Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Iskolába MINDENÁRON ????!!
Létrehozva: 2013. január 18. 09:04
Csak nekem van problémám azzal, hogy a mostani 6 éveseket ha törik ha szakad, de be akarják rakni iskolába?
Az én lányom az iskola érettségi tesztet, amit a logopédus csinált meg velük az óvodai év elején 16 pontosra írta meg. A teszt maximális pontszáma 30 pont, 20 ponttól iskolaérett a gyermek. A 16 pontra az óvónő csak legyintett!!!! Akkor miért a teszt????
Ügyes, okos, értelmes és szabálykövető a lányom. A teszt különböző részeit kiemelkedően csinálta meg. Az alacsonyabb pontszám azért lett, mert még nem alakult ki a jobb és a bal kéz dominanciája. Ez sem érv az óvodának.
Az sem, hogy még 107 cm. és 17 kiló. Az iskola érettséghez 110 cm és 18 kg. kell, amit talán akkorára el is ér, de akkor sem túl jó, hogy 18 kilósan 23-25 kilós 7-7,5 évesekkel kezdi az iskolát.
Ma már egyértelmű, hogy a hátránnyal indult gyerekek cipelik magukkal a lemaradásukat az iskolai évek alatt, annak minden frusztrációjával együtt. Nem hozzák be a lemaradást!!!!
Értem én, hogy az is ugyanolyan káros, ha olyan testileg és szellemileg érett gyerekek unatkoznak az ovis nagycsoportban, akiknek már iskolában lenne a helye, de az én tapasztalatom az, hogy ezzel a szigorral nagyon sok olyan gyerek is bekerül az iskolába akinek még jót tenne az egy év!
Ezzel a törvénnyel életeket tesznek tönkre!
Minket a nevelési tanácsadóba irányítottak, de nagyon félek, hogy ott is kiadták azt az utasítást, hogy akit csak lehet küldjenek iskolába.
Az is elképesztő, hogy egyéb családi szempontokat nem vesznek figyelembe. Például, abban az évben amelyben apa és anya el fog válni, indokolt lenne nem terhelni a gyereket az iskolával, vagy ahol mondjuk az egyik családtag beteg. (Nálunk a nagyinak újult ki a tüdőrájka, a legjobb esetben is egy kemoterápiákkal terhelt, betegápolós nagyon nehéz évnek nézünk elébe, a legrosszabbra gondolni sem merek) Miért nem érdekel ez senkit?
MIT GONDOLTOK ERRŐL? MILYEN TAPASZTALATAITOK VANNAK? NÁLATOK IS NAGYON NYOMJA EZT AZ OVI? A NEVELÉSI TANÁCSADÓTÓL LEHET VÁRNI NÉMI SEGÍTSÉGET? VÁROM A VÉLEMÉNYEKET, TAPASZTALATOKAT!
(Szeretném egy blog bejegyzésben, cikkben megírni mindezt, aki nem járul hozzá, hogy közzé tegyem a szavait – név nélkül természetesen kérem írja meg)
én is 6 évesen mentem suliba, pedig május végi vagyok, az ovi nem is akart engedni, mert akkor még súlyhatár volt, és én bőven alatta voltam
és semmi problémám nem volt, sőt, sokkal jobban éreztem magam, mint az oviban, mert kevésbé bántottak a fiúk (mert az idő nagyrészében iskolapadban ültünk is tanultunk)
de nekem volt sikerélményem, kaptam sok bíztatást, símogatást a fejemre, ezért szárnyalhattam
pedig, nem voltam a legjobb tanuló sem
nem a 6 évvel van alapvető bajom, hanem egy rideg iskola+6 év kombinációval
Igazad van, zárjuk rövidre.
Gyógyped. barátnőd véleménye egy a sok közül.
Ha egy másikat kérdeznénk meg, lehet, hogy az ellenkezőjét mondaná.
Én a saját tapasztalataim alapján írtam le (2 felnőtt és egy tizenéves gyerek anyjaként), hogy nem szerencsés, ha túlzottan burokban neveljük a gyerekeinket, nem készítjük fel arra, hogy a problémáikat próbálják meg saját maguk megoldani.
Nem akarom ismételni magam, de augusztusi születésű lányom 6 évesen ment iskolába, én nem volt belőle semmiféle probléma.
Igaz nem úgy álltunk hozzá, hogy lehet.
nézd, zárjuk rövidre
már napok óta készülök, de most a topik és tegnapi szülői kapcsán felhívtam a gyógyped barárnőmet és megkérdeztem a véleményét
tudni kell, ő nagy fideszes, de azt mondta, nagy baromság, hogy most nyári gyerekeket elzavarnak a suliba, NEM A GYEREKEK ÉRDEKEIT SzOLGÁLJA, sokkal több probléma lesz belőle, mint haszon
és azt sem találja ideálisnak, ahogy a sulinkban kezelik a gyerekeket, mondjuk ő tavaly óta azt ajánlja, váltsunk sulit, mi is nagyon komolkyan gondolkodtunk rajta, de mikor már tapogatózni is kezdtünk az ügyben, a gyerek kérte, hogy most már ne, vannak barátai, stb., ezért maradtunk, bár továbbra sem vagyok teljesen meggyőződve, hogy jó ez így
szerintem annál nagyobb kárt nem lehet elkövetni, mint elvenni a kedvét a gyereknek a tanulástól ilyen kiskorban
Az elismerés tényleg fontos lenne. És nem kerül sem pénzbe, sem fáradságba...
Nem egyformák a tanárok ugyanúgy, ahogy a főnökök sem.
Változott a világ, az iskolai oktatás is, tudom, mert gyermekeim révén lassan negyed százada veszek részt az oktatás valamelyik formájában.
Alkalmazkodni kell hozzá.
A dícséretet meg megkaphatja otthon.
nem várok el ajnározást
de azt meglepőnek tartom, hogy ha a fiam ír egy nagyon jó dolgozatot, vagy egy közepesen jót, de olyan témából, amivel előzőleg gondjai voltak, akkor nem kap egy jó szót, hátbaveregetést a tzanítónőktől, hogy na, látod, tudod te, csak gykorolni kell. Ügyes voltál.
Ennyi figyelmet (még csak nem is az embernek, de az adott tantrárgyból nyújtott előmenetelnek) még a gimnáziumban is kaptunk.
És ez nagyon fontos, mert azért egy elsős még nem az életnek tanul.
Neked legalább már van viszonyítási alapod, iskolás tapasztalatod. Nekem nincs, sötétben tapogatózom, és próbálok a megérzéseimre hallgatni, és csak remélni tudom, hogy a legjobbat választom...
Lehet, hogy a lányod 7 évesen is sírdogálni fog - vagy 6 évesen SEM. Nem hiszem, hogy itt az egy év sokat változtat, talán inkább az alaptermészet.
Én kinéztem az iskolát, tanítónővel együtt, de az ilyen csere (amiről írtál) nincs fegyvere az embernek...
Annyiban lehet szerencsés a fiam (mindkét nagyobb, a kicsiről még nem tudok nyilatkozni), hogy nem kötődnek túl mélyen idegen felnőttekhez. Értem ezt úgy, hogy szeretik az óvónőket, de egyikük nyugdíjba ment, újat kaptak. Egyik gyerek sem dőlt kardjába, hanem ment tovább minden zökkenőmentesen. Nekik a barátok nagyon fontosak. A nagyot mindenképp szeretnénk együtt isibe adni a barátjával.
Túlaggódód a dolgot.
A lányom és a kisfiam is augusztusi.
Egyik 6, a másik 7 évesen ment suliba, és mindkettő jól vette az akadályokat.
Az általad "ridegtartásnak" nevezett jelenséghez pedig hozzá kell szoknod.
Az iskola már nem bölcsi év ovi, ahol ajnározzák a gyerekeket.
Ott már csak egy a sok közül, mivel az osztályok létszáma is más mint az előbbi intézményekben.
Mikor a most hetedikes fiam járt, a bölcsiben max 12-en, az oviban meg huszan lehettek egy csoportban.
A lányom 2008. július (végi).
Esze van, sőt, a nagytestvére is húzza, nézegeti a betűket, számokat óhatatlanul, míg a naggyal leckét írunk, stb.
De nekünk nem volt zökkenőmentes az iskolakezdés a naggyal sem. Mondjuk ennek van egy előtörténete. A körzeti sulink jó kis családias suli volt, ráadásul matek tagozatos, ami nekünk nagyon megfelelt, mert az óvónénik már középsőben mondták, hogy e téren fejlett a fiam. (Igazuk is van, matekból csak bele kell pislatom a könyveibe, csupa 5ös, és szórakozásból old meg feladatokat esrénként.) Megnméztük február táján a tanítónénit is, olyan volt, ami a nagykönyvben meg van írva, amit elképzeltem. Vekerdy róla példázta az ideális tanítónénit, az ő általa ajánlott módszerekkel tervezett tanítani, első osztály átmenet az ovi és iskola között, nem magas osztálylétszám, stb. stb. Én meg nyugodtan hátradőltem, hogy minden rendben lesz.
Csakhogy beiratkozás előtt 2 héttel összehívtak egy rendkívüli szülőit, és közölték, hogy átveszi a sulit az evagélikus egyház. Volt, aki tiltakozott, mi többiek csak aggódtunk, ez mivel jár, túl hirtelen volt, zavart, hogy nem tudtunk erről semmit, bár amúgy nekem ezzel elvi problémám nem volt. De ígértek fűt-fát, mindenki marad, tanítónéni marad. Próbáltam a jó oldalát nézni, mi is maradtunk.
Ám már júniusban (!) kiderült, hogy a tantestületet lecserélték, mi tanítónőnk sem marad, és akkor betelt a pohár. Körbeérdeklődtünk, átvennék-e valahová a gyereket, és találtunk is neki helyet a kerület legjobb sulijában (felvételiztetős hely). Örültünk, bár utóbb kiderült, talán elhamarkodtuk az egészet. Nem láttuk a tanítónőket. Utóbb kiderült, hogy azért volt ilyen későn hely, mert volt, aki visszalépett miattuk. Nem akarok rosszat mondani róluk egy nyilvános fórumon, mert nagyon jó szakemberek, a tanítási módszereik beigazoldódtak, nagyon jó eredményeket értek el az osztállyal, a kisfiam is nagyon, nagyon sokat fejlődött értelmileg, matematikában, olvasásban, értő olvasásban, nyelvtanban stb. De érzelmileg nagyon nehéz év volt nekünk az első osztály, mert kicsit ridegtartásban voltak, hatalmas létszámú osztályban (30 fő), elég személytelen kapcsolattal.
Ilyen előzmények után lehet, hogy túlaggódom a dolgot, de féltem a lányomat picinek beadni, amikor a nagy is sírdogált, szorongott, pedig ő is jóképességű volt és 7 éves, amikor suliba ment.
Megkérdezed a hozzá értő szakembereket és együtt eldöntitek. :-)
Amúgy meg még elég sok idő van szeptemberig is, amikor az első iskolaérettségi felmérések történnek, és még onnantól is van idő...
Azt hiszem, ez jelen állapot szerint oviban maradós lenne talán. Mert lehet, hogy a matek nagyon menne, a maradék összes többi órán meg szívna...
Nem mentek, de előírás szerint menniük kellett volna.
Tudom, hogy még januáriakat is visszatartottak, a fiam osztályában is van ilyen.
Csak eddig a szülő saját hatáskörében döntehetett, még akkor is, ha az óvoda mást javasolt.
Szia!
Igazad legyen. :) Nálunk ő a legproblémásabb, dehát tudod. :))
És képzeld, a dominanciáját még szakember sem tudta eddig kideríteni...
Tudom. Az ennél sokkal összeszedettebb, szintén májusi lányom sem ment 6 évesen és látom, milyen jól tettük, ezért foglalkoztat, mi lesz a kicsivel.
Annyira persze nem izgulok, mert alapvetően jó kezekben van, akik olyan döntést fognak hozni, velem együtt, ami a gyerek érdekét tartja szem előtt.
Szia:)
De még van egy évetek, ami alatt rengeteg minden fog történni. Engem anno a kicsi stresszelt, mert nem rajzolt, csak játszott a ceruzáival. Aztán egyszercsak rájött, hogy mi mindent tud kihozni pár szinesből és azóta magasan veri az ovis társait a rajzaival, pedig a többség idősebb nála fél-egy évvel.
Ő is éretlenebb, mint a nővére, de tudom, hogy felfele kell húzni és akkor tud teljesíteni. (a kézdominancia persze fontosabb, dehát van még egy éve Zs-nak, hogy kialakuljon).
Sajnos nekem ez már most probléma. :) Oly közel van a jövő szeptember.
Egyébként meg évire reagáltam, aki az ugyanekkora kisfiáról írt, csak úgy viszonyításként.
A májusi gyerekek idáig is mentek (elviekben) iskolába.
Náluk ez vátozást nem okoz, max. annyiban, hogy nem ők lesznek a legfiatalabbak az osztályban.
Ehhez képest az én 2008. május végi fiam izgága, mint egy kukac, a társasjáték max. 10 percig köti le, nem alakult ki kézdominanciája, de ha az a keze lesz domináns, amire tippelek, akkor van egy jó kis keresztdominanciája, az r hangot még nem pörgeti, ceruzát szökőévente vesz a kezébe alkotási céllal, sok betűt felismer, 10-es számkörön belül művelteket végez és összeolvas 3 jegyű számokat. :)
Akkor most mi legyen véle????
Egyetértek veled.
Nagyfiamnál nem volt váalsztás, és ahogy írtam, jó is így, de az ovit már annyira kinőtte. :-)
Nekem van egy 2008 augusztus eleji fiam.
Új szabályok szerint jövőre (lehet, hogy) iskolába megy. (A 6 éves idén megy.)
Onnantól kezdve, hogy ez egyáltalán lehetőségként szóba került, a gyerek keményen küzd, mert menni akar.
(Szerintem neki lesz a legnagyobb pofára esés, ha végül mardnia kell.)
Én még nem mondok neki semmi biztosat, majd meglátjuk, mindenesetre nem zárkózom el...
Óvónénik mondták, hogy az utóbbi hónapokban olyan látványosan fejlődött, hogy nincs kizárva.
Ő nem ír-olvas, de leül és végig odafigyelve társasozik: Pl. Monopoly Junior, Cluedo Junior, Sudoku, és nem téveszt. Összeszedett, ügyes, önálló. Gondolkodása nagyon logikus. Ven felelősségtudata. Teljesen kialakult a jobb-bal orientációja...
Lehet, hogy ő lesz a legkisebb, de ez neki inkább húzóerő.
A 2006. októberi fiamnál örülök, hogy csak idén, 7 évesen megy, mert nála kicsit később láttam ugyanezeket a fejlődésket, de mostmár kínácsian várjuk az isit, inkább, mint aggódva. :-)
Szerintem el lehet szúrni, ha az óvodában nem foglalkoznak a gyerekkel az igényeinek megfelelően. Nálunk nem foglalkoztak, mégis ott maradt a többség "játszani". Nem hiszem, hogy különösebb előnyük lenne azzal a pár gerekkel szemben, akik "időben" mentek iskolába.
Inkább hátránynak tartom, hogy hozzászoknak a lazasághoz (óvónéninek egyszerűbb érdemben nem foglalkozni velük, végülis elég nagyok ahhoz, hogy magukban ellegyenek), aztán majd egy évvel később szembesülnek azzal, hogy az iskolában elvárások is vannak.
Nálunk legalábbis azokkal vannak magatartásproblémák, akik már "nagyok". Mert olvasni már tud, a szája már nagy, viszont a magas osztálylétszám mellett nem biztos, hogy a tanítónő folyamatosan le tudja kezelni a felesleges energiáit. És ezzel nem csak a saját életét keseríti meg, hanem a többiekét is. Én ilyen esetben jobban értékelném, ha nem játszana még egy évet az oviban, hanem az igényszintjének megfelelően kihívások elé állítanák a suliban.
a tudásszomjat egy dologgal lehet elfojtani: ha kudarcélmények érik
én még sosem hallottam arról, hogy vkinek az rosszat tett volna, hogy tovább maradt az oviban, fordítva viszont igen
a barátnőm gyógypedagógus, a kisfiával sokat foglalkozott már ovis korában is, ezért már korán írt, olvasott, mégsem kapálózott ellene, hogy akkori szabályok szerint 7 évesen ment suliba (ő is augusztusi), pedig ő nyilván többet tud nálunk, laikusoknál
örülj neki, hogy az óvódátok ilyen, a gyereked érdekeit nézik, nem az anyagi részét, mert velünk kerek perec közölték, hogy a fenntartó nem finanszírozza iskoláskorú gyerekek tartását, ezért szó sem lehet róla: magyarul mereven elzárkóztak a kétséges nyári gyerekek marasztása elől