Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A társkeresés útvesztői
Létrehozva: 2012. október 29. 16:27
Sziasztok!
Ide várom azokat, akik társat keresnek egy ideje, és az ezzel kapcsolatos kérdéseiket, problémáikat, tapasztalataikat szeretnék megosztani. Azokat is szeretettel fogadjuk, akik már megtalálták a párjukat (mint például én), és szeretnék a többi társkeresőt bátorítani, véleményüket elmondani a témával kapcsolatban.
Azt szeretném, ha ez egy jó hangulatú, kedélyes, veszekedésektől és sértegetésektől mentes topik lenne, kérek mindenkit, hogy eszerint viselkedjen. 
Gyertek, beszélgessünk!
szegény srác, pedig szerintem épp azt próbálta, a saját "érdekes" módszerével :D
Íííí, megint nem jött meg a kedvem a randizáshoz... :P
Nem nyomod ezt egy kicsit túl intenzíven? :)
Jó oké, hogy én most már úgy átlagban 2 évente randizok, (azt is minek), de hallod, ez komoly :)
Nem akarok okoskodni, de szerintem te már régen belecsömörlöttél a ffiakba a sok próbálkozás miatt... és ez is igencsak ellen hat annak, hogy legyen valakid.
Vajon értenék, mit akarok?
Szerencsére most nincs kiről fantáziálnom.
Ilyen szempontból pl. a netes párkeresés tök jó szokott lenni, mert viszonylag hamar kiderül, hogy semmi alapja a fantáziáknak. Vagy hogy egészen más alapja lehetne max.
Aztan van egy pali, akit egyik ismeros kozvetitett ki nekem, vele randizni kellene.
Végülis, lehet, hogy én gondolkozom rosszul: ha nekem programozásra kell valaki, miért nem viszek magammal egy gumibabát, nem igaz? Asszem, megvilágosodtam!
Pl. elvihetnék egy homokzsákot, ha falat akarok mászni! Az megtartja a súlyom, megfelel a biztosításra, és nem kell neki könyörögni, hogy ugyan gyere már el velem, bár kétségkívül oda kell cipelni valahogy, mert nem jön magától...
És minden programra találhatnék valami pótszert, pasi helyett...
Aztán véletlenül egy élő pasival dugás után véletlenül be akarnám pakolni a szekrénybe az illetőt a többi holmi közé?
A felsorolt negyesbol valojaban csak a pasival is mar ellennek. :)
Ha akarok, tudok. Ha van kinek, tudok. De első randin ez egy nagyon visszás kérdés.
Nekem azt mondta a legutobbi pasi, hogy nem fog fel evig setalgatni(nem is terveztem igy en se...), tehat nincs semmi program, amig nem dugunk. Igy konkretan.
Nálam az A verzió, ha egyedül maradok, akkor önmegvalósítás.(valami diszkrét módon, fű alatt, mert az élet mintha nem osztana túl jó lapokat nekem)
A B verzió, aminek jelenleg nem látom sok esélyét, az az együtt megvalósítása mindenfélének (család, mászkálás ide-oda, esetleg közös vállalkozás vagy valami közös projekt).
Fel nem foghatom, mi olyan szörnyen elviselhetetlen a pasiknak abban, ha szól is valamiről a randi, és nem csak dugásról... és arra miért nem gondolnak, hogy esetleg szívesebben és jobbat dugok velük, ha van valami szellemi-érzelmi kapcsolat is közöttünk? Elvégre ha csak egy szimpla dugást akarnak, arra jó a gumibaba is, nem? Ha meg minőségibbet szeretnének, akkor nyilván kell hozzá valami, ami egy gumibabában nincs meg.
Namármost, ha én tükörbe nézek, azért látok némi különbséget egy gumibabától - ők miért nem látják ezt?
A legutobbi pasijelolt a 3. talalkankon azt talalgatta, milyen szinu lenne a gyerekeink szeme, en pedig nem ertettem, mert elso korben sztem meg kene ismernunk egymast.
A fapados pedig egy tengerimalac.
Szóval szerintem, ha már gyerekek is vannak, nyilván türelmesebb az ember, de miért kéne egy kvázi vadidegen mellett szenvednem? Ha már az elején egyedül vagy egy kapcsolatban, mitől lenne jobb később?