Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hűség - megcsalás
Létrehozva: 2012. december 7. 08:58
Szia!
Szerinted lehet együttélni valakivel egy életen át egyetlen félrelépés nélkül?
Beleférhet egy 15 éves kapcsolatba egy "görbe este"?
Tudjon erről az estéről a másik fél, vagy sem?
Itt van egy érdekes cikk:
Hogyan lehetsz hűséges, miközben mással is ágyba bújsz?
Mi a véleményed erről?
Szerintem ez akkor igaz, ha olyan megcsalásról van szó, ami megelőzhető lett volna. Mármint, hogy maga a párkapcsolatban lévő bármilyen űr miatt fordult elő. Mint valaki előttem írta, sokszor ez nem így van, hanem egy adott pillanatban történt rossz döntés miatt.
Ha egyfajta hiányt pótol a megcsalás, akkor az nem emiatt fog éket verni a kapcsolatba. Ha meg minden más rendben van, nem kell változtatni semmin, akkor meg nem avatnám be a másik felet. Mert bántom vele. És nem akarnám tudni sem a férjemről. Ha megbocsájt a másik fél akkor meg még önigazolás is. Szerintem ritka inteligensnek kell lenni ahhoz , hogy egy ilyet annak fogjunk fel, ami. Hibának. Mindkét fél részéről. Ha meg nemcsak egy hiba, akkor ott már nem a megcsalás és a titkolózás miatt volt az ék.
Nagyjából így van. Igen, a legtöbb esetben jobban szereti.
Ez nekem továbbra sem alap itélkezésre.
Én viszont saját tapasztalataim alapján MAGÁNEMBERKÉNT mindenképpen az őszinteség pártján vagyok.
Nagyon tetszetős érv, hogy a másikat kelle kímélni az elhallgatással, de legtöbb esetben azért a nyilvánvaló következményektől való félelem az elhallgatás fő oka.
- A közhiedelemmel ellentétben csak nagyon ritkán nem derül ki.
- Véletlen kiderülés esetén legtöbbször még rosszabbul esik a másiknak a titkolózás jelentette teljes emberi semmibevétel, mint maga a megcsalás ténye. Ez már majdnem biztosan egy rendbehozhatatlan helyzetet eredményez. Mindenképpen megmard az a formális logikai egyenlőtlenség, hogy megcsaló a másikat kész tények elé állította.
- A folyamatos titkolózás óhatatlanul éket ver a két fél közé, szinte garantált az elhidegülés.
És szerintem a legfontosabb dolog, hogy egy párkapcsolat két EGYENRANGÚ és SZABAD ember kapcsolataként működik jól. Bármelyiknek joga kell legyen a kapcsolatot érintő kérdésekről tudni és dönteni. A megcsalt fél teljesen szabad és egyéni döntése a megbocsátás vagy akár szakítás is. Ezt a megcsalónak ugyanúgy el kell fogadnia, mint a másiknak a megcsalás kész tényét.
Fogalmam sincs mit csinálnék.
Nem tartom magam féltékeny típusnak, de szeretem kisajátítani a férjem figyelmét. Alapjáraton azt mondom, hogy a megcsalás nem megengedett, semmilyen szinten egy kapcsolatban. De nem akarnám elveszíteni a férjem. 10 éve ismerem a férjem, és 5,5 éve vagyunk házasok. Nincs gyerekünk, viszont már elég sok hegyen-völgyön átverekedtük magunkat. És imádom. minden porcikáját. Mindamellett ő tud a lehető legrövidebb idő alatt kihozni a sodromból.
Most úgy érzem, hogy nem tudna ő sem megcsalni. De fogalmam sincs mit hoz a jövő. Jelen helyzetben, a jelen szerelmemmel, ha most elmondaná, hogy megcsalt (1 hete, 1 éve, 5 éve) meg tudnám neki bocsájtani. Megpróbálnám kideríteni, hogy miért, mit jelentett neki. És megpróbálnám kitalálni, hogy bennünk van-e hiba, vagy neki mint személynek szüksége van a figyelemre. Az ilyen fajta figyelemre. Mert jelenleg tudom, hogy nincs.
De más helyzetben nem tudom. Ha elhúzódó problémáink lennének, vagy a kapcsolatunkban mindig is hiányoltam volna valamit, vagy ... nem is igazán tudom. De hamár kezdetektől éreztem volna valami hiányt, akkor most nem ő lenne a férjem, vagy tudom, hogy nekem kell egy férfinél több, akkor nem lenne férjem.
Az amit leírtál nekem azt jelenti, hogy a megcsaló sokkal-sokkal jobban szereti a másikat meg főleg magát mint a párját, családját meg a gyerekeit. És ezt bizony eléggé kézzelfoghatóan ki is mutatja.
Tudom én hogy van ilyen, láttam meg hallottam eleget. Csak az a furcsa, hogy sokszor még az ilyennek áll feljebb.
Én nem foglalkoztam ilyennel, de örülök is neki. Nekem erre nem mentség a hormon meg ösztön meg semmi. Szerintem sokan másoknak sem.
Valaki vagy tudja szeretni a párját meg családját vagy nem. Ha nem akkor vállalja az összes következményt.
Nem vagyok semmiben jobb mint más de ha nekem sikerült akkor bárkinek sikerülhet.
Ha a párodnak erre van szüksége, akkor csomagold szépen össze a bőröndjét, tedd az ajtó elé és búcsúzz el tőle szépen! Itt már nem egy egyéjszakás kalandról van szó. Főleg, hogy még bizonyítékod is van!!!
Úgy hajítanám ki, hogy a lába nem érné a földet. Aztán gondolkodjon el. És én tuti, hogy a kis eltartott liba férjének is küldenék képet és egy kis levélkét. Aztán lehet, hogy egy fillér nélkül állhatna az utcán.
Nagyjából egy korosztály lehetünk :)
"szeretetre és tiszteletre a párja meg a gyerekei felé"
Tény, hogy a hűtlenség mögött elég sokszor - talán túlnyomó többségében - kiüresedett vagy megromlott kapcsolat áll, de hidd el, hogy elég sokszor meg tényleg csak egy rossz és átgondolatlan döntés.
Ahogy korábban többen beírták, indokot mindenre lehet előre is meg utólag is kreálni meg találni.
A szeretetet meg általában az érzelmeket nem nagyon lehet tudatosan megmagyarázni és befolyásolni sem nagyon. Az ösztön- és érzelemvilág meg a tudatosság elég különös viszonyban áll egymással :)
Mindenki hajlamos azt hinni, hogy például a szeretet érzése mindenki másnál ugyanaz mint nála.
Nagyon sokszor hallottam, hogy "Ha igzán szeretne, nem csinálna ügyet egy ilyen semmiségből!"
Mindenki ezt felejti el, hogy ez a másiknak nem ugyanazt jelenti, hanem például:
"Ha igazán szeretne, azt is elviselné, hogy én már nem szeretem!"
vagy:
"Ha igazán szeretne akkor elviselné, hogy mint nő/férfi már nem elégít ki!"
Ugye milyen másképp hangzik? És ugye menyire végzetesen bántó?
Ez sajnos majdnem mindig csak akkor "esik le" amikor már végleg késő.
Szóval a szeretet és tisztelet "megtagadása" a másiktól nem szükségszerűen tudatos az én tapasztalataim szerint. Tartózkodni szoktam ezért (is) az itélkezéstől. Nem álszentségből tényleg, csak nem érzem magam feljogosítva.
Ki tudja például én mit tettem volna életem során, ha nem látok ennyi esetet a törvényszerű következményekkel együtt?
Még mielőtt valaki belémkötne, nem ítélkezem. Mindenki saját maga dönti el miben hisz vagy miben nem. Mennyire fontos neki a hűség vagy sem.
Írod, hogy szeretőd adja a férjed hiányosságait. Ha ez nem fizikai hiányosság, akkor próbáltál már pl. a férjeddel beszélni a "hiányosságairól" ahelyett, hogy szeretőt tartasz/a szeretődben keresed ezt?
Értem hát. Én in láttam és vigigcsináltam egyet-kettőt. És engem sem könnyü meggyőzni.
De amiről írtál ott nem életkorra meg tapasztalatra volt szükség, hanem józan észre meg csak egy kicsi gondolkozásra.
Vagy inkább szeretetre és tiszteletre a párja meg a gyerekei felé.
Biztos elfogult vagyok magammal szemben. de én nem érzem magam keménynek.
Az viszont simán belefér, hogy az életkorom és az évek alatt látott esetek erősen alakították és meg is csontosították a véleményemet.
Tény, hogy nehéz lenne megingatni, de remélem ez azért nem baj. Azt soha nem állítottam, hogy mindig vagy kár csak néha is igazam lenne.
Csak egy vélemény vagyok Tölgyecske becenév mögött. Semmi több.
Nem törleszté akar lenni, de én is érzek valami keménységet a hozzászólásaidon.
Vagy nem is keménységet hanem olyan megingathatatlan véleményt vagy nem is tudom de valami ilyesmit.
Teljesen igazad van.
A volt család a hűtlen férfiaknak mindig rendkívül erős visszahúzó erő.
A csaló férfit nagyon sokszor visszakergeti a lelkifurdalás. Ők voltak a cserbenhagyók.
Mi nők több okból is könnyebben "megbocsátunk" ilyenkor.
Tapasztalataim szerint a megcsalt férjek szoktak szinte kivétel nélkül teljes és többnyire visszavonhatlan hátraarcot csinálni. Ők ugyan anyagilag szinte biztosan "megkopasztva" kerülnek ki a kapcsolatból, de "erkölcsileg épen". Ráadásul hosszú távon is nyugodt marad a lelkiiismeret, még a gyerek is anyut fogja esetleg vádolni, hogy "Miért kergetted el Aput?".
A női hűtlenség hatásai és következményei szinte teljesen mások, ami szerintem a nemi és társadalmi szerepekből és még sok minden másból adódik.
A hűtlenné váló és lebukó nők többnyire szinte minden szempontból a "poklokra zuhannak" ahonnan nagyon nehéz viszajutni. Erről nem csak a "falka" tehet - mint a felhozott példában - hanem a biológia is.
A biológia nagy igazságtalansága, hogy egy jobban szituált férfi még akár 50 fölött is újrakezdhet mindent jó eséllyel, mi nők mondjuk 40 fölött, gyerekkel és esetleg a hűtlenség bélyegével már elég kevéssé vagyunk "piacképesek" :-)
Volt egy nagyon régi topikunk, ahol több megcsalt feleségnél pont ezek a dolgok voltak, amiket leírtál.
Amikor már a feleségek nem tepertek a volt férjért, és a pasi egy ideje együtt élt a szeretővel és rájött, hogy semmivel sem jobb a régi asszonynál, sőt. Az asszonynak meg új kapcsolata lett, na akkor estek csak igazán pánikba a pasikba. Hogy hoppá, akkor most már minden végleges, minden visszaút végérvényesen elvágva.
Egyik ismerősömnél a férj majd hatvan volt, amikor összejött a fiatal és szexi csajjal, aki a lányával talán egyidős volt. A feleség romokban, nem volt elég a klimax, még a férj félrelépésével is meg kellett bírkóznia. A pasi és a fiatal csajszi szinte teljesen kisemmizték a családot is.
Eltelt egy-két év a régi idős feleség visszanyerte az egyensúlyát, elkezdett újra tanulni, összejött a tanárnőjének az elvált apjával. Boldog volt, azóta is együtt vannak, pedig ennek már vagy tíz éve.
A volt férj beteg lett. A fiatal feleség pedig elhagyta.
A napokban hallottam róluk, hogy a lányáéknál töltötte az öreg a karácsonyt, ahol a régi idős feleség az új férjével is ott volt, most már több év után végre megbocsájtottak a pasinak a gyerekei is.
Nem vagyok én egyáltalán sértődős.
Nem mai csirke vagyok, de vén tyúknak se érzem magam. Láttam és csináltam egy-két dolgot.
Azért nem ugyanaz a véletlen alkalom, meg amiről írtál a példával.
Nem sértésnek szántam a kemény jelzőt :)
Továbbra is tartanám.
"szar a kapcsolata vagy nagyon ostoba vagy önző"
Kis túlzással "álomkapcsolat" volt, és szerintem nem volt ostoba sem.
A leírtak alapján Te sem vagy mai csirke már - mint én.
Nem tudom, Te hogy voltál vele de én nagyon nehezen viseltem amikor megjelentek a ráncok, múlni kezdett a szépség. Nagyon sokan vagyunk ezzel így. Van akinél egészen szélsőséges reakciókat vált ki, és mindenáron bizonyítani akarja magának, hogy még nincs vége és tud pl. hódítani is. Ha pedig pont ilyenkor jön egy alkalom....
Szerintem meg a leírtak alapján szerinted is az a helyzet, hogy bizonyítani nem mindent kell, vagy nem mindenáron, de semmiképpen sem rosszul. Alkattól és még rengeteg minden mástól függ az egész.
Biztos ismerős a sok 50 körül "megbolonduló" férfi. Ez a kapuzárásnak becézett hormonvezérelt testi-lelki folyamat pedig sajnos nem csak az ő "privilégiumuk".
A férfiak meg a nők között a többség megáll ilyenkor a gondolatnál, flörtnél. Nagyon sokan viszont gondos mintapukából "vadásszá" illetve értelmes büszke nőből "könnyű numerává" válnak.
Pedig "csak" addig kell kibírni ameddig beállnak a hormonok :(
Ha érdemes, megéri "ellenállni", van hozzá elég akarat és szerencse - sőt sikerül is - akkor marad a kapcsolat, család, nőhet tovább boldogan a gyerek és utólag érthetetlenné válik minden.
Nem enyhítő körülményeket akarok sorolni én egy amúgy is csak példának felhozott tök ismeretlen ember számára, csak személy szerint bennem inkább őszinte sajnálat van ilyenkor minden érintett irányában.
Persze mint anya ilyenkor leginkább a gyermekeket sajnálom, hiszen nekik van a legkevesebb befolyásuk a dolgokra, de minden következmény rajtuk csattan leginkább.
És hát az idézett esetben is a két fél között a legtovább tartó kör az volt, hogy "Téged csak ennyire érdekel(t) a gyerek......."
Akkor értettem meg én is, hogy mindkettő teljes joggal kérdezi. És persze teljesen feleslegesen.
Ha férjem bejelntené, hogy smárolt mással: bizony megcsalásnak tartanám.