásaidat, amelyeket azoknak az embereknek írtál, akik próbáltak un. "jó" tanácsokkal ellátni, az az érzésem, hogy te jól érzed magad így, hogy sirdogálsz, sajnálod magad stb. Pedig a fiaidnak sokkal rosszabb lehet, mert ők az egyetlen édesapjukat veszítették el, és ha így haladsz az édesanyjukat is el fogják veszíteni, és itt nem a halálra gondolok elsősorban.
Sajnos én is veszítettem már el nagyon közelálló -édesanyám, édesapám stb- szeretteimet, hidd el a legrosszabb megoldás amibe te most belelovalod magad. Változtatni sajnos nem tudsz a dolgokon, millió és millió ember veszített már szeretett embert, persze kell gyászolni, kell siratni, de akinek gyermekei vannak annak még sok dolga van a földön. Ne akard a gyerekeidet elveszíteni azzal, hogy csak azt látják, hogy siránkozol, emészted magad. Ők élni szeretnének, boldogok lenni, és te ezzel az állandó önsajnálkozással szomorúvá teszed őket.
Bocsáss meg az őszinteségemért, de amin az ember nem tud változtatni, azzal együtt kell élni, és persze tovább lépni, felállítani egy új életet. Most már jobban a gyermekeidet sajnálom!!!!!
Moni!
Ha korábbi hozzászólásaimra emlékszel, én már sok nagy veszteségen vagyok túl. Koromból adódóan jót is rosszat is megéltem, de mai napig
elő - elő jön, adott helyzetben tehettem-e volna mást?
Agykontrollt is végeztem, s van egyéb lelki fogódzóm is.
Tartsd szem elött: "Akkor és ott ez volt a maximum, amire képes voltam!"
El kell tudni fogadni, amit nekünk szánt a sors. Semmi sem történik véletlenül , lehet, hogy az ő életfeladata az volt, hogy megalapozza számodra azt, hogy mostantól magad küzdj.
Apró lépésekben, de talpra fogsz állni!
Csak a MOST van, a gyász természetes, s a fájdalom nem zárja ki, hogy most is megtedd mindazt a tiéidért, amire képes vagy! KÉPES VAGY RÁ!
Rendet magad körül, s akkor lassan a belső rend is létrejön.
Nagyon sokan erősítünk Téged lélekben, de vedd észre és fogadd el azokat is, akik körülötted ezen munkálkodnak!
Csak olvasd el!
Es kerlek ne mondj semmit!
Ó nem, nem mindent tettem meg...újabb és újabb mulasztásaimra gondolok, rengeteg van.
Próbálok kapszkodni, meghallgatok mindent.. Nagyon szép a vers (ismertem is régebbről).
Köszönöm
Nem hagyott el!!
Fordulj hozzá vígaszért!
"Kérd és megadatik!"
" Kértem Istentől erőt, hogy újra fel tudjak állni...
Kaptam súlyt a vállamra, megtanultam mászni..
Kértem időt, hogy ne törhessék össze a szívem
Kaptam több fájdalmat, ezáltal megerősödtem
Kértem barátokat, akiknek a vállára borulhatok
Kaptam ellenségeket.. már nem fájnak a pofonok
Kértem hitet, hogy bízni tudjak újra az emberekben
Kaptam még több csalódást... megváltozott az életem
Kértem, hogy teljesüljenek a féltve őrzött álmaim..
Kaptam akadályt, bátor lettem, vezetnek a vágyaim..
Már tudom... hogy mindent azért kapok az Élettől
Hogy próbára tegyen.. ki tudok-e mászni a gödörből..
Megerősít a fájdalom.. a könnyektől lettem az aki vagyok
Őszintén élem az életem.. s míg élek, ez az ember maradok."
Ezért vagyunk emberek.
Te mindent megtettél, amire képes vagy, míg élt a Párod, most azért kell kilépned az önmarcangolásból, hogy magad és a gyermekeid legjobb emberekké válhassanak. Erősíts bennük a hitet, hogy így is van jövő!
Kívánom, hogy meghalld a bátorító szót!
Kedves Bagoly!
És vajon így volt megírva? Vagy tehettem / tehettünk volna valamit ellene????
Igen, a halált nem adják olyan könnyen, pedig én is várom. De a gyerekek miatt nem lehet, tudom.
Tudod, egy idő után azért gonol már rá az ember, hogy egyszer mindennek vége lesz, semmi nem tart örökké, de így az életünk delén??!!!
Úgy érzem a Jóisten is elhagyott.
Hermelin!
Ha hiszed, ha nem:
eddig ha mondjuk külön voltunk néhány napig (mert valamelyikünknek el kellett utaznia vidékre) én mindig úgy éreztem, én inkább nem csináltam magamnak semmi jót (pl. nem mentem el vacsorázni étterembe), mert ő nem volt ott, őnélküle meg minek? Nekem miért legyen jó, ha neki nem?
Ezért írtam, hogy igazából általa éltem!!!
Arra is borzalmas gondolnom, hogy ő már nem élheti meg ezeket a dolgokat - nagyon sokszor gondolok erre - főleg a gyreekekkel kapcsolatban!!!
Kedves Éva!
Az az igazi nyomorúság: a boldog időkre gondolni (mivel neked ott atársad melletted, ezért ezt nem tudhatod)!!!
nagyon szeretüük egymást, de tökéletesen nem lehet élni, egyre több mulasztásomra gondolok...
Hobbim eddig sem volt, vele és általa voltam...
Én is ezt kérdezem folyton, hogy miért pont nekünk kellett ezt kapnunk???
És váalsz soha nem lesz...
Az idő szerintem sem gyógyít, ezt soha nem lehet meggyógyítani, ezt a tragédiát. Soha nem lesz édesapjuk már nekik, és nekem sem lesz társam (ugyanis Ő volt az!).
Az nem vigasztal, hogy ő lát minket (ha lát egyáltalán), és már az sem, hogy majd valamikor találkozunk ott fent.
Mert mi itt maradtunk lent.
Köszönöm a dalt, de sajnos nem értem a szövegét (csak sejtem), de szép!
Gyerekekkel maradtál te is egyedül?
Hadd ismeteljem, amit Rose Kennedy mondott, miutan a masodik fia is merenylet aldozata lett: "Azt mondjak, az ido meggyogyit minden sebet - nem igaz. A seb ott marad. Az idok folyaman, az elme, vedeni akarvan jozansagat, betakarja vekony varral es a fajdalom csokken. De soha el nem mulik".
Sajnos, igy igaz. Moni, nagyon sajnalom, de szokjal hozza. Ami elmult, vissza nem johet. Az eletednek egyik szakasza bezarult. Ne kerdezd, miert tortent. Aki szuletik - meghal. Ez a sorsa mindenkinek. Ez volt a rendeltetese a ferjednek. (az enyemnek is.) Ez volt a sorsod - nekem is. Lefekhetek es varhatom a halalt, de nem adjak azt olyan konnnyen! Meg befejezetlen dolgok vannak, amit el kell vegezni! Nekem mar lassan lejar az idom - neked még hatra van harom fiatal gy ermek nevelese. Szedd ossze magad, kedves sorstarsam, szoritsd ossze a fogad es JUSZT se add fel. Nehez, de megbirkozol vele. Segitsen a Joisten!
Kedves baratnom hivta fel par napja figyelmem a topikodra, bevallom olvasom, de eddig nem volt erom hozzaszolni, nem akartam feltepni a regi sebet (7 eve lesz, hogy a ferjemet elvesztettem aprilis 30.an)
A sors kegyetlen es a mai napig is vadolva kerdem miert pont nekunk kellett, hogy az eletunk kettetorjon.
Vigasz? Batoritas? Nem tudom barmely kedves szo segitseg e, sot sokan mondjak az ido gyogyit, erre a bolcsessegre sem tudok igent mondani.
Csak sajat magad a sajat erodbol kell, hogy kivergodj ebbol a szornyu nagy csapasbol, hiszen csak a te kezedbe van a sajat es a gyermekeid sorsa, nagy a felelosseg, hiszen ket ember helyett kell, hogy helyt allj.
A legjobbakat kivanom neked, adjon a jo Isten erot es egeszseget.
Nekem ez a szep dal a mai napig is segitsegemre van, meghallgatom es erotmeritek belole, amit neked is szeretettel kivanok.
http://youtu.be/aDeVwU5QyaY
Egy kis zene is segíthet.
http://www.youtube.com/watch?v=IYEdqTDegbo&list=PLDD20F865D576BCB5
Nem olvastam végig a topikot. De tipikus önsajnálatba vagy esve!
Borzasztó dolog ami történt veled. De ezen már nem tudsz változtatni.
De ma gyönyörű az idő, ha van gyermeked, öltöztesd fel és menj sétálni vele. Itt a gép előtt ülsz és síránkozol. Nem lesz így jó vége!
Kapcsolódj ki, mert rád is rád fér, és ha vannak gyermekeid azokra is ráfér a jó idő, a napsütés, és egy jó nagy séta.
Tudod, en ugy vagyok, a mas fajdalma nekem nem faj, a mas boldogsaga engem nem vigasztal!
"Nincs a termeszetben vesztes csak en, nincs arva mas, csak az en gyermekem."
Az, hogy van rosszabb is, az arra kevés, hogy te a saját élted rendbe tedd.
Amit ezen keresztül kellene értened, hogy vannak körülötted gyerekek, vannak szeretteid.
Azokat a mondataidat kellene abbahagynod, amivel a keserűségedet nap mint nap erősíted.
Ez pl elsőre egészen jó lenne. Odafigyelés kérdése csupán.