Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Házasság mentése, minek?
Létrehozva: 2013. február 3. 16:17
Férfi vagyok, ez itt szokatlan.
Csak megosztok egy sztorit, nem várok semmilyen tanácsot, egyszerűen csak kiírom magamból.
Összeházasodtunk, szerelemből tettük, együtt képzeltük el az életünket. Az első gyerek hamarosan érkezett, egy csodálatos kislány. Kapcsolatunk kezdetétől sokat veszekedtünk, de mindig gyorsan jött a békülés.
A gyerek néhány hónapos volt, mikor már úgy éreztem, hogy távolodunk egymástól, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget.
Mentek a hétköznapok, rengeteget dolgoztam, nem éltünk rosszul. Mire a gyerek egy éves lett kezdtem magam nem jól érezni ebben a kapcsolatban, de ezt magamnak sem ismertem be, éltük a "rendes" családi életet.
A feleségem mindenáron szeretett volna egy másik gyereket. Én nem, mert akkor már erőteljesen éreztem, hogy ebbe a kapcsolatba nem kéne, de persze nem mertem nemet mondani.
Amikor a gyermek megfogant, kapcsolatunk minden volt, csak nem éppen harmonikus. Persze hallgattam, hogy a gyerek majd újra összehoz minket, megmenti a kapcsolatunkat. Ezt a dumát, soha senki ne higgye el, összehoz fizikálisan a kötelesség miatt, azonban érzelmileg soha.
Az általam nagyon nem várt gyerek megszületett egy kisfiú, és persze szeretem. Imádom a gyerekeimet.
A második gyerek születése után nem sokkal szerelmes lettem egy csodálatos nőbe. Régóta ismertük egymást a munkánk kapcsán találkoztunk, mindig is jó viszonyban voltunk.
A munka miatt sokszor találkoztunk és egyre többet és többet beszélgettünk. Hihetetlenül egy hullámhosszon voltunk, és folyamatosan vágytam a társaságára, a közelségére.
Elhívtam vacsorázni, ő nemet mondott, mert házas vagyok, Ő többször elküldött engem, hogy próbáljam rendbe tenni a házasságom. Miután összejöttünk akkor is többször szakított velem a házasságom miatt, azonban én mindig visszahódítottam, mert nagyon szerettem. Ha létezik olyan, hogy Igazi, akkor Ő volt az.
Nagyon sokat gondolkoztam, hogy mit tegyek, és gondolataim legfőképp a gyerekeken jártak, hogy hogyan lehet ezt megoldani, hogy ők a legkevésbé se sérüljenek.
Kb 8 hónapja voltunk együtt mikor lebuktunk, smsekkel, emailekkel, híváslista ellenőrzéssel. Egyértelmű volt minden.
Egyszer csak eléd lép a feleséged és mindezt a fejedhez vágja. Nem vagy felkészülve, derült égből a villámcsapás és
ott állsz a feleséged előtt, aki kérdőre von, áll előtted idegesen, kiborulva, megalázva és te szeretnél bocsánatot kérni, mérsékelni a fájdalmát, magyarázkodni, és nem mered azt mondani, hogy a másikat szereted és szeretnél ebből a házasságból kilépni, hanem a lehetőségekhez képest kíméletes verziót adod elő, letagadsz mindent amit csak lehet és bizonygatod, hogy őt szereted, ez csak egy félreértés volt, ő a legfontosabb és persze a család.
És füllentesz és ferdítesz és hazudsz folyamatosan, és oscar díjas színészeket megszégyenítő módon szerepet játszol, kitűnő
kommunikációval és megjátszással próbálod tompítani a történteket. És működik, annak ellenére, elhiszi amit mondasz, hogy az ellenkezőjét olvasta az emailekben, sms-ekben, és hogy ő is tisztában van vele, hogy házasságotok több éve nem működik normálisan.
A feleségem előtt felhívtam a szerelmemet és szakítottam vele.
Odafigyelsz a hibáidra, korábban jársz haza, a gyerekekkel is többet foglalkozol, próbálsz gyengéd lenni, közeledni.
Hogy mindezt miért így teszed? Nem tudom. Mert szégyelled magad, hogy megbántottad, mert valójában zavar, hogy ez a kapcsolat nem úgy
alakult, ahogy szeretted volna, mert a környezetedben mindenki azt mondogatja, hogy mentsd meg a házasságod, felejtsd el a szeretőd, a gyerekek miatt együtt kell maradnotok...stb És azért mert félsz, hogy miután elküldted a szerelmedet, egyedül maradsz, ha a feleséged kidob.
És egy darabig el is hiszed amit mondasz, amit teszel.
A szerelmemet megbántottam, ellöktem magamtól. Soha nem szerettem még így nőt, és mégis így viselkedtem vele.
Már tudom, hogy hiába sok könyv, a sok jó tanács, a pszichológus, a tönkrement kapcsolatba nem lehet visszahozni a meghittséget, a bizalmat, a szerelmet.
És elkezdtél egy játszmát, egy házasság mentő játszmát és ilyenkor már hogyan fordítsd vissza?! Hogy te valójában nem ezt szeretnéd.
Mára lecsillapodtak a kedélyek, megmentettem a házasságom, elveszítettem a szerelmem, és nem érzem jól magam a bőrömben.
A feleségem érzéseivel nem vagyok tisztában, de úgy gondolom számára sem ez az ideális kapcsolat, őt is inkább az vezérelte a házasság fenntartásában, hogy nehéz kilépni, nehéz változtatni és nagyon nehéz feldolgozni, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt korábban elképzeltük.
Jobb lett volna, ha az első gondolata szerint cselekszik, azaz kidob otthonról.
Nem beszéltem a szerelmemmel hónapok óta, valószínűleg ő hallani sem akar rólam, de nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, és ne őrjítene meg a gondolat, hogy ezt nagyon elszúrtam.
A leglényegesebbeket mondtad ki.
Ehhez azonban teljesen új szemmel kellene a feleségre nézni. Nem menteni, hanem újra kezdeni. Kimondani a sérelmeket, akkor is, ha fáj, megvívni a megvívandó csatákat, megbeszélni, hogy vállalható-e a közös jövő mindkettőjüknek. És ha igen, akkor teljesen újra kezdeni. Újra a titkot keresni, ami miatt a leírtak ellenére mégis szereti, és nem hagyta el, még a mindent felkavaró új szerelem hatására se.
Dönteni kell, igen (ha már galád módon nem döntött egyik nő sem helyette, valamint egyik sem preferálja a bigámiát).
És nem várni, mert minden kétségek között átvergődött nap (feleség!) tovább ront a helyzeten, és minden játszmázással hazuggá tett nap (férj) aljas árulás.
Mindezekhez óriási lelkierő kell, a szerelmet el kell temetni, meg kell gyászolni, aztán bátorságot venni az új kalandhoz (ld. érzelmileg megtagadott feleség felé fordulás), és elfogadni, hogy sajnos nem borítékolja senki, mikor dönt jól, és mit hoz a jövő.
Nem tudom, lehetséges-e ez.
Ha nem, emelt fővel, tisztességesen el kell menni, mindenkinek lehetővé téve az újrakezdést.
(Én is sokat tanultam
)
Alkalmi munkással kötöd össze az életed? Annak szülsz gyereket? A párkapcsolatban pihenésre is kell fordítani, abban is hasonló érdeklődés a jó és pénzt is kell rá.
Otthon is kell és nem 30 évre eladósodva.
A párkapcsolat nem egyenlő azzal, hogy szerelmes vagyok.
Egyet kell értenem alexandrával abban, hogy bizony "anyagiakban" is megfelelőnek kell lennie a partnernek, társnak, férjnek.
És itt nem arra gondolok, hogy mekkora összeg van a bankszámláján, hanem hogy hogyan gondolkodik és viselkedik, milyen a pénzügyi kultúrája, mert igenis, bármekkora a szerelem, a kapcsolat nem lesz jó vagy tartós, ha te egy minden fillért megfogó, kupogató vagy, miközben a párod kezéből kifolyik a pénz.
Egy párkapcsolat többnyire nem csak érzelmi, hanem gazdasági közösség is, kéz a kézben járnak, és ha valamelyik nem működik, előbb utóbb a kapcsolat sem fog.
"És elkezdtél egy játszmát, egy házasság mentő játszmát és ilyenkor már hogyan fordítsd vissza?! Hogy te valójában nem ezt szeretnéd."
Ha játszmát kezdesz, "házasságmentő játszmát" az régen rpssz. Annak semmi értelme. Hazudni fogsz vele magadnak, a feleségednek, a szerelmednek. Ha maradt benned még bármi, ami alkalmassá tesz arra, hogy méltósággal felállj és szembe nézz azzal mit tettél akkor tedd meg azt. de ne kezdj játszmát.
Mert abba minél beljebb jutsz, annál több hazugságba keveredsz és anál több és mélyebb sebet ejtesz mindenkin. Még persze magadon is.
Nem vagyok bölcs, sem valami felérhetetlen erkölcsi magaslaton nem ülök fenn, nem azért mondom ezeket.
Egyszerűen megéltem valamit és tanultam.
Egy unalmas, vagy éppen rossz házasságból is lehet a legszebb. Nem biztos, hogy így lesz, de lehetséges. Ha kellő tisztelettel, józnsággal és állhatatossággal kezdesz, illetve kezdetek bele a "mentésbe", akkor lehetséges. És a tűz is újra fel tud éledni. Sokkal hevesebben akár, mint azelőtt.
De döntened kel,hogy mit teszel és nem húzni az időt. Ha amellett döntesz,hogy megmented a házasságotokat, tedd oda magad teljesen. Egyébként semmi értelme nincs.
Ez a sok képmutató duma nem is érdemel még választ se.
257. ez valóban egy tájékozott ember írása.
Attól nem vagy ellenség, hogy a tetű pasira nem tetűként reagálnék.
hagyjátok szegény alexandrát.....nem érdemes vele vitázni.....
Jó neked,hogy meg tudod szabni mikor leszel szerelmes.
"Na megvolt a sokadik randi.Ideje lenne párkapcsolatot létesíteni,hát megnézem,hogy anyagilag rendben van-e a pasi.ÁÁÁ látom van pénze akkor szerelmes leszek belé"
Sok boldogságot neked egy ilyen szerelem nélküli,pénzen alapuló,érzelem mentes, érdek kapcsolathoz.Amiben a babád majd olyan jól fogja érezni magát...