Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hűség - megcsalás
Létrehozva: 2012. december 7. 08:58
Szia!
Szerinted lehet együttélni valakivel egy életen át egyetlen félrelépés nélkül?
Beleférhet egy 15 éves kapcsolatba egy "görbe este"?
Tudjon erről az estéről a másik fél, vagy sem?
Itt van egy érdekes cikk:
Hogyan lehetsz hűséges, miközben mással is ágyba bújsz?
Mi a véleményed erről?
Tetszik nekem ez a "marcangoló bűntudat"
Szerintetek létezik olyan férfi, aki ezt átéli...... egyáltalán ismerik a bűntudat szót?
A szeretői kapcsolatban is az egyik fél óhatatlanul is több érzelmet visz a dologba.
Minél tovább tart a szeretői viszony, annál óvatlanabbak lesznek a felek. Azt érzik, hogy na eddig sem buktunk le, akkor most miért buknánk? Na és ilyenkor van a nagy bukta.
Képtelenség, hogy a megcsalt fél, ne vegye észre. Legfeljebb csak nem szól. Egyrészt mert így kényelmesebb,és ezzel próbálja védeni a kapcsolatát. Vagy neki is vaj van a fején.
Pszichológus ismerősöm szerint a kémia, a hormonok inditják be a dolgot, de az ész dönt! Megéri vagy sem. Ennyi!
Az "érzelemtől mentes egyéjszakás turpisság"-ot illetően pedig én értek egyet veled. :) Igazad van, a prostikat kivéve tényleg kell több-kevesebb érzelem, amit kezelni kell. Erre azt mondom, hogy aki belemegy egy ilyen játékba, annak ezzel is számolnia kell, vagyis az érzéseit tudnia kell a helyén kezelni. Érett, intelligens embernél szerintem nem lehetetlen.
Én nem vagyok szakember, csak elég sok dolgot láttam már a környezetemben. Sok esetben a megcsalt fél még csak nem is sejtett soha semmit, így nem volt miért csorbulni a kapcsolatnak. Lehet, hogy volt némi zűr a hűtlen fél lelkében, de azt előbb-utóbb a helyére tette és éltek tovább boldogan. Ahogy én láttam, a nők sokkal ügyesebbek ebben a dologban, viszont jobban bele is mennek érzelmileg.
Neked is boldog karácsonyt! :)
Amit elfelejtettem:
"mert egyszerűen nem is sejtené a dolgokat"
Ezt a közvélekedéssel szöges ellentétben közel lehetetlen kivitelezni.
A válóperes, párkapcsolatit terápiás statisztikák és egyéb kutatások is a tökéletes ellentétét mutatják :)
Csak néhány alapfeltétel a rengeteg közül:
- A megcsaló félnek tökéletesen lelkiismeret-mentesenek kell lennie.
- A megcsaló félnek tökéletesen kell konspirálnia
- A szeretőnek is tökéletesen kell konspirálnia
- A megcsalt félnek aránylag "rossz drótjai" kell, hogy legyenek.
- Ha a szerető családos akkor persze még bonyolultabb a dolog, mert az ő lelkiismerete is erősen speciális kell, legyen és az ő megcsalt társa sem érezhet semmit
..........
- És a még ott leselkedik Murphy is:)
"biztos csak abban lehetek, hogy én nem csaltam meg őt."
Az általad leírtak alapján a férjedben is biztos vagy.
Ha férjed is biztos magában, akkor jó és boldog párkapcsolatban élsz:)
Kellemes Ünnepeket!
99%-ban egyetértek veled :)
"érzelemtől mentes egyéjszakás turpisság" - ezt csak prostituált szolgáltatásának igénybevétele fedi le. Egyéb esetekben a kölcsönös csábítás időtartama alatt szükségszerűen érzelmek alakulnak ki. Az érzelmeket pedig természetükből következően nem nagyon lehet ésszel vagy akarattal szabályozni. Megint csak arra az előző beíróra utalnék vissza akinek az egy éjszakás kaland már tíz éve tart.
Persze a "kémia" és egyéb tudományos fogalmak kiválóan hangzanak és kifogásnak is tökéletesen használhatóak. Van olyan is akinek ezotérikus fogalmak jönnek be, és így tovább :)
Azzal egyetértek, hogy nem kell a soha és örökké mint fogadkozás. Ez az ifjúi naivitás és a leányregények világa. Tökéletes párkapcsolat természetesen nem létezik - mindenhol vannak hullálmhegyek, nagyon nehezen átvészelhető periódusok.
Viszont az általam látott jól működő kapcsolatokban mindkét fél megtett mindent a működésért. Ha fontosnak tartotta a folytatást. A vége lehet siker - amit romantikusan "együtt megöregedés" vagy patetikusan tőlem akár "örökké" fedőnévvel is illethetünk.
Egyetlen példát sem tudok felhozni sem a saját múltbéli sem a kollégáim által látott esetek közül ahol a kapcsolat túlélte volna az érzelmi alap megroppantását vagy a kapcsolat kölcsönösségének megszüntetését.
Amiről én írtam, ott a megcsalt félnek semmit nem kellene sehogy értelmezni, mert egyszerűen nem is sejtené a dolgokat. Mint írtam, adott esetben én nem szeretnék tudni róla. Odáig pedig nem süllyednék, hogy nyomozgassak utána.
Voltam már megcsalt fél, piszok rossz volt, főleg mert akkor is tagadott, amikor teljesen egyértelmű volt a dolog. Ezért mondom, hogy aki annyira ki akar kacsintgatni, az legyen már annyira intelligens és körültekintő, hogy soha ne bukjon le. Soha.
Mindig is sok férfi volt a baráti és munkahelyi körömben, így nincsenek illúzióim. Nem mondom, hogy nincs hűséges férfi, elvétve biztos létezik, úgy gondolom, hogy az enyém is az, de hogy egy több évtizedes kapcsolatban a legtöbben félrelépnek, abban biztos vagyok. Tudom, mert láttam. Olyanokat is, akiről soha nem hittem volna és akikért a párjuk a tűzbe tette volna a kezét.
Az utolsó mondatoddal sem értek egyet, de ez az én véleményem. Egy több évtizedes kapcsolatba már könnyen bejöhet egy szimpla kémia valaki iránt, akitől az ember csak 'azt' akarja, eszében sincs borítani vagy párt keresni, ahogy te írtad. Én soha nem mondom, hogy soha. Tudtommal nem csalt meg a férjem, de biztos csak abban lehetek, hogy én nem csaltam meg őt. De hogy mi lesz 1-5-10-20 év múlva, azt ugyan ki tudhatja előre?
Én nem érezném olyan hatalmas törésnek, ha kiderülne egy régi, érzelemtől mentes egyéjszakás turpisság, nekem sokkal fontosabb, hogy a férjem itt van velem és a gyerekeinkkel. Hozzáteszem, hogy ha tartós lenne a dolog érzelmekkel, akkor teljesen más megvilágításba kerülne az egész. Most csak a 'sima' kémián alapuló hirtelen döntésekről írok. Nem örülnék neki, de nem is tulajdonítanék neki nagyobb jelentőséget.
" 1-2 egyéjszakás miatt borítani kellene mindent"
Ha a megcsalt fél is így értelmezi. Nála is ott a döntés joga. Egy párkapcsolat két szabad ember önkéntes döntésének eredménye ma már a legtöbb esetben.
Egyik félnek sem lehet a máisikat kisajátítani, vagy a döntés jogát elvitatni.
"ahol már gyerekek is vannak és ahol alapból jól működő családról van szó"
Na az ilyen esetekben nincs is "egyéjszakás" vagy más ideológiával álcázott és indolkolt párkeresés :)
De miért rossz az ha TE döntesz??
Mert az jobb lenne, ha a fejed felett döntenének?
Tudom, hogy nagyon kényelmes, dolog másra hárítani a döntés felelősségét, de szerintem ez egy gyerekes dolog. Egy felnőtt férfi (vagy nő) igenis tudja, hogy mit akar, és képes felelősségteljes döntéseket hozni. Aki másra hárít, az fél, gyerekes, tart a döntései súlyától.
azért nem vállalja fel a tettei következményeit a férjed mert fél attól, hogy következményei lesznek.
Inkább hárítja rád...
Úgy látszik neked kell felnőttnek lenni ebben a kapcsolatban.
A dolgokat nem lehet meg-nem történtté tenni. valamit tenni kell, valaki vállalja.
Te vagy ő? Kia bátrabb?
Nekem a megcsalás már a csók is.
Ahogy írtam már, nem a megcsalással van probléma.
Ha megcsalt a párom (lefeküdt, vagy szeretője lett valakinek), mert szerelmes lett, hát akkor az ember levonja a következtetést, és fogja a kalapját és elmegy - gondolok itt a megcsalt félre.
De akkor vállalja fel, hogy szerelmes, hogy megcsalt. Ha szerelmes valaki, vagy más párt is talált magának, akkor az eredeti párját már nem szereti, szóval akkor valamilyen szinten döntenie kellene. És nem a másikra hárítani a döntést és a felelősséget.
Ja, ha Poppert idézted, az az idézet a csalóra is vonatkozik. Nem érezhetjük mindig jól magunkat.
Ehhez még hozzáteszem, hogy főleg más szenvedése árán meg pláne nem.
Tudod ez a "legjobb" dolog az egészben, hogy a megcsaltat kényszerhelyzetbe hozzák, és ő dönt a többiek helyett, mert szarul érzi magát a bőrében, a kapcsolatában, romba döntötték az ő életét, mégis az a legegyszerűbb, ha a döntési felelősséget is ő vállalja fel. Sőt az egész család és világ előtt is ő az aki döntött.
Egyébként olvastam pár éve egy statisztikát, a párkapcsolatokban amikor megjelenik a harmadik fél, illetve hosszabb-rövidebb szeretői kapcsolata lesz valakinek, akkor az esetek sokkal nagyobb százalékában a megcsalt fél dönt, és ő borít.
De ha itt az nlc-n olvasol abból is ez derül ki.
"Elvárja, hogy a társa elviselje amit tesz, mert neki jó?"
És te miért akarnál eleget tenni ennek az elvárásnak? Kötelez rá valaki, vagy valami?
Már kérdeztem csak nem kaptam rá választ. Csak akkor lépnél, ha bebizonyosodna, hogy tényleg megcsaltak?
Mitől számítódik neked a megcsalás? Ha már csókolóztak? Vagy szex is van? Vagy ha szerelmes?
Nézd, azt hiszem Popper Péter mondta, hogy nem lehet mindig jól járni az életben. Végig kell járni a fájdalmas eseményeket is. Csalódást, sértettséget, dühöt is.
Olyan nincs, hogy csupa boldogság és gyönyörűség az élet. Nem ígérte ezt meg nekünk senki születésünkkor.
"ő jól érzi magát, te meg szenvedsz"
Fordított esetben mit csinálnál? Ha a párkapcsolatban te éreznéd jól magad, a párod meg szenvedne?
Igen, igazad van a csaló fél szempontjából.
Ettől még a csaló fél egy szemét.
Több oknál fogva:
- egyrészt mert tönkre tett egy kapcsolatot,
- fájdalmat okoz a társának,
- Elvárja, hogy a társa elviselje amit tesz, mert neki jó?
- Vagy elvárja, hogy a társa lépjen helyette, és viselje a következményeket, azért mert ő egy önző ember?
Azért ez a felfogás elég aljas, hogy ő jól érzi magát, a másik szenved, és ha nem tetszik, akkor meg húzzon el amerra akar.
Nem tartozik a társának annyival, hogy becsületes legyen?
TE nem érzed magad jól a házasságban, TE vagy aki bizonytalanságban élsz. A másiknak épphogy megfelel minden. Akkor meg miért várod tőle, hogy Ő lépjen?
Miért nem TE lépsz?
"Nem tudja bizonyítani, hogy megcsalták"
Mert csak akkor lépnél, ha 100% bizonyosságot kapnál róla?
Szenved, bizonytalanságban van, nem jól érzi a magát a megcsalt (vagy nem megcsalt fél) Ezért neki kell lépni valamit, ha tetszik ha nem.
Megint csak a saját esetemből indulok ki.
Amikor valaki gyanikszik, hogy a párja megcsalja, és érzi, hogy valami nincs rendben, mert az ember megérzi ezt. Akkor azért szerintem korrektebb megmondani, mint bizonytalanságban tartani a másikat, és hülyének nézni.
Mert állítom, legalábbis nekem, sokkal pocsékabb a bizonytalanság, mint a bizonyosság.
A bizonyosság és a megcsalás ténye fáj.
Viszont bizonytalanságban élni, és saját magadat is már néha hülyének nézni, érezni, hogy a másik hazudik, hogy most már egyáltalán nem mersz bízni benne még akkor sem, amikor tényleg kéne, annál nincs pocsékabb. És a bizalom így is úgyis elvész, de az őszinteség után még vissza lehet építeni, ha mindketten akarják.
Viszont a bizonytalanságban tartott megcsalt félnél, ahol nincs őszinteség ott nem lehet elvárni, hogy valaha is sikerüljön a bizalom visszaépítése.
Egy tartós házasságon kívüli viszonyban a megcsalt félnek iszonyúan nehéz a dolga, hiszen nem tudja bizonyítani, hogy megcsalják.
Amikor a csaló nem mondja meg őszintén, hogy mit tett, akkor a legrosszabb viszont az a dologban, amit már írtam, hogy nem tudod, hogy mit akar a csaló.
Illetve az, hogy nem vagy döntési helyzetben, hiszen tagadja, vagyis nem akar ő dönteni, de a megcsaltnak sem akar döntést adni a kezébe, mert a csalónak pont az a megfelelő helyzet, hogy minden oldalról csak a jót szedje ki a kapcsolatokból.
Erre csak a saját példámat tudom felhozni.
Az ilyen nyilt, és sármos pasikra buknak a nők. És az ember soha nem lehet biztos a párjában.
A feltétel nélküli bizalomról annyit, hogy én is feltétel nélkül biztam a férjemben, aki szintén egy megnyerő és roppant értelmes ember. Legalábbis eddig annak tartottam.
Most már rájöttem, hogy a feltétel nélküli bizalomnak nem volt értelme, másrészt pedig nagyon bánom, hogy nem féltettem jobban eddig a férjemet.
Sajnos nekem tök természetes volt, hogy a férjem jön velünk, és kíváncsi a gyerekére, és eszembe sem jutott, hogy a többi anyukától féltsem. Azoktól a nőktől, akik viszont annyira féltettéka társaságban a férjüket, hogy soha nem engedték a többi nő közelébe, és soha nem hozták magukkal a párjukat egyetlen eseményre sem.
Úgyhogy nekem az a véleményem, hogy egészségesen, de félteni kell a párunkat, és figyelni kell rá.
A csaj nem igazán kiéletlen, szerintem ez a pasizás a lételeme. Képtelen anélkül beszélni egy pasival, hogy azzal közben ne kezdene ki. Ez nem rosszindulat, hanem tény, amit a lányok is észrevettek.
Amúgy van férje, aki egy gazdag vállalkozó, néhol nem tudni milyen üzleti ügyekkel.
Huszonnégy éve vannak együtt, a csajszi soha nem dolgozott, a családot "irányítja" és nyüzsög a férje körül. A férjnek is és neki is van egy-egy félig felnőtt gyerek az első házasságból, meg a közös lányuk, ezek életét delegálja a csaj legalábbis ezt adja elő mindenkinek, ja meg a bejárónőt, takarítónőt, ételfutárt intézi.
Amúgy a kisvárosi pletykák szerint - amit most már meghallgatok - más pasija is volt az elmúlt évben, ráadásul még a férje egyik üzlettársával is kikezdett.
Ez az unatkozó nőszemély hobbiból az ujjaköré csavarta a férjem.
Erre én csak azt mondom magamnak, hogy megérdemlem. Ha ennyire hülye voltam, hogy hagytam, és nem voltam elég vagány, vagy elég nőcis, és erre volt a páromnak szüksége, hát így jártam.
Képet?!:O Mármint ami bizonyítja a hűtlenségét? Az viszont már durva. 49 évesen nem így kéne felfogni az életet, megértem, ha nem élte ki magát, de ne más házasságát rombolja le. Tény, hogy mindketten tehetnek róla, mert oké a csaj rámozdul mindenkire, de nem szabad az ilyeneket komolyan venni, főleg nem házassági életben! Nem éri meg, nekem legalábbis nem érné meg ennyi év után egy kiéletlen nővel elrontani a házasságot, annyi év együttlét után, annyi emlék, minden kb elsötétedik, és csak fájdalmat érez az illető.
Az ilyen pasikat mindig elküldtem a francba, méghogy paranoiás, meg mittudomén.:D De ha te beszélsz más pasival, akkor már egyből azt hiszik megcsalod őket! Túlságosan is azt képzelik magukról a férfiak, hogy megtehetnek bármit, a nő pedig nő, nincs joga semmihez... A bizonyítékot meg nem tudja megcáfolni,ott van a szeme előtt...tagadjon, azzal csak magát égeti le!
Én is nőből vagyok, áttudom érezni nagyjából milyen érzés lehet, igaz nekem 2,5 éves kapcsolatom volt a maximum, de mindannyiunkat vernek át az időtől függetlenül.
Tudja a férjem, hogy tudom. Óriási hisztit vertem ki, ami rám egyáltalán nem jellemző. Szerinte én paranoiás vagyok, és meghibbantam a féltékenységtől.
Sőt tovább megyek még a nővel is beszéltem, és arcába toltam a bizonyítékot, egy fotót. Ez sem jellemző rám.
Nagy szám van, de soha nem tudtam volna odáig lesüllyedni, hogy így legyek képes őrjöngeni.
Amit a férjem nem képes felfogni, hogy mekkorát csalódott benne a lánya, hogy a saját lányát is zavarta a viselkedésük, hogy megutálta a nőt, akit előtte ő is kedvelt, hogy a havernőjével is érdekesen alakul a lányunk viszonya, mert látszik, hogy egyrészt kedvelik egymást, másrészt viszont utálják egymást, mert a családjaikról van szó. Nagyon valszínű, hogy a nő lánya is sejt valamit, vagy látott valamit.
Nem hibáztatom a nőt. Tudom, hogy fura ilyet mondani egy feleség részéről, de ez a nő egy riha, aki minden pasival kikezd, csöcskidobós, miniszoknyás, negyvenkilencéves, mint egy kivénhedt pultos (nem akarom bántani a pultusokat), nálam csak két évvel fiatalabb.
Nem az én stílusom, de mindig úgy fogadok el mindenkit, amilyen. Amikor más szülőknek véleményük volt róla, és ismerték az előéletét, én védtem, hogy hülyék vagytok. Kedves, barátságos, jó fej volt a csaj.
Amikor a legjobb barátnőm megtudta, hogy mire gyanakszom kiröhögött, és azt mondta, hogy egy hülye vagyok, az én férjem annál sokkal értelmesebb, és komolyabb ember, hogy egy ilyen nővel kezdjen.
Most mégis én érzek kisebbségi érzést ezzel a nővel szemben.