Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Geszti drámai vallomása Oláh Ibolyáról
Létrehozva: 2012. november 24. 11:20
Egyre nehezebb helyzetben van Oláh Ibolya. Alig van koncertje, sokszor enni sem tud mit. Ám sok esetben ő maga mondja le a fellépéseket az utolsó percben. Egykori menedzsere szerint segítségre lenne szüksége, ám nem hagyja. Hasonlóan látja Geszti is.
Nők Lapja Café: Geszti drámai vallomása Oláh Ibolyáról
Nők Lapja Café: Geszti drámai vallomása Oláh Ibolyáról
Egy kis tudomany:
http://www.eventscribe.com/2012/acnp/aja xcalls/postersinfo.asp?title=7624
http://www.posc hneider.com/wordpress/
Magyarul nem talaltam linket, nagyon friss kutatasi eredmeny.
A gyerekkori trauma genmodosulast valthat ki az erintetteknel, aminek elethosszig tarto negativ hatasa van a stresszhormonok regulaciojara. A genmodosulas következteben az erintetteknek problemajuk van a stressz szituaciokkal, ami gyakran depressziohoz vagy szorongashoz vezet.
Szerintem se menj le egy bizonyos szintre. Jól ellesznek ők Csendikével, ami érthető is.
Nézd, nyilván a véleményét ő is csak itt vállalja fel névtelenül, arctalanul. Mert ott, ahol dolgozik, ezt nem tehetné meg, mert akkor már másnap nem dolgozhatna ott. Még önkéntesen sem, ingyen sem. Ezért aztán itt engedi ki a gőzt. Mint tudjuk, sajnos a hőn óhajtott szólásszabadságnak is megvannak a hátulutői. Például a következmények nélküli fikázás, gyűlölködés, stb. Név nélkül persze. Semmivel sem különb dolog számomra, mint a régi rendszerben oly divatos névtelen feljelentgetés, besúgás, stb. Gyáva, gyönge emberek menedéke.
Az emberi kommunikáció legnagyobb %-a nem szavak útján történik, - gondolok itt a testbeszédre. A fórumozáskor én ezt hiányolom, ezért is nem szoktam korábban…. Úgyhogy nyugi decemberben lejár a mandátumom, és nem tervezem, hogy újra indulok, még önkéntesként sem... A cikkeket persze, ha időm engedi, továbbra is olvasni fogom, a bulvárlapot és egyéb más újságot (melyeket nem veszek) így pótolom.
A fórumokon az emberek éppen személytelenségük miatt önmagukat adják, és véleményüket bátrabban felvállalják, míg a való életben általánosságban elmondható, hogy ez embere és esete válogatja. Hogy miért? - Mert disztingválunk, tolerálunk, félünk, stb… Azonban ha valaki már tartós ideje fórumozik, fennáll a veszélye annak, hogy egy idő után szimpatizálni fog egyes fórumozókkal, és kialakulhat sajnos az, ami a való életben, hogy a személyem én vagyok, a véleményem pedig az, hogy te ki vagy! Majd az történik, hogy fórumozó társa kommentjét teljes mértékben elfogadja, és még elve ellenére sem bírálja az olyan véleményét, amit minden jóérzésű ember elítél! Hát ezért nem gondolom, hogy visszatérek… ez egy idő után már maga a való világ, még ha történetesen őszintébb is…
Ha most azzal jöttél volna, hogy egy kemény és fárasztóan nehéz nap után elragadtak az indulatok, és nem gondoltad komolyan, hogy a szerinted reménytelen embertársaid kötelet érdemelnek, annak jobban örültem volna… Ám hiába kerestem, még a sorok közt sem találtam, úgyhogy sajna nem tudok együtt érezni veled!
„…ez most szabadidöm, és szeretném jól eltölteni.” - gondolom azt akartad írni, hogy hasznosan eltölteni…
Mentálisan éretlen. Talán. Mindig kiszolgálták, az intézetben valószínűleg sosem volt olyan, hogy hóvége (mint egy családban), nem láthatta, hogy apa-anya dolgozik és ezért/ebből lehet megélni, sőt, ha többet dolgoznak, többet tanulnak, jobb munkahelyet szereznek, akkor még jobban lehet élni.
Valahol nem tehet róla, hogy ilyen, valahol meg igen. Felnőtt ember, elengedték a kezét, de nem lett volna szabad. A kérdés csak az, hogy mégis meddig kellene fogni ....?
Van nekem egy ismerősöm, ugyan ilyen, pedig ő rendes családban nőtt fel. Most pl. volt egy kisebb műtéte, már jól van, tudna dolgozni, de még kiíratta magát két hétre, mert szerinte még nem munkaképes. Persze szórakozni már tud, csak dolgozni nem. Azzal egyáltalán nem foglalkozik, fel sem fogja szerintem, hogy jövő hónapban éhen fog halni, mert kb. kettő forint fizetése lesz. Majd segít neki valaki ...... mert vagyunk mi, hülyék, akik mindig megsajnáljuk és meghívjuk kajálni, meg csomagolunk neki, meg kiváltjuk a gyógyszerét, amikor 22-én már egy forintja sincs (fizetés meg ötödikén lesz). Katasztrófa. A baj csak az, hogy nem képes felfogni, hogy valamit tennie kellene, hogy ne így legyen. Okol mindenkit és mindent, de se életcélja, se elképzelése, se semmi. Azt sem tudja ma, hogy holnap mit fog csinálni, sokszor "unatkozik". Ha nincs cigije, az halálos. Ja, és aki nem sajnálja őt - és nem segít neki - az mind genyó.
Valahol sajnálom az ilyen embereket. Segítségre lenne szükségük, de nem úgy, hogy mindent megoldunk helyettük, hanem orvosi segítségre, csak az a baj, hogy szerintük erre semmi szükség, mert velük minden rendben .... az összes többi ember a hülye, gonosz, stb.
:-(
A velemenyem tartom, azt csak megerositetted! Isten mentsen meg toled, ha masra leszek szorulva! Bar azt hiszem szerencsere en az a kategoria lennek, aki csak egyszer köpne bele a levesedbe.
Ez a "nagy a pofad, szart beszelsz össze, te meg soha nem segitettel fizetseg nelkül senkinek" pedig az a szint ahova en mar nem megyek le.