Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Női lét kérdései
Létrehozva: 2013. január 7. 15:52
sziasztok.
az lenne a nagy kérdésem, hogy ki hogyan éli meg a női mivoltát. örülsz vagy nem annak, hogy nő vagy? szeretsz szoknyában járni? szereted ha udvariasak veled a pasik? stb.
én minidg utáltam a szoknyát, fiús, rövid hajú vásott gyerek voltam. a mensesemet szó szerint szenvedésnek élem meg. anyukám szerint azért mert belül nem fogadom el hogy nő vagyok. nem tudom... mert a gyerekeimet imádom, itthon lenni szeretek velük, szeretem a "kiszolgáló" főző-mosó-takarítő-ételadó-éelatdó-kertészkedő-anyáskodó-pl etykálkodó női szerepet. na akkor most hogy is van ez? veletek hogy van?
de a mensesemet ettől még utálom.
hi, maxim!
oooo, azok a regi szep idök! sokunk sohajtozik, mert ez a ,,felgyorsult,, vilag nem sok erteket biztosit az arra ahitozoknak...
en ma is, otthon, ha tehetem, hosszu haziruhaban - ,,halaing,,-ben erzem jol magam. ez igenis nöies...tehat, ha a 7-es buszra nem is, de legalabb itthon az ember egy kicsit ,,lemaradott,,-nak erzi magat.
a sok ,,csitri,, emberkevel pedig nincs dolgom. nem tudjak mit beszelnek. es meg valami: nem is tudhatjak, hiszen meg alig eltek! a bölcsesseg az ,,idösebb,, korosztaly privilegiuma. tehat nem lehet elvarni egy alig 20-as ,,gyermek,,-töl, hogy ugy gondolkozzon, ahogy mi.
es minden 10 ev elteltevel kapunk valamit a sorstol, amire szivesen emlekszünk vissza, meg ha az negativ volt is...
mert az is az e l e t ü n k tartozeka volt.
a nöiesseg - szerintem - nem csak öltözkedes kerdese. az belülröl fakad. vagy van valakinek ilyen ,,belül,, vagy nincs. akkor aztan öltözködhet nadragba, akar szoknyaba, ha igen, vagy nem...
amit hianyolok regota, az a ferfiakbol ,,kihalt,,az a bizonyos ,,alte schule,,-s viselkedes. gondolom ertitek, mire gondolok...
ez a fene nagy feminizmus! talan ez a hibas. nem tudom megallpitani..legyen ez a törteneszek feladata...
Szió!
Neked is jó éjt!
Elszálltam..., lehet kétszer megy ki...
Nagyimnak volt kis hátvakarója, végül is fejre is jóóó
Fejre is jóóójajj, nagymaminak volt kis hátvakarója :)
Kis cuki, egy olyan fél méteres noton volt egy kis kezecske, vehajlított ujjakal. Biiztos láttatok ilyet.
Fejre is jóóó
Múvészet, az más.
Egyrész művészet, egyrészt tanulmány az arányokról.
A szépség is az arányok pontos viszonyulása, hú de hülyén írtam.
A bizonyos 1,68. Annak szép az arca, pl, akinek ezenarányok alapján "épül" fel az arca.
Vagy egy műnél, rendkívül fontos az arányok betartása, meg nyilván még sok más, aszeriint, mit akar a művész hangsúlyozni. Jó dolgok ezek.
jajjja, mondjuk 'azé nem hagynám, hogy betetvesedjek...
Reneszánsz!!! Ne is mond!!! Leonardo, egyetlen szerelmem!
Óriási koponya lehetett a maga korában, és zabi gyerek volt és ráadásul homoszexuális...
A szerelem nem ismer határokat..., tudod,a köd...
Gyönyörű dolgokat alkottak.
Azért az ókor sem kutya..., már művésziileg.
Ja, képzeld, rokokóban szállnék fel a reggeli tömött buszra...
Igen, egyrészt felgyorsult, másrászt teljsen sikerorientált lett.
Ez borzasztó, beteggé teszik a gyerekeket, lelkibeteg felnőttek lesznek.
Aki rohan semmit nem lát a körülötte lévő dolgokból. Én szívből örülök, hogy ennyi vagyok, sok mindent nyugodtabban élhettem meg. Nem lennék 20 éves a mai korban semmi pénzért.
Azonnal kell minden, na igen.... de nem kaphat meg mindent az ember azonnal. Sőt sok mindent nem kap meg.
Ó, én a reneszánszot szeretem nagyon! A forma és stílusvilágát, az anyagait, a színeit.
És annyira tudok vigyorogni, amikor egy, a huszas éveiben járó fórumozó azt vágja a képembe, hogy jó lenne, ha felfognám, mára felgyorsult a világ, minden azonnal kell, s ha ezt én nem értem, takarodjak a topikjából. Ostoba gyermek...
Pontosan így van.
Nagyon élvezem.
Mondjuk nekem ehhez még társ sem kell, nem vagyok egy kapcsolatfüggő.
Nyilván mindeki más habitusu, mást tart fontosnak.
Megvallom őszintén, de csak így hatszemközt, nektek, imádnám a kosztümös korszakot. Persez nem az állati oldalát, hanem azt a mesébe illőt!
Nagyon szeretem a nőies ruhákat, kiemelni a dekoltázst, kissarkú pipellő, legyezőőő, igazi lovagok
- tudom, bilibelóg a kezem... -.
A mai világ nagyon elvadult.
Hahaha, a az ilyen nagybetűs nők párja a "nagybetűs férfi, annak minden jellemzőjével" - bármit is jelentesn ez igazából, bár nekem mindig a felhajtott vécédeszka és a körbejelölt vécé ugrik be erről...:)
Nadrika: szerintem nem kell ennek túl nagy feneket keríteni. Én pl nem hordok szoknyát, mert rondán áll, magassarkút régóta nem, közepesen utálok menstruálni, több matchboxom volt, mint babám, utálok arra gondolni, hogy muszájból kell háztartást vezetni (nincs még gyerekem és kajára háklis férjem, szóval egyelőre még örömfőzök :)), alapszinten sminkelem magam (de az muszáj-kategória, anélkül a liftig sem...), érzelmileg meg inkább fiús-racionális vagyok, mint nőies, a logikám viszont tipikusan lányos....:) Szóval elég vegyes vagyok, egyenként kiragadva legalábbis nem klasszikus nő (vagy amit sokan annak definiálnak), de abban biztos vagyok, hogy mindenki nőként (bizonyos kor felett még kislányként....
) kezel.
Viszont úgy gondolom, hogy férfiként sokkal nehezebben állnám meg a helyemet az életben, úgyhogy örülök, hogy nő vagyok.