Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Iskolába MINDENÁRON ????!!
Létrehozva: 2013. január 18. 09:04
Csak nekem van problémám azzal, hogy a mostani 6 éveseket ha törik ha szakad, de be akarják rakni iskolába?
Az én lányom az iskola érettségi tesztet, amit a logopédus csinált meg velük az óvodai év elején 16 pontosra írta meg. A teszt maximális pontszáma 30 pont, 20 ponttól iskolaérett a gyermek. A 16 pontra az óvónő csak legyintett!!!! Akkor miért a teszt????
Ügyes, okos, értelmes és szabálykövető a lányom. A teszt különböző részeit kiemelkedően csinálta meg. Az alacsonyabb pontszám azért lett, mert még nem alakult ki a jobb és a bal kéz dominanciája. Ez sem érv az óvodának.
Az sem, hogy még 107 cm. és 17 kiló. Az iskola érettséghez 110 cm és 18 kg. kell, amit talán akkorára el is ér, de akkor sem túl jó, hogy 18 kilósan 23-25 kilós 7-7,5 évesekkel kezdi az iskolát.
Ma már egyértelmű, hogy a hátránnyal indult gyerekek cipelik magukkal a lemaradásukat az iskolai évek alatt, annak minden frusztrációjával együtt. Nem hozzák be a lemaradást!!!!
Értem én, hogy az is ugyanolyan káros, ha olyan testileg és szellemileg érett gyerekek unatkoznak az ovis nagycsoportban, akiknek már iskolában lenne a helye, de az én tapasztalatom az, hogy ezzel a szigorral nagyon sok olyan gyerek is bekerül az iskolába akinek még jót tenne az egy év!
Ezzel a törvénnyel életeket tesznek tönkre!
Minket a nevelési tanácsadóba irányítottak, de nagyon félek, hogy ott is kiadták azt az utasítást, hogy akit csak lehet küldjenek iskolába.
Az is elképesztő, hogy egyéb családi szempontokat nem vesznek figyelembe. Például, abban az évben amelyben apa és anya el fog válni, indokolt lenne nem terhelni a gyereket az iskolával, vagy ahol mondjuk az egyik családtag beteg. (Nálunk a nagyinak újult ki a tüdőrájka, a legjobb esetben is egy kemoterápiákkal terhelt, betegápolós nagyon nehéz évnek nézünk elébe, a legrosszabbra gondolni sem merek) Miért nem érdekel ez senkit?
MIT GONDOLTOK ERRŐL? MILYEN TAPASZTALATAITOK VANNAK? NÁLATOK IS NAGYON NYOMJA EZT AZ OVI? A NEVELÉSI TANÁCSADÓTÓL LEHET VÁRNI NÉMI SEGÍTSÉGET? VÁROM A VÉLEMÉNYEKET, TAPASZTALATOKAT!
(Szeretném egy blog bejegyzésben, cikkben megírni mindezt, aki nem járul hozzá, hogy közzé tegyem a szavait – név nélkül természetesen kérem írja meg)
Sziasztok!
Nagyon örülök ennek a fórumnak. Nekem augusztusban lesz 6 éves a kisfiam, és nagyon-nagyon nagy a dilemma. Az ovi nem akarja engedni, mert hiába lettek nagyon jók a felmérői: fáradékony, törékeny, elkalandozik a figyelme, nincs feladattudata, és pesrze fogváltás, és mág biológiai jelek sincsenek . A sok visszatartott 7-8 éves között nagyon kicsi lenne, olyan kudarcik érnék, amik megpecsételnék a tanuláshoz való viszonyát. Én viszont engedném, mert egy független fejlesztő pedagógus 150-es IQ-t állapított meg Nála. ezt az ovi is látja, de ennek ellenére a fizikai adottságai miatt féltik, azt mondják, az oviban még egy évig gyerek lehetne, és önfeledten játszhatna. De szerintem a tudásszomja és a motivációja tovább csökkenne. Itthon már kezdi összeolvasni a betűket, magától, az oviban meg a kisközépsősökkel szinte gagyorászik. Mi is a Nev. Tan-ban fogjuk végezni. De, hogy mivel etszek jót valóban a gyerkőcömmel, az nekem is iszonyatos dilemma.
És ahogy a fórumot olvasgatom, mindannyiotoknak igaza van. Pro és kontra.
Összeveszni nincs is min. :-)
Gyerekeim elég rugalmasak, ahhoz a helyzethez alkalmazkodnak, amiben vannak. Isiben majd akkor esznek, amikor azt mondják nekik, még annyit sem fognak kérdezni, hogy miért. :-)
Egyébként otthon sincs folyamatos catering, mert akkor egész nap azzal foglalkozhatnék. :-)
Két iskolásom közül az egyik a folyamatos tízóraiztatásban részesült az oviban,természetesen most az adott szünetben étkezik, sose volt ebből gondja.
Megint csak a mi ovink gyakorlatáról tudok írni, ez a különböző időpontban történő evés egy kb. fél-3/4 órás intervallumon belül lehet különböző, mert azalatt van evés és kész. Ami azt jelenti, hogy egyik nap negyed 10-kor, a másik nap meg 9.40-kor kerül asztalhoz. Itthon sem pontban 9 órakor kapnak tízórait. :))
Azt gondolom, az az óvónők és a gondozók felelőssége, hogy mindenki egyen, mint írtam is, nálunk erre odafigyelnek és senki nem marad ki.
Ezen biztosan nem fogunk összeveszni, főleg azért sem, mert az én gyerekeim már kinőttek az ovis korból.
Az iskolában viszont erre nem lesz lehetőség, ott (alsóban) adott, hogy mikor tízóraiznak, uzsonnáznak.
Ezért nem tartom szerencsésnek, ha ahhoz szokik hozzá, hogy naponta más-más időpontban eszik.
Nálunk beér a gyerek, a dadus kézen fogja és odakíséri a asztalhoz. Ha innentől kezdve sem eszik, akkor nem eszik időre sem, nem bölcsi, megetetni nem fogják.
Én fiaimat meg szokta várni a barátjuk. Amikor megérkeznek, a dadus mondja nekik, hogy gyertek reggelizni, és szól a Petinek is, de nem is kell szólni, mennek együtt.
Annyira azért nem bonyolult a feladat...
Szerinted buta, szerintem pedig nem. :-)
Csak a reggeliztetés folyamatos: 8 és 9 közt.
Mindenki megvárhatja a barátját, hogy vele üljön le reggelizni. Szerintem ez sokkal fontosabb, minthogy időre együnk.
Ha mindhárom gyerekemet én viszem oviba, bölcsibe, akkor reggel 7 előtt indulnunk kell. Ilyenkor nem ülünk le otthon reggelizni, csak az oviban esznek. Örülök, hogy 8-kor leülhetnek enni, addigra nagyon éhesek.
Ha nem ilyen sietős a napunk, akkor meg örülök, hogy a családi reggeli után még 3/4 9-kor leülhetnek a haverjukkal egy pohár teára.
Ettől még nincs diliház, 3 asztal meg van terítve, aki evett, megy kezet mosni, és indul játszani.
Senki nem szaladgál vissza még egy falatért, és az óvónő és a dadus is tudja, hogy ki evett, ki nem.
Csak ezzel a módszerrel, amelyik gyerek inkább játszik, mint eszik, egyáltalán nem ül oda az asztalhoz...
Ezt ne úgy képzeld el, hogy egész délelőtt, bárki, bármikor eszegethet, amikor kedve tartja (legalábbis nálunk).
Van rá kb. 1/2-3/4 óra (ugyanakkor és ugyanúgy, mint amikor az egész csoport együtt eszik), azalatt kell mindenkinek tízóraiznia, annyi a különbség, hogy 1-2 asztalnál megy csak az étkezés, aztán jön a csere, de lényegében nem több időben zajlik, mint a közös tízórai. Semmiféle rendszertelenséget nem idézett elő ez a módszer.
Pedig ez a folyamatos étkeztetés elég buta dolog.
Pont azt nem tanulja meg, hogy reggeli-ebéd -uzsonnal időben étkezzen, nem pedig akkor, amikor kedve van.
Az iskolákban is meghatározott, mikor tízóraiznak, és mikor ebédelnek a gyerekek.
Függetlenül attól, hogy reggel fél hatkor, vagy negyed nyolckor kelt fel.
Nálunk is mondogatták év elején, hogy csak indokolt esetben maradhat az oviban, aki betölti a hatot.
Mostanára már kb kialakult, hogy ki az aki marad, aki az aki megy. Kb. úgy néz ki, hogy aki januárig betölti a hatot az megy. Aki csak februárban, tavasszal vagy nyáron, az marad. Egy tavaszi kislányt ismerek aki megy. A többieknek találtak indokot, amiért maradnia kell/maradhat.
Nálunk csináltak valami iskola érettségi vizsgálathoz hasonló feladatokat a gyereket, amit megmutattak a szülőknek, majd elmondták, hogy kb milyen szempontok alaján nézzék meg a szülők. (Pontozva nem volt)
Kérdéses esetben megbeszélték a szülőkkel az óvónők, hogy mit javasolnak. Nem volt sok ilyen eset.
Én is azt javaslom, hogy járj utána, annak, hogy a kislányodnak milyen hiányosságai vannak és hogyan lehet ezt fejleszteni.
Tapasztalatból modom, hogy egy jó inteligenciájú gyermek ügyesen elfedi a részképesség zavarait mindennapi óvodai helyzetekben/feladatokban.
Több mint 2 évet küzdöttem azért, hogy kimutasság ezt a "kimutatható" problémát! Nem értették, mi a bajom (néha már én éreztem hülyének magam), de én láttam a lányomon az apró jeleket.
Ha a topikindító az év eleji felmérés eredménye miatt aggódik, aminek az eredménye valóban nem éri el a minimum szintet, akkor könnyen lehet, hogy igaza van! Menjen a nevelési tanácsadóba, kérjen vizsgálatot (pedagógiai, pszichológiai)! Az a logopédiai felmérés, amiről a topikindító ír, a részképesség zavarok kiszűrésére szolgál. Ha a szint alatt teljesít, akkor jó eséllyel bír valamelyik részképesség zavarral a gyerek. Szóval nem csak egy legyinteni való vizsgálat! A 16 pont jóval kevesebb, mint a tolerálható!
Én épp jövő héten viszem a lányomat egy újabb beiskolázási vizsgálatra. Az új vizsgálatokat már nem csak kétszemélyes kontaktusban csinálják, hanem csoportos szituációban is. Ez azért fontos, mert a gyerekek jó része kétszemélyes helyzetben általában jól teljesít (egyedi figyelem csak az adott gyerekre), a problémák inkább akkor jelentkeznek, amikor csoportban dolgoznak (könnyű figyelemelterelhetőség), és hát az iskolai szituáció csoportos helyzet!
Nálunk mindig is pizsamába aludtak a gyerekek, és fogat mosnak ebéd után (3 kézmosójuk van). Soha nem volt belőle probléma.
A folyamatos étkezés viszont tényleg felesleges, az iskolában sincs lehetősége akkor enni a gyereknek, amikor gondolja.
Uppsz! Mea culpa, rosszul írtam a nevét! Pokorni Zoltán
Nem hallottam az esetről, de most utánaolvastam.
Igen, még így is jobb oktatási miniszter volt, mint Hoffmann, Magyar 
vagy Hiller 
Nálunk az oviban az idén 3 új dolgot akartak bevezetni minicsoportban:
1 pizsamáztatás.Tehát 18 gyereket ebéd után pizsibe öltöztetni és úgy altatni. Eredmény:1 hét után feladták az óvónők,mert 18-ból 17 gyerek a délutáni alváshoz sosem öltözött pizsibe és teljesen megkeveredtek.
2 Folyamatos étkeztetés.Tehát nem egyszerre ülnek le enni hanem 9-től 10-ig amikor éppen megéheznek,mert egy okostojás fent kitalálta,hogy a gyerekkel nem szabad abba hagyatni a játékot az evés miatt.Eredmény: 2 hét után ugrott a buli,mert egyrészt nem tudták követni ki evett és ki nem.Másrészt pedig a gyerekek akik ettek menetközben abbahagyták és mentek játszani,majd 10 perc múlva amikor a dada eltette a maradékot akkor újra enni akartak.Tehát maradt a régi mindenki leül és együtt eszünk módi.
3 Minden étkezés után fogmosás.Eredmény:Bár 18 gyerekből 12 gyerek minden reggel és este mos fogat,mégsem jött össze,mert a gyerekeknek csak 3 kézmosójuk van csoportonként és az elsőnek fogatmosók nem bírták kivárni nyugodtan a többieket.Ez is bukta volt.
Írtak egy papírt amit a szülőknek alá kellett írni,hogy kérik-e ezeket vagy sem.A múltheti szülői értekezleten felovasták az eredményeket:
pizsit 1 szülő kért
fogmosást pedig 2 szülő.
A folyamatosétkeztetést pedig egyöntetűen elutasította mindenki.
Ja és sem az óvónők,sem szülők nem lusták és akik kérték a fentieket azok sem majomkodni akarnak.
A te helyzeted annyiban más, hogy a lányodnak kimutatható problémája van, ami kezelést igényel.
Ez attól nem oldódik meg, hogy a gyerek egy évvel tovább marad az óvodában.
A topicindító viszont egy év eleji felmérés miatt aggódik, és azért, hogy esetleg az ő gyereke lesz a legkisebb az osztályban.
Hívd fel a nevelési tanácsadót, és mondd el a problémádat! Ők adhatnak szakértői véleményt, ami alapján maradhat még óvodában!
A lányom márciusban lesz 7 éves, évek óta járok vele a nevelési tanácsadóba Ayres terápiára, mert nekem már kiscsoportos korában feltűnt, hogy valami nem oké. És én mentem utána, hajtottam a magam igazát, mert mindig azt kaptam, hogy nincs vele semmi komoly probléma (persze, mert félelmetesen okos, nem is ezzel van a gond!). De én ismerem őt, és látom hogy hiába eszméletlen okos, a viselkedési problémák meg fogják akadályozni abban, hogy úgy teljesítsen az iskolában, amit egyébként az esze lehetővé tenne. Ha pedig állandóan rosszul teljesít, annyira lelkis, hogy abba fog tönkremenni! Végigjártam minden szakembert (pszichológus, gyógypedagógus, logopédus, stb.), míg végül azt mondták: igazam van.
Hiába magas növésű, tavaly még tuti nem volt érett az iskolára, végül visszamaradt még egy évet az oviban. Most is úgy vagyok vele, hogy talán nyár végére benő annyira a feje lágya, amennyire kell az iskolához. De biztos, hogy nem lesz egyszerű neki megülni a hátsóján a suliban!
Szóval ne hagyd magad, ha úgy érzed igazad van, akkor menj és ne engedj a magad igazából! Nekem jó tapasztalataim vannak a nevelési tanácsadóval kapcsolatban, ők voltak akik komolyan vették az aggályaimat (nem úgy mint az óvoda, akik nem értették, mi a gond?)!
Azért az elég kevés információ az iskolaéretlenség kimondásához, hogy azon az egy bizonyos angol foglalkozáson nem ül a gyerek a s...én.
Ha különfoglalkozáson a gyerekem nem viselkedne megfelelően, akkor nekem első körben az jutna eszembe, hogy nem tetszik neki, és erről meg is kérdezném. Aztán ha tényleg nem, akkor nem járna.
Ha több helyről hallanám, hogy nem bírnak vele, akkor kezdenék elgondolkodni...
Nem haragszom.
A többi óvodai foglalkozáson nem csinálta ezt, csak az angolon.
Ezt valóban nem írtam le az előbb.
Elvittem őt nevelési tanácsadóba - nem tudom, ma hova kellene vinni - ott több alkalommal is "tesztelték" és iskolaérettnek bizonyult.
Elsőben egy olyan fiatal tanítónő oktatta őket, aki abszolut értett ahhoz, amit csinált. Zsolnay-módszerrel tanított. Minden gyerekre egyenként figyelt. Differenciált, képességet fejlesztett, szuper volt! Iszonyatosan nagy munka lehetett, a mai napig becsülöm és hálás vagyok neki érte.
A gyerekem úgy tanult meg olvasni, számolni stb., hogy az én segítségem nem is vette igénybe.
Soha nem volt gond a fiammal, figyelt, dolgozott, ahogy kell....
ne haragudj, de szerintem ez alapos indok
iskolában is előfordulhat, hogy unalmas az óra, olyasmit ismételnek, ami neki már a könyökén jö ki, mert okosabb a társainál pl., akkor is vannak olyan társadalmi-együttélési normák, amiket be kell tartani
pl. a 45 perces tanórát végig kell ülni
erre is meg kell érni, és ez nem függ össze az értelmi képességgel, attól ő lehet nagyon okos