Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ne kallódjon el a gyerek
Létrehozva: 2012. szeptember 13. 17:16
Aki vesztett már el gyereket tömegben, tudja milyen érzés. Kiderült, hogy a családok a karszalagos azonosítóktól a mobilos nyomkövetőkig sok mindent bevetnek azért, hogy ez ne következzen be.
Nők Lapja Café: Gyerekkövető, picifon, karszalag - hogy ne vesszen el a gyerek
Nők Lapja Café: Gyerekkövető, picifon, karszalag - hogy ne vesszen el a gyerek
Ezt pl plüssfigurába is be lehet tenni: http://gyerek-gps.hu/
Nekem van kutyám is, gyerekem is, mindkettőt szeretem, és mindkettőnek van póráza. Miért lealacsonyító a póráz? Én nem azért teszem a kutyára, hogy megalázzam, hanem, hogy valami baromi izgalmasat látva se kóboroljon el. A gyerekre meg azért rakok pórázt, mert viszonylag magas vagyok, így nem kapok gerincferdölést, mert folyton a kezét fogom. Viszont pont nagy tömegben, belterekben, természetben nem teszem fel rá, legfeljebb utcai séták alkalmával.
Különösen imádom, amikor egyszerre "sétáltatom" a két lurkót. Az emberek úgy néznek, majd kigúvad a szúrós, kegyetlen szemük. Pampognak emberi jogokról, lelkivilágról, miközben ők is követnek 1-2 olyan elvet, ami meg szerintem vagy épp mások szerint kínzás vagy lealacsonyító. Amíg nem szélsőséges, egyetemesen elítélt dolgokról van szó, mint pl. a bántalmazás, éheztetés, csak ilyen "furcsaságokról", hagyni kell mindenkit a maga feje után menni.
Az én gyerekem még nem lógott meg, de fő a biztonság sose lehet tudni.
A www.karszalaggyar.hu oldalról rendeltem karszalagot. Ráírom a gyerek nevét meg a telefonszámom, és ha eltűnik nem lesz gond.
Olvasgatom a többiket, és mindanyian arról írtunk, amit a cikk is felvet, hogy elveszik egy gyerek.
De az elkallódik szerintem egészen mást jelent...
Mint láthattad, gyerek, és gyerek: különböző
3 gyerekem van, és hidd el nekem, hogy mindhárom más, és más.
Nem értem mi a hamis biztonság abban, hogy az egyébként tele kezem feletti csuklómon ott egy biztonsági hámnak a fogója, amitől a gyerek NEM képes sem kirántani magát, sem elszaladni.
Míg a kutyát idomítom, azaz az ezen tevékenységes tartozó műveletekkel KÉNYSZERÍTEM, hogy úgy viselkedjen ahogyan akarom, addig a gyereket megtanítom, nevelem arra, hogy megértse: a tiltás a javát szolgálja. Azaz míg a kutyán sok esetben olyan póráz van, ha megpróbál húzni, akkor a lánc a nyakán szorul, addig a gyereknek a mellkasán a hám, ami semmiféle kellemetlen érzést nem ad neki, csupán a biztonságát.
(mielőtt megszolnál a kutya póráza okán: igen, ilyen volt a hatalmas méretű kutyánknak, mert egyrészt iszonyatosan erős volt, és minden más pórázást tönkretett , szétrágott. Ezzel lehetett egyedül arra szoktatni, hogy ne ő sétáltasson engem, hanem én őt. Később ez sem kellett.
És nem sokméteres pányvát tervezek, hanem egy 80-100 centis szíjat, amit egy karabínerrel (tényleg, ez hosszú vagy rövid i?) az övemhez tudok rögzíteni. Emellett fognám a kölök kezét, de nem tudna meglépni, és el se tudná sodorni tőlem a tömeg.
Úgy mellesleg egy friss sztori:
Moziból jövünk ki, barátnőm elviszi a két nagyobbat pisilni, én maradok a kicsivel, egyik kezemben a maradék popcorn, másikban egy cipőkkel teli szatyor. A gyerek - aki fél perccel előtte ígérte meg, hogy mellettem marad - tesz egy kört körülöttem, aztán vidáman elrohan a kijárat felé. A cuccot levágtam a jegykezelő előtti pultra, rohanás utána. Szerencsémre volt egy pénzbedobós kisautó a mozgólépcső előtt, arra felmászott, ott el tudtam kapni. (És még a cipők se tűntek el.)
Jóval a nagyobbikom születése előtt láttam ilyet először, és mivel akkor a Móricz Zsigmond körtéren laktunk, megfordult a fejemben, hogy nem is rossz ötlet. (Akkoriban a 3 éves unokahúgom miatt tört a frász, nehogy kitépje magát a kezemből. A házunk előtt volt a hetes megállója.)
Aztán nyugodt környékre költöztünk, megszületett a ded, és nem volt szükség ilyesmire, mert hihetetlenül szófogadóra sikeredett. Aztán mióta a testvére járóképes (most 3), komolyan elkezdtem fontolgatni egy hám beszerzését. A kölök értelmes, viszont abszolút nem hagyja korlátozni magát, és sajnos semmi félelemérzet nem szorult belé. Röhögve kiszalad az útra, ha éppen olyanja van. (Általában kapaszkodok a csuklójába, de időnként van nálam néhány szatyor/táska, kaput kell nyitnom/zárnom, stb.) Szerintem csak azért nem történt eddig baj, mert az utcánkban alig van forgalom. Csakhogy két hete hordjuk a testvérét iskolába, azóta folyamatosan stresszben vagyok. Valamit ki kell találnom, mert életveszélyes.
Ja igen, én sem idomítom a gyereket. Kb. nyolcmilliószor mondtam el neki, miért kell óvatosan közlekedni, és fel is fogta. Csak éppen tojik rá, mert még nem történt baja. (A radiátort már lefejelte egyszer, no, azt tiszteli.) Egy szó, mint száz, inkább minősítsenek szaranyának a hám miatt, mint rohanjak kórházba vele (jobb esetben oda, és nem a temetőbe hozzá).
maxim hát én konkrétan a vatikánban a szentpéter bazilikában talákoztam evvel a megoldással, a ygerek kb 5 méteres pórázon volt... bocs.. ha te észrevetted volna, hogy az a ygereke, a jóval távolabb űálló nézelődőkhöz tarttozik, és póráz is elsz közte... é biza, ezen a heylen igen kevesen a földet nézni mennek oda
(mondjuk én is elsősorban nem túritáskodni voltam az tény, csak volt egy kis szabadidőnk)
szóval ygereket talán nem rúőgok fel, de egy ilyen izében simán orravágódom)
kiysslina megjegyzem azóta két ygerekem van, akikkel az olyan kérdésekre, hogy valami baja van, hogy még mindig futkos, és nem fáradt el, nem isr eagálok már... bevásárlás, stb. de ez a póráz nekem akkor is hamis biztonság lenne. pont azért amit írsz: mert nem idomítok, nevelek! nekem sokmmidnen segítség lenne. de vannak dolgok amiket le kell küzdeni, mert összességében az lesz ajó.
és van aki írta, vannak kivédhetetlen helyzetek, bármit is teszünk, póráázzal vagy anélkül.