Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Van Mennyország!
Létrehozva: 2012. november 10. 14:41
Tegnap akadtam rá egy könyvre: Don Piper - Cecil Murphey: 90 perc a mennyországban. Az este pár óra alatt elolvastam!! Ha nem egy lelkész írta volna a könyvet, és más stílusban lenne, nem is hinném el. De így hihetetlen erőt adott!! Don Piper atya egy kamionnal való ütközést követően kilencven percre bizonyíthatóan életét vesztette, és ez alatt az idő alatt a mennyben járt. Egy, a baleset helyszínén érte imádkozó papnak köszönhetően visszatért a Földre, és fájdalmas felépülés következett. Évekig nem is beszélt erről, ebben a könyvben írta meg, amit tapasztalt. Csodálatos lehetett látni, hogy mi van a halál után. Nemcsoda, hogy a könyvben ő is többször említi, hogy vissza is akart menni. Olvastátok?
Van Mennyország!
Van csoda.
lásd: Jézus csodái. Halottak feltámasztása.
Mózes csodái Illés csodái.
És a többiek.
Nincs elég hited hozzá .
Felesleges beszélni a csodákról,és a Mennyországról
Agapé: Az a fajta szeretet amellyel Isten szeret bennünket.
Ugyanugy ahogy megismertem Őt mint teljes igazságot.
Megismertem Őt ugy is mint tökéletes szeretet
És megtanultam,hogy az Ő szeretete ami CSODÁRA képes.
nem baj az, ha elhiszed a könyv szellemiseget.
de olvass kritikusan es ne higgy el biologiailag nyilvanvalo marhasagokat.
1. az, hoyg egy rendör vagy egy jarokelö nem erzi valaki pulzusat, NEM jelenti, hoyg az nincs is.
2. ha valaki HALOTT, akkor halott. NEM tamad fel, NEM jön vissza.
a klinikai halal szakasza NEM jelent halott szervezetet!
az effele erösködesek hiteltelenne teszik a könyv lenyegi reszet. a szellemiseget, amit kepvisel.
azt, hoyg valaki hogyan nevezi a halal utani helyet, pusztan vilaglatasa hatarozza meg. TE eppugy hivhatod menyorszagnak, ahogyan mas köztes letnek, nirvananak vagy epp semminek. ugyanazt jelenti.
az effele könyvek olvasgatasa termeszetesen remenyseget önt az epp fajdalommal/gonddal küzdökbe - de nagy baj, ha a könyv hatasara valaki figyelmen kivül hagyja a körülötte levö, nagyonis kezzelfoghato vilag fizikai/biologiai törvenyeit. mert ha ez megtörtenik, az illetö elveszti laba alol a talajt es atcsuszik abba a vilagba, amelyröl olvasott s amit oly forron ohajt.
ennek a folyamatnak a vege pedig nem az ezoteria, hanem a pszichiater...
(az ezoterikusok pontosan tudjak, hol a hatar a ket vilag közt.)
Dehogy rád gondoltam! :) A papra. Ő írta azt, ha megosztaná másokkal azt, amit tapasztalt biztos őrültnek tartanák, ezért nem akarta kiadni magát.
Nagyon szépen írsz, mindennel egyetértek, amit írtál.
Kedves Kisi81!
Ez most rám vonatkozott?
"Igen, igazad lehet. Nehéz lehet viszont, h ilyen dolgokat látsz, és nem mered kiadni magad, mert azt hiszik őrült vagy."
Nos, nem igazán néznek őrültnek, sőt inkább nagyon is racionálisnak, lévén az alap hivatásom matematika-fizika szakos középiskolai tanár.
De érdekelt a téma és végigolvastan a magyarul elérhető szinte összes ilyen beszámolót.
Ezekből elfogulatlanul és racionálisan próbáltam következtetéseket levonni.
Nagyon sokat tanultam még A. J. Christiantól. Az ő előadásaiban és könyveiben is megtaláltam ezeket az összefüggéseket. Azok között, akik tőle tanulnak, ezek a gondolatok teljesen normálisnak minősülnek.
Ki merem adni magam, Ilama Árgilus néven írok. Spirituális témájú írással foglalkozom, mert úgy látom, a legtöbb ezoterikával foglalkozó ember kiválaszt magának egy, vagy néhány témát és annak feltétlen hívévé válik, de nem látja át az egész rendszert. Épp ezért a saját hitének kizárólagosságát igyekszik terjeszteni. Én a valóságra vagyok kíváncsi, nem csak egy-egy szeletére. Az próbálom meg átadni, hogy ne csak mélységében ismerjünk meg valamit, hanem emelkedjünk kicsit felfelé és lássuk át a szélesebb összefüggéseket is.
Egy keresztény pap gondolkodását, lelki világát már annyira átitatta a saját hitvilága, hogy természetes, hogy egy ilyen extrém tudati állapotban csak az elvárásainak megfelelő túlvilági képet tudja meglátni. Segítői ilyenkor nem erőltetik a valóságot rá, hiszen nem lenne sokértelme. Egyébként a Mennyország épp úgy létezik, mint a többi túlvilági képnek megfelelő hely - épp azok használják, akik fizikai életükben egyetlen vallás valóságát tudták csak elfogadni - de ha elég sok időt töltenek itt, akkor rájönnek, hogy ez nem lehet a végállomás, még rengeteg dimenzió, és "túlvilági" hely vár arra, hogy felfedezzék.) De az éppen átlépőnek olyan képet mutatnak, melyben megnyugszik, kinyílik tudata és felfogja azokat a tapasztalatokat, amiért valójában jött. Én azt hiszem, nem az a lényeg az ő tapasztalatában, hogy a keresztényeket megnyugtassa, hogy valóban nekik van igazuk, az Isten olyan, ahogy a Bibliában le van írva, valóban Mennyország van és nem Nírvána, Paradicsom, sb. Ha nem az ő általa hozottigazi üzenet az, hogy VAN valami a halálon túl is. Hogy az emberek a halált nem félelmetes végnek, hanem a létezés egyeseményénak tekintsék. Tulajdonképpen egy megszületés egy másik világra.
Igen, igazad lehet. Nehéz lehet viszont, h ilyen dolgokat látsz, és nem mered kiadni magad, mert azt hiszik őrült vagy.
Pont itt tartok a könyvben:
– Mondok egy jobb kérdést, amit feltettem magamnak: Miért éltem át, és miért vették el tőlem? Mi volt ez az egész? – Hónapok felgyülemlett haragja robbant ki belőlem, és a bennem őrzött fájdalom kiutat keresett. – Rendben, akkor miért kellett át esnem ezen az egészen? Láttam a dicsőséget és a szépséget – életem legerőteljesebb, leglenyűgözőbb élményét –, aztán vissza kellett térnem. Miért? Ezért? – mutattam a lábamra és a karomra.
– Figyelj csak. Balesetet szenvedtem, amiben meghaltam. Rögtön a mennybe mentem, és az nagyszerűbb és csodálatosabb volt, mint bármi, amit csak el lehet képzelni. Pompás ízelítőt
kaptam a mennyből, aztán ismét visszarángattak az életbe. A testem szétroncsolódott, szüntelen fájdalom gyötör, és soha többé nem leszek egészséges vagy erős. Még mindig ezen rágódom,
mert… mert – őszintén megvallom – kegyetlenségnek érzem.
David rám meredt, és újra feltette a kérdést:
– Mit gondolsz, miért élted át a mennyet, ha nem kéne megosztanod másokkal?
– Mint már mondtam, erre nincs válaszom.
– Lehet, hogy Isten azért vitt fel a mennybe, és hozott vissza, hogy megosszad másokkal, ami veled történt? Nem érzed, mennyi erőt adnál a példádon keresztül másoknak?
Aki visszajön a halál állapotából, kómából, stb. az nem halt meg teljesen. Hiába nem mérhetők életjelek, a test még működöképes, a tudat nem fordítja el a figyelmét teljes egészében a fizikai síkról, így nem fogadja be a másikat teljesen. Nem a túlvilágot tapasztalja meg, csak annak egy részét. Aki valóban meghalt, az már nem jön vissza beszámolni.
Másrészt, a túlvilágból mindenki annyit tapasztal meg, amennyinek a felfogására képes. Amit nem tud befogadni, megérteni, azt nem is mesélheti el.
Az is igaz, hogy bárki tért vissza, a legtöbb beszámoló mindig tükrözi az illető saját hitrendszerét. A keresztények általában angyalokkal találkoznak, és a szabványos mennyországi elképzelésekkel. Az ind vallás hívei Shivát, vagy valamely más istenüket, a mohamedánok pedig a paradicsomot a "huri"-kkal. Ha egy ókori görög támadna fel, akkor biztosan az Elíziumi-mezőkről mesélne.
Hát Demjén Rózsi is megénekelte, hogy nincs.
Tehát nincs.
(amúgy hogyhogy nem közösítették ezért ki a hittestvérei...?)
Nem írják, hogy bizonyítják a mennybe járást, azt tudják bizonyítani, h klinikailag életét vesztette, kikerestem, ezt írja:
"A helyszínen tartózkodók szerint az őrök egészségügyiseket hívtak a börtönből, és azok pár percen belül a helyszínre is értek. Valaki megvizsgált, nem érzett pulzust, és kijelentette,hogy azonnal meghaltam.
Nem emlékszem az ütközésre, és semmi másra az utána történtekből, de abban az egyetlen iszonyatos és megsemmisítő pillanatban megszűntem létezni..." Aztán később: "A mentősök, amint a helyszínre értek, halottnak nyilvánítottak. Kijelentették, hogy azonnal életemet vesztettem. A jelentés szerint a karambol délelőtt tizenegy óra negyvenöt perckor következett be. A mentősöknek annyi munkát adott a többi sérült, hogy délután egy óra tizenöt percig meg sem mozdítottak. Még egyszer ellenőrizték a pulzusomat. Még mindig halott voltam.
Az államunk törvénye szerint hivatalosan halottnak kell, hogy nyilvánítsanak, mielőtt elszállítják a testemet a baleset helyszínéről. Ha nem nyilvánítanak halottnak, akkor a mentősöknek kell kórházba vinniük. A megyében nem volt halottkém, de később megtudtam, hogy a békebíró is halottnak nyilváníthatott volna, hogy azután elvihessék a holttestemet. A börtönből, a megyétől és Huntsville-ből érkeztek oda mentőautók. Egy kivételével mindegyik elment úgy, hogy nem vittek magukkal sérülteket. Már az utolsó is távozni készült. A később összerakott információ alapján megtudtam, hogy arra készültek, hogy egy jelzés nélküli autóval elvigyék a testemet a halottasházba."
Aztán a másik kérdésedre, ez van a könyvben:
"A mentősök a helyszínt látva arra a következtetésre jutottak, hogy súlyos fejsérülést szenvedtem, és a belső szerveim is megsérültek. Amikor az egyik mentős kitapintotta az érverésemet, és nem érezte, letakart egy vízhatlan ponyvával, ami a kocsi tetejét is befedte. (…) A feltorlódott kocsisorból Dick és Anita Onereckernek legalább fél mérföldet kellett gyalogolnia, hogy a baleset helyszínére érjenek. Dick és Anita a Houstontól északra fekvő Kleinben alapítottak gyülekezetet. Mindketten felszólaltak azon a konferencián, amin részt vettem. (…)
Amikor megláttak egy rendőrt, Dick odafordult hozzá: – Lelkész vagyok. Van valaki, akinek segíthetnék? Akiért imádkozhatnék?
A rendőr megrázta a fejét.
– Azok, akik abban a két kocsiban utaztak, megijedtek ugyan, de jól vannak. Ha gondolja, beszélhet velük.
– És a másik kocsival mi a helyzet? Azzal, amit ponyvával letakartak?
– A piros kocsiban utazó meghalt.
(…)
– Szeretnék a piros kocsiban lévőért imádkozni – mondta végül a rendőrnek.
– Mondtam már, hogy meghalt.
– Tudom, hogy furcsán hangzik, de akkor is imádkozni szeretnék érte.
A rendőr meredten bámult rá, majd végül így szólt.
– Hát, ha ez a kívánsága, menjen csak, de meg kell mondanom, hogy rettenetes látvány. Halott, és a ponyva szörnyűséget takar. Vér és üveg mindenütt, és a test teljesen összeroncsolódott.
Dick, aki akkor a negyvenes éveiben járt, csak ennyit válaszolt.
– Vietnamban az egészségügyiseknél szolgáltam, elviselem a vér látványát.
– Figyelmeztetnem kell magát – szabadkozott a rendőr, majd vállat vont: – Tegyen, amit akar, de jobb, ha felkészül arra, hogy ilyen borzalmasat még nem látott.
– Kösz – mondta Dick, és odament a ponyvával letakart kocsihoz.
Az összenyomódott kocsiról készült képek alapján szinte lehetetlen elképzelni, de Dick valahogy mégis bemászott a Fordom csomagtartójába. A kocsim ötajtós volt, de a kocsinak az a része leszakadt. Engem még takart a ponyva, amit nem hajtott fel, így a kocsiban nagyon sötét volt. Dick mögém kúszott, áthajolt a hátsó ülés fölött, a jobb vállamra tette a kezét, és imádkozni kezdett.
(…)
Az öntudat első pillanatában két dolgot észleltem: az első az volt, hogy énekelek – merőben máshogy, mint a mennyben –, hallom a saját hangomat, aztán ráébredtem, hogy valaki más is énekel.
A második az volt, hogy éreztem, valaki fogja a kezemet. Erőteljes, kemény érintés volt, az első fizikai benyomás, ami azóta ért, hogy visszatértem a földi életbe. Több, mint egy év telt el, mire megértettem a kezemet fogó kéz jelentőségét. "
NOS!
Igazad is lehetne, akár!
Csakhogy, amint írtam, jóval többen vannak azok, kik szintúgy tapasztaltak, megtapasztapasztaltak valami affélét, de nem írtak könyvet!
S azt is írtam, nem kell ahhoz "meghalni", kómába esni, hogy egy csöppet tudjon, azaz ismerjen meg az ember a MINDEN-ből!
Tehát, egy csöppet komolyabban:
Azt, hogy te úgy gondolod, 1x1=1, azt ugyanúgy nem lehet elhamvasztani, mint ahogyan azt sem, hogy úgy gondolod, 1x1=2, vagy akár 3, illetve bármennyi.
Ez most nem oszt, nem szoroz, nem ad össze, nem von ki.
Érted!
Látom, azé figyelsz!
Nem mellékesen, a témát illetően mindegy!
"Azt, hogy tudod azt pl. - ha tényleg tudod - hogy 1x1 az kettő?
Hm....?"
Miért, te így tudod? Hogy 1x1 az kettő? Hm....
Ha ennyire biztos az is, hogy van valami a halál után, minthogy 1x1 az kettő, akkor nem is mondtam semmit.
Tehát!
Nem mennyország, meg nem pokol, meg nem is csak egy, vagy két hely.
Ő éppen ezt tapasztalta, az az idegsebész mást, meg néhányan, kik könyvet írtak erről, megint mást.
Akik nem írtak könyvet - ők jóval többen vannak - ismét mást, esetleg hasonlót.
Nem mellékesen, nem kell ahhoz "meghalni", kómába esni, stb..., hogyvalamit megtapasztaljon a MINDEN-ből az ember.
Mit esznek meg a kukacok?
Azt, hogy tudod azt pl. - ha tényleg tudod - hogy 1x1 az kettő?
Hm....?
Majdnem,
DE
alapvető, nem az határozza meg, hová jutsz, hogy milyen a vallásod, hanem az, milyen vagy!
S ahová jutsz a halálod után, ott sem örökké leledzel majd, természetesen!
Nincsen menny!
Nincsen túlvilág sem!
Ez az itteni egy folyamat része, s van folytatás, természetesen, de mitől lenne az túlvilág?
Mihez képest túl?
Megnyugodhatsz,
DE
MENNYORSZÁG AZ NINCS!
Semmit nem lehet úgy kijelenteni, hogy csak ez, vagy csak az!
Te nem tapasztaltál, ő meg tapasztalt.
Egyébiránt, tényleg nincsen menny, meg pokol, de ezt majd végül, a topik indítására válaszolván akartam leírni.
PEDIG van, s azt most borítokolom, hogy ezen kijelentéseden mosolyogsz majd egyszer!
"és nem iskívánom"-on.
Éppen egy orvos, egy idegsebész - nem biztos, hogy sebész - is írt egy könyvet.
Ő napokon keresztül volt kómában, s az akkori tapasztalait írta le úgy, hogy előtte soha nem olvasott hasonló témájú könyveket, s csak azután, miután befejezte a könyvét, a befolyásolást kizárandó.