Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Házasság mentése, minek?
Létrehozva: 2013. február 3. 16:17
Férfi vagyok, ez itt szokatlan.
Csak megosztok egy sztorit, nem várok semmilyen tanácsot, egyszerűen csak kiírom magamból.
Összeházasodtunk, szerelemből tettük, együtt képzeltük el az életünket. Az első gyerek hamarosan érkezett, egy csodálatos kislány. Kapcsolatunk kezdetétől sokat veszekedtünk, de mindig gyorsan jött a békülés.
A gyerek néhány hónapos volt, mikor már úgy éreztem, hogy távolodunk egymástól, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget.
Mentek a hétköznapok, rengeteget dolgoztam, nem éltünk rosszul. Mire a gyerek egy éves lett kezdtem magam nem jól érezni ebben a kapcsolatban, de ezt magamnak sem ismertem be, éltük a "rendes" családi életet.
A feleségem mindenáron szeretett volna egy másik gyereket. Én nem, mert akkor már erőteljesen éreztem, hogy ebbe a kapcsolatba nem kéne, de persze nem mertem nemet mondani.
Amikor a gyermek megfogant, kapcsolatunk minden volt, csak nem éppen harmonikus. Persze hallgattam, hogy a gyerek majd újra összehoz minket, megmenti a kapcsolatunkat. Ezt a dumát, soha senki ne higgye el, összehoz fizikálisan a kötelesség miatt, azonban érzelmileg soha.
Az általam nagyon nem várt gyerek megszületett egy kisfiú, és persze szeretem. Imádom a gyerekeimet.
A második gyerek születése után nem sokkal szerelmes lettem egy csodálatos nőbe. Régóta ismertük egymást a munkánk kapcsán találkoztunk, mindig is jó viszonyban voltunk.
A munka miatt sokszor találkoztunk és egyre többet és többet beszélgettünk. Hihetetlenül egy hullámhosszon voltunk, és folyamatosan vágytam a társaságára, a közelségére.
Elhívtam vacsorázni, ő nemet mondott, mert házas vagyok, Ő többször elküldött engem, hogy próbáljam rendbe tenni a házasságom. Miután összejöttünk akkor is többször szakított velem a házasságom miatt, azonban én mindig visszahódítottam, mert nagyon szerettem. Ha létezik olyan, hogy Igazi, akkor Ő volt az.
Nagyon sokat gondolkoztam, hogy mit tegyek, és gondolataim legfőképp a gyerekeken jártak, hogy hogyan lehet ezt megoldani, hogy ők a legkevésbé se sérüljenek.
Kb 8 hónapja voltunk együtt mikor lebuktunk, smsekkel, emailekkel, híváslista ellenőrzéssel. Egyértelmű volt minden.
Egyszer csak eléd lép a feleséged és mindezt a fejedhez vágja. Nem vagy felkészülve, derült égből a villámcsapás és
ott állsz a feleséged előtt, aki kérdőre von, áll előtted idegesen, kiborulva, megalázva és te szeretnél bocsánatot kérni, mérsékelni a fájdalmát, magyarázkodni, és nem mered azt mondani, hogy a másikat szereted és szeretnél ebből a házasságból kilépni, hanem a lehetőségekhez képest kíméletes verziót adod elő, letagadsz mindent amit csak lehet és bizonygatod, hogy őt szereted, ez csak egy félreértés volt, ő a legfontosabb és persze a család.
És füllentesz és ferdítesz és hazudsz folyamatosan, és oscar díjas színészeket megszégyenítő módon szerepet játszol, kitűnő
kommunikációval és megjátszással próbálod tompítani a történteket. És működik, annak ellenére, elhiszi amit mondasz, hogy az ellenkezőjét olvasta az emailekben, sms-ekben, és hogy ő is tisztában van vele, hogy házasságotok több éve nem működik normálisan.
A feleségem előtt felhívtam a szerelmemet és szakítottam vele.
Odafigyelsz a hibáidra, korábban jársz haza, a gyerekekkel is többet foglalkozol, próbálsz gyengéd lenni, közeledni.
Hogy mindezt miért így teszed? Nem tudom. Mert szégyelled magad, hogy megbántottad, mert valójában zavar, hogy ez a kapcsolat nem úgy
alakult, ahogy szeretted volna, mert a környezetedben mindenki azt mondogatja, hogy mentsd meg a házasságod, felejtsd el a szeretőd, a gyerekek miatt együtt kell maradnotok...stb És azért mert félsz, hogy miután elküldted a szerelmedet, egyedül maradsz, ha a feleséged kidob.
És egy darabig el is hiszed amit mondasz, amit teszel.
A szerelmemet megbántottam, ellöktem magamtól. Soha nem szerettem még így nőt, és mégis így viselkedtem vele.
Már tudom, hogy hiába sok könyv, a sok jó tanács, a pszichológus, a tönkrement kapcsolatba nem lehet visszahozni a meghittséget, a bizalmat, a szerelmet.
És elkezdtél egy játszmát, egy házasság mentő játszmát és ilyenkor már hogyan fordítsd vissza?! Hogy te valójában nem ezt szeretnéd.
Mára lecsillapodtak a kedélyek, megmentettem a házasságom, elveszítettem a szerelmem, és nem érzem jól magam a bőrömben.
A feleségem érzéseivel nem vagyok tisztában, de úgy gondolom számára sem ez az ideális kapcsolat, őt is inkább az vezérelte a házasság fenntartásában, hogy nehéz kilépni, nehéz változtatni és nagyon nehéz feldolgozni, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt korábban elképzeltük.
Jobb lett volna, ha az első gondolata szerint cselekszik, azaz kidob otthonról.
Nem beszéltem a szerelmemmel hónapok óta, valószínűleg ő hallani sem akar rólam, de nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, és ne őrjítene meg a gondolat, hogy ezt nagyon elszúrtam.
Levéltitok megsértése
Btk.178. § (1) Aki másnak közlést tartalmazó zárt küldeményét, a tartalmának megismerése végett felbontja, megszerzi, vagy ilyen célból illetéktelen személynek átadja, úgyszintén aki távközlési berendezés útján továbbított közleményt kifürkész, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt foglalkozás vagy közmegbízatás felhasználásával követik el.
(3) A büntetés
a) két évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény,
b) bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény
jelentős érdeksérelmet okoz.
Magántitok jogosulatlan megismerése
Btk.178/A. § (1) Aki Magántitok jogosulatlan megismerése céljából
a) másnak a lakását, egyéb helyiségét vagy az ezekhez tartozó bekerített helyet titokban átkutatja,
b) másnak a lakásában, egyéb helyiségében vagy az ezekhez tartozó bekerített helyen történteket technikai eszköz alkalmazásával megfigyeli, illetőleg rögzíti,
c) másnak közlést tartalmazó zárt küldeményét felbontja vagy megszerzi, és annak tartalmát technikai eszközzel rögzíti,
d) hírközlő berendezés útján, illetőleg számítástechnikai rendszeren másnak továbbított közleményt, adatot kifürkész, és az észlelteket technikai eszközzel rögzíti,
bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Nem lehet hogy azt hitte (ill. mások is úgy hiszik/hihetik), hogy ha már hónapok óta nem derült ki a dolog, akkor ezután se fog? Mert hogy 8 hónap alatt már olyan tökélyre lehet fejleszteni a megcsalást, hogy igazából az asszonykának se tűnik fel és semmi furcsát nem tapasztal a férjén?
Aztán persze hogy villámcsapásként éri a férjet, hogy mégse tudta olyan tökéletesen suttyomba csinálni az egész dolgot :D
Arra gondolok, hogy vannak párok, ahol teljes természetességgel veszik fel egymás telefonját, használják egymás postafiókját. Nálunk is sokszor volt, hogy nem tudta valamiért megnézni, akkor szólt nekem, hogy tegyem meg. Pont azért, mert nem volt titkunk egymás előtt.
Szerintem ha egy feleségnek megfordul a fejében, hogy belelessen a párja telefonjába (itt ilyen eset lehetett, abból is gondolom, hogy a férjnek meg nem jutott eszébe az sms-eket törölni, vagy levédeni a belépést a telóján), akkor azt általában már azért teszi, mert érzékeli, hogy valami nem stimmel a párkapcsolatban. Mert a párja már nem úgy viselkedik. Bizonyosságot akar szerezni, mindenáron.
Most elgondolkodtam a hsz-ed alapján, ha az egyik fél úgy érzi, a párja félrelép, de nem etikus leskelődni utána, rákérdez, a párja mindent tagad, de egyre nyilvánvalóbb a sejtése, akkor mit tegyen az illető? Folytassa a megszokott életüket? Amíg végképp nem borul a bili?
De vannak olyan férfiak, akik ezt a játékot vég nélkül képesek űzni, lebukásig (és azon túl is)..
Drágám,megcsalsz?
Ááá, én nem!!
Ok, akkor folytassuk tovább, ugyanígy..
Vagy:
Ok, de szerintem meg igen.
De mondom, hogy nem!
De igen, menj a csudába!
És ráborítja élete párjára az éjjeliedényt.
A fickó meg csodálkozik, mert csak römizni járt titokban...
Ez egyébként teljesen jogos, csupán az észrevétel abszurditására utaltam a hozzászólásommal.
Mivel ebben a történetben ez ( levéltitok) tök lényegtelen érzésem szerint.
Egyébként szerintem az, aki 8 hónapja csalja a másikat legyen már felkészülve a lebukásra...mi az hogy " Nem vagy felkészülve, derült égből a villámcsapás"
Na ne vicceljünk már...
Vérmatska, Babrada: elítélem a hazugságot (bár nem egy házasságot, kapcsolatot ismerek, ahol ez "alap"
), és a harmadik tönkretételét. De akkor sincs joga a másik telefonjában turkálni!
A felesége is tudja már, hogy a házasságuk rossz, csak magához láncolta, mindenáron. Valóban, egy idő után az ő szájaíze is keserű lesz.
Nefelejcs Fifi: nem élek egyedül. Egy házasságban is van levéltitok, s annak a megsértése is büntetendő. Gondolom, ha a te telefonodban kotorásznának, akkor fel lennél háborodva.
Nem érdekelsz: ha nem talál semmit, és kutogatott, akkor magában kellene rendet tenni, és nem agyalni tovább.
Nezd, en megmondom neked oszinten: sz..ba sem nezlek.
Bocs, de kerdezted, en elmondom kerteles nelkul a velemenyem: Egy hazug vagy es nyamnyila.
Valamikor szeretted a feleseged, sodortak az esemenyek, egyik gyerek, majd a masik gyerek. De a vilagon semmit nem tettel a csaladodert.
Te csak leteztel ebben a csaladban, mit egy szobanoveny. Eszedbe nem jutott AKKOR tenni a hazassgodert, amikor ugy erezted, hogy valami nincs rendben. Amikor kiderult, hogy megcsalod, "hosiesen" hazudtal ujra, nem mered vallalni a tetteid kovetkezmenyet.
Eszedbe nem jutott, hogy megertsd, a felesegedben is dolgoznak a hormonok egy szules utan, raadasul el kell latni a gyereket/gyerekeket, ki kellmosni a gatyadat, meg kell tomni a te hasadat is. Ki kell takaritani, hogy apu dugas utan tiszta lakasba jojjon haza.
Te eszre sem vetted, mi dolgod lenne ebben a csaladban, fizikailag, erzelmileg. Csak koslattal egy no utan.
Valo igaz, a parfumillat illatosabb, mint pelenkatr cserelni.
Konnyebb CSAK MONDANI, hogy imadod a gyerekeidet - de csak messzirol ugye, egy masik no agyabol, ez így a legkenyelmesebb.
Veluk lenni, ellatni oket, foglalkozni veluk? jah, hogy az megerolteto. (Inkabbmentel csajozni. ) Hat megerolteto a nejednek is, de o ugy imadja oket, hogy foglalkozik veluk.
Most meg nyivakolsz, hogy mit tegyel, pedig rutinos vagy mar, hiszen sohasem voltal igazi ferfi, most sem vagy az. Teged mindig csak sodornak tovabb az esemenyek.
Menj vissza anyukad szoknyajahoz, ott valoszinuleg nem lesznek kotelezettsegeid, majd anyuci mindent eldont helyetted, mos rad, foz rad, te meg csajozhatsz, ha kellesz valakinek ilyen nyamnyilan.
En sem tanacsot adok csak kiirom magambol azt ami eszembe jut.
1.Szar szemet egyednek tartom azt aki neje mellett smsezik massal es nem kepes a sajat jelenlegi helyzetet rendbeteve egy nagy ugrassal olyat valasztani amit jonak vel.
2. Masik ami eszembe jut, hogy egy haromszog kapcsolat akkor alakul ki amikor vlaki primer kapcsolatat elviselhetobbe akarja tenni . Ilyenkor nem azert jelentkezik a krizis , mert belep a harmadik, hanem azert mert a primer kapcsolat krizisben van.
3.a boldogsag meg pillanatokat jelent jon/megy /marad ... paros kapcsolatban meg kell erte dolgozni kemenyen nap mint nap.
Aki a bodogasagot ugy veli hoyg kegyajandeknak kapja az bizony masiktol nagyban fuggo ember .
"Én nem, mert akkor már erőteljesen éreztem, hogy ebbe a kapcsolatba nem kéne, de persze nem mertem nemet mondani."
Itt fordult a dolog rossz irányba, szvsz.
Ez az írás tipikus példája annak, hogy az emberek, ha elesnek és beletoccsannak a fekáliába (már elnézést), még mélyebbre ássák magukat benne. A te eszközöd ehhez az volt (illetve az), hogy valamiféle megfelelési kényszerből elhallgatod, hogy mit gondolsz, mi bánt és mit szeretnél.
Jó hír, hogy tisztában vagy vele, hogy hol hibáztál. Bár még nem egészen, mert még most is benne vagy egy olyan helyzetben, amelyet egyetlen porcikád se kíván.
Bár nem kértél tanácsot, annyit mondanék, hogy az, amit most teszel vagy nem teszel, nem a családi boldogság záloga. Te boldogtalan leszel, és hosszú távon a feleséged szájíze is keserűvé válik, mert előbb-utóbb rájön.
Ugyan már kérlek, a cél szentesíti az eszközt és mikor kiderül a turpisság, akkor fel is van mentve az illető a "nem túrkálunk engedély nélkül mások holmijában" nevű vétség alól
Egyébként az a legszomorúbb az ilyeneknél, hogyha nem találna semmit, akkor se érezne egy fél másodpercig se bűntudatot a túrkálás miatt, hanem az járna a fejében, hogy van egy másik mobil, másik email cím, másik személyazonosság stb....
Voltál már házas, Angyallány?
Ott többnyire nincs enyém v. tied..
sajnalom, hogy ilyen helyzetben vagy.
en mar ott elakadtam, hogy szerelembol hazasodtatok...es a kapcsolat elejetol sokat veszekedtetek.
hat ez a ketto nagyon uti egymast. ebbol mar sok jo nem sulhetett ki. a masik rettento felelotlen dolog, hogy kenyelemszeretetbol es gyavasagbol hagytad, hogy a masodik gyerek is megszulessen.
a novel valo kapcsolatod mar szinte torvenyszeru volt. mindegy ki az, csak ne a feleseg es a csalad.
mert ha eleted igaz nagy szerelme lenne, akkor bizony kialltal volna vegre magadert es nem sumakoltal volna tovabb a feleseged elott.
mindenkinek nehez elorol kezdeni. ertheto, hogy miert tur o is inkabb. 2 gyerekkel egyedul nem diszlepes az elet. te pedig boldogan elnel a szerelmeddel...
hibakat hibakra halmoztatok mindannyian. ebbol senki se johet ki boldogan es gyoztesen. mindenki serulni fog. pedig lepni kell valamit!!! ez a legrosszabb megoldas, ami csak letezhet.
Tetszett, ahogy leírtad a történetet és az érzéseidet. Több hibát is elkövettél.
A kérdés az, melyik lesz a következő...
Nekem csak egy kérdés jut eszembe ilyen történetek olvasásakor:
Hogy veszi a bátorságot a házastárs, barát/nő ahhoz, hogy kutakodjon a másik telefonjában, E-mail-jében??????????
Tanulságos történet!
Tapasztalat: a házasságot nem akkkor kell megmenteni, amikor már 8 hónapja ott a szerető, hanem akkor amikor még érzelmileg nem kötődik az ember máshoz, de érzi, hogy vmi baj van a házassággal.
Ilyenkor kell őszintének lenni magunkkal és a házastársunkkal szemben, felismerni a problémát, és ha lehet megoldást keresni rá.
Ha már érzelmileg egy másik kapcsolatban van benne az egyik fél, akkor csak az irracionalitás, a bűntudat és a lelkiismeretfurdalás marad. És három boldogtalan ember.
Megmentetted a házasságodat. És miért? Kötelességből? Mert így illett? A szívedből akartad?
Nyilván nem leszel kisegítve ezzel, és már magad is tudod, de ott kezdett vészesen a szakadékba zuhanni a házasságotok, mikor bevállaltátok a második gyereket.
Egyébként jól értem, hogy a feleséged már akkor is tudta, hogy nem minden oké, és azt hitte, hogy majd az újabb gyerek megoldás lesz? (arra lett megoldás, hogy szorosabban láncolt magához) Ebben ő is hibás, mert először a kapcsolatotokat kellett volna rendbe tenni, utána jöhetett volna a gyerek. Az meg, hogy te mennyire gyáva voltál, vagy féltél, nem tudok mit mondani.
Nem tudom, hogy okos döntés volt-e megmenteni a házasságotokat, csak azt kívánom, hogy ne bánd meg a döntésedet. Mert akkor már az se fog vígasztalni, hogy mennyire hoztad a társadalomtól elvárt férj és apa köteleseggéket.