Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
El tud múlni a szeretet?!
Torolt_felhasznalo_354319
Létrehozva: 2013. január 11. 19:13
Sziasztok!
Szeretném a véleményeteket kérni egy témában.Érdekelne, ki hogy vélekedik a szeretetrol. Vajon létezik olyan, hogy az igaz, eros és tiszta szeretet/szerelem el tud csak úgy múlni?!
A történetem dióhéjban a következő: 30 évesen, férjezetten beleszerettem a kollégámba. Ő (szintén házas) ugyanazt érezte irántam. Mindketten küzdöttünk az érzéseink ellen, tudtuk, hogy nem lenne szabad ezt éreznünk, de az érzéseinknek nem tudtunk parancsolni. Olyan boldogok voltunk együtt, mint még eddig sosem. Testileg, lelkileg kiegészítettük és kielégítettük egymást.Sajnos lebuktunk, és mindketten a családunkat választottuk. Ennek már fél éve....
Ő azt mondja, meggyászolt, lezárt és már nem érez irántam semmit. Elmúlt a szeretet, és ezt azzal magyarázza, hogy azért, mert nincs mi táplálja.
Én azóta is ugyanúgy szeretem, széttép a fájdalom, hogy már nincs az életemben, hiányzik nagyon, mindenről Ő jut az eszembe....
Félreértés ne essék, nem visszaszerezni akarom, csak egyszerűen nem értem, hogy tudtak az Ő érzései elmúlni, ha annyira nagyon szeretett. Nekem miért nem megy?! Ismerem, tudom, hogy milyen érzékeny férfi....lehetséges, hogy csak nekem hazudik?
Kicsi korom óta abban a tudatban éltem, hogy a szeretet örökkévaló, sőt Ő is állandóan ezt mondta....
Előre is köszönöm a hozzászólásokat! 
férfiak azok,akik jól meggondolják,kinek mondják ki a szeretlek szót.
aaaaaaa tul nagy jelentoseget tulajdonitsz dolgoknak
Itt nem volt mas mint az osszebujasi vagy az elismeres szabadsag
utani igeny nem kerult egyik kapcsolatban sem egyensulyba.
Nem azert keletkezett a krizis /haromszog /mert belepett a harmadik hanem mert krizisben volt mindket fel primerkapcsolata . Nem ok hanem sindroma .
Ezt beismerve a topic inditonak kar is lenne kepzelegnie a masik mit felejtett vagy nem felejtettrol ..
Konkluzio
te vagy a mindenem de ne kelljen minden igenyedet kielegitenem mert nem maradhatsz a MINDENEM /?/
Többen írják hogy a szerelem el tud múlni.
Az igazi,mély szerelem nem múlik el,de ha nem képes beteljesedni,akkor el lehet temetni,ugyanolyan mélyen.De nem múlik el.Amire ezt mondják,az soha nem volt szerelem. A kollégád gyásza,és a múlt eltemetése azt jelenti hogy nem akar több bonyodalmat jelenleg.De ez nem jelenti azt hogy soha többé nem lehettek egymásé.Kizártnak tartom hogy neked hazudott volna,épp a férfiak azok,akik jól meggondolják,kinek mondják ki a szeretlek szót.
Tudod,vannak ám csodák!
nincs mit.
jobbulást
Pedig a szeretet az tartósabb, a szerelem meg múlékonyabb. Szeretni lehet szerelem nélkül is.
Te miért válaszottad inkább a férjedet?
Tisztazzuk mar. Mi tud elmulni ?
Boldogsag ? Szerelem szeretet.
A harmadik akkor lep be ha a primer kapcsolatban baj van. Ha a primer kapcsolatban a hianyerzet helyreall a bejovo harmadik megszunt letezni.
ennyi
A ferfiaknal a Sz e X csak az ami fontos!!!
Sok-sok ev egyutteles utan van aztan megszokas es szeretet, de kulonben nincs.
Ahol nincsen "szereLem' es nincsen szexualis elet ott nincsen szeretet sem.
igen.
totál másképp szeret az ember
tizen..
huszon...
harminc évesen
Simán. Valószínűleg az ő részéről nem volt elég mély, te meg egy kicsit többet képzelsz bele.
Valakit egy ilyen félrelépés/lebukás kijózanít és helyre teszi magában a dolgokat. Valakiben meg nem ezt hozza elő.
Szerintem amúgy ezek nem feltétlenül igazi érzelmek, nyilván a titkolózás, az, hogy tiltott a dolog, felerősítette a dolgot.
Én is voltam hasonló helyzetben: hosszú, jól működő párkapcsolat, váratlanul felbukkanó régi barát, nosztalgiáztunk, kipanaszkodtuk magunkat egymásnak, jól éreztük magunkat, ami közel egy év után azt az érzést keltette bennem, hogy beleszerettem és ő is belém. Nyilván sokat segített ebben, hogy épp rossz periódusban voltam a párommal. Aztán történt az, hogy a fiú találkozott egy lánnyal, akivel érdemesnek találta megpróbálni (és nem velem belekezdeni egy szeretősdibe vagy megvárni, míg szakítok). Én meg kb 2 napig halálos lelki kínok között vergődtem, de aztán egyszercsak bevillant, hogy tejóég, én valamit nagyon félreértettem magamban és hogy amit éreztem, az sokminden volt, csak nem szerelem. Mondjuk köztünk semmi nem történt, se egy csók, se vallomás.
valszeg magának is hazudik, (talán nem is szándékosan, talán nem is tud róla)
talán mert így könnyebb elviselnie, feldolgoznia az elválást
talán csak neked hazudik, mert szeret és talán úgy érzi, könnyebb neked is túltenni magad, ha tőle azt hallod amit
a szeretet elvileg nem múlik el. a szerelem igen
(túl fogod élni, nem te vagy az első aki ilyen helyzetben volt)
Fél év alatt elmúlt ?
Akkor nem szeretett. Vagy magának is hazudik. Vagy neked, hogy neked könnyebb legyen kilábalnod belőle.
Vagy nála ez csak kémia volt. Nagyon jó volt veled, de otthon sem rossz annyira.
Nem, szerintem a szeretet nem múlik el.
Hoztatok egy döntést, és ő aszerint járt el. Gondolom neki se volt egyszerű, de ha már így döntöttetek, akkor minek játsza el ő is a hattyú halálát a nagy semmiért? Gondolom nem akkora mazoista hogy hosszú ideig szenvedjen a nagy semmiért....
Inkább a "gond" nálad van, amiért még mindig így érzel iránta, holott neked is a családodra kellene koncentrálnod, ha már őket választottad. Igen, meg kell gyászolni a dolgot, de ha már félrjártatok, akkor baromira nem illik hosszasan elhúzni a dolgot, hiszen nem kényszer hatására cselekedtetek, hanem magatoktól hoztátok meg ezt a döntést.
Egyébként meg nyilván még mindig érez valamit irántad, de ezeket az érzéseket nem fogja szabadjára engedni.
Perfect
Igen, a családomat választottam, mert az eszemre hallgattam. Neki meg a felesége adott egy új lehetőséget, és hosszas gondolkodás után elfogadta.
No, ez az, ez a szerelem
De ha igazán szereted a férjedet, akkor nem csapod be.
A férfiak egyébént is rövidebb idő alatt regenerálódnak, szóval ezen ne edd magad.""
Bocsi, de ezt ki mondta neked? Az regenerálódik jobban aki lelép. Vagy az sem, attól függ miért lépett le. (én pl.: szeretem az elsőmet, igaz 30 éves voltam mikor nagylány lettem, ennek 6 éve, azóta volt más, de ő az akit még szeretek, pedig én léptem le, úgy mintha 5ft-ot nem érne már, ezt látta, így nézett ki. Jó bele nem haltam, de nem szabad semmit kategorikusan kijelenteni meg asrkítani mert lehet, h totál más az ok.)
Rena,
nem múlt el a férjem iránt a szeretet, csak átalakult. Olyan fura, szeretem ot, de inkább úgy mint egy nagyon jo barátot. "Ő" (kollégám) mellett igazi nőnek érzetem magam, és nagyon-nagyon boldognak.
Ez nem szeretet, hanem szerelem. És igen, az el tud múlni.