Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hűség - megcsalás
Létrehozva: 2012. december 7. 08:58
Szia!
Szerinted lehet együttélni valakivel egy életen át egyetlen félrelépés nélkül?
Beleférhet egy 15 éves kapcsolatba egy "görbe este"?
Tudjon erről az estéről a másik fél, vagy sem?
Itt van egy érdekes cikk:
Hogyan lehetsz hűséges, miközben mással is ágyba bújsz?
Mi a véleményed erről?
"a megcsaló fél nem tudja, hogy mit akar"
Sokszor tényleg nem. Bizonyos életszakaszokban - "tipikusan kapuzáráskor" - egyszerű pótcselekvésként jelentkezik.
Sokszor viszont igen, csak mindkét esetben nagyon nehéz beismerni.
Ha az önámításra használt indokhalmazt és egyéb körítést lehámozzuk, teljesen nyilvánvaló lesz a dolog.
Ha valaki egy ellenkező nemű emberrel testi és érzelmi kapcsolatot alakít ki, azt párkeresésnek hívják. Ha valaki ezt párkapcsolatból teszi akkor a régit általában már lezárta, újat keres. A "hivatalos társából" már az emberi rész nem, csak az anyagi érdekli a "gyermeknevelő háztartásvezető" vagy "pénztermelő".
Érthetően nagyon nehéz dolog egy olyan kapcsolat kudarcát beismerni és elfogadni, amelybe mindkét fél MINDENT belerak embereileg és anyagilag is.
"a megcsalt félnek nincs választási lehetősége"
Ez így van. Ez a kulcs. Itt sérül a kapcsolatban az egyenlőség és e miatt közel lehetetlen rendbehozni az én tapasztalataim szerint.
Tucatjával találkoztam sajnos olyan esetekkel, mint amit az azóta törölt felhasználó leírt itt előzőleg. Főleg kapuzárási pánikot átélő embereknél láttam elég sokszor, hogy a megcsaló fél nem az utolsó esélyét ragadta meg a boldogságnak, hanem az utolsó lehetőséget használta ki arra, hogy végleg egyedül maradhasson :(
A dolog végkimenetelét pedig soha nem az dönti el, hogy a megcsaló fél minek szánta a dolgot, vagy "tudta-e mit akar" hanem az, hogy megcsaló fél hogyan értelmezi.
Az nem szép, főleg ha egy kedves ismerőssel szűri össze a levet! Nem tartom korrektnek a nő felől nézve se, tudja hogy házas,. de azért belemegy....Én mindig úgy voltam vele, hogy ha már nem megy és tudom nem érzek iránta semmit (vagy nemsokat), akkor véget vetek neki, vagy max megpróbálom újra, hátha jobban alakulnak a dolgok, de általában megcsalás után megváltozik minden...őszinte leszek én amikor egyszer hűtlen voltam ex páromhoz, nagyon szar érzés volt. Úgy éreztem nekem biztosan sokkal rosszabb, mert búnös voltam, fájdalmat okoztam, és a bűntudat engem azóta is mardos....vannak akiket nem, mert letojják, önzőek, és csak azzal foglalkoznak ami nekik jó, nem nézve a másik szenvedését...
És egyébként tudja a férjed, hogy tudsz a dologról? Habár gondolom biztosan, ha ezzel akarja kimutatni, hogy nem működik.
Csak én az ilyet erkölcstelennek tartom nagy vonalban....olyan embernek, aki szándékosan ingereli a másikat...de a gyereket viszont figyelembe vehetné, mert rá is kihathat. 
Sajnos csak nekem nem jutott eszembe a megcsalás.
És én pont most tipródok azért, hogy mit tegyek, mert szeretem a férjem, és mint apa, mint társ nagyon jó ember.
De a bizalmamat elveszítette. Nem tudom még, hogy tudok-e így tovább élni, illetve hogyan tudok tovább lépni.
Egy olyan ismerős nővel "szűrte össze a levet", aki és ami miatt ellehetetlenítette a hobbimat, hiteltelenné tett egy közösségben, a gyerekünk sport csoportját veszélybe sodorták, hiszen ha kiderült volna az ő viszonyuk, akkor a gyerekem ovis kora óta tartó sport csoportot bomlasztották volna szét, hiszen a gyerekem egyik havernője a nőnek a lánya.
Abban biztos vagyok, és a gyerekünk is észrevette, hogy van valami köztük, csak azt nem tudom, tudjuk biztosan, hogy mi. Hogy egy komoly flört van-e köztük, vagy amiben majdnem biztos vagyok, hogy ennél sokkal több van köztük.
Természetesen a férjem mindent tagad, és még engem állít be hülyének.
Én már azon túl vagyok, hogy megcsalt. Pocsékul esik, és nagyon fáj, de ha úgy gondolná, hogy fontos vagyok neki, akkor ez látszana. Én csak azt nem tudom, hogy mit várhatok az elkövetkezendő időtől.
Van-e értelme így tovább ezt csinálni? Mit akar a férjem a továbbiakban? Továbbra is folytatni akarja, folytatja a viszonyt csak egy időre visszafogták magukat, és most úgy csinálnak, mintha semmi közük nem lenne egymáshoz, a kedélyek lenyugvása miatt?
Szóval ilyen kérdések járnak hetek-hónapok óta az a agyamban. Sajnos a férjem annyira passzív, hogy pont ezzel bizonyítja, hogy nincs értelme a kettőnk kapcsolatának!
Igen, igazad van.
De még ha a legszemetebb dolgot is megteszi az ember, tanulhat belőle! Vannak akik nem tanulnak és mindig elkövetik ugyanazt a hibát, ők valóban nem találják meg a nekik való párt! Sajnos nekem se sikerült még tökéletes férfit találni, de nem sietek, fiatal vagyok még.
A párterápiára sokan mondják, hogy nem hülyeség, sok embernek segített már a házasságán ill. párkapcsolatán, megéri egyszer belemenni, ha igazán akarják mindketten, de megcsalás után én már a szemébe se bírok nézni annak, akivel megteszem, és persze maga a bűntudat, ami felerősödik olyankor az emberben, akár tönkre is tehet! Mindannyian tanulunk a hibáinkból, és kell is, de van egyx bizonyos határ, amit nem szabad átlépnünk, értem ezt a többszöri megcsalásra, régi barátom 12szer csalta meg az ex barátnőjét, szerintem ez undorító...
A 20 év házasság pedig szép és ritka, főleg ha eszetekbe se jutott a hűtlenség, gratulálok!
Lassan húsz éve vagyok együtt a második férjemmel. Nagyon szeretem őt, és még egyetlen egyszer nem jutott eszembe megcsalni őt. Nem azért, mert szent vagyok, hanem mert szeretem.
Az idén volt-van egy nagy házassági válságunk. Még nem tudom pontosan mi lesz a vége. Lassan úgy érzem, hogy minden rajtam múlik.
Egy kapcsolatban nem a megcsalás a legnagyobb probléma. Hanem az, hogyha a megcsaló fél nem tudja, hogy mit akar.A megcsalásoknál a megcsalt fél az aki a legutoljára kapcsol, mert nem akarja elhinni, hogy vele ez előfordulhat, hogy az ő párja hűtlen, és természetesen a megcsalt az aki jobban szeret is.
Számomra az a legnehezebb, hogy a megcsalt félnek nincs választási lehetősége.
Ha a férjem kijelentené, hogy megcsalt, mert xy-t szereti, és szívesebben van vele, mint velem, akkor nincs mit kínlódni. Ha azt mondja, hogy nem tudja mit tegyen, mert a családját is szeretné, meg a szeretőjét is, akkor eldönthetem, hogy akarom-e így folytatni a dolgot, vagy sem.
De a szivatás, hogy megjátszuk otthon, hogy minden szép és jó, közben pedig félre kufircolunk az szerintem az egyik leggusztustalanabb, becsapása, átverése a párunknak. Főleg, ha a "csalón" nincs fogás, és nem tudja az ember lebuktatni, mert kőkeményen tagad, hárít, stb.
És pontosan ezért szívnak azok az emberek akik szeretnek, szeretik a párjukat, aki ellenben megcsalja őket.
Tavaly tavasszal a húgoméknál is majdnem válás lett. A sógorom elkezdett összehaverkodni egy munka kapcsán egy nővel. Mikor elkezdtek egymásba szeretni, a sógorom mindent bevallott a húgomnak, és azt kérte, hogy oldják meg. A húgom azt kérte, hogy döntse el a férje, hogy mit szeretne, mert ha ez egy nagy szerelem ő nem áll az útjukba. Sógorom elköltözött otthonról egy hónapra albérletbe, és mire vége lett a hónapnak hazaköltözött, a nővel meg szakított. Azt mondta, hogy rájött, hogy mennyire szereti a családját, és a feleségét. Hazaköltözés után párterápiára jártak. Most már nagyon jó a családiés férfi-nő harmónia köztük. Szerintem nekik szükségük volt arra, hogy rájöjjenek, hogy elveszíthetik egymást.
Viszont egem tényleg érdekelne, hogy egy jól szabott édes hármasról mi a vélemény? Legyen most szó akármelyik félről, szerintem ez azért már nem normális valahol, hogy viszi magával a + játszótársát...megcsalás legálisan...de minek...
...a marcangoló bűntudat...
De. Természetesen akár tönkre is teheti. Mindenesetre a hatását már előttem leírta valaki a %-okkal. Egy megcsalás után a kapcsolat értelemszerűen már nem lesz ugyanaz mint előtte volt. Azoknak sikerül általában akik valahogyan előlről tudják kezdeni - persze ha mindketten akarják is.
...van aki úgy gondolkodik...
Igen. Természetesen. Általában a férfiakat tartják ilyennek, de én a tapasztalataim alapján nem általánosítanék nem szerint. Az ilyen emberek általában az átlaghoz képest jóval éncentrikusabbak. A többi ember - beleértve pár, család, gyermek is - jóval saját pillanatnyi érdekük mögött áll. Ez nem egy negatív jellemzés akar lenni, számomra olyan tulajdonság csupán mint például a haj színe. A dolog önmagában persze nem determinál semmire.
...pozitívan hat a kapcsolatukra...
Hosszú évek munkatapasztalata alapján erre egyetlen példát sem tudok hozni. Kollégáimtól sem hallotam ilyet. Csak itt az Interneten keringő legendaként találkoztam vele. Onnan eredhet, hogy a megcsalást követő időszakban a csaló fél legtöbbször kompenzálni próbál - lelkiismeret. Hosszú távon viszont az a pofonegyszerű szabály érvényesül, hogy egy embernek nem lehet két helyen sem fizikailag sem érzelmileg egyformán teljesíteni. Vannak persze kivételek. Szintén előttem írta valaki, hogy az egy éjszakás ideológiával indított "kaland" már tíz éve tart.
Az érzelmek kézbentartása ami közel lehetetlen legtöbb ember számára, bármennyire is úgy kezd neki. Vagyis a kapcsolat tartósságának alapja - az érzelmi része sérül leginkább ilyen esetben. A hűtlenség szerintem nem is a másik fél hanem a párkaocsolat ellen irányul főleg.
Visszaolvasva magamat tényleg lehet, hogy fekete-fehérnek tűnik. Mentségemre szolgáljon a korom, illetve az hogy engem a téma nagyjából érzelemmentesen és főleg szakmailag érdekel régóta. A kapcsolódó indok- és ideológiarendszert mindkét oldalról kimerítően és többször is végighallgattam. Viszont az nálam reflex már, hogy ezeket figyelmen kívül kell hagynom, mert nem a saját célra gyártott, beszerzett ideológiákat kell megérteni hanem a problémát megpróbálni megoldani.
Talán ennek köszönhetem, hogy egyik oldalról sem vagyok érintett.
Sok ember számára tudom, hogy innentől kezdve tapasztalat híján hiteltelen is lettem, ezt elfogadom :)
Ezzel teljesen egyetértek.
És nem csak a foglalkozásom miatt :)
nem hinnem hogy annyira marcangolo lenne a buntudat hogy tonkretegyen egy kapcsolat, ugyanis az ember onmaganak inkabb megbocsat, mint a masiknak!:-)
És a marcangoló bűntudat nem teheti tönkre a kapcsolatot?Vagy van aki úgy gondolkodik, hogy tök természetes, hogy félrelépett?
Mondjuk van olyan amikor egy félrelépés döbbenti rá a másik felet, hogy mit is jelent neki a másik és ez pozitívan hat a kapcsolatukra.
Olvasva a topikot, csak úgy felmerült bennem: és az édes hármas? Ahol valaki be van dobva a közösbe? Mintha a felek legalizálnák egymás számára a félrekufircot. Vagy én látom rosszul?
Nem mellesleg: párszor álltam a felszarvazottak táborában és szerintem jobb az illetőtől megtudni bármilyen fájdalmas, mint mondjuk egy buli közepén valamelyik cimborától, aki elszólja magát legyen az már szakítás után vagy még működő kapcsolatban. Mert az még pluszban ciki is, főleg ha kiderül, hogy egyesek pont azért dobnak kaján vigyort a képedbe egy-egy beszélgetés közben, mert ők már tudják azt, amit te nem...
az rendben hogy az egyejszakas felrelepot gyotri a lelkiismeret furdalas, de az nagyon nem ha a sajat egoja, gyengesege miatt megnyomoritja a parjat. viselje egyedul ezt a sulyt, ne rakja at a parja vallara a nehezebb reszet. en nem hiszem el hogy a felrelepest teljes mertekig fel lehet dolgozni, onnantol tobbet nem lesz a kapcsolat olyan, mint elotte. ugy ertem, -peldalul- mukodhet ugy 60-70%-on, de a korabbi mondjuk 95%-on nem.
ezert ha csak egy alkalom, bolcsebb hallgatni, es viselni egyedul a kovetkezmenyet...
Újra olyat kérdezel vissza, amit én nem írtam. Nem írtam, hogy ha harmonikus a kapcsolat. Azt írtam, hogy ha nyomós oka lenne rá. Ez épp azt jelöli, hogy nem harmonikus a kapcsolat. Ilyen esetben lehet akár kitörés vagy feszültséglevezetés egy egyéjszakás kaland. Nem érzelmi kapcsolatról van szó ezesetben.
De ha mérlegre teszi, akkor mindenképp velem marad, ebben a kapcsolatban.
Nagyon messze állok a tökéletestől. Ugyanúgy mint mindenki más.
Egyáltalán nem is ezt akartam még csak sugallni sem.
Több évtized alatt nem egyszer megfordult - ami természetes.
Az élet messze nem fekete-fehér, sőt!
Személy szerint viszont ha lehet nem szoktam magamnak azt a kevés dolgot is szürkére maszatolni ami viszont szémomra egyértelműen fekete vagy fehér.
Nagyon nehezen tudnék például egy olyan boltban ruhát venni ahol kizárólag csak a szürke árnyalataiból lehet válogatni. Lehet az árnyalatok száma mondjuk félszáz, de akkor is kár tagadni, hogy mind szürke.
Mindenki ott vásárol egyébként ahol akar :)
A munkám miatt láttam annak idején nagyon sok ilyen esetet, helyzetet.
Hidd el minden esetben mindkét félnek maximálisan igaza volt, csak hát egymás igazságát nem értették.
Ebben a kérdésben igazságot tenni szerintem nem lehet. Szerintem senki nem is tud. Csak arra akartam felhívni egy kicsit a figyelmet, hogy a párkapcsolatban a szabadságnak kölcsönösnek kell(ene) maradnia. Aki kilép a párkapcsolatból annak sem illendő a másikat a továbbiakban kisajátítani.
Örülj, ha Te sohasem csináltál olyat amit később megbántál.
Ha több évtized alatt sose fordult meg a fejedben, hogy egy kilengés jól esne.
Ha mindig mindent őszintén el tudtál mondani a párodnak, és ő mindig megértette a miértet. Ha nincsenek titkaid előtte, semmilyen témában.
Irigylésre méltó vagy, ha neked minden fekete és fehér, és nem ismered a szürke árnyalatait.
Ha ennyire tökéletes vagy akkor csak csodálni tudlak.
Még csak az "egy kilengés"
Lehet, hogy aki megcsalja a párját annak tényleg ennyi.
De mivel a párkapcsolat társas játék ezért a végkimenetelt az fogja eldönteni, hogy a másiknak mi.
Nem bántás akart az előző sem lenni, csak egy gondolatmenet.
"bántás és nem őszinteség"
Bántó őszinteség.
Ilyen meg bőven van az élet más területén is.
Az örökké meg a soha tényleg hatalmas dolgok. Nem is érdemes velük szerintem sem dobálózni.
Sokan viszont törekedni akarnak a lehetelenre, mert látták, hogy például a szüleiknek sikerült. Persze az is egy lehetséges hozáállás, hogy már előre azt mondja az ember, hogy úgyse fog sikerülni és kár érte görcsölni.
Mindenki maga dönti el.
Ma minden feltétel adott ahhoz, hogy őszintén és becsületesen csináljon végig az ember egy párkapcsolatot.
- A párkapcsolat nem kényszerből jön létre, hanem szabad akaratból.
- Előtte van lehetősége mindenkinek tombolni - nemtől függetlenül.
- Lehet nyitott kapcsolatban élni - ha két egyforma ember jön öszze, pont egyszerre lesz elegük egymásból szexuálisan stb.
- Ha nem megy tovább el lehet válni - ami persze nem egyszerű, de részletesen szabályozott.
- Lehet kifogásokat keresni és találni - és a másikat alacsonyabb pozícióba téve tovább használni - ha valakinek ez a jó és nem derül ki.
Egyet értek veled. Ha egy kilengés, akkor miért bántaná meg vele a másikat az ember. Mert az bántás és nem őszinteség.
Nem tudom ki hány éve él együtt a párjával, de pár év után kimondani, hogy ő soha, kissé felelőtlen kijelentés, ahogy páran teszik itt a topikban.