Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Drága Bagoly,
a szívemből beszéltél. Én is ezt tettem! Hordtam a Férjem pulóverét, a nagy ágyban középre egy összetekert paplant tettem, ha álmomban arra fordultam, úgy érezzem ott van.
Valóban, a fényképeket sokáig nem tudtam megnézni, még magam elől is eldugtam.
Hosszú időnek kellett eltelnie, még sokszor most sem vagyok készen arra, hogy megnézegessem.
Átforgattam a szobát, hogy minden másként legyen. Eldugtam a szemüvegét stb.
*
Az hazugság, hogy az idő gyógyít. Nem gyógyít. De mindenképpen át kellett dolgozni magamban a veszteséget. Azt a veszteséget, amit úgy éreztem belepusztulok.
De van lányom, a fiam már idősebb, neki nincs szüksége rám, de a lányomnak még nagyon.
Erősnek kellett és kell lennem!
Drága Bagoly!
Igazad van! Sokszor, nagyon sokszor még most is gyertyát gyújtok, mindig fehéret, szólok hozzá, imádkozom Érte! Megnyugszom.
*
Ha átforgatom ezt az egész veszteséget, akkor úgy is vehetem, hogy hálásnak kell lennem a Sorsnak, Teremtőnek, Életnek, hogy együtt élhettem egy olyan Emberrel, aki annyira szeretett és én is szerettem. Milyen sokan úgy élik le az életüket, hogy nem találnak az igazira. Mi rátaláltunk, az életünk nagy részét megoszhattuk Velük! Ezek mind, mind kincsek!
Így programoztam át az agyamat! Nem mondom, hogy könnyű, mert nem az, de valamiképpen túl kell élni a veszteségeinket. Nagyszüleimet még most is siratom. De ha belegondolok, végtelenül szeretett a Teremtő, hogy olyan Nagyszülőkkel ajándékozott meg, mint amilyenek Ők voltak.
U.ezt visszavezetve, milyen szerencsés voltam, hogy sok-sok éven át boldog voltam, hiszen a nekem rendelt Párommal éltem az életemet. Egészséges gyerekeim születtek. Ezek mind, mind kincsek!
*
Próbáld magadat Te is így átprogramozni, nehéz, de nem reménytelen! Én is lecseréltem a francia ágyat, most egyszemélyes aranyos, kényelmes heverőm van. Itt nem érzem magamat egyedül! De tény, ha rossz lelki állapotban vagyok, felveszem a pulóverét és megnyugszom.
Igazat mond Bagoly, mint mindig! Hallgass rá! A szívéből beszél és okosan! - Bojana*
de nem fog. nem segitseget akar, hanem megerösitest. illetve... cafolatot ES megerösitest. ami egyszerre termeszetesen nem megy.
"mit var Ön ettöl a beszelgetestöl?"
"segitseget."
"rendben, tudna arrol meselni, mi zaklatja fel ennyire (akkor is ez a kerdes, ha a pszi tudja, hoyg meghalt a ferj)."
"... DE MAR SOHA NEM LESZ OLYAN..."
"szeretne, hoyg mas legyen?"
iGENvagyisnemvagyistalan, DE MAR SOHA NEM LESZ OLYAN..."
(csönd)
"de tudom, hoyg mar csak rossz lesz."
"ha ezt ilyen pontssan tudja, mit var ettöl a beszelgetestöl? miert jött hozzam?"
"segitseget. segitseget varok."
"miben segitseget?"
"... ah, ugysem lesz jobb."
es igy tovabb, körbe-körbe. en olyan türelmes vagyok, mint egy elefant, de ezen a ponton en is azt javasolnam a kliensnek/paciensnek, hogy majd akkor jöjjön vissza, ha azt akarja tudni, hogyan valtozhatnak az erzesei.
(T.I, ha a pszi azt mondja, majd kesöbb, akkor az azt jelenti: MAJD KESÖBB. nem veletlen, amiket kerdezett. ettöl függetlenül termeszetesen valamennyire bele kellett volna mennie a valaszadasba. mar persze, ha konkret kerdeseid voltak. arra a kerdesre, hogy mikor fogod magadat/fogod-e egyaltalan magadat jobban erezni, nem lehet valaszolni. ill. de: hosszu-hosszu idö mulva, önmagadon dolgozva.
HA tenyleg kapaszkodot keresel, keress egy neked szimpatikus pszichologust (olyan NEM lesz, aki megerösiti, hoyg neked soha többe nem lesz jobb vagy jo, tehat ne ez legyen a szempont!).
topikindito, elhiszem, hoyg nagyon rosszul erzed magadat. szakmabelikent elmondtam, mit lehet tenni. hogy a tanacsommal (most vagy kesöbb) mit kezdesz, csakis es kizarolag a te dolgod.
persze jobbulast. (bar nem hiszem, hoyg ez a celod.)
(ha megis, keress meg priviben majd, amikor keszen allsz a nyitasra.)
a kapaszkodot? dehogy keresed. meg a felajanlottat is elutasitod. csipöböl.
ami nem baj - de ne legy alsagos. legfökepp önmagaddal szembe ne. ismerd el, hoyg nem segitseget akarsz, hanem szanalmat es egyfolytaban valo gyözködest. sokan beugranak - de mindenki rajön egyszer, hoyg hasznalod öt.
A pszichiáternél kétszer voltam eddig, márciusban megyek újra. Nagyon alapos és emberséges illető. A bogyói nélkül élő halott lennék már.
Különben én is Pest közelében lakom.
Semmi baj!
Illetve van, de nem ez.
Ne beszelj rola - eljon az ido, amikor majd szoba kerul anelkul, hogy elsirnad magad. Mit, sirnal? Bömbölnel, hogy azt hiszed, sohsem tudod abbahagyni! Fenykepeket dugd el, ne nezegesd. Majd eljon annak is az ideje, mikor eloszedheted oket. Hord az ingeit, pullovereit, oszd meg a fiaddal. Ha ugy erzed, szoljal hozza. Sot, szemrehanyast is tehetsz, amiert itt hagyott, aztan sird ki magad nyugodtan es bocsass meg neki. Gyujtsal erte gyertyat - akar minden este. Az elet folyik tovabb, s egy ido mulva mar eljon a bekesseg.
Legy szives, keresd meg Remenyik Sandor: Kegyelem cimu verset.
A legtöbb mondatodat szóról szóra leírhattam volna.
Ezt különösen:"Elég nehéz élete volt, mégis jó, szorgalmas és őszinte ember volt."
Nagyon megértelek. Nálunk talán a legkisebbnek lesz a legkönnyebb, talán. Mert kevesebb emléke lesz - bár ez is iszonytos, hogy nem lesz neki. Sajnos az sem jobb,ha valaki nagyobb, és anniyra szereti apát, annyira kötődik hozzá, mint nálunk a 2 nagyobb.
A pszichiáternél sokszor voltál?
Amíg ilyen állapotban vagyok ,addig nem tudok magamból adni,nekiksegíteni. A gyermekpszichológus szerint is előbb nekem kell valamilyen szintre eljutnom,mert így nem tudom őket támogatni, sőt.
Előttük nem szoktam "siránkozni", NLC-t sem olvasnak! Együttsírni szoktam velük....
Kedves Monique!
Nagyon sajnállak és teljes mértékben meg tudom érteni a lelki és idegi állapotodat, mint sorstársad. Az én férjem január 13-án, 41 évesen halt meg minden előjel nélkül kb.fél óra leforgása alatt, mialatt én végignéztem a szenvedését amíg a mentők méltóztattak odaérni. Elég nehéz élete volt, mégis jó, szorgalmas és őszinte ember volt. A legjobb dolog az életében a most 2,5 éves kisfia volt, akit mindennél jobban szeretett. Nem érdemelte meg ezt a sorsot, azt pedig pláne nem, hogy a kisfia szinte nem is fog emlékezni rá. Nekem már a szüleim sem élnek és testvérem sincs, akikkel megoszthatnám a bánatomat.
Elveszítettem a legfontosabb embert az életemben, az örök társamat, az álmainkat, jövőnket és mindent. Minden rá emlékeztet, mindíg csak rá gondolok és arra, hogy az élet igenis igazságtalan. Összeomlottam és minden reggel csak arra gondoltam bárcsak ne ébrednék fel többet. Reggel már azt vártam, hogy este legyen, bevehessem az altatót és ne tudjak semmiről. Bevallom az öngyilkosság sem áll távol tőlem, de az én gyerekemnek senkije sincs rajtam kívül ,ezért nem tehetem meg. Amit tenni tudtam, hogy elmentem egy pszichiáterhez, akivel elég sokat beszélgettem és felírt nekem különböző dolgokat, amik a férjemet ugyan nem adják vissza, de az érzések elviselésében egy kicsit segítenek. És igen, valószínűleg mindíg fájni fog mindaddig,amíg végre egyszer újra együtt lehetünk.
Igen,a temetés a múlt héten volt. A gyerekek ittvannak velem,most pl. alszanak.
A férjemnek van nagy családja, innen 350 km-re!!!!
Nemrég költöztünk Pest mellé egy faluba, alig ismerek valakit.
Én nem tudok még? beszélni sem róla,amíg kórházban volt is menekültem az elől, hogy beszéljünk róla. Illetve csak a legszükségesebbeket. Nem tuok fényképeket nézni, sőt mindenben az ő keze nyomát látom, aztán,:itt ült,ezt szerette,ezt nem szerette, és folytathatom...
Én is ponteztérzem:",hogy egy pillanat alatt összedőlt minden. "
Eloszor is kerlek fogadd oszinte reszvetem!
Masodszor szerintem sokan megertik, hogy miert irsz errol itt, gondolom egy kis megkonnyebbules, meg ha atmeneti is, hogy beszelsz rola, kiirod magadbol.Nem beszelve arrol, hogy sajnos sorstarsak mindig akadnak, es egyutt konnyebb atveszelni a legnehezebb idoszakokat. Erzeketlen, kotekedo emberek mindig is vannak, akik szeretnek rugdosni masokat, foleg ha amugy is a foldon vannak mar. Ezen a orchideakon mar en is kiakadtam ma.
En azt javaslom, hogy tedd zarta a topikot, igy a trollok kivul maradnak es fojjenek a sajat levukben, normalis emberekkel pedig tudsz tovabbra is beszelgetni.
Kivanom, hogy minel elobb csokkenjen a fajdalmad es ujra "normalizaldojon" az eletetek a gyerekekkel (tudom hogy hulyen hangzik, amit irtam, de biztos erted mire gondolok). Tenyleg nagyon sajnalom, hogy ilyen tragedia tortent veletek, oszinten!
Szeretettel
Erika
Megint teírtad le helyettem...
Kedves Zsumi!
Gondolhatod,mi van a fejemben...Lehet,hogy valamit nem írtam le,ami nekem nyilvánvaló,de kérdezz nyugodtan,én eddig mindig vélaszoltam,még arra is, amikor valaki azt mondta,hogy nem igaz!!!.Még erre is írtam!
Igen, segítségre van szükségem. De nem tudom, mi az. Keresem a kapaszkodót, de nincs sehol...
Pl.hogy másoknak hogyan sikerült...
Meg azt, hogy nem én vagyok az egytelen tönkrement életű anya/nő a világon...
Hát szégyellheted magad. Halotti anyakönyvi kivonatot küldjek esetleg??? Borzasztó,amit írtál!!!
Arról még nem hallottál,hogy "nem mondhatom el senkinek,elmondom hát mindenkinek"?? Arról sem hallottál még,hogy próbál az ember sorstársakat, nálánál bölcsebbeket keresni, hogy próbál kapaszkodni? Hátha tudvalak,valamivel segíteni????
Azt honnan veszed, hogy első dolgom?
Annakidején mó-nak voltegyhasonló topikja,rengetegen sietteka segítségére. Soha elnem tudtam volna képzelni,hogy idejutok.De azt sem, hogy valaki ilyet ír,mint te.