Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Angliában várandósan
Létrehozva: 2013. január 8. 21:10
Sziasztok! Sorstársakat keresek, akik szintén most várnak babát és Angliában élnek. Jó lenne infót, tapasztalatot cserélni, vagy csak dumálni. Kicsit megijeszt a kinti rendszer, mert nagyon más, mint a magyar és kiváncsi lennék mást mit gondol
Ha hasonló cipőben jársz jelentkezz! 
ps: remélem ez a fórum már felmegy, mert sajnos az első próbálkozásom nem találom. :(
Nyugi, annyira nem para a helyzet. :) Bár az tény, hogy megvívtam a magam csatáit az anyasággal kapcsolatban. De ezt hosszú lenne leírni.
Az biztos, hogy se ősanya, se ösztönanya nem leszek és nem tudatalatt, hanem tudatosan félek az anyaságtól, de ez van. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy rosszabb dolga lesz nálam a gyereknek, mintha egy ősanyáshoz került volna. :)
Igen, az elhízott gyerek látványa engem is elborzaszt. Szörnyű látni, én sem értem, hogy az ilyet miért nem veszik elő.
Milyen élete lesz annak a gyereknek, aki már óvodás korában elhízott? Hogy gondolhatják a szülők azt, hogy ez jó?
Komolyan nem értem.
Nos én nő vagyok, a gyerekeimet szoptattam több, kevesebb ideig---így ebben a sorrendben, azaz az elsőt tovább, a másodikat rövidebb ideig, önhibámon kívül. Enyém nem hétköznapi eset, de akkor is azt mondom, hogy férfi ne ítéljen meg egy nőt, mert bármilyen ritka, hogy egyik mellből ömlik a tej, a másikból meg hét ágban a vér jön, ezt egy férfi csak látja, de fogalma sem lehet a fájdalomról, tehát ne szóljon bele!
Szóval " olyan "modern" fehér nőknek a hülyesége," de a "feka" nők azok bezzeg tudnak szoptatni?
Nézd, már leírta más, hogy régen is csak a parasztasszonyok szoptattak alapból, a módosabbak szoptatós dajkát fogadtak. A tápszer meg abban az időben hízlalt nagyon, amikor te voltál csecsemő. A mai tápszerek nem fújnak. Ettől függetlenül természetesen az anyatej a legjobb és -ami nem hanyagolható rész- és legolcsóbb táplálék a babák részére. Egy 8 éves gyerek meg egész biztosan nem azért kövér, mert tápszeres baba volt. Ismerek látásból egy kb nagycsoportos kislányt, ijesztően kövér, már behízta a szemeit is...((( Azt nem tudom tápszeres baba volt-e, de hogy most attól ilyen amit megeszik, az biztos: ahányszor látom az iskola előtt anyukájával, míg a nagytestvérre várakoznak, annak a gyereknek mindig csoki vagy sütemény van a kezében és időnként kortyol egyet az anyjánál lévő cukros üdítőből. Én azt a gyereket még csak enni láttam. Kár, hogy az ilyesmi nem bűntetendő.
De, a zárójeles provokatív volt és bizonyítja, hogy erőteljesen rasszista vagy. Mi köze egy apa származásának ahhoz, hogy a felesége szoptat-e? És aki "fekának" nevez egy színesbőrű embert, az ezzel elárulja a nézeteit.
Ez mind nagyon szep es jo, de ha azt mondod, hogy neked "hót mindegy hogy szoptat-e vagy sem" akkor minek kell a litania? Tiszteletben kene tartani azt, hogy nem vagyunk egyformak.
"mert te soha nem fogod megérteni azt, amit leírtam"
Nem is nekem kell elsősorban megérteni, amit írtál, hanem a többi nőnek, anyának. Az, meg hogy szted nem rendelkezem elég értelemmel, az meg relatív. Szted nem.
Sztem te tudat alatt félsz magától az anyaságtól, ezért írsz ilyen elkeseredetten. Nekem aztán hót mindegy ki szoptat, ki nem, ki vállalja be, ki nem, én a gyerek érdekében mondom el a véleményem. Pl. tisztában vagy azzal, hogy a tápszer, amit tömegével gyártanak, mi is van benne? Hidd el, nem csak az, ami rá van írva. Egy ismerősöm kislánya 8 évesen széle-hossza egy szegénykém, az anyukája álláig ér. Őt is tápszerezték, és már akkor olyan kis golyó volt...
"de majd meghalt úgyj fájt neki"
Tehát ahogy isten megteremtette ezt az egész dolgot, ott az ilyen anyák nem akarták feláldozni magukat a fájdalom oltárán. Mondjuk mert féltették a helyes cicijüket. Sztem ez csak az olyan "modern" fehér nőknek a hülyesége, meg a kényelme, mint a te alanyaid. Ilyet egy természeti nép lánya nem csinál meg, hogy ne természetes úton, ami az ősidők óta létezik, táplálja a gyermekét. Lehet itt példálózni a híres nyugati életről, a bébicsőszökről, meg anyuci romantikjáról, hogy már rég nem kislány, stb., de azokban a híres demokráciában baromira individuálisak, tesznek egymás életére (hány angol család hív meg egy másikat a házába, lát vendégül?), a családok szerte-szét, a gyerek az utcán, a hétvégi program a nagybevásárlás korunk új templomaiban, a multistore-okban, és ami a legszomorúbb, hogy az új generáció már ezt látja, azaz hogy a család fogalma nem szent, hogy legyen mindenki önimádó, önmegvalósító, stb.
"Ott nem szólták meg a nőt, hogy hogy neveli a gyerekét. "
Persze, mert nem is érdekli őket a másik, annyira önzők.
Ne félj, te is kapkodnál fűhöz-fához, ha nem a relatív jólétben szülnéd meg a gyerekedet, csakhogy megadd neki a mindennapit, azt hiszem szoptatnád örömmel, ha a szükség rávinne. Szóval én csak ezt akartam kifejezni, hogy a fehér nők mennyire elrugaszkodtak a régi, ősi módszerektől, ami a létezést illeti. Nézzél meg egy indiait, egy arabot pl. ők nem hiszem hogy úgy gondolkodnak gyereknevelésben, mint a fehér nők. De ti tudjátok, ti csináljátok.
A zárójeles megj-em provokatív volt. De nem válaszoltál rá, tehát gondolom **** lehet az illető...
Bocsanat, egy percig sem allt szandekomba barkit is megbantani. Leirtam a velemenyemet. Vagy ha mashogy gondolkodom, akkor mar meg sem lehet szolalni? Azert alljon mar meg a menet, na. Nem kell egybol az ember torkanak esni, csak mert en a gyermekemnek a legjobbat szeretnem, es barki barmit mondd, az az anyatej. Az volt es az is lesz. Ha nem szeretne szoptatni, akkor fejje le a tejet es adja cumisuvegbol. Ugy is lehet bensoseges kapcsolatot teremteni a babaval es megorizni ennek az intimitasat,ami nagyon fontos, a kotodesnel is. Amirol en beszeltem az a kenyelmesseg miatti lemondas a szoptatasrol es nem arrol, ha lelki trauma miatt mond le.
Nem attol lesz valaki "szar anya" mert nem szoptat, es az onfelaldozas sem arrol szol, hogy egy par ne mehetne el neha moziba a gyerek nelkul. Kicsit ki lett ez sarkositva. En egy szoval sem mondtam ilyet. Meg hasonlot sem.
(kicsit offra sikerült a hozzászólás... de nem tudtam szó nélkül hagyni. Sajnálom... a legnagyobb bajom, hogy kimondom, amit gondolok.)
Húha! Neked valami komoly bajod van az élettel. Ha valami nem a természetes előírt mederben folyik, akkor látom gondok vannak. Sajnálom a feleségedet...
Toleranciáról hallottál már? Megértésről, mások elfogadásáról? Empátia? Ezek a szavak mondanak valamit?
Amúgy ha jól tudom ma már kifejezetten javasolják az érzelmi intelligencia fejlesztését, mert mondják a mai világban elengedhetetlen. Gondolom te sok ebbéli nevelést nem kaptál.
Sajnállak... szerintem téged jobban kell, mint engem, akinek a szoptatás gondolata idegen. És urambocsá még ki is meri mondani.
Tudod mi a röhej? Hogy nekem sok nő megnyíilik. Főként azért, mert én elmerem mondani, hogy bizony nálam nem természetes dolog az anyaság, az önfeláldozás és még sok minden más, amit mint mantra szajkóznak az emberek. Tudod hány és hány vallomást kaptam arról, hogy bizony nem szeretett szoptatni. Csinálta mert kötelező volt, mert tudta hogy kell, de majd meghalt úgyj fájt neki? Vagy hányan mondták el hálásan, hogy végre beszélhetnek róla, hogy bizony valahol gusztustalannak tartották? Vagy hányan vallották be, hogy majd megőrültek az elején a nagy anyai boldogságmámorban, annyira kikészültek idegileg?
Ettől függetlenül értelmes nők és a gyerekeik is jól vannak, köszönik szépen. Nem leszenek zakkanatabbak, mint azoknak az anyáknak a gyerekei,akik onmagukat elfelejtve nevelekik fel a gyerekeiket, majd, amikor kirepülnek pislognak, hogy hogyan tovább.
Szerintem baj van a világgal. Baj van, azzal, hogy nem lehet elmondani az igazi érzéseinket. Hogy nem megérteni próbáljuk a másikat, megnézni miért gondolja azt, ahogy gondolja és mi az egyéb elképzelése, hanem automatikusan támadunk, ha a mienktől eltér a véleménye, a gondolkodása. Ha urambocsá kimeri mondani, hogy bizony dolgok nem feketék és fehérek. Adott esetben csak rózsaszínek.
Én gyerekként nagyon nem akartam gyereket. Sőt! Nagyon sokáig nem akartam gyereket. Rettegtem a gyerekvállalástól, mert láttam, hogy anyám hogy áldozta fel magát az anyaság oltárán. Láttam, hogy itthon mindenki ezt csinálja, hogy aki szült megszűnik nőnek lenni, megszűnik feleségnek lenni és megszűnik embernek lenni. És, hogy azokat, akik ezt mégis úgy csinálják, hogy összeegyeztetik egymással már le vannak hurrogva, le vannak nézve, meg vannak szólva. Ki van mondva, hogy nem is szeretik a gyerekeiket.
Életemben előszőr akkor láttam, hogy ezt igenis össze lehet egyeztetni , amikor 20 évesen külföldre költöztem és eltöltöttem 3 évet Angliában és Franciországban. Teljesen más értelmet nyert a szememben az anyaság fogalma. Ott sokkal nagyobb szabadságuk volt. Letehették a gyereküket kicsit, nem volt szégyen, ha babysittert kért fel, hogy vigyázzon rá, amig ő kicsit kikapcsolódik az apukával és elmegy szinházba, vagy egyet vacsorázni, romantikázni. Itt gondoltam arra, hogy valami valahol nem stimmel. Ott nem szólták meg a nőt, hogy hogy neveli a gyerekét.
És igenis elgondolkodtatot az is, amikor ha valaki nem szoptatott, nem megszólták, megszégyenítették és pellengérre állították, hanem elfogadták. Tök mindegy milyen oka van rá. Az az ő döntése.
Nem mondták rá, hogy rossz anya, csak mert nem azt csinálta, amit az átlag, amit kötelezően elvártak tőle. Hozzáteszem nem volt átlag! Mindenki a saját belátása szerint cselekedett.
Tolerancia. Elfogadás. Együtt élés.
Angliában, ahol biizony igen, élnek más színű emberek is szép számmal, tanultam meg, hogy a dolgok nem egyfélék És nem csak úgy jók, ahogy mi csináljuk. Ott értettem meg, hogy mi az, hogy szűklátókkörüség és mi az, hogy megértés. Ott tanultam meg, hogy ha valami más, az nem feltétlenül rossz...
oké, értem, TUDOM, TISZTÁBAN VAGYOK VELE, hogy a szoptatás szükséges, de én ettől még nem fogom megszólni és lenézni és egy nőre ráhúzni a vizes lepedőt, hogy rossz anya, mert így döntött. Ezer oka lehet rá, hogy így döntött és nekem nincs jogom ezt felül bírálni, mert milyen jogon kérek számon bárkitől bármit is? Milyen jogon szólom meg, ha valaki másként cselekszik mint én? Milyen jogon ítélkezem?
Mikor fogjuk elfogadni, hogy mindannyian mások vagyunk és nem csak egyféleképpen lehet?
Olyan nehéz ez?
Mellesleg számomra furcsább, hah ugyan egy anya szoptat, de aztán ennyi... többet nem foglalkozik a gyerekkel. Amig csak valakinek a mámor az első pár hónapig tart és utána már nem. Amikor a gyerekkel, aki minél jobban növekszik egyre kevesebbet törődnek. Nem egy ilyet ismerek. De gondolom ők jó anyák, hisz szoptatták a gyerekeiket. Azok meg, akik ugyan nem, de a végtelenségig kitartottak mellettük és odafigyeltek akkor is rájuk, amikor már nagyobbacskák voltak, mégis szidjuk... nem szoptattak. Szemetek. Tűzre velük!
Tökéletes nincs. Nem is lesz soha. Bármennyire is erőlködünk nincs tökéletes anya. Freud óta nem is lehet. Követünk el hibákat, ki ezt, ki azt... a gyerek előbb utóbb úgyis kitalálja majd, hogy a gyerekkora miatt ilyen és az anyja miatt olyan és felnőtt kora egy részét majd ezzel tölti. Lehet mondani, hogy hát nálunk ez nincs így, de tele van a net a nehéz gyerekkort okoló blogolókkal, fórumozokkal. Esélytelen tökéletest alkotni. Ki itt, ki ott tolja el, én is látok példát a környezetemben erre is, arra is. Nekem sincsenek illuzióim, de megmondom őszintén nem is akarok tökéletesre menni. Mert a tökéletes szubjektív és innentől kezdve nem is létezik.
Még valamit! Mielőtt félrérted. Nem a hozzászólásod első fele akasztott ki, hanem az utolsó zárójeles megjegyzésed. Ott ugyan egyből láttam, ohgy kár ezt az egészet leírni, mert te soha nem fogod megérteni azt, amit leírtam. De megmondom őszintén nem is várom el. Túl nagy kérés lenne, ehhez már némi értelemre van szükség.
Köszi, hogy ezt leírtad! Szegény Cham pontosan ezektől a véleményezésektől stresszel, amiket kapott. Ráadásul le is írta, hogy nagyon stresszelik őt, ha ilyenek hall, és örül, hogy Angliában nem. Naná, hogy megkapja az NLC-n!
zsuszkababa: számodra elfogadhatatlan. Oké. De nem nagyon látom, hogy Cham a jóváhagyásod kérte volna... Nagyon sértő volt a hozzászólásod, pláne a vége. Nem értem, hogy erre miért volt szükség, ráadásul annak ellenére, hogy teljesen világosan leírta Cham, hogy pontosan az ilyen vélemények készítik ki, mint amit te is mondtál neki. Meggondolni nem fogja magát ettől, megváltozni nem fognak az érzései, csak még szarabbul érzi magát tőle. Mielőtt módszeresen belegyalogolsz a másik lelkébe, gondolkodhatnál.
(OFF Zsuskababa es Erik, bocs, de szerintem Nektek meg tanulnotok kell egy kis toleranciat. Azert tartod termeszetesnek a szoptatast, mert mi ezt lattuk kiskorunkban es nekunk ezt mondtak. Es azzal, hogy Magyarorszagon egy frissen szult no nem is donthet ugy, hogy egyaltalan nem szoptat, annyira nem dicsekedne'k. Nekik meg nem ezt mondtak, nem ezt lattak, es felajanljak a valasztast.
Erik, azzal is lehet vitatkozni, hogy mi a "trendi": a 70-es 80-as evekben Magyarorszagon sem nyomtak igy a szoptatast, mint most, es sokkal rovidebb ideig szoptattak a nok. Annal regebben meg csak a parasztasszonyok szoptattak, a kozep- es felso osztalyokban szoptatos dajkak inteztek a dolgot. Vannak nok, akiknek idegen a szoptatas, es ez nem fog attol megvaltozni, hogy rajuk eroszakoljak a dolgot.
En szoptattam es konnyen ment es jo volt. De felfogom, hogy sokaknak oriasi macera az egesz, es nagy megkonnyebbules, hogy nem kell. Egy cseppet sem voltam jobb anya ezzel, mint mas.)
Nem olvastam végig, az én fiam már 9 éves, itt született, végül is túl lehet élni. Anno bennem hagytak egy méhlepénydarabot amit végül otthon szedtek ki belőlem (nem voltam hajlandó az itteni NHS miatt megdögleni).
De a gyerekre nagyon odafigyeltek mindig.
Szóval azért nem olyan rettenetes. Így visszanézva pláne.
Az Anyasag, gyermekszules egyuttjaroja a szoptatas (megint csak hangsulyoznam, hogy akinek van teje es NEM arrol beszelek, akinek nincs).
Nekem az volt a fobiam es a remalmom hogy mi lesz ha nem tudom szoptatni a babamat. En ezert sirtam, amikor az elejen nehezsegekbe utkoztunk. De lekuzdottem es a parom is nagyon sokat segitett ebben es a mai napig szoptatok. Nincs ennel jobb erzes, minthogy a babadat taplalhatod, hogy te eltetheted, hogy szamara szinte az eletet jelented. Mar most rossz erzes fog el attol, hogy mi lesz majd ha mar nem tudok szoptatni.
Szamomra az az elfogadhatatlan felfogas ha valaki pl azert nem szoptat, hogy majd logni fog a melle, vagy mert akkor a gyerek tole fugg majd vagy mittomen. :( Hisz maga a gyerekszules az onfelaldozasrol szol. Akinek ez nem magatol ertetodo az sztem jol gondolja at azt hogy tenyleg szeretne e gyereket, mert ez egy eletre szol!!!
"de nekem tetszik az, hogy kint nem kényszerítenek semmire. Erre sem."
Milyen igazad van, tényleg csúcsszuper ország lehet, ahogy elnézem azt a liberális felfogást, azt az önimádó, önmegvalósító szabadosságot, az angol fiatalokat, húúú, nagyon jól választottál helyet. Igazad is van, egy anyának fel kell rúgni minden ősi emberi szokást, hajtani a trendire, elhitetni magával, hogy az ő imidzsébe nem fér bele az ősi születési folyamat, ahogy az életerőt szívja az ÉDESANYÁ-tól...
És megbocsáss, ez nem kényszer, ennek egy anyából alapból érzelmileg jönnie kellene.
(amúgy ffi vok)
Apropó, a gyerek apja fehér? (vagy néger, netalántán más)
Az angol magánútról én is tudnék mesélni, mert a férjem epekövét úgy vizsgáltattuk ki és vetettük ki. Volt egészségbiztosítása a cégnél. Annyiban mindenképp szerencsésebb volt, hogy gyorsan kapott ellátást várakozás nélkül. Az, hogy ott a pénzéhség viszont kb mindent kihozott az orvosokból az megint más kérdés. :-/ A gyorsaságért megérte. Pikk pakk túl voltunk a dolgon... nhs útján még mindig csak ott tartanánk, hogy kb várnánk a második vizsgálatra. A meddőségi kivizsgálásokat már így csináltattuk. Másfél év alatt mondták ki, hogy akkor csak és kizárólag lombik. Ez volt júliusban. Szeptemberben tettek fel minket a várólistára és azóta is várunk. Kiváncsi leszek még meddig.
Az jó, ha neked jó tapasztalataid vannak. Én nekem sokban még nem volt részem, mert Karácsony miatt hazajöttem és azóta itt ragadtam.
De most épp az itteni ráadásul magán ellátással sem vagyok megelégedve. Gondolkodom rajta, hogy inkább visszamegyek.
Amúgy én Croydonban lakom... de remélem költözünk onnan. Te hol laksz? Melyik kórházba jársz gondozásra?
Angliában a mai napig eldöntheted, hogy akarsz e szoptatni vagy sem. Ha úgy döntesz nem szoptatsz elfogadják és nem feszítenek keresztre érte úgy, mint itthon.
Nekem voltak kolleganőim, akik alapból mondták, hogy jajj! Hát ha nem akarsz nem szoptatsz. Mert, hogy őszinte legyek én nagyon idegenkedek a gondolattól... vannak ilyen olyan fóbiáim, nem vagyok egyszerű eset ezzel a gyerekvállalással kapcsolatban és említettem nekik még anno, hogy hát én idegenkedek ettől. Erre jött ez a válasz.
Ami azért jólesett, hogy nem estek nekem úgy mint azt itthon tették volna Magyarországon, hogy te egy sz.mét vagy akkor, ha nem akarsz szoptatni és hogy képzeled és nem vagy anya stb, stb, stb... ami hozzáteszem nálam nem segítene, csak 1) még jobban elidegenítene a dologtól, 2) így is szarul érzem magam, egy ilyen még akár az érfelvágást is előhozná belőlem.
Abban egyetértek veled, hogy az anyatej fontos, az egyik legfontosabb dolog a csecsemő számára, de nekem tetszik az, hogy kint nem kényszerítenek semmire. Erre sem.
Hát most van egy sztorim az uh-val és a szonográfussal.... ráadásul Magyarországon! Nekem nincs választott orvosom és épp ezért most kiakadtam. Mikor pozitívat teszteltem és felhívtam a klinikát, hogy terhes vagyok megkérdezték, hogy oké, és mit szeretnék? Honnan tudjam mit szeretnék? Azért hívtam őket, hogy majd megmondják, hogy nekem ilyenkor mit kell tennem. Mivel a megdöbbenéstől hirtelen pislogni sem tudtam csak annyit mondtam, hogy egy ultrahangot. MÉg annyit megkérdeztek, hogy baj van? Mondtam nincs, de gondoltam megnézetem magam. Külföldön élek épp otthon leszek. Igy másfél hét múlva mentem ultrahangra, ahol egy szonográfus hölggyel találkoztam. Kedves volt, de sajnos talált egy kiterjedt hematomat. Akkor én nem tudtam mi ez, de mondta, hogy inkább beszéljek egy orvossal. Tudtam is beszélni eggyel rögtön azonanal, aki elmondta, hogy feküdjek, igyak sok folyadékot és szedjek magnéziumot. Azt is meghatározta, hogy mekkora mennyiségben kell szednem. És mondták, hogy menjek vissza két hét múlva egy újabb ultrahangra. A recepción kértem időpontot, mert ugye ott úgy kell, így két hét múlva mentem is vissza. Reményekkel telve, hogy minden rendben lesz. Természetesen nem lett. Viszont orvossal nem találkoztam. Mert nem ért rá. Valószínűleg én vagyok dilettáns és értek félre valamit de nagyon. Nem orvossal kellett volna nekem találkoznom a második alkalommal azok után, hogy már az elsőn kiderült mi a baj? EGy magánklinikán, ahol súlyos összegeket hagyok ott, de orvost nem ismerek már nem foglalkoznak velem alaposan? Azért mert egy orvos sem ismer személyesen?
Csak nekem természetes, hogy ha bejelentkezem egy nőgyógyászhoz, akkor autómatikusan orvoshoz jelentkezem be? Csak én gondoltam úgy eddig, hogy ultrahang=nőgyógyász? Legalábbis, hogy Magyarországon ez így van?
El nem tudom mondani azt, ahogy most érzek. 2 hetet tulajdonképpen csak elcsesztem olyan időben, amikor fontos lett volna, hogy valaki odafigyeljen rám. Azért választottam a magánklinikát, mert 1) nincs taj kártyám, lévén külföldön élek 2) magasabb szolgáltatást szeretttem volna kapni. Arra gondoltam, ha fizetek odafigyelnek rám. Nem pedig nekem kell kitalálnom, hogy akkor mire is van szükségem. El vagyok keseredve. Nem tudom mit csináljak. Hétfőn találkozni fogok két orvossal is. Két különboző helyen. Már azon is gondolkodom, hogy kérek tőlük angol nyelvű véleményt és inkább visszamegyek Angliába. A többit így kitudom hisztizni tőlük ott is. Végülis, ha baj van csak odafigyelnek és terhességnél nem húzhatják az időpontot hónapokra.
Figyelj csak, ha egyaltalan nincs szoptatva a baba es napi legalabb fel liter tapszert iszik, abba eleg D vitamin van belekeverve.
Itt a babak nagy resze tapszeres, azert lett ez a D vitamin u'gy "elnezve", mert a szoptato anyak babaira nem gondoltak.
En is mindenkinek nagyon jo babavarast kivanok es sok szerencset a szuleshez!
Veszekedes? Hol? o.O :)
Sztem is tok kulturaltak vagyunk es nem nagyon orulnek ha megvaltozna.
Az hogy nem egyezik a velemenyunk meg nem azt jelenti hogy veszekedunk sztem. :) Nem lehet mindenben egyeterteni! Tiszteletben tartjuk a masik velemenyet es kesz. Mindenki ugy csinalja ahogy sajat maga jonak latja.
A vitaminokon kivul en meg hiszek a homeopatiaban is. Igyekszem kerulni a gyogyszerezest illetve Manonal kerulok mindenfele kemikaliat, ami a borevel erinkezhet. Mosodios ecetes mosas es kecsketejes szappan, illetve hazilag keszitett shea vajas kakao vajas....krem. En pedig aluminium mentes honaalj dezodort, afrikai feketeszappant es sajat kremet hasznalok.
Valamit aruljatok el nekem legyszi!!! Hogy tudok emotion-okat beilleszteni???? En ha rakattintok egyre akkor a szovegmezon kivul fent egy sorban megjelennek a figurak, de nem a szovegbe illeszti be. :( :(
Uj vagyok meg, bocsi... :P
Eszelos kismamaveszekedes? Mindig?
Hm, nekem egesz normalis hangu beszelgetesnek tunik az itteni
. Mi vagyunk a kivetelek! 
Zsuzskababa, nagyon egyetertek, sok betegseg megelozheto lenne, vagy mondjuk az elso jelzesekre adekvatan reagalva leroviditheto, jobban felszamolhato. En is ebben hiszek, hogy most ezt vitaminokkal vagy massal erjuk el, tenyleg nem annyira lenyeges. Mindenesetre az onismeret egy fontos tenyezo az eredmenyessegben szerintem!:-))
Maganuton Angliaban... Hat errol tudnek meselni, de inkabb nem teszem. Nekem valahogy ez se egyertelmuen megnyugtato.