Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Bojana, habár elismerem a házikedvencek gyógyító erejét, (tapasztaltam is), Mónikának nincs szüksége kutyára, hogy ne legyen magányos. Nincs szüksége kutyára, hogy legyen kivel törődnie. Kicsi gyerekei vannak! Velük kellene foglalkoznia, de ő erre sem képes.
Gondolod, ha nem bír erőt meríteni a saját gyerekeiből, egy kutyából tudna?
Drága Zsumi, már csak este, de válaszolok!
Moni Kedves!
Találtam ezt az idézetet, Rád gondoltam.
" Hagyd. Akkor változik, ha itt az ideje. Akkor lesz másabb, ha másabbnak kell lennie. Ha megért rá. Vagy megértél rá. Nem akarhatod, hogy olyan legyen minden, amilyennek te akarod. Van, hogy az nem is jó. Csak árt, rombol, összetör. Az élet majd alakít. Mindenkit, mindent, úgy, ahogy azt kell. Neked csak egy dolgot kell tenned: hagyni, folyni, engedni.
Oravecz Nóra"
A 260 hozzászólásból nagyon sokféle együttérző gondolat áradt feléd.
Mindenki a maga módján, saját alkatának megfelelően próbált vigaszt nyújtani, erőt adni.
Nem vagyunk egyformák, együttérzés az is, ha símogat, vagy keményen megráz valaki: Ébredj fel, ez az állapot nem méltó az ő emlékéhez sem!
A legfontosabb mégis a Te hozzáállásod. A pillanatnyi érzésed diktálta tagadás, hárítás viszont nem visz előre.
Ha abban kéred a segítséget, hogy a mély gödörből kijuss, EL KELL FOGADNOD a helyzetedet, s gondolnod kell arra, hogy ezentúl nélküle, de mégis megőrizve őt, élned kell tovább.
Várjuk elhatározásodat!
Utaltál korábban az imára, tehát hívő vagy.
Nekem Pál apostol Szeretet himnusza sokat segített.
"... és megmarad a Hit, Remény és a Szeretet ,de legtovább a Szeretet !"
Ennél többet én nem tudok mondani.
Szívből és szeretettel kívánok megnyugvást és erőt!
Lehet, hogy nagy butaságot írok, de halkan megkérdezem, van-e kutyád? Nekem van, Bubsi lendített át sok válságon, már 12. éves, nagyon, de nagyon szeretem. Őszinte és rendíthetetlen örzőm! Hatalmas, csodálatosan szép de nagyon okos kutya. Úgy őriz, de szoktam Vele "ökörködni" - képzeld, felszólítom, hogy most énekelünk és elkezdek énekelni. Ő pedig rázendít, nem vonyít, valami egészen különös hangot ad ki, felvidít! Utána jól összedögönyözöm és röpül a lelkem az örömtől! Istenem, mennyire szeretem!
Valaha a Férjem idomította be, hihetetlenül jól! Olyan parancsszóra ugrik, normális embernek eszébe sem jutna! Teljesen biztonságban érzem magamat mellette!
Van egy másik kutyus is, egy francia bulldog. Ő pedig a lányom szerzeménye.
Amikor hazaköltöztem, mert az Édesanyám meghalt, hazacuccoltam. A lányomék azonnal albérletbe mentek pestre, közel két évig úgy éltek. Jómagam hirtelen egyedül maradtam. Nem volt senki emberfia mellettem, csak Bubsi.
Ő egy "öreglány", de hihetetlenül erős és hatalmas! Jó keverék egy Hasky és egy Ónémet juhász nászából született. Mivel nagyon okos volt, de amikor csak vele és hozzá beszéltem, ettől még jobban kinyílt.
*
60 éves voltam, amikor a lányomék lecuccoltak. Olyan szépen kértem őket, jöjjenek haza, megleszünk együtt. Jöttek, hozták magukkal a szerzett kutyust Röfögét (a francia bulldogot) Aki egy bohóc!
Bubsi először féltékeny volt rá, de biztosítottam arról, hogy nekem Ő a minden. Természetesen nagy feladat volt, hogy nemcsak elfogadja, de meg is szeresse Röfögét.
Megtörtént. Mára már mindent elnéz ennek a kis szemtelenségnek, aki olyan puszikkal hálálja meg a szeretetét, hihetetlen! No meg van egy Kaczor nevezetű macsek, Ő pedig egy csodálatosan szép nagy vadász kandúr! Ő Bubsi macskája, az ételéből is Ő eszik először, addig nem is nyúl hozzá Bubsi, amíg a macskája jól nem lakik. A macskának természetesen külön tányérban adok, de az nem jó! Így végén Bubsi a macska tányérjában kimért adagot is belakmározza.
*
Most kellene megállítani az időt! Mert most pontosan jó a lelkem, a körülményeim, a viszonylagos egészségem.
De az idő fut, nekünk is futnunk kell... mármint az idővel! Nem vagy egyedül, mindig szóljon a rádió, nekem is mindig van valami hang a lakásban. Tévé, vagy rádió. Nem tudom elviselni a csendet, csak nagyon ritkán. No, akkor "énekelünk" Bubsival...
*
Egy jó kutya nemcsak kutya, de olyan VALAKI, akihez szólhatsz, mindent megért, idővel megismered őt és pontosan tudod, mikor mit akar(na) mondani. Te megérted! Ezért kérdezem, nagyon halkan, van-e kutyád? A macska az más, egy macskával soha nem tudnék olyan lelki kapcsolatot kiépíteni, mint egy kutyával vagy egy lóval. No, lovam soha nem volt, csak Dédimnek, de soha nem felejtem el. Amikor vidékre utaztam Dédimhez, a csomagokat lecsaptam és rohantam az istállóba. Kivezettem a lovat és beszéltem Hozzá és Neki! Ahogyan belenézett a szemembe?! Felejthetetlen.
*
Dédim a kutyáival, mert mindig kettő kutyája volt, nagytestű komondorok. De nem is lépett be a portájára senki, csak az, aki előzőleg beszólt, hogy jön. No, a Dédimnek ilyen testőrei voltak, megvesztegethetetlenek.
Engem mindig szerettek, mert árad belőlem a szeretet, de kutyabarát vagyok, kigyógyíthatatlanul.
Dédim a kutyát - kutya számba vette. Etette, itatta, szabadon kószáltak az udvaron. De nem beszélte meg velük a napi dolgait, nem énekelt velük.
Szegény Dédim, ha feltámadna, lehetséges, hogy orvoshoz tanácsolna
- én másként vagyok a kutyával. Ő is másként volt. Neki haszonállat, nekem barát. Volt a Férjemnek egy szintén óriási kutyája, Ő volt az Urzu. Férjem után halt meg, bármennyire is szerettem, akkor még keményen ingáztam Pest és vidék között. Nem tudtam pótolni az Ő egyetlen gazdáját.
Bubsi eleve más természetű volt, no meg fiatalabb is.
*
Szeretettel, barátsággal ölellek - NEM VAGY EGYEDÜL! - hiszen most is válaszolok, hidd el sok jó érzésű ember Veled érez! - Bojana*
De szükséges valamilyen kapaszkodót találnod! Mindenképpen, mert a stressz a kétségbeesés a betegség melegágya. Neked, nekünk gyerekeink vannak. Feladataink tornyosulnak előttünk! Nekik mi vagyunk a kapaszkodóik, ezt soha nem szabad elfelednünk, soha.
TUDOM, TUDOM!!!
Csak írtam. Nagyon magányos vagyok!!! NAGYON!!!
Elnézésedet kérem, én mindenképpen vigasznak szántam
. Semmiképpen nem volt szándékom Neked fájdalmat okozni! 
Bojana*
Drága Bojána!
Isnerenm ezt a számot, és amikor még minden rendben volt, volt még életünk, akkor is nagyon felkavaró szép dalnak tartottam. Nem bírom most meghallgatni....
Nyugodt békés éjszakat kivanokSok szeretettel.
Lelki Társam,
ismered-e a www.gyertyalang.hu oldalt? Évekkel ezelőtt regisztráltam, így ha véletlenül meggyújtott (virtuális) gyertyáim lángja elaludna, e-mailben figyelmeztetnek.
Feltettem Mindazon szeretteimet, akik nekem Fontosak voltak valaha is az életemben. Mélységes szeretetet érzek irántuk a síron túl is. Ezért ad örömet, amikor meggyújtom virtuális gyertyáimat. (Vannak fizetős és nem fizetős gyertyák). A nem fizetősnek éppen olyan a lángja, mint a fizetősnek, különben is az egyszerűbbnek vagyok a híve.
Mindig beírhatom
, éppen mit érzek, milyen szeretet-veszteség indulatok dúlnak a lelkemben, vagy éppen csillapodó ágában vagyok ezeknek az érzéseknek.
*
Szívből
ajánlom, természetesen emellett valóságos gyertyákat is gyújtok, minden esetben fehér gyertyát, mint ahogyan mindkettőnknek olyan kedves Bagolyunk is tanácsolta.
Belenézve a táncoló gyertyalángba, magam elé, magam mellé képzelem Őt, akivel éppen beszélni szeretnék és beszélek is Hozzá. Imádkozom Érte a Teremtő Jó Istenhez.
A lángot soha nem fújom el, de a közelében vagyok. Mindaddig, amíg nem ég le teljesen.
Ezért csak akkor gyújtok gyertyát, ha biztosan egyedül, háborítatlanul egyedül vagyok a gondolataimmal, a végtelen, síron túl is érzett szeretetemmel.
Ilyenkor megcsendesülnek bennem a gondolatok, a hiányuk utáni vágy, mert úgy érzem, mellettem, velem vannak.
Igen, ez egy mese a saját lelkemnek. De ha én ettől nyugszom meg, miért ne teremtsem meg magamnak ezt a lehetőséget.
Legfőképpen szégyen és pironkodás nélkül miért ne mondjam el Neked, Aki hasonló gyötrelmeken megy át.
*
Szeretetből írt tanácsaimat gondold át, amit lehet használd fel - sikerrel, lelked újbóli felépítéséhez!
Arra gondolj, Neked élned kell! A gyerekednek gyerekeidnek Beléd kell kapaszkodniuk, hogyan és ki legyen az, akibe szeretettel, hittel belekapaszkodhatnának? Te! Csakis Te!
Ez már a Te meccsed! Győznöd kell! Önmagadon is!
Adjon hozzá a Teremtő Jó Isten erőt és egészséget, legfőképpen türelmet! Ég Veled! - Bojana*
Ahányan vagyunk, annyiféle technika jó - ami segít(het). Én a Férjemet 2007 augusztusában
veszítettem el. Édesanyámat pedig 2008. október elején
.
*
Nekem nagyon segített az átrámolás, kevés dolgát hagytam a közelemben, mint a pulóverét, ha nagyon pocsék a lelkem, felhúzom, megnyugtat.
No meg ami végképpen segített, az agyam átprogramozása!
Megszólalt bennem egy "csengő" - nem szabad keseregnem, hiszen olyan sokan nem találják meg a Párjukat és keresik hegyen-völgyön, egyfolytában. Hétköznapi és egyszerű emberek tömegei!
Én SZERENCSÉS voltam!
Te is SZERENCSÉS voltál!
BAGOLY barátnőnk is SZERENCSÉS volt!
Miért is?
Mert nekünk megadatott, hogy nemcsak megtaláltuk, de hosszú ideig éltünk is a választott, IGAZI PÁRUNKKAL!
Sőt gyerekekkel is megajándékozott! Hiszen a gyerekeimben nemcsak én vagyok benne, de Ő is!
A kettőnk műve, akárhogyan is írom/mondom. Ez az igazság!
Ezért vagyunk MI szerencsések! Sok, nagyon sok örömet, boldogságot, közös élményt köszönhetünk Nekik és jó Sorsunknak!
A másik dolog, ami az egy hónapot illeti, magamnak sem kívánnék - csak ennél gyorsabb - elmenetelt.
Isten őrizzen meg az agyi-, fizikai teljes leépüléstől, a kiszolgáltatottságtól! Az ágy rabságától!
Ha szerettük Őket és nagyon szerettük, - mindhárman! - Akkor a hosszú szenvedést nem kívánhatjuk, csak azért, hogy beleélhessük magunkat, legyen időnk beletanulni abba, hogy az idő véges...
*
Ezt és így átgondoltam. Segített, természetesen ettől még időnként jól kibömbölöm
magamat, pláne ha olyan zenét hallok, amit nekem szánt, felvette magnóra és lejátszotta... Vannak ételek, amelyeket még most sem készítek el, mert az Ő kedvencei voltak.
Igen, van, hogy bömbölök
, mint egy réti szamár, nem is tagadom! De nekem sokat jelentett a fentiek átgondolása, átértékelése!
Ezért is írtam, mintegy botot - támasztékként küldtem Neked, ismeretlenül is, végtelen szeretettel és megértéssel.
*
Nincs annál borzalmasabb, mint látni, Szeretteink szenvedését. Ezt átéltem drága Nagyanyám mellett. Az ellenségemnek sem kívánnám. Annyira szerettem Őt, a szívünk is egyszerre, egy ütemre dobbant
. Volt olyan mondat, hogy Ő kezdte el és még be sem fejezte, válaszoltam rá. Hihetetlen szoros összhang és szeretet volt közöttünk.
Amikor beléptem a szobába, mosolyt erőltettem magamra, amikor kiléptem hangtalanul sírtam és a fürdőszoba falát ököllel ütöttem fájdalmamban. Tettem ezt majd egy évig!
Mindent megtettem, máig hiányzik az egészséges jelenléte! Amikor elveszítettem 27 éves voltam, 46 éves voltam, amikor a Férjem
kitette Nagyanyám fotóját a falra, bekeretezve. Azt hitte, örömet okoz, szinte letéptem a bekeretezett képet és 
. Több hónap múlva elővettem és saját magam tettem ki, ugyanarra a szögre, amire a Férjem tette. Ilyen hosszú időnek kellett eltelnie, hogy szembesüljek a fájdalmammal. Azóta le nem venném, most is itt van velem szemben a falon, a képről mosolyog rám. Megvallom, időnként beszélek Hozzá és Neki! Olyan jó érzés, most már jó érzés Őt látnom. De érezni érzem, hogy itt van velem! Megígérte.
Tudom, tudom, az eszem azt mondja, ez szamárság! Azért mondta azt, "ha egyedül vagy a szobában, ne hidd, hogy egyedül vagy! Ott vagyok melletted! Soha nem hagylak el! Ne bömbölj!" - ezek az Ő mondatai. Így akart az utolsó előtti pillanatában
is vígasztalni.
A
viszont azt dobogja: betartotta az ígéretét. Valóban mellettem és velem van! - mindörökké!
Kedves Bojana!
A sírásban nincs hiány, de utána sem jobb, De nem tudom viszssztartani, tudom, hogy nem is kell. De a sírás sem segít.
A nyugtató teán már túl vagyok Gyógyszert szedek, de az sem segít.
A TV-ben hallotta egy rokonom - amikor a depresszióról beszéltek - hogy a házastárs elvesztése 100 % depresszió.
Ezt nem én mondom.
Régebbi traumáimnál - sem voltak túlélési technikáim - hát még most!
Tényleg nem látok semmit, csak egy nagy ŰRT - es azt nem fogják a gyerekek kitölteni... ezt is tudom vagy érzem.
"végülis, ha másképpen is, de velem maradtak" - én ezt még fájdalmasabbnak tartom. Szerintem - tudom, hogy lehetetlen - de egy agymosás lenne a legjobb, az eltörölné a fájdalmat, az emlékeket.
A gyermekpszichológus azt is mondta, hogy a gyerekek túl lesznek rajta, de előbb nekem kell eljutnom valahova, a felnőttek nehezebben kezelhetők!!!
Az én férjem is 1 hónap alatt... Nálatok mikor zörtén? Mennyi ideje?
Ezt a rámolás, takarítást nekem is mondták - de nem megy (nem vagyok lusta), de úgy érzem, nélküle nincs is értelme ennek sem, semminek sem. Nem tudom úgysem vele megbeszélni, megmutatni neki (nemrég rendezkedtünk be EGYÜTT!)
Eddig hétvégenként, amikor takarítottam, mindig volt értelme, látta, megdicsért...
Tudom, hogy azért írsz, hogy segíts. Tudom.
Azért vagyok annyira elkeseredve, mert az ajánlott technikák nem működnek nálam (sokat próbáltam belőlük, de nem).
A muinkémat is úgy csinálom, mint egy robot, és közben kattog az agyam. Nem azért mert jó, hogy kattog, hanem mert nincs rajta egy gomb, amivel ki lehetne kapcsolni.
Zenét is próbáltam - de mindig van olyan, amiről Ő jut eszembe. A kedvenc filmjeinket, amiket esténként a gyerekkel néztünk - már elő sem tudjuk venni... Ez az igazi bánat, hogy vele minden megszűnt, minden fekete...
Köszönöm.
Ma voltam megint a Hospice szolgálatnál. Nem tudom...Most az volt téma, hogy a férjem, mit szeretett bennem, meg, mit szeretne most...
Megint csak tépkedték a szívem... (azt tudom, hogy nem rossz széndlkkal).
Én az eszemmel sok mindent tudok, de az embernek vannak érzései, lelke is. És ez análam mindig felülmúlta sokkalta az értelmet. Vagy ötrököltöm, vagy ilyen hüly vagyok... Szeretnék egy érzéketlen kődatrab lemmi. Akkor nem fájma.
Most megint ott tartok, hogy nem akarom ELHINNI!!!!!
Valahogy úgy érzem, akör bezárult.
Ezt inkább ne feszegesd.
Egyrészt mert éppen hogy most nem rólad szóltam, másrészt pedig csak egy fórumozó vagy a többi fórumozó közül te is ugyanúgy.
Ahogy írtam, ez nem egy virtuális rendelő. Jó ha ezt végre felfogod és megjegyzed magadnak, és nem folyton kioktatsz mindenkit, mert az csak azt mutatja, hogy mennyire nem vagy hiteles abban, amit csinálsz.
Persze ez csak javaslat, ha akarod átgondolod, de semmiképpen ne úgy, hogy azt egy olyan topikon belül teszed, amilyen ez a téma is.
Ahogy olvasom a topikot megint arra kell eszmélnem, hogy valakinek a fájdalmát arra használjuk fel, hogy egymást lehurrogjuk.
Én úgy gondolom, hogy senkinek sem áll érdekében az, hogy a topikindítónak rosszabb legyen a lelkiállapota, mint ahogy eddig érezte magát.
Így azok, akik lehurrogják azokat, akikkel nem értenek egyet, azok semmi mást nem tesznek, mint az ő nagyságukat akarják kiemelni.
Kb olyan, mint mikor anyuka rendreutasítja a gyermekét.
És tudjátok ebben mi a szép? Éppen azok kapnak hurrogást, akiknek a hsz-a éppen hogy hasznos, és amennyiben a topikindító valóban megérik arra, hogy lépjen, akkor sokat segíthet, ha újra olvassa a sorokat, vagy éppen azokat a linkeket igénybe veszi, amiket betettünk.
Ez nem egy nyilvános pszichiátria, itt nem kell rendelni sem szakembernek, sem olyannak, aki hasonló cipőben jár, sem olyannak, akinek gőze sincs arról, milyen elveszteni egy férjet?
Itt beszélgetés folyik, és aki elmond valamit, az azért mondja el, mert vagy van már róla tapasztalata, vagy látott, hallott már valamit, vagy egyszerűen csak valamiért együtt érez valakinek valamiért a fájdalmával.
Ugyan most magam is "kioktató" vagyok, de szomorú ténynek tartom az örökös "oltogatást, vagy éppen ami még szomorúbb, az örökös kételkedést.
Ezek a dolgok nem visznek sehová,legfejtebb a bizonytalan topikindítónak még bizonytalanabb helyzetet teremtünk ezzel a lehetetlen stílussal.
Ne foglalkozz a rossz, idétlen megjegyzésekkel. Törődj azokkal, akik szívből osztják bánatodat! Erőt adnak, még ha így, akkor így. De jó tudni, hogy van kikre támaszkodni!
*
Az életünk olyan, mint egy hosszú országút. Az elején, még nagyon sokan vannak mellettünk, de ahogyan haladunk, egyre többen elmaradnak tőlünk.
Idősebb korunkra körül nézünk és megdöbbenünk, már alig vannak, akikkel elindultunk. Anno' soha nem is gondoltuk volna, hogy ez így lesz!
Igen, hajlamosak vagyunk magunkat egy kényelmes hintába beletenni és azt hinni, hogy ez már nem változik.
De sajnos, változik.
Voltak, vannak és lesznek veszteségeink. Egyet nem szabad, visszatartani a könnyeidet. Ha jól kisírod magadat, megkönnyebbülsz! Már a tudósok is kimutatták, hogy a sírás jót tesz, a könnyek sok rosszat kimosnak a szervezetünkből, a sírás maga oldja a stresszt. Szedjél valamilyen enyha nyugtató teát és rendezd át a lakásodat! Nekem ez a vesszőparipám, ezt tettem a Nagyszüleim elveszítésénél is! Mindent pakoltam! Valahogy nekem ez volt az egyik megoldás.
*
Azután elhitettem magammal azt, hogy igen, már fizikailag nincsnek velem, de végülis, ha másképpen is, de velem maradtak. No, ezzel ismét kihúztam egy ideig. Jobban is lettem pszichikailag.
*
Ismeretlenül is szeretettel kívánom, mielőbb álljál talpra, legyen egészséged és erőd a további életedhez! Foglald el magadat, mindig szóljon a rádió, vagy tévé, valami, de csendben ne legyél. Nekem legalábbis ez használt. Csakis azért írom, hogy segítsek, nem azért, hogy okoskodjak.
Amit leszűrsz belőle, mert úgy látod, Neked is beválna, használd. Én csak csokorba szedtem, hogy én mibe kapaszkodtam!
*
Azután nehéz kimondani, de az én Férjem egy hónap alatt halt meg. Iszonyatosan nehéz volt az újrakezdés, nélküle. Az Édesanyám 6,5 évig ágyrabságban senyvedett.
Nem vígasz, mert vessél követ rám, de én úgy érzem, saját magamnak is inkább az egy hónapot választanám, mint a hosszú évek ágyrabságát.
Kegyetlen dolog látni, hogyan épül le fizikailag és pszichikailag Ő, akit szeretünk.
Az egy hónap borzalmas, nekem is borzalmas volt. Mindig azt hajtogattam, hogy hát, nemrég még velem volt, nemrég még nevettünk, nemrég még stb. stb.
*
Soha nem tudhatjuk meddig élünk, ezért használjuk jól ki az élet minden percét, ha gyerekünk van, akkor vele, ha nincs, találjunk ki magunknak célt! Csinálj napi- sőt hetirendet. Mikor takarítod ezt, mikor azt, mint ahogyan én teszem, azóta is forgóban. Nem terhelem le magamat, de mindig valamit nyüszörgök, rámolok. Hol az irataimat, hol a konyhaszekrényt, hol a konyha asztal fiókját takarítom, hol sütök, hol könyvet olvasok, vagy az érdekesebb tévé műsorokat bejegyeztem és azt nézem.
Nem hagyom, hogy csak "üresben" kattogjon az agyam! Erre való a folyamatos rádió, vagy ha netezem, akkor a YouTube-n bekapcsolt zenék, a másikon pedig írok.
*
Légy erős, a Teremtő Jó Isten legyen Veled! Áldjon meg az Ég békével!
Bojana*