Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Női lét kérdései
Létrehozva: 2013. január 7. 15:52
sziasztok.
az lenne a nagy kérdésem, hogy ki hogyan éli meg a női mivoltát. örülsz vagy nem annak, hogy nő vagy? szeretsz szoknyában járni? szereted ha udvariasak veled a pasik? stb.
én minidg utáltam a szoknyát, fiús, rövid hajú vásott gyerek voltam. a mensesemet szó szerint szenvedésnek élem meg. anyukám szerint azért mert belül nem fogadom el hogy nő vagyok. nem tudom... mert a gyerekeimet imádom, itthon lenni szeretek velük, szeretem a "kiszolgáló" főző-mosó-takarítő-ételadó-éelatdó-kertészkedő-anyáskodó-pl etykálkodó női szerepet. na akkor most hogy is van ez? veletek hogy van?
de a mensesemet ettől még utálom.
Szia!
Én sem vagyok annyira oda a szoknyáér, ha meleg van inkább rövid naci, vagy hasonló..a menzesz meg nem csak neked szenvedés, édesanyámnak se jobb, de mindenki máshogy éli át....Valakinek erősebb vérzése van, valakinek erősebb görcsei vannak, valaki meg nem bírja elviselni, hogy egyáltalán menzesszel együtt éljen,vagy három az egyben!
Megnyugtatlak én sem csípem a menzeszem...ha tehetném véget vetnék neki, de ez nem ilyen egyszerű...:) Főzni én is ugyanúgy szeretek, szeretem a gyerekeket.
Az udvarias pasikról a véleményem nem más, mint az, hogy meghúzok egy határvonalat...mivel minden nő felé nézve minden pasi más miért udvarias szerintem egy nővel...valamelyik hapi csak a szexér udvarias, valamelyik pedig azért, mert lát benned valamit, amit másba nem.
Így hát az udvarias férfiak röviden nem hatnak meg igazán, sokat kell tennie, hogy adjam magam!
Üdv Lucy
Egyrészt tízen tízfélét mondunk, másrészt, az sem mindegy, hány éves, akimondja.
Mert másképp gondltam 15-20-25 évesen, és másképp 40 felett.
Megmondom őszintén, igazán most érzem amolyan "kiteljesedettnek" magam.
Pontosan tudom mit akarok, mik a vágyaim, és olyan jó, hogy végre a magam ura vagyok, és lehetőségem is van ezeket - természetesen a saját lehetőségimhez mérten - megvalósítani.
Mert azért eddig más volt, család, az exférj, munka, sokkal kötöttenn az ember. Most viszont már nem! Nagyon élvezem!
Eddig is sok jó volt, de ez most egészen más!
Nem tudom, ki éretette meg miket írogatok itt össze, te biztos.
Te, az nem lehet, hogy az emberek nem egyformák?
Könnyen lehet, hogy az igazi férfiról alkotott képünk sem egyezik - veled és még sok más nővel.
Az intelligencia az elme elemző és megkülönböztető képessége.
Az intelligenciát tesztekkel mérik. A teszteket úgy kalibrálják, hogy az átlag 100 IQ pont körül legyen, és az emberek közel 68%-ának 85-115 IQ pontot mérjen. A tesztek szerint az intelligencia eloszlása normális eloszlással közelíthető, ahol a várható érték 100 IQ, a szórás 15 IQ.
Csak hogy közben tudjuk azt is, hogy miről beszélgetünk.
aki nem primitív, az nem reagál primitív emberek megjegyzésére
Na, ezt a bölcsességet honnan vetted?
Helyesen így szólna: aki nem primitív, az nem reagál primitíven primitív emberek megjegyzésére. Ahogy én sem tettem.
Úgyhogy a válaszom: nem, én nem vagyok az.
Nekem anno az osztálytársnőimhez képest későn jött meg, ezért nagyon vártam már. És az is bosszantott, hogy eleinte sokszor kimaradt, ezért mindig örültem, ha van, én nagyon is a nőiesség jelének tartottam mindig. Felnőttként nem foglalkoztat különösebben a kérdés, max. nyaraláskor zavar, ha épp úgy jön ki, mert vízbe úgy nem szívesen megyek. De amúgy nincs vele semmi bajom, normális dolog, hozzá tartozik az élethez, örülök neki, hogy van, hogy jól működöm, és emiatt anyává is válhattam.
Külsőségeket illetően nem vagyok túl nőcis, szoknyát csak nagyon sátoros ünnepekkor veszek fel, magas sarkút szintén; nem hordok ékszereket, nem festem magam, a körmöm rövid, festetlen, és 1 percnél tovább sosem bíbelődök vele (csipesszel végig, azt' kész), nagyon szolidan öltözök (eddig egyvalaki mondta rám, hogy csinos vagyok, egy nagyon bigottan vallásos fiú:)), fodrászhoz nem járok.
Főzni utálok, rendetlen vagyok, barátnőm sincs túl sok, idegesítenek a "csajos" témák, utálok sütireceptekről hallani, vásárolni kizárólag egyedül szeretek, vagy max. a férjemmel (ameddig bírja:)).
De amit legjobban rühellek, azok az ilyen emancis "minden pasi hülye"-típusú károgások. Én mindig is nagyon férfiimádó voltam, ebben közrejátszik az is, hogy a fontos férfiak az életemben mind nagyszerű emberek voltak mindig is. Nyilván nekem is volt egy csomó szerelmi pofára esésem, de a férfiakba vetett bizalmam olyan stabil, hogy ezek nem tudtak megrendíteni semmiben.
Nem szoktam ezen a témán gondolkodni, én leginkább embernek érzem magam, aki történetesen nőnemű. Szép szerelmi kapcsolataim voltak, férjem van, gyerekem van (nemsokára kettő lesz), vagyis itt legbelül a "nőiességem", úgy érzem, szépen kiteljesedett, ami ezen kívül van "a nőiesség így meg úgy", azt én mind huszadrangú, mellékes körítésnek érzem, nem foglalkoztat.
Fiús kislány voltam, talán azért, mert nővérem után fiút vártak. Szerettem fára mászni, focizni, és általában minden vagány dologban benne lenni. Ugyanakkor szerettem babázni is. Nagyon szerettem az autókat, az autós kártyát, és alig vártam, hogy megtanulhassak vezetni. Nagy álmom volt egy lábbal hajtós kisautó, de a görkorcsolya is, ami meg lányos. Szóval szerintem minden érdekelt.
Ja, és ha valaki megkérdezte tőlem, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt feleltem: anya, 6 gyerekkel.
Felnőttként nem maradtam fiús. A férfiak kifejezetten nőies nőnek tartanak, annak ellenére, hogy utálok ruhát próbálni és vásárolni, a sminkelésre naponta 3 percet vagyok hajlandó szánni, és a hajam úgy van levégva, hogy beszárítás nélkül is álljon valahogy, mert azt is utálom. Szoknyát csak nyáron hordok, mert fázós vagyok, magassarkút pedig semmikor, mert a kényelem sokkal fontosabb számomra.
De semmiért nem adnám az érzést, hogy egy élet képes bennem kifejlődni.
A menstruációm sosem okozott fájdalmat, így nem zavar. Igaz, nem bántam, amikor a terhesség és a szoptatás alatt nem jött meg.
Most akkor nő vagyok-e?
Na, igen, ez a másik, ami miaatt is fontos.
Meg sokan úgy élik meg, hogy a nőiességüknek oda, ami nem igaz megint.
Hozzánk tartozik, de nem csak ezért vagyunk nők.
Annyira összetett.
Akkor sem szeretem
megertelek...
tulajdonkeppen nem is magat a verzest utalom, -elfogadom hogy a noi lettel jar- hanem az azzal jaro fajdalmat, mert nagyon nehezen elviselheto, pedig nekem kb. akkora onuralmam van mint egy oceanjaro. a munkamban mindig tokeletesen topon kell lennem agyilag, es nagyon nehezen megy amikor fajok, es mert arra is nagyon figyelek, hogy ne latszodjon hogy eppen megpusztulok.
szoval minden okom megvan hogy utaljam, de mit tehetek? elfogadom, valasztasom nem leven! :)
Azért utálom spec., mert olyan migrénem van, hogy van, mikor be sem tudok menni, mert nemcsak hányok, hanem minden, ami a migrénnel együtt jár, és pusztán csak hormonális, met csak a havim előtt van, a végén, és a köztes napokon, nem beszélbe, hogy sokszor éjjel az ágy szélén üldögálek, mert úgy görcsöl a hasam.
Ez így van 10 éves korom óta, nem voltam stresszes gyerek, nagyon szép gyerekkorom volt, jó tanuló voltam, szerető szüleim vannak.
Teljesen természetesnek tartom, mondjuk, jobb lenne az egyéb kísérők nélkül, de megszoktam, de azért utálom.