Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
El tud múlni a szeretet?!
Torolt_felhasznalo_354319
Létrehozva: 2013. január 11. 19:13
Sziasztok!
Szeretném a véleményeteket kérni egy témában.Érdekelne, ki hogy vélekedik a szeretetrol. Vajon létezik olyan, hogy az igaz, eros és tiszta szeretet/szerelem el tud csak úgy múlni?!
A történetem dióhéjban a következő: 30 évesen, férjezetten beleszerettem a kollégámba. Ő (szintén házas) ugyanazt érezte irántam. Mindketten küzdöttünk az érzéseink ellen, tudtuk, hogy nem lenne szabad ezt éreznünk, de az érzéseinknek nem tudtunk parancsolni. Olyan boldogok voltunk együtt, mint még eddig sosem. Testileg, lelkileg kiegészítettük és kielégítettük egymást.Sajnos lebuktunk, és mindketten a családunkat választottuk. Ennek már fél éve....
Ő azt mondja, meggyászolt, lezárt és már nem érez irántam semmit. Elmúlt a szeretet, és ezt azzal magyarázza, hogy azért, mert nincs mi táplálja.
Én azóta is ugyanúgy szeretem, széttép a fájdalom, hogy már nincs az életemben, hiányzik nagyon, mindenről Ő jut az eszembe....
Félreértés ne essék, nem visszaszerezni akarom, csak egyszerűen nem értem, hogy tudtak az Ő érzései elmúlni, ha annyira nagyon szeretett. Nekem miért nem megy?! Ismerem, tudom, hogy milyen érzékeny férfi....lehetséges, hogy csak nekem hazudik?
Kicsi korom óta abban a tudatban éltem, hogy a szeretet örökkévaló, sőt Ő is állandóan ezt mondta....
Előre is köszönöm a hozzászólásokat! 
Lehet, hogy szeret még, csak most nem erre koncentrál, hanem a feleségére. Ha Te is a férjedre és a házasságodra fókuszálnál, ha meglátnád, mit veszíthettél volna el (vagy veszítenél el, ha megtudná a férjed, és kidobna), ha nem azon agyalnál, ami elment már, akkor nem éreznéd magad olyan rosszul. Teljesen mindegy, hogy elmúlt-e a szeretet/szerelem, ha egyszer meghozta/-átok a döntést, akkor "ez a vonat elment", lovagolhatsz szavakon, érzelmeken, de értelmetlen, csak kínozod magad.
Hozd rendbe a házasságodat, mert ha nem is buktál le, Te pontosan tudod, hogy nem működik! Tegyél ellene! Foglald el magad ezzel! Gondold át, miért, hogyan lettetek olyanok, mint két bútordarab egy közös lakásban? Tudtok rajta változtatni? Ha igen, hajrá! Ha nem, akkor viszont mindenkitől függetlenül érdemes átgondolnod, hogyan tovább.
Már megint alszol,mi?
Na csá!
Köszi!
Mióta fórumozol?Biztos hogy nem vagy új.Eltaláltam?
Őt ne bántsad,személyes védelmem alatt áll!
Más a véleménye,szókimondó,de ennyi.
Te látom úgy gondolod, hogy egy szeretoi viszony csak a szexen alapulhat. Hát ki kell hogy ábrándítsalak, hallottál már olyanról, hogy lelki társ?
Mindig csak a not ítélik el, persze én hetyegtem más férjével....ezt a legkonnyebb.
Az ilyen dolog két emberen múlik. Arra nem gondoltál, hogy esetleg nem én voltam a csábító???
Sok esetben az unatkozó férj akar kilépni a házasságábol, és o kezdeményez egy titkos kapcsolatot.
Melyik modi huzigálgat iccaka?
Pikkelnek itten rám!
Én felmentem önmagam a hűség alól,így érvényes?
akkor meg lépjen le,ha nem szereti. aztán b@sszon....
a hűség alól pedig nincs felmentés, és kész passz!!!
Neeeem!
Ha a nejét szeretné,nem okozott volna neki fájdalmat.
Ne azt kérdezd hogy a topic indító párja megérdemelte-e,nem vele csinált rosszat,ez nem érdem kérdése.Így járt.Nem érdeme miatt szeretünk bele valakibe,nem az érdeme miatt vagyunk hűségesek,hanem ...csak...
A hűség alól is felmentést ad,ha valaki mást szeretnek.
Akkor miért választottátok mindketten a párotokat? Ha akkora volt a szerelem, akkor borítunk, válunk és összeköltözünk - és ezzel nem várjuk meg a lebukást.
Szerintem Te többet érzel iránta, mint ő.. neki ez kaland volt. Mondani bármit lehet, a tettek számítanak nem a szavak.
Olvasd tovább is! Senki nem mondt a, hogy egy férfinak nem fáj. Csak ő az esetek nagy részében nem csinál belől világvégét, hanem igyekszik kezelni és elfogadni a helyzetet, ha már ellene nem tehet semmit! Egyszerűen el kéne végre fogadni, amit minden értelmes ember tud, hogy a férfiak és a nők másként vannak összeszerelve, de ez így van rendjén! A nők sokkal érzelemközpontúbbak, a férfiak racionálisabbak.
Nem azt jelenti, hogy neki esetleg nem fáj valami, hogy nem érez, nem szeret, nem szerelemes, hanem hogy pl. ha munka van, félre tudja tenni az érzelmeket (mintha egy fiókba bezárná, ott van, de nem látszik), és nem engedi eluralkodni az érzést, mert az megakadályozná, hogy az élet egyéb területein helyt álljon.
Jelen esetben, a férfi, aki a családját választotta, inkább arra koncentrál, hogy helyrehozzá a házasságát, ha egyszer erre kapott lehetőséget, és nem a múlton rágódik,amin úgysem tud változtatni, nem sajnáltatja magát, lezárta magában ami történt! Biztosan rossz volt neki, biztosan fájt, de túltette magát rajta. Nem a múltba néz, hanem a jövőbe!
Te állandóan mindenhol ezt szajkózott, h mennyit költöttek rá !
Neked úgy látszik mikor volt szeretőd ez volt a leglényegessebb.
Más nem ezért tart szeretőt.
Nevetséges.
S meddig tartott el a love? Mert az sem mindegy....
S mindkettötőknek megbocsájtott a párja?
Mennyi lúzer ember él itt!
Ezek mind lényegtelen dolgok.
Ahhoz hogy tudjam valaki szerelmes belém,nem szükséges vacsorázni vinnie,bemutatnia,sőt,nem szükséges felvállalnia sem.Ezek csak szavak,rituálék,az érzés sokkal több ennél.
férfiak jóval racionálisabbak, mint a nők! Nem szenvednek, ha nem muszáj, nem csinának maguknak felesleges fájdalmat, igyekeznek minél hamarabb túllépni."""
Há' komolyan mondom nem értem ki mondogatja ezeket nektek..már nem tudom hányadik ilyen hsz, mely szerint a pasik kevésbé szenvednek akkor is gyorsabban túllépnek rajta. Vagy 1: ez hülyeség, ahogyan én gondolom vagy 2: úgy van ahogyan ti gondoljátok akkor viszont tudtomon kívül, és meggyőződésem ellenére piszok nagy szívtipró vagyok.
Persze hogy a családot választotta.
Férfiként döntött,felelősséget vállalt,végig kell játszania.
De ha valóban szerelmes beléd,akkor amikor már lehetséges lesz,téged fog választani.Tényleg nem szükséges kimondani a szeretlek szót,nagy súlya van.És tényleg láthatod a szemében,a cselekedeteiben.
A visszavonuló is erről szól,egy "szemétdomb" tetején nem születhet boldogság.
A feleség nem adott neki esélyt,ő adott időt a feleségnek.Ha valakinek egy ilyen esélyt kell adni házasságon belül,mint amit a feleség képzel,azt a házasságot megette a fene. Mégis,asszonyka mire adott esélyt?Hogy újra belészeressen a férje?Ha ezt átgondolod,már nem is kell itt tovább kérdezgetned.
Ezt részletezd már, hogy pontosan milyen szituációkban érezhetted mellette nőnek magad!
Fölvállalt? Elvitt ebédelni, vacsorázni? Moziba? Kirándulni? Nyaralni?Bemutatott a barátainak?
Vagy csak szimplán kersett helyet és alkalmat, hogy szexeljen veled?
Alinee2
Én pontosan így vélekedek az igaz érzésekrol, megnyugtató, hogy nem csak én gondolom így
.
Arra is jól rátapinttál, hogy nem hazudott nekem az érzéseirol. Nagyon sokáig csak azt mondta, hogy érzi, de sosem fogja kimondani, mert annak a szonak, hogy "szeretlek" súlya van, és o csak akkor tudja ezt kimondani, ha 100%os az érzéseiben. Soha nem kértem, hogy kimondja, de láttam a szemében, hogy szeret. Végul aztán kimondta, leírta, elsuttogta.... azt mondta már nem érzi bunos dolognak, mert tiszta , szívbol fakadó eros érzések, amiket irántam érez.
De mikor kiderult, a felesége adott neki egy esélyt, és mivel van egy kislányuk, o a családját választotta, ami természetes.
igen,lehet hogy hazudik! saját magának is! vagy rájött hogy a feleségét szereti.de nem kapta meg otthon a szeretetet ezért ment hozzád!
fáj neked hogy ő nincs veled?? na most érzed valamelyest hogy mit érzett,és érez,érezni fog az a feleség,akinek a párjával hetyegtél!!!
a párod megérdemelte ezt? neki fáj?
sajnállak mert fájsz,de megvetlek,mert hűtlen voltál! amugy lehetsz te jó ember! a viselkedésedre irtam!
Egy másik topikban írta le nok apja, hogyan működnek a férfiak, rendkívül találó és igaz, bemásolom:
A férfi lelke olyan mint a Titanic hasa, azaz rekeszelve van. Van rekesze a munkának, a családnak, a szerelemnek, stb. És egyik vagy másik rekesz nem deformálja a másikat
eleg bobeszedu lehet az a nick
a ffiak elismeresre a nok gyongedsegre vagynak es ezek lesznek a cel
eleresben a motivacioik .
Topic indit ennek ENDE
A férfiak jóval racionálisabbak, mint a nők! Nem szenvednek, ha nem muszáj, nem csinának maguknak felesleges fájdalmat, igyekeznek minél hamarabb túllépni.
A párom - férfiakhoz képest szokatlanul nagyon - érzelmes és érzékeny, mégis nagyon kategorikusan el tudja különíteni az érzelmeket az élet egyéb dolgaitól (pl. munka). Nem azt jelenti, hogy neki esetleg nem fáj valami, hogy nem érez, nem szeret, nem szerelemes, hanem hogy pl. ha munka van, félre tudja tenni az érzelmeket (mintha egy fiókba bezárná, ott van, de nem látszik), és nem engedi eluralkodni az érzést, mert az megakadályozná, hogy az élet egyéb területein helyt álljon. Miközben egy nő életének minden mozzanatát átszövik az érzelmek, befolyással vannak minden egyéb tevékenységére!
Egy másik topikban írta le nok apja, hogyan működnek a férfiak, rendkívül találó és igaz, bemásolom:
A férfi lelke olyan mint a Titanic hasa, azaz rekeszelve van. Van rekesze a munkának, a családnak, a szerelemnek, stb. És egyik vagy másik rekesz nem deformálja a másikat. Magyarán. Ha épp fontos munkája van, akkor az kerül előtérbe és ha letudta, akkor már jut idő és figyelem az érzelmi/szerelmi életre. Hogy közben eltelt két hét, azt esetleg észre sem veszi.
Én huszonévesen voltam olyan szerelmes, hogy amikor vége lett, szó szerint úgy éreztem, itt a világ vége, belehalok és bele is akartam halni! Kb. fél év komoly depresszió, sebnyalogatás, önsajnálás, napi bőgés, miközben ő higgadtan viselte az egészet. Aztán egyszercsak elmúlt a szenvedés, és már tudtam újra normálisan élni, továbblépni. Ő még sok-sok évig (haláláig) a barátom maradt, ez sokat segített elviselni, és így az én érzelmeim is megszelidültek irányába, egy idő után már nem vágyakoztam utána.